A népi megfigyelések során is egyfolytában azt akarták kideríteni, hogy ha ilyen az idõjárás ezen meg ezen a napon, akkor ilyen meg ilyen lesz az idõ az elkövetkezendõ idõszakban. Azok a nevezetes napok sokszor nyilván nem pont arra a huszonnégy órára vonatkoztak, sokkal inkább arra a bizonyos idõszakra. Lásd Medárd, Szent Mihály nap, Luca-naptár, stb. Bizonyos mértékben be is válnak-váltak, hiszen egyrészt a régiek sokkal szorosabb kapcsolatban éltek a természettel, így volt alkalmuk megfigyelni bizonyos fokú periodicitást az idõjárásban, másrészt nem lévén GFS meg ENS meg egyebek, valamire hagyatkozni kellett a hosszútávú esélylatolgatások során. Fontos volt, hiszen nem volt mindegy, mennyi fát kellett fágni, mennyi élelmiszert kellett tartalékolni, stb.
Én pl. azt figyeltem meg (és ebben már mások is megerõsítettek), hogy amikor szélsõségektõl mentes az õsz, szép fokozatosan csökken a hõmérséklet, van vénasszonyok nyara, van esõs idõszak, majd késõ õsszel megjönnek a ködök, fagyok, akkor jó esély van a hideg télre.