A napi (és egyéb) középhõmérséklet témája sokadszor kerül terítékre. Kétszer már hozzászóltam ehhez, megpróbáltam világossá tenni a helyzetet. Most harmadszor is nekirugaszkodom, hátha ezúttal sikerül jól kifejeznem magam.
Tehát, hogy a napi átlaghõmérséklet egyenlõ a minimum és maximumhõmérséklet megfelezett összegével, nagyon durva közelítés. Ha napi 24 mérési adatnak vesszük a számtani közepét, az már sokkal jobban megközelíti a definició szerinti átlaghõmérsékletet, de még mindig nem egyezik meg azzal. Minél többször mérünk, minél több hõmérséklet értéket adunk össze, annál pontosabban kapjuk meg az átlaghõmérséklet. Ha végtelen sok mérést tudnánk eszközölni, akkor a kapott számtani közép ad infinitivum megközelítené a meghatározás szerinti napi átlagot.
Hogy miért van így, annak megértéséhez a (valamikori) gimnáziumi matematika tananyag elegendõ. Az integrálszámítás mibenlétével kell tisztában lennünk. Ez a függvénygörbe (vagy bármely más diagram) alatti terület nagyságát adja meg. A terület nagysága bizonyos esetekben matematikailag pontosan megadható (ha az integrálási szabályok szerint az illetõ függvényt meg lehet integrálni), más esetekben -s ilyen a hõmérséklet görbe- ez nem lehetséges, ezért fizikai metódusokkal kell megmérnünk a görbe alatti területet (súlymérés, a felület által visszavert fénymennyiség mérése)
Lehet közelítõ számítást is alkalmazni, mikor is a görbe alatti területet függõleges hossztengelyû, egyenlõ szélességû téglalapokra osztjuk, s ezek területét összeadva, közelítõleg megkapjuk a fent említett területet. Minél több téglalapot használunk, annál pontosabb lesz az eredményünk. Tulajdonképpen épp ezt csináljuk, mikor növeljük a mérések számát.
Az átlaghõmérséklet fogalma abból indul ki, hogy a hõmérsékletnek a külvilágra gyakorolt hatása a hõmérsékletgörbe alatti terület nagyságával arányos. Ezt mindenki könnyen beláthatja. Pl. a felszíni vizek felmelegedése, vagy a növények növekedési üteme szempontjából nem mindegy, hogy a 28C fokos napi maximum fél óráig, vagy 4 teljes órán keresztül állt fenn. Hasonló a helyzet a minimummal is. A hõmérsékletgörbe alakja, azaz hogy az alatta levõ terület nagysága a releváns.
Ezért tehetjük meg, hogy a tényleges hõmérsékletgörbét egyetlen vízszintes vonallal helyettesítjük, mely vonal alatti téglalap területe pontosan megegyezik a hõmérsékletgörbe alatti területtel. Az a hõmérsékleti érték, melyen ez a vízszintes vonal fut, az átlaghõmérséklet.
Minthogy végeredményben a görbe alatti terület az érdekes, eljárhatunk úgy is, hogy az egymás után mért hõmérsékleti adatokat összeadjuk, de nem osztjuk el a mérések számával. Így un. hõösszeget kapunk, mely mutatószámot az agrometeorológia használja is.
Ahogy már mondtam, sokszor mérve a görbe alatti terület elég jól megközelíthetõ. Ha minden nap megegyezõ számú mérést eszközlünk, a napok összehasonlítására nyílik lehetõségünk azok hõösszege által.
Természetesen a hõösszeg kevésbé szemléletes, mint az átlaghõmérséklet. Elõbbibõl úgy kapjuk meg az utóbbit, hogy elosztjuk a mérések számával (a téglalap egyik oldala= terület/a másik oldal)
Lerajzolva mindez azonnal érthetõvé válna, ennek a lehetõségnek a híján kellett ennyit szövegelnem. nevet