Érdekes dologra figyeltem fel a szinoptikai térképek átnézése közben. Ugye, sokunk emlékszik rá, milyen mechanizmus állt a téli mediciklon dömping mögött: a brit-izlandi térségbõl az észak-európai AC délnyugati peremén (ény-dk irányú "csúszópálya") a Földközi-tenger térségébe jutó, s ott mediciklonként jelentkezõ alacsony nyomású képzõdmények.
Nézzük meg ezeket a képeket:

Link
Link
Link

ugyanez ECMWF-nél:

Link
Link
Link

Itt is jól nyomon követhetõ az észak-atlanti minimumról lefûzõdõ, s az észak-európai AC peremén dk felé vándorló alacsony nyomás.

Ezek szerint nagyon jó az összhang a két modell között, és mindegyik a fent leírtakat mutatja.
Az AC ugyan gyengébb, mint télen, és a ciklonok is sekélyek, de ez a nyári cirkuláció sajátossága.
Érdemes lesz figyelni, tartják-e a modellek ezt a forgatókönyvet következõ futásaikban. Ha igen, az véleményem szerint mélyen elgondolkodtató. Arra mutathat, hogy ha lappangva is, de fennmaradt a hajlam erre a légkörzési típusra. Lehet, hogy a csökkenõ besugárzás miatt tud újra érvényre jutni ez?
Persze, mindez csak feltételezés. De ha igazolódik, a nem is távoli jövõben nagy makroszinoptikai átrendezõdés, gyökeres és tartós idõjárási fordulat következhet be. Még esõs õszünk lesz a végén! [esõ]