"Ha a met.hu-s, szegedi állomástörténet és mûszeres leírást jól értelmezem, akkor pl. a 100 éves szegedi adatsorban az 50-es években egyetlen szegedi mérés volt, 24 méter magasan, egy épület tetõteraszán!
És elvileg ez is belekerült a 100 éves adatsorba, persze homogenizálva, de nem tudom mit lehet egy tetõteraszi városi állomáson homogenizálni, ami kb. Róma középhõmérsékletét mérhette!"

Igen, pontosan az ilyen dolgokra gondoltam én is. Persze, tudom, manapság világszerte nagy bûvészkedés folyik, hogy minél hosszabb idõre visszanyúló, "homogenizált, interpolált" adatsort hozzanak létre, de nem tudom, hogy ennek mennyire van értelme...Az eredeti, "in situ" mérést semmilyen módszer nem helyettesíti. Lehet bárhogyan is modellezni utólag, még a legpontosabb eredmény is csak közelítést ad.

"Egyébként szerintem semmilyen városi állomást, vagy bármilyen hõszennyezésgyanús állomást nem lenne szabad elemezni, illetve egy kalapba dobni az összes többi állomással, külön kategóriaként lenne csak szabad értelmezni õket!"

Igen, ez már így jobban hangzik. Tényleg azt kellene csinálni, hogy külön kategóriaként értelmezzük õket. De az, hogy nem foglalkozunk velük, semmiképpen nem megoldás. A XXI. századi Föld körülményeihez akárhogy is, de hozzátartozik a városok jelensége, és ilyen módon a légkör, a felszín, a vizek stb. állapotát befolyásoló hatásként kell kezelnünk õket.

"A lõrinci állomás hõszennyezésére pedig nagyon jó példa, amikor északnyugati szél van felugrik a hõmérséklet több fokot, amikor keletiesbe fordul akkor meg lezuhan több fokot!"

Ez pedig még egy érdekes kérdést vet fel. Akkor hogyan döntsük el, hogy hol van az a határ, ahol még éppen érzõdik a városhatás, és utána mondjuk 500 méterrel meg már nem? És ha például megváltozik az idõjárási helyzet, akkor meg ez a határ is változik...? Ezt így képtelenség elkülöníteni. Ennek alapján tulajdonképpen semmilyen nagyobb, ember lakta településnek nem szabadna több km-es körzetében mérni, hiszen ilyen vagy olyan idõjárási helyzetben érzõdik a hõszennyezés.
(És akkor még nem beszéltünk arról, amirõl régebben itt már elég sok szó esett: mivel minden állomásnak más a környezete, akkor egyáltalán nem is szabadna a különbözõ helyeken végzett méréseket összehasonlítani! Például Siófok esetében ott a Balaton. Maradjunk a szeles példánál: 2007. július 16-án és 17-én teljesen azonos idõjárási helyzet volt az országban. Csak éppen az elsõ napon a Balaton déli partján délkeleti szél fújt, így lett 38 fok Siófokon, ami aznap a legmagasabb Tmax-ot jelentette az egész(!) országban. Másnap fordult a szél északnyugatira, így lett Siófokon 35 fok, ami meg majdnem a legalacsonyabb(!) Tmax volt aznap az egész országban. Úgy, hogy közben az idõjárási helyzetben lényeges változás nem is történt. És hasonlóképpen: ha hegy vagy dombság van a közelben, akkor az azért nem jó, ha fagyzug, akkor azért, ha magasan van, akkor azért, vagy ha erdõ veszi körül, vagy a talaj homokos/agyagos a közelben...és még sorolhatnánk. Éppúgy, mint ezek a természetes képzõdmények, sajnos ma már az ember alkotta dolgok is ugyanúgy hozzátartoznak a teljes földi felszín-légkör rendszerhez. Persze-persze, itt nem a belváros aszfalt-dzsungelében álló toronyháznak a 3. emeletén lévõ mérésrõl van szó, az teljesen más dolog. De ha van egy külterületi állomás, ami valahol egy város szélén áll, akkor az nagyon nehéz dolog, hogy eldöntsük, hogy ott mennyire és mikor érvényesül a város hatása. Ha valamit lehetne tenni, akkor az tényleg annyi, amit említettél, hogy létrehoznánk egy ilyen hibrid-kategóriát, amibe a nem teljesen városi, de nem is teljesen külterületi állomások tartoznának, és akkor ezeket az állomásokat külön lehetne kezelni.)