Egy párszor elmondtam már, hogy egy kaotikus rendszert az jellemez a leginkább, hogy vannak benne periódusok, de ezek sohasem tartanak sokáig.
Az sem mindegy hogy mekkora tér illetve idõskálán vizsgáljuk a rendszert.
MOndok egy példát a térebli skálák megtévesztõ hatásaira, az általunk használ fogalmak képlékenységére:
Pl: mi az, hogy sima, rendezett
Nézzünk egy fakérget néhány cm-rõl : rücskös, összevissza, kezdjünk el távolodni, szépen néhány méterrõl az erdõ és a fák kérgei szép szimmetrikus sima mintát vesznek fel, ha tovább távoludunk az erdõtõl 10-50 méterre akkor feltûnnek az aszimetriák, törzsek+lombkorona, menjünk tovább 500-1000 méterre felülrõl szép sima felületként látszik az erdõ, egy viszonylag sík vidéken. Ahogy emgyünk messzebb, az erdõ maga és a simaság lassan eltûneik, elõjönnek a dombok, a hegyek egyenletlenségei, távolodunk tovább több ezer km magasra a föld már csak egy tökéletesen sima gömbdarabnak látszik, megyünk tovább és a sima lapból már elõjön a föld maga, ami egy tömegaszimmetria a naprendszer terében, megyünk tovább ki a naprendszerbõl, csak a csillagok sima egyenletes háttere látszik, majd tovább, ki a galaxisból, megint rendezetlen, a galaxis egy tömegaszimetria a galaxisokközti térben és így tovább, akár a néhány mm-tõl a kisebb tartományok felé is haladhattunk volna, ugyanezt a fogalomtorulást találtuk volna le egészen az atommagokig.