Érdekes kérdés ez. Én is szomorú vagyok, amikor körülnézek Bp-en, a fû már rég kiégett, a bokrok nagy része is, néhány fa is cudarul néz ki, egyáltalán nem szívderítõ látvány, fõként a zöldellõ Tiszalökkel összehasonlítva(Ny-Szabolcs), ahol pár hete jártam. Azonban, ha minden másnap leírnám ezt, akkor elõbb-utóbb komikussá vagy legalábbis tragikomikussá tenném az egészet, mivel hogy ahol mi élünk, szinte nincs olyan nyár, h ne lenne az országnak legalább regionális szinten olyan része, ahol nagy a csapadék eltérése az átlagtól, vagy egyenesen aszály van. Ha nem ég vagy égne ki a fû július végére az a meglepõ (pl. aug elején én ledöbbentem a Tiszalök környéki vígan zöldellõ kukoricatábláktól, otthon kérdeztem, h mióta öntözitek a füvet, persze nem öntözik).
Röviden: sztem sokan értik és õk is sajnálják, h ez a helyzet épp itt vagy ott, de nem írják ezt le 4X-5X egy héten, mert tudják, h ez itt bizony benne van a pakliban. Olyan ez mintha a sivatagban minden nap a sok homokra panaszkodnának, vagy a sarkvidéken a jégre és a hóra.

Egy jelenség ha még szép is, idõnként (néhány alkalommal) érdekes is, de sokszor leírjuk, elõbb-utóbb degradálódik, unalmassá válik és egyre több ember már csak legyint rá, csömört kap tõle, ez fõként az alapdolgokkal van így, amelyeket sztem (szubjektív vélemény-ebbõl nekem is volt már itt is jó néhány vitám) nem szükséges mindig, minden áldott helyzetben leírni, és azokat úgy beállítani, mintha az valami eget rengetõ újdonság vagy általunk bezzeg leírt, de mások által elhallgatott dolog lenne. Pl. döbbenetes, de ma is kelet felé kelt föl a Nap, eszméletlen de ma éjjel is inverziós volt a rétegzõdés, ma is köd volt a völgyben, holnap is SZR lesz, holnap is megdöntjük a rekordokat ... stb stb
Azt figyeltem meg, h elõbb-utóbb ha nyilvánvaló alaptéziseket gyakran ismételgetünk, még ha õszinte lelkesedésbõl is tesszük, azok önmaguk ill. a leírójuk karikatúrájává válnak.
Elnézést a hosszért és senkit sem akarok megbántani ezzel az írással, inkább csak amolyan hangos gondolkodás volt ez. Talán valamennyire átmegy, hogy mit is akartam ezzel mondani, bár már magam sem tudom. nevet