Gyémántporviharral álmodtam.... Olyan erõsen fújta a szél a jégtûket, hogy szabályosan fájt, ahogy az arcomnak csapódtak. És annyi volt, hogy át se lehetett rajtuk látni. Viszont voltak mindenfelé halok, de egyiket se ismertem fel, mert össze vissza jelentek meg a fák között meg a lépcsõnél meg mindenfelé.