Meteorológiai társalgó

A nemsokára kezdõdõ monstre meccs az északkelet-európai ciklonrendszer és az atlanti-óceáni ciklon között 2:1-re áll a legfrissebb modellfutások alapján -az elõbbi javára.
Nézzük, hogy miért.
Elõször is, az atlanti partok elõtt a Biscaya-öböl szélességén elhelyezkedõ légörvény elöregedett, egyhelyben forgó ciklon. Poziciójánál fogva új ciklonokat nem tud "fialni", míg Észak-Északkelet-Európában élénk ciklogenezis folyik nyilván a jeges-tengeri AC elõoldalán lezúduló igen hideg levegõ hatására.
Azt lehet mondani, itt egy sírba hajló aggastyán küzd egy erõtõl duzzadó ifjúval.
A Skandináv-félsziget környékén újabb és újabb örvények jönnek létre, melyek a brit AC-ra támaszkodva állandóan a hidegelárasztás küszöbén tartják Közép-Európát.
Persze, a vén atlanti harcos is elég jó erõben van korához képest: ezt mutatja 990 és 1000 hpa közötti centrális nyomása, és az a tekintélyes melegnyelv, melyet elõoldalán "felhúzott" Észak-Afrikából.
De ez a melegnyelv "meg van nyomorodva", az északi hideg légtömeg nyomása alatt meghajlik, balra dõl. Ezért a hozzá tartozó 15 fokos T850 izoterma jórészt Nyugat-Délnyugat-Európa fölött marad, jelen állapot szerint nem jön fölénk. Igaz, az izotermák poziciója a szkanderezõ alapszituációnak megfelelõen futásról-futásra változik. Mégis, több futás alapján úgy néz ki, mi nagyjából 10 fok környékén maradunk 200 órán belül. Ez, párosulva az északnyugati irányítású, közepes légnyomású szinoptikai képpel, olyan se nem hûvös se nem meleg, mérsékelten változékony idõt sejtet a közeljövõre nézve.
Az öreg atlanti ciklontól a távolabbi jövõben sem lehet erõsödõ melegáramlást várni. Sorsa természetesen a gyengülés, feltöltõdés lesz -hacsak nem kelti új életre egy erõs észak-atlanti hidegleszakadás.
Kár érte: a nyárfanok pirosbetûs napjainak lehetõségét hordozta magában. Ha nincs az az átkozott jeges-tengeri AC a hidegkitöréssel és északi ciklonképzõdéssel, valószínûleg ránk húzta volna a 15-20 fokos izotermákat, s lett volna egy csokorra való hõségnap idén szeptember végén.