Tegnap úgy feküdtem, hogy az õsz (számomra) kedveltebb borús csendes esõs arcára ébredek, ehelyett szikrázó napsütés és nagyon didergõs hajnal lett a valóság. Aztán rálestem a radarra, és láttam, hogy a várt tömböcske mintha nyugatabbra lenne és erõsebb is mint várták. Bizakodom egy esõs délutánban. Most mint ha kezdene keleties irányt venni a tömböcske és az északi harmada fejlõdõfélben lenne. Tegnap érdekes cellákat örökítettem meg, csak intéznem kell adatkábelt, mert az eltûnt. szomoru