Ne legyen mindenki olyan bõsz, hiszen ez még csak az õsz...
A Pallas nagy lexikona szerint:
Õsz
a nyár és tél közti évszak. Csillagászatilag az õsz az É-i féltekén akkor kezdõdik, mikor a Nap látszólagos évi útjában az egyenlítõhöz ér és az alá halad É. felõl D-nek és tart addig, mig a Nap legdélibb helyzetét az egyenlítõ alatt el nem éri, vagyis az õszi napéjegyenlõségtõl (szept. 22-23.) a téli napfordulatig (dec. 21-22.). A D-i féltekén éppen fordítva akkor kezdõdik az õsz, mikor a Nap az egyenlítõhöz érve, D-tõl É-nak halad és tart addig, mig a Nap legészakibb helyzetét el nem éri; vagyis márc. 20-21-tõl jun. 21-ig, ameddig t. i. nálunk a tavasz (l. o.) tart; az egynapi különbség onnan van, hogy a Föld tudvalevõleg pályájában nem egyenletes sebességgel halad. Meteorolgiai tekintetben az É-i féltekén a szept.-nov. hónapokat szoktuk õszi hónapoknak mondani; az idájárás ekkor eleinte állandó és derült, majd változó és nedves, a levegõ mindinkább lehûl, majd változó és nedves, a levegõ mindinkább lehûl, ugy hogy az õsz vége felé már fagy és hó is lép fel, bár az utolsó még nem áll meg. Ily értelemben azonban csak a mérsékelt öveknek van õszük; a forró égövben a nyárra közvetlenül jõ a tél és mint a hidegégövben a hosszura nyuló telet a rövid nyár, ugy váltja fel átmenet nélkül ismét a telet a nyár.