Jobban átgondolva a helyzetet, alapvetõen két fajtáját tudom elképzelni a mostani szinoptikai állapotból kiinduló átrendezõdésnek.
Az egyik esetben a szinte már kész ténynek tekinthetõ észak-európai AC a késõbbiekben meggyengül és kelet felé távozik. A tõle nyugatra elhelyezkedõ atlanti ciklonok az azori magasnyomással karöltve félblockingot, északnyugati légáramlást hoznak létre óceáni légtömegek hozzánk való advekciójával. Ez, ha május második felében lépne fel, az európai "monszun" elõszobájának volna tekinthetõ.
A másik lehetõség, hogy az északi AC erõsödik, egyre jobban blokkol, s ugyanakkor valamivel elmozdul nyugat felé. Nem az észak-atlanti, hanem az AC-tól keletre, a Kelet-Európai-síkságon elhelyezkedõ ciklon aktivizálódik: észak felõl száraz, hideg levegõ ér el minket -azaz, bejönnek a májusi fagyosszentek.
Még egy lehetõséget tartok számon -bár ez éppenhogy nem makroszinoptikai átrendezõdés, hanem az eddigi "verkli" folytatása- ti., hogy ciklon elõoldalak váltakoznak gyenge keleti áramlásos, konvektív, bárikus mocsárhelyzetre emlékeztetõ epizódokkal.
A nyár közepivel megegyezõ, tartós bárikus mocsarat elég kizártnak tartom, ehhez most még túl nagy meridionális hõkontraszt.