Az én apám is tüzértisztként megjárta a Don-kanyart. Az oroszok nagy áttörése után embereivel közel 2000 km-t tett meg gyalog a hó borította sztyeppen, sarkvidéki fagyban -hazafelé.
A Vörös Hadsereg végig üldözte õket, volt, hogy kimentek a falu egyik végén, a másikon már jöttek be az oroszok. Lódögöt és fagyott krumplit, répát ettek. A 300 fõs alakulatból apámmal együtt mindössze 16 ember ért haza. A többi elesett, éhen halt, de többnyire megfagyott. Aki nem bírt továbbmenni és leült a hóra, az nem kelt fel többet. Apám legénye is így járt.
Sok történetet hallottam gyerekkoromban az orosz frontról. Apám érdekes módon nem utálta meg a hideget, azt mondogatta, az a jó, mikor a hidegtõl "összeragadnak az ember orrszõrei" hideg hideg hideg