Még egy kicsit OFF jellegû hozzászólás: véleményem szerint a legfontosabb a most folyó vitában az, hogy ne utasítsunk el azonnal csípõbõl mindent, ami nem illik bele a jól felépített világképünkbe. Ha a történelem során sikerült volna folyamatosan elnyomni a nagy újdonsággal elõrukkoló gondolkodókat, az emberiség még mindig alacsony tudásszintten állna. Viszont a másik oldalát is meg kell nézni a dolgoknak: attól , hogy valami új vagy más, még nem biztos, hogy jó és igaz. Azt elõbb be kell(ene) bizonyítani matematikai eszközökkel. Ez az, amit hiányolok például a parakutatók körében. Ha egy új erõrõl van szó, akkor azt elõbb le kell írni pontosan, és nem homályos, elvont utalásokat tenni (Galilei elmélete konkrét volt). Ilyen mûködõ matematikai leírásról jelenleg nem tudunk. Bár volt aki megpróbálta, az általam olvasott esetben eredménytelenül (a szerzõ egyenletekkel próbálta bizonyítani a nullponti energia létét. Az egyik leírásban úgy sikerült "bizonyítani" az elméletet, hogy a kiindulásnál a szerzõ feltételezte az elmélet igazát. Elég kiábrándító volt.)
Jelenleg nagy erõfeszítéseket tesznek a fizikusok a négy alapvetõ természeti kölcsönhatás egyesítésére. Talán sikerül, talán nem. Napokig lehetne beszélgetni arról, hogy teljesen megismerhetõ-e a világ. Viszont ha már mindent ismerünk, akkor onnan hogyan, hová tudnánk továbblépni?