Idõjárás és a gleccserek állapota Tirolban (Ötztal, Stubai) 2006. aug.:

Az idén aug. 8-12. között az idõjárás az átlagosnál hûvösebb volt a tiroli hegyekben. Nem is olyan nagy tragédia ez, hiszen az ottaniak elmondása szerint az egész július már-már afrikai kánikulát és csapadékszegény idõjárást hozott arrafelé. Júliusban a legtöbb hajnalon szó sem volt fagyról a gleccsereken, nappal pedig szinte szédítõ magasságokba emelkedett a T (pl. Karlsruher Hütte 2430m: egyes napokon a T felülmúlta a +25 fokot is az ottaniak elmondása szerint).
Szerencsére az augusztus éles fordulatot hozott az idõjárásban, több napon keresztül havazott a gleccser-régiókban, így amikor ott túráztunk, a 3000m feletti gleccser-szakaszokon 30-50cm friss hó volt. "Aper" (tehát csupasz, hónélküli) gleccsert gyakorlatilag idén nem is láttunk szerencsére. Hóutánpótlás szinte minden nap érkezett az adott periódusban: 10-én este a Hochwildehausnál (2883m) egy hózápor 1,5cm friss havat eredményezett, másnap a Hangerer cúcsára (3021m) vezetõ úton több kisebb hózáporban is volt részünk, a csúcson pedig közepes hózápor volt, dél lévén nem megmaradó hóval. A helyiek szerint az idõjárást ott is a nagy szélsõségek jellemzik: nagy csapadék-szárazság-nagy meleg-drasztikus lehûlés stb. Kintlétünk alatt szerencsére már minden üde zöld volt és a hajnali harmat mennyisége egy kisebb magyar zápor termésével vetekedett, amint az szokásos lenne. Nem voltak több órás napsütéses periódusok sem, amit a gleccserek nagyon nem szeretnek, még a melegnél is kevésbé.

A gleccserekrõl: sajnos fogyatkozásuk tovább folytatódik (hiába az elõzõ két hûvösebb nyár). A helyiek elmondása szerint a legnagyobb gond a meleg nyarak melett az, hogy télen sem esik elegendõ vastagságú hó, ami nyáron kitarthatna. Vannak olyan telek, amikor az elsõ igazán kiadós havazás csak februárban érkezik. A gleccserek fogyását leginkább a még mindig monumentális Gurgler-gleccseren tapasztaltam: még az általam 2002-ben készített fotókhoz képest is zsugorodott a gleccser, nem is szólva azokról a régi fényképekrõl, amelyek az 1930-as évek állapotait mutatják. Akkor pl. még a Gurgler-gleccser és a Langtaler-gleccser összefolyt a Karlsruher-menedékház alatt (2100m körül) és még létezett a Gurgler-Eissee (gleccsertó az óriási jégfal alatt). Azóta az Eissee helyén birkák legelnek, a menedékházból pedig már csak alig látszik a visszahúzódott Gurgler-gleccser kövekkel fedett, olvadó nyelvének vége... A Langtaler-gleccser a házból már nem is látható...

Jellemzõ az idegenforgalom helyi vezetésére, hogy képeslapokból több évtizede, már színes fotózással készült képeket árulnak, mintha még mindig olyan gyönyörû nagyok lennének a gleccserek. A képeken lévõ emberek és autók a "60-as, "70-es éveket tükrözik. Ugyanez a helyzet a kiadott térképekkel is: már régen köveken jártunk ott, ahol a friss (!) térkép gleccser-beszállást jelöl. A Gurgler-gleccser évente jó 20m-t húzódik vissza és vastagságából is veszít évente jó 1-2m-t. Még mindig monumentális (8km hosszú és fent 4km széles), de meddig? Mi lesz ennek a vége? Kellene már egy újabb kis-jégkorszak, mint a XVIII-XIX. század fordulóján, különben a Kárpátok és a Pireneusok sorsára jut az Alpok is.

Várom a hozzászólásokat, mások tapasztalatait.