Ezek szerint a csillagászok arra várnak, hogy a Földbe csapódjon egy kisbolygó, a vulkanológusok arra hogy vulkán törjön ki a seggük alól és a láva fél Európát elöntse, a rákkutató arra vágyik hogy a fél családja rákos legyen, a gombász minél több gyilkos galócát szeretne etetni a családjával, a kertészek sáskajárásért imádkoznak, a viharvadász egy tornádóban szeretne repülni 500 méter magasan néhány kört, az egyiptológusok a múmia átkát akarják átélni hogy Imhotep kiszívja belõlük az életet laza , a tengerbiológus gondolom egy óriási cápa vagy bálna gyomrában szeretné végezni...a meteorológiáért rajongók pedig egy országot megbénító hóviharos telet akarnak -25-30 fokokkal.

Vagy a csillagász távcsövével megnézné, ahogy elhalad mellettünk a kisbolygó, a vulkanológus egy távoli szigeten bugyborékoló lávát vagy békés hamufelhõt akar biztos távolról figyelni és elemezni, a rákkutató mindent megtesz hogy a családjában senki se legyen beteg (persze ez nem mindig elég), a gombász tanítja a környezetében élõket, hogy melyik a jó és melyik a rossz gomba, a kertészek ideális idõjárásban bíznak, a viharvadász biztos távolságból szemléli és elemzi a zivatarfelhõket, az egyiptológus feltárja a múlt rejtelmeit, a tengerbiológus kutatja a halak és a planktonok globális felmelegedésre reagálását....a meteorológiáért rajongók pedig egy -3 fokban 5-10 centis havazásnak, utána -5 foknak és lassú olvadásnak is örülnek.

Ezért van az, hogy mindenki a Blikket meg ezeket a szennylapokat olvassa, hogy a híradóban végig arról van szó, hogy megölték, kifosztották, lezuhant, felgyulladt, kirabolták, elütötték, felrobbantották, ellopták....és a végén bevágnak 2 mp-re egy képet veszprémi állatkertben megszületett pandamackóról.

Sokszor olvastam Tõletek, hogy esett hó de minek mert elolvad, esett 10 centi de miért nem 40, najó esett végre 40, de miért csak egyszer, -20 fok van de miért nincs -30, volt szupercella de jég csak kicsi és kevés, volt szél de csak viharos, esett hó de miért csak fent a Mecsekben....és így tovább.
Katasztrófaturizmus zajlik.
Ami nem szélsõséges, azt sokan már nem is tudják értékelni, mert el vagyunk kényeztetve.
Én egy ködös reggelen is ámulattal nézek egy sekély ködös tájat, és nem vágyom arra, hogy akkora köd legyen, hogy a Holdig érjen.
Örülni kell a kicsinek is, mert egy idõ után a nagyot sem tudjuk értékelni!