Már nem akarom nagyon ragozni ezt a többeket irritáló témát, de most még egyszer azt hiszem belelépek néhány ember "bögyébe". Fõként az elõítéletmentességrõl, a fejlõdésrõl írtam eddig. Amit leírok most, csak úgy fogadjátok el, hogy van Móron egy ilyen "ahogy akarjátok, úgy nevezitek", aki nagyon furán gondolkodik. Nem kell mindenkinek így gondolnia. Csak szerintem a kutatás módszerében is elõítéletmentességre és célszerûségre kell törekedni.
Én feltételezem, hogy nemcsak érzéki szerveinkkel felfogható dolgok létezhetnek, hanem olyanok is, amiknek az érzéki szerveink nem alkalmasak az észlelésükhöz. Márpedig ha egyelõre csak feltétetelezve, de lehetnek olyanok, akik az érzékeken túliakból is tapasztalnak valamit, akkor milyen jogon követelem, hogy azt is az érzéki világban használatos módon kelljen bizonyítani? Az érzéki világban kipróbált és bevált módszerek miért kell, hogy azokra is érvényesíthetõk legyenek? Csak azért, mert volt ahol egyedül ez vált be? Ha erre igennel válaszolunk, akkor éppen olyan hibát követnénk el, mintha mondjuk a testsúlyunk létezésérõl hõmérõvel akarnánk bizonyítékot szerezni. És mivel ez nem sikerül, ezért azon nyomban tudományos lapban publikáljuk is, amelyben megállapítjuk, hogy a testnek nincs súlya. Ilyen alapon könnyû bizonyítani bármit is. Tehát a méréssel, a matematikai bizonyításokkal eleve nem juthatunk dûlõre ezek létezésére, netán bizonyítására vonatkozóan, ha ezeknek nincs is hosszuk, nincs is súlyuk, nincs is hõmérsékletük, számuk, stb. Ilyenekre gondolok, mint lélek, szellem, reinkarnáció, élet a halál után, életenergia, stb. Könnyû helyzetben vannak ma a materialista tudósok, mert hatalmi alapon megkövetelik, hogy anyagi okot, géneket, anyagi jellegû erõket követeljenek mindenhol. És ha nincs, akkor csipõbõl elutasítják. Hogyha pl. lábakupunktúrával megszüntetik a fejfájást, mindenáron fizikai, érzéki területen kutatnak és aki érzékfeletti okokról mer e téren beszélni, azt jó esetben fantasztának nézik és kinevetik. Pedig akiktõl ez a módszer ered, azok sem fizikai okokról beszélnek. Például az érzékfelettiek látása állítólag úgy történik, hogy az érzéki eszközöktõl átmenetileg megszabadulnak az ilyen képességgel rendelkezõk. Tehát például a látáshoz nem használják az érzéki szemeiket. (Erre persze rámondható, hogy álomképek, de erre is vannak ellenérvek...) Ha lehetségesnek tartom, hogy van lélek és õ gondolkodik, õ néz, õ van jelen az érzéki tapasztalatok során és az érzékfelettiek során is, akkor már esetleg lehetségesnek tarthatom azt is, hogy mit mond érzékfeletti élményeirõl. Mindenesetre szignifikáns, egyenes arányú összefüggést vélek találni az érzéki élete, erkölcsi állapota, fizikai objektív itélõképessége és érzékfeletti tapasztalatai között. Vagyis ne higgyen el senki semmit csak úgy. Nehéz ügy, de mégsem marad más hátra, mint hogy a többségnek az érzéki tapasztalataira, gondolkodására hagyatkozzon, és vizsgálja meg vajon igaz lehet-e. És miért ne dönthetne mindenki úgy, ahogy helyesnek találja. Sajnos, vagy nem sajnos, az ilyen az átlagtól jelentõsen eltérõ képességek általában nem függenek az iskolázottságtól. És az ilyenek tapasztalatai lehet, hogy talán még megismételhetõk is, de "sajnos" csak azok számára, akik ugyanolyan képességgel rendelkeznek. Ez van. Ha nincs mérlegem, akkor hiába mérem hõmérõvel a súlyomat. Keresni kell pro és kontra a módokat az igazság kiderítésére.