Cauchy! Nanovich! Neofita pártját kell fogjam. Az utóbbi években nagyon alaposan megismertem jónéhány ezoteria témakörébe tartozó dolgot. Azt tapasztaltam, hogy a meggondolatlanság és hiszékenység nagyon elterjedt, de látom, hogy a meggondolatlanság itt is jelen van. Az ezotéria egészére nem merném ráhúzni azt a véleményt, amit leírtatok. Amit viszont, Cauchy, leírtál a csillagokról, azzal tökéletesen egyet értek. Még számtalan ilyen blõdséget tudnék felhozni. Mindenesetre az asztrológusok többsége kinevetné azt a horoszkópkészítõt, aki ezt így érti, ahogy te mondtad. Vannak ezoterikus dolgok, amik igazáról legalább annyira meg tudtam gyõzõdni, mint pl. arról, hogy van nehézségi erõ.

Mégis gondolkodásotok hibájára hívnám fel a figyelmeteket. De ne vegyétek bántásnak, csak csodálkozom, ha ilyen józan gondolkodást nélkülözõ véleményeket látok. Ugyanis ha egy bizonyos képességgel rendelkezõ ember szerint ezoterikus összefüggések és jelenségek nem valószínû, hogy léteznek, ez sokunk számára elfogadható vélemény lehet. Már csak azért is, mivel meglévõ képességeink nem alkalmasak a megtapasztalásához. De ha valaki és még sok embertársunk nem tapasztal semmi olyat, amit ma ezoterikusnak neveznek, még nem jelenti azt, hogy nem lehetnek köztünk olyanok, akik többet is észlelnek, többet is megértenek. Ha valakinek józan a gondolkodása, akkor ez belátható számára. Hova jutnánk, ha a vakoknak kellene törvényt hozni arról, hogy "márpedig színek nem léteznek". Ha valaki ezt nem látja be, akkor nem marad más, mint hogy megállapítsa saját gondolkodásáról, hogy az logikátlan, elõítéletektõl, meglévõ saját véleményének szeretetétõl, netán indulatoktól fûtött. Tudományos szemlélettel kell mindenhez állni, ennek egyik kritériuma pedig az, hogy nem állítunk elõre semmit, legföljebb hipotézisként. És fõként nem mondunk arról véleményt, amit nem ismerünk. Igazán tanulhatnánk pl. a történelembõl: a tietekhez hasonló, a nem ismereten alapuló, hatalmi szóval kimondott vélemények álltak szemben Giordano Brunoval is. És hasonlóan ellenségesen...
Mi lenne, ha mondjuk a 7 éveseknek kellene eldöntenie, hogy mit és milyen módon ismerhet meg az ember. Még jó, hogy ezt akkoriban nem bízták ránk. Azt hiszem, akkor most nem itt tartanánk. Mi se akarjunk kispápák lenni és dogmaszerûen hirdetni az egyáltalán nem tudományos véleményünket.

Még egy apróság: semmi sem alapul a világban valószínûségen. Legföljebb megállapíthatunk sokmindenrõl matematikai alapon valószínûséget. De ezt már mi fûzzük hozzá.