Érdemes feleleveníteni egy meterológusunk véleményét, mely egy fórumban olvasható. Részletek:
"Nem maga a modell adja meg a sikeresség mértékét (bár minden modell rendelkezik egy ilyen általános mutatóval), hanem a modell bemenõ paramétereinek kis változtatásával történõ sokszori lefuttatása mutatja, hogy mennyire stabil az idõjárási helyzet.
A számszerû, vagyis a matematikai modellezés segítségével történõ idõjárás-elõrejelzés fejlõdése ma már lehetõvé teszi az objektív módszereken alapuló valószínûségi elõrejelzést, vagyis azt, hogy a meteorológus valamely idõjárási elem elõrejelzése mellett, a beválás számokkal kifejezett valószínûségét is meg tudja adni.
A valószínûségi elõrejelzés is természetesen csak annyira használható amennyire a modell, illetve a mintavételezési eljárás jó.
A változók - különösen a magaslégköri változók - megfigyelése kulcsfontosságú a modell kiindulási feltételeinek meghatározása, azaz az adatasszimiláció szempontjából.
A magassági megfigyelések közül a legjobb minõségû a rádiószondás megfigyelés, ezt viszont csak naponta kétszer, vagy négyszer végzik és a mérõhálózat meglehetõsen ritka: fõleg a sûrûn lakott, fejlett ipari térségekben vannak mérések, az oceánok felett már szinte egyáltalán nem. Ez az információ tehát messze nem elég a kiindulási állapot meghatározásához.
Nagyszámú magaslégköri mérés áll rendelkezésre térben és idõben eltérõ felbontással és meglehetõsen különbözõ megbízhatósággal. Ezek az információk azonban még nem elégségesek ahhoz, hogy pl. egy 50 km-es felbontású globális modell kiindulási feltételeit megbízhatóan meghatározzák belõlük."
Ennek megfelelõen lehet véleményezni a modellek futásait.