A hosszútávú elõrejelzéseknek természetüknél fogva nem alapulhatnak sem a normál numerikus elõrejelzéseken (azok max 10 napig használhatóak), sem a hagyományos szinoptikát használó elõrejelzéseken (max 1-2 nap). Három fõ csapásirány merül fel szerintem. Az egyik a statisztikus, amihez nem kell különösebben nagy tudás, hiszen az idõjárási paraméterek nagy részének van egy egy éves ciklusuk. Az idõjárással azonban pont az a baj, hogy a legritkább esetben átlagos. A második lehetõség az elõbb említett ismétlõdések vizsgálata, a nagyfrekvenciás légköri hullámmozgások felderítése. Az az érdekes, hogy ezeket néha meg lehet fogni numerikusan is. Ezzel pedig el is érkeztünk a harmadik módszerhez, a valószínûségi elõrejelzésekhez (ún. ensemble elõrejelzések), amelyek a numerikus modellek hosszabb távon (10-25 napig) futtatják. Ezekben a kezdeti feltételeket megfelelõen perturbálják (kis eltérésekkel futattják), és vizsgálják ezek idõbeli lefutását. (pl. Link )