DE...
Ma megtörtént a kõ kövön nem maradás nevet
Eladtam az Eos5D Mk.III-at, nem tudtam megbarátkozni vele, miután sokáig az 1DMkIV-et használtam; nagyon jó a képminõség, meg a zaj, meg minden, de a képek nem váltották ki belõlem soha a "Wow!!!"-hatást, ráadásul (és ez a fõ ok) hiányoltam a crop-os szenzort. Nagyon megbántam már, hogy annó eladtam, illetve becseréltem a Leica M9-re... Egyrészt mert hiányzott madarazáskor, másrészt meg az M9-et az utóbbi idõben alig tudtam használni; annyit romlott a szemem (nem észrevehetõen), hogy nem tudok fókuszálni a Leica távmérõjével (szerencsére másban nem mutatkozik meg a romlás, sõt, állítólag embere válogatja, hogy ki látja a keresõt és ki nem). Lényeg, hogy akkor ne álljon itt a cucc... azaz a Leica is ment vissza, vele a 24/3,8-as üveg, melyet nem használtam soha. Szintén távozott a Mamiya 7II, mert ugye az is távmérõs... és még egy Fuji 55-200-as üveg is elköltözött. Aztán a boltban hatalmas meglepetés ért... A célom az volt, hogy az egészbõl veszek egy Eos 1Dx-et. Viszont a boltban megláttam egy 1DMkIV-et, rákérdeztem - ez az én volt gépem! nevet Még nem adták el, pár hónap alatt. OK, a dolog el is volt döntve, azaz hazajött velem a "régi" MkIV-esem nevet és spóroltam egy nagy va...gon pénzt. Így aztán lett még egy "de"... szegyenlos