Mi a K épület elõtt a rakparton voltunk, amikor lecsapott a vihar. Amikor elkezdõdött a tûzijáték, a füstöt ÉK-K felõl vitte a szél. Villámlott igen sûrûn. Aztán egyszer csak fordult a füst, És Ny, ÉNy felõl jött a szél. Mondtam is a családnak, vegyék az esõkabátot. Pillanatok alatt szakadni kezdett, volt, aki pánikba esve nem is tudta mit csináljon, néhányan (ez nem túlzás) sikítva próbáltak menekülni. Mi szerencsére megnyugtattuk a gyerekeket, hogy gyalogoljunk. A két nagyobbnak én fogtam a kezét, a kicsit vinni kellett. A szélrohamok még lenn a rakparton értek minket, ott azért megijedtem, mert egy pillanatra alig lehett levegõt kapni. Nem is hallottuk egymás szavát, csak fogtam a gyerekek kezét, hogy együtt maradjunk. A Duna tele volt kishajóval, azok is pánikszerûen fordultak és indultak lefelé. Egyszer fölnéztem egy reflektor felé, vitte az esõt a szél rendesen. Azt hiszem, ezt a képet soha nem fogom elfelejteni, mert ilyen intenzív esõt ilyen közelrõl még nem láttam. Ahogy gyalogoltunk felfelé, bokáig érõ víz hömpölygött velünk szemben. A Budafoki útig kellet eljutnunk, a töltés mellé. Útközben több, karnyi vastag letört ágat is láttunk és sok leszaggatott levelet. Mire a kocsihoz értünk, akkor lett vége a tûzijátéknak. Most benn ülnek a gyerekek a kádban és el kellett magyaráznom, hogy mi a kifutószél, meg egy csomó dolgot a zivikrõlnevet