Legfeljebb csak Galagonyácska. vidám
Errõl jutott eszembe a Weöres Sándor vers.
"Õszi éjjel izzik a galagonya,
Izzik a galagonya ruhája.
Zúg a tüske szél szalad ide-oda
Reszket a galagonya magában.
Hogyha a hold rá fátylat ereszt,
Lánnyá válik, sírni kezd.
Õszi éjjel izzik a galagonya,
Izzik a galagonya ruhája."