Ej, te is fiam, Brutus... kacsint
Félretéve a viccet, úgy látszik, én javíthatatlan vagyok, hisz már a hatodik X. elejét taposom.
Bár, ha jobban meggondolom, valamennyire megbarátkoztam már a nyárral is, fõleg a második felével.
Ragyogó kék ég, a sugárözön, a türkizzöld víz, játszi hullámok, hófehér vitorlák...
Megvan ennek is a hangulata, de nekem untig elég lenne belõle évenként 3 hét. laza
Az õsz nálam az örömteli várakozás jegyében telik -várom a telet. Felvillanyzó, mikor egyre lejjebb "lépkednek" a minimumok, megjelennek a reggeli ködök, majd a dér. Holdfényes, hûvös, ködre hajló õszi esténél kevés szebb dolog létezik.
De az igazi számomra mégis a tél, mikor nagy pelyhekben, csendesen hull a hó, vagy még inkább, mikor vad szél terelgeti a szúrós, apró pelyheket, és a hófúvás "nonfiguratív mûalkotást" csinál a tájból. havazas
Vagy, mikor kiderül az ég a hómezõ felett, a holdkorong mellett olyan fekete az ég, mint a korom, nyikorog a hó, szinte füstöl a levegõ a fagytól, és már este 9-kor -15 fok van... hideg
Mikor napközben is csak -8 fok a hõmérséklet, és napnyugta után, vastag hótakaró mellett olyan "zuhanórepülésbe" kezd a higanyszál, melyet soha máskor nem lehet látni.
A tavasz elejét -úgy április elsõ feléig- még kibírom. Akkor még jöhetnek késõi hidegbetörések, "meglepi" hózáporok, éjszakai fagyok.
De innentõl kezdve számomra az év "utálom" idõszaka jön nagyjából július közepéig. A nyári napforduló környékét, májust, júniust ki nem állom, ilyenkor, ha lehetne, tényleg siettetném az idõt (vagy nyári álmot aludnék) hány
Bocs a sok szubjektív dologért, de ha már szóba került, kikívánkozott belõlem. nevet