Rabindranath Tagore: A csillagász

Én csak azt kérdeztem, hogy este, mikor a telihold beleakad a kadamfa ágaiba, miért nem fogja meg valaki.
De a bátyám kinevetett, és azt mondta, hogy sose ismert nálam butább gyereket. "A hold olyan messze van, hogy érhetné el valaki?"
Én azt mondom, hogy te vagy buta. "Anya is messze van, mikor kihajol az ablakon, és mosolyogva nézi a játékunkat?"
De a bátyám mégis azt hiszi, hogy én vagyok a csacsi. "Hol veszel akkora hálót, amivel meg lehetne fogni a holdat?"
Én úgy látom, hogy a kezeddel is meg tudnád fogni.
De a bátyám csak legyint, és szerinte én vagyok a legostobább gyerek. "Ha a hold közelebb jönne, láthatnád, milyen óriási."
Én csak azt látom, hogy lehetetlen dolgokat tanultok az iskolában. "Anya arca is óriási, mikor lehajol hozzánk, hogy megcsókoljon?"
De a bátyámat nem lehet meggyõzni. "Buta gyerek vagy" - mondja.