Persze ember nincs aki elhiszi, hogy semmi köze a fügéhez, már elõtte évekkel sem örültem neki, amikor havas jeges úton kellett havi 3-4000 km-t levezetni, amikor fázik, didereg az ember, egyszerûen megutáltam a telet, mert sok kellemetlenséggel jár.
A fügék szerencsére jó helyre kerültek, nem lesz bajuk, és én várom a telet, mert nyugalom van, pihenhetek egy kicsit, szép évszak a tél, nincs vele bajom, ha hó esik ugyanolyan örömmel megyek ki fényképezni (mint ahogy az elmúlt teleken is ha emlékszel rengeteg nagyon szép képet csináltam zúzmarás, havas tájról), gyönyörû ahogy belepi a dombokat, a fákat, ahogy ellep mindent a hó, fõleg, amikor a hófehér hótakaró és a mélykék ég együtt....gyönyörû tud lenni!
Amikor felmegyek a szõlõhegyre télen, zúzmarás ködös idõben, olyan csend szokott lenni, olyan mozdulatlan minden, hogy szinte ijesztõ a nyári zsongáshoz, tücsökciripeléshez, madárzsivajhoz, levélsuhogáshoz képest. Mintha a nyár csak álom lett volna, és most halott lenne minden.
Szeretem én a telet, elfáradtok évközben és ilyenkor kicsit lehet lazítani, feltöltõdni, de nem vágyom katasztrofális télre, fõleg nem szeptember végétõl áprilisig, mint ahogy itt néhányan szeretnék.