Azzal alapvetõen egyetértek, hogy a napforduló környéki kánikula sulyosabb, mint a nyár végi.
Ennek oka, hogy a magasabb napállás miatt a felületegységre jutó sugárzó energia mennyisége az elsõ esetben valamivel nagyobb. Tehát -ami nagyon fontos- nem léghõmérsékletekrõl beszélünk. Ezek augusztusban is roppant magasak lehetnek.
Pár megállapításod viszont véleményem szerint korrekcióra szorul. Hogy nyár elején magasabb lenne az átlagos páratartalom, mint a végén, tévedés. Tudomásom szerint a páranyomás (mely a levegõ vízgõz tartalmát fejezi ki) kora tavasztól nyár végéig növekszik, annak megfelelõen, hogy a levegõ, éppen magas hõmérséklete folytán, egyre jobban telítõdik nedvességgel. (Ezzel párhuzamosan viszont a talaj vízkészlete, és a felszíni vizek fogynak -azaz, a talaj és a levegõ víztartalma között valamiféle reciprok kapcsolat van a léghõmérséklet függvényében)
Persze, ebbe nincs belekalkulálva az advekció, mely módosíthatja a légnedvességet. Ennek szélsõ esete a szaharai levegõ beáramlása, mely akármikor is jön a nyár folyamán, mindig nagyon száraz. Ilyenkor általában még hajnali harmat sincs.
A minimumhõmérsékletek sok éves átlagban valóban kissé csökkennek már augusztusban, a hosszabb éjszakák miatt. Azonban arról nem szabad megfeledkezni, hogy az ekkor még elég jelentéktelen idõtartam növekedéssel szemben sokkal nagyobb sullyal esik a latba a levegõ páratartalma, az éjszakai lehûléseket meghatározó tényezõként. A derült ég és a gyenge légmozgás is sarkalatos tényezõ, de ezek a nyár második felében, leszámítva az ilyenkor nem gyakori frontátvonulásokat, éjszaka általában fennállnak.
Azzal egyetértek, hogy a hõmérséklet napi menete más a nyár közepén, mint a végén, s e tény valamivel elviselhetõbbé teszi a nyárvégi kánikulát. Nem mindegy ugyanis, hogy akár a Tmax, akár a Tmin mennyi ideig áll fenn. Harminc fokos a napi maximum akkor is, ha kora délután fél órára érte csak el ezt az értéket a hõmérséklet, meg akkor is, ha délelõtt 11-tõl délután 5-ig, azaz kerek 6 órán keresztül volt ilyen hõség. A felvett energiamennyiség a hõmérsékleti görbe alatti területtel arányos, ami az elsõ esetben sokkal kisebb. Az összehasonlítás végett célszerû lenne hõösszeg-szerû mennyiségeket használni: pl., az óránként mért hõmérsékleteket összeadni. Az ilyen napi hõösszeg nyár végén azonos maximumok mellett is lényegesen kisebb, mint a napforduló környékén.