Pont erre a versre gondoltam tegnap én is, amikor visszatérvén nyári családi szabadságomról megcsapott az õszi szellõ hûvös lehellete. Annó immár jó 30 éve, hogy 1. osztályos gimnazistaként tanultuk ezt a csodaszép Petõfi-költeményt, hogy szalad az idõ...
Azért még egy pár szép késõ nyári nap összejöhet a kelet-európai AC és a nyugat-európai teknõ jóvoltából. Hûvös hajnalok, kellemesen meleg, de már nem forró délutánok, sekély köd, gyöngyszemes harmat díszítette pókhálók, imádom ezt az idõszakot nevet vidám