Azért a veszettség oltás nem egészen "szivattyúzás", elég sok pénzébe kerül az államnak az erdõk veszettségmentesítése, illetve eléggé hatékonyan is csinálják (a Dunántúl gyakorlatilag veszettségmentes). Apósom állatorvos volt (nem aranyhörcsögös, hanem elég magas szintû szakember), eléggé benne volt a témában.
Az is nagy gáz, hogy pl. a macskák oltása nem kötelezõ (pl. az usában az), holott a macska ugyanúgy átadja a kórt!!! Sajnos az állattartási morál se ennek megfelelõ, meg az emberek törvénytisztelete sem (hm, mondjuk egy Kossuth utcai fán sétáló cirmosról nem tudni, hogy vajobn ott lakik-e, hogy kié, ám a kutya azért általában kertben marad, behatárolható, hol lakik, ki felel érte), gondolom, sokan a kutyát se oltatják. Régen pont amiatt volt ebadó, hogy így minden kutyát nyilvántartsanak az oltás végett.
De ne feledjük pl. a denevéreket se, nem túl gyakori eset, hogy valakit megharapjon egy denevér, de ki se zárható. Õk is terjesztik. Meg még jó néhány állat, bár a fõ "gonosz" továbbra is a róka-kutya-macska trió.
Szóval szerintem az állattartás ott kezdõdik, hogy csak akkor vállalok be állatot, ha
1, van annyi anyagi lehetõségem, hogy tisztességesen etetni, orvosilag elláttatni tudjam az állatot, beleértve MINDEN oltást és ilyesmit is
2, ne szaporítsam, hanem idõben (!!!!!!) ivartalanítsam
3, ne engedjem elkóborolni, hanem megfelelõ körülmények közt otthon tartsam (kutyánál ez kert, zsebkutyánál lakás, macskánál, háááát, ha szeretem az állatot, nem engedem ki a lakásból, az tuti)

Ezzel szemben az van, hogy nyakra-fõre szülnek a kutyák, macskák, rengeteg kóbor állatot termelnek, akik így potenciális veszélyforrássá is lesznek egyúttal, mert nincs gazdájuk, akik oltatná õket. Sajnos a veszettség oltása nem egy életre szól, így folyamatos odafigyelést és felelõs magatartást kíván az embertõl...