Nem tudom fórumtémaként igazán hová sorolni, optikai csalódás. Ma reggel kinéztem az ablakon, látom enyhe szellõ mozgatja a fák lombjait. Szomszédom félretett lomjait szokvány drótkerítésre kifeszített vékony nádfonattal takarja el. Amire felfigyeltem, közel szabályos szinuszhullámok szaladtak végig egyenletesen a rezgésbe jött nádfonaton (a Tacoma-híd jutott eszembe a látványról Link A kelõ Nap szépen megvilágította, további érdekes jelenség vált láthatóvá. A szellõ "generálta" nagy amplitúdójú hullámok haladása egyenletes volt, de a nádfonat felülete egyúttal mintha jóval nagyobb frekvencián is vibrált, rezgett volna. Elég sokáig néztem, mire rájöttem, az egyik fûzfám csupasz ágainak árnyéka a nádfonat függõleges vonalaival párhuzamos a nádfonat szálaival majdnem pontosan összemérhetõ vékony csíkokat vetett rá. A szél himbálta az ágakat. A nádfonat szél-generálta lassú önrezgése a hullámvölgyek sötétebb kontúrjainak haladása és a széllengette vékony faágak vetett árnyékainak mozgása összegzõdve keltette azt a különös vibráló hatást (vízfelület hasonlóan csillog amikor csendes szellõ borzolja) Elfilóztam, szokásom szerint elbonyolítottam (interferencia, a kerítés "sajátmozgása" [a kerítést is mozgatta a nádfonat] mifene) mire nagynehezen "leesett a tantusz" szó sincs "kettõs rezgésrõl" az árnyék tréfált meg, árnyjáték, optikai csalódás vidám Bocs a filóért laza