Hát, én azt hiszem, nem bánom, hogy nem keltem fel éjjel fotózni.
Valamikor fél 12 felé volt már pár felhõvillám hang nélkül, ágyból tökéletesen láttam, ez volt az esti mese. Aztán aludtam egy sort. Úgy negyed egy felé már kicsit közelebbrõl látszottak, néha halk dörgéssel. Fél egykor volt felettünk, ekkor esett is kicsit, de kb. annyira volt erõs, mint egy szabadnapos szobalányban az inger, hogy port törölgessen. 5-6 komolyabb dörgés volt, érdekes, mert meglehetõsen dallamos, hosszú dögések voltak ezek, de annyira nem volt sûrû, hogy értelmét lássam lemenni fotózni. Úgyhogy vissza is aludtam. Altatónak viszont nagyon szép volt!