Tévedés azt hinni, hogy a fáklyánn látható különbözõ futások átlaga lenne a helyes és a legnagyobb valószínûséggel bekövetkezõ lehetõség. Én úgy mondanám, hogy akkor igaz ez, ha a hõmérsékletek egyenletes eloszlásúak lennének. De mivel nem azok, ezért máshogy érdemes kalkulálni. Persze ez a módszer sokkal nehezebb, mint a sima átlagolás, csak uyge a legtöbb esetben az átlagolásnak nincs értelme.
pL: 10 görbe közül 5 mutat 20 fokot 850-re 5 mutat 0 fokot 850-re akkor az egyáltalán nem igaz, hogy a legvalószínûbb érték a 10 fok 850-en. Az iylen átlagolásokkal nagyon kell vigyázni. Ezeket úgy lehet megfogalmazni, hogy a futások szétválnak (bifurkáció) ésmindkét pálya ugyanakkora valószínûséggel következhet be, vagy az egyik, vagy a másik teljesül, de még véletlenül sem az összes átlaga.
Az iylen szétválások léteznek 2,4,8 stb felé is, csak ezeket már sokkal nehezebb észrevenni, pedig ezek tudnak igazából segíteni az elõrejelzésben. A mostani futáson az látszik, 3 görbe megmarad a +5-10 fokos tartományban, a többi szóródik -5 fok körül. Az majd csak a késõbbiekben fog eldõlni, hogy melyik pályára áll rá a 850es T: a felsõre vagy az alsóra. Olyan ez, mintha messze elõttünk kettéágazna a 10 sávos autópálya és a nagy forgalomban ide-oda sodródunk, az, hogy merre is fogunk továbbmenni, az csak a keresztezõdés elõtt dõl el, ha akkor jobb oldali 7 sávban leszünk, akkor jobbra, ha bal oldali háromba leszünk, akkor balra. Addig meg mindkét irány lehetséges, sõt, újabb szétválások teljesen át is alakíthatják.