Az ezüstjodidos jégesõelhárításnak van tudományosan bizonyított hatása, így a rakétásnak is volt. A kárcsökkenés mértékét matematikailag bebizonyították, a jégszemmek méretének változását pedig számítógépes zivatarfelhõ-modellekkel, laboratóriumakban végzett mikrofizikai kísérletekben, valamint egy nagyon sûrûn telepített jégesõ-indikátor hálózat mérései alapján be lehetett bizonyítani. A "LÉGKÖ" címû folyóiratban egy 1987. július 25-i szupercella átvonulásáról készítettem esettanulmányt, amelyben a jégszemek maximális méretének csökkenését is térképesen lehet követni. Miután az SC-be juttatott ezüstjodid részecskék hatása már megjelent a talajon is (kb. 25-30 perccel az elsõ rakéta kilövésétõl, vagyis az SC lõtávolba érkezésétõl számítva), a jégszemek maximális mérete már mindenhol 5 cm alá csökkent, míg elõtte 7-8 cm-t meghaladó jégszemek is bõségesen elõfordultak. Az Sc a védett területet elhagyva a Vajdaság felett egy bizonyos idõ elteltével újra 5 cm-nél nagyobb jégszemeket produkált.