A községünk monográfiájában remek csemegékre akadtam, nem lesz rövid, de szerintem érdemes ide bemásolni:

1810. okt. 23-án községünkön óriási vihar vonult végig, a villám 18 helyen csapott le, s egyszerre 6 helyen égett. Közben a templom tornyába is becsapott, s a templom teteje is leégett.

1813-ban március 5-én igen nagy árvíz volt. Egy Kõmives József nevû férfi fogadott Besztercei Imrével, hogy õ átlábol a patakon, a pap föld irányában föl a dombra. Neki is indult, de partot nem ért, mert az ár elsodorta a kíváncsiskodók szeme láttára, és a vízbe veszett.

1861. évben, január és február havában oly gyenge volt az idõjárás, hogy a gyermekek széltében-hosszában fürödtek a Bér patakban. A fák és a bokrok is kizöldültek, a költözõ madarak visszajöttek. Az évben jó termés volt.

1866-ban rettenetes aszály volt. Szent József ünnepétõl Kisasszony napjáig egy csepp esõ sem esett. Ez évben sem aratás, sem szüret nem volt. A kutak is mind kiapadtak. Akácfalevélen és kevés szalmán nyaraltak jószágaink.

1869-ben az elvetett gabonák mind kifagytak, részint eddig nem látott férgek emésztették meg. Valóságos egyiptomi csapás sújtotta népünket.

1874. A múlt félévi szárazság jelen évben is tartott.

1875. A rendellenes, zivataros idõjárás különösen nyáron nagy károkat okozott a mezõkön és a réteken, borból semmi, gyümölcsbõl alig volt valami.

1881. Ez az esztendõ nevezetesen bõ és csaknem állandó esõzésrõl vannak feljegyzések, ami a növényzetre nagy befolyással volt és szomorú következményeket engedett sejtetni. Emiatt május 21-ig semmiféle körmenetet nem lehetett tartani. Víz mindenfelé. A rétek is víz alatt voltak, sõt, a mezõk is, a kertek zöldség helyett békákat termettek, a plébániakertnek is nagyobb fele víz alatt állott.

1898. Elközelgett június 28., a ránk annyira fatilis nap. Napkeltekor ki gondolta volna, mit hoz az a nap számunkra. Délután kavarognak a felhõk, elsötétedik és jégesõvel fenyeget. Villámok csapkodnak mindenfelõl, zeng az ég, napnyugta tájban pedig hatalmas esõ esik le. Gondoltuk, a veszély már elmúlt, s eltávozott messzire tõlünk, de éjjel fél tizenegykor újra kitört a vihar - hatalmasan a nyugati végbõl, hozva a borzalmas jégesõt, mely alig hagy meg valamit a vetésekbõl, különösen a már sárgára érett, kévékbe kötendõ gabonából. A jégnek oly sokasága hullott le, hogy még harmadik nap is találtatott árnyas helyeken diószem nagyságú jég darabokban. A gyümölcsfák legnagyobb része letarolva, gyümölcseitõl megfosztva, zöldülõ levelektõl menten siralmas látványt mutatnak a szemnek: vadak, madarak elpusztulva fekszenek, amelyekbõl azután hónapok nehéz keze-munkájával és verejtékével teremtett meg a falu dolgos népe. Másnap reggel kimenvén az emberek, hogy dolog után nézzenek, könnybeborult szemmel látták a pusztulást, mely munkájukat és megélhetésüket érte.
Forrás: Karácsonyi József; Heréd község monográfiája