Az éjszakát Paloznakon töltöttem bízva az éjjeli zivatar-érkezésben. Remek kilátással a Balcsira vártam, s nem kellett csalódnom (végre egyszer szabadnapos voltam hidegfrontkor és le tudtam menni a telekre muterral s nem csak irigykedve hallgattam, hogy milyen szép vihar van...)
Késõ délután mentünk le, iszonyú fülledt idõben, de már borulófélben volt az ÉNY felé járó Cb üllõje kiterülve felettünk. A túlsó partot csak nagyon homályosan lehetett látni. Néhány kóbor villám volt a túloldalon este 6-8 között, de semmi egyéb. Napnyugta táján teljesen borult volt, s kissé megélénkült a szél. Mivel netem nem volt lenn, telefonon kértem segítséget az uramtól, aki megnyugtatott, hogy az osztrák-szlovén határon járnak a zivik, hogy éjjel meglátogathassanak végre. Nagyon sokáig semmi nem volt, elmentek a felhõk, s sok csillag ragyogott, s a fejünk felett húzódott a Tejút. Aztán nagyon távol, Ny felé gyengén villámlani kezdett úgy 11 felé, nagyon lassúnak tûnt a közeledése. Néhány igen távoli villám a déli parton is látszott, de csak a nagyon nagyon messzi Cb-k tetejét bevilágító villanások. De végül fél egy felé csak elért minket is a zivi. Szinte folyamatos felhõvillámok voltak, lecsapó nagyon kevés, de jóformán nappali fény volt állandóan. Alaposan megerõsödött a szél, de nem volt viharos. Hihetetlen szép volt, ahogy a csapadékfüggöny eltakarta elõször Szántód-Tihany fényeit, aztán felfalta a déli partot, de volt olyan 8-10 perces szakasz is, amikor az intenzív esõtõl a mi oldalunkat se lehetett látni, pedig az csak 3 km... A paloznaki templom tetejérõl hatalmas "vízesésként" fröcskölt szét a szakadó esõ. Két olyan lecsapó volt, ami a Balcsiban kötött ki. Volt két egészen közeli lecsapónk, amelyek épp a fényképezõgép mentési ideje alatt voltak, de többet nem hagytam ki. Aztán a vihar nagyon gyorsan továbbállt keletre, apránként elõtûntek a csillagok, legyengült majd megszûnt az esõ, a szél csak kicsit gyengült. A távolodó Cb egyre csodálatosabb látványt nyújtott, ahogy felette ragyogtak a csillagok, s a villámok megfestették a Cb alakját, mint egy hatalmas lila lámpás, úgy ragyogott fel. Nagyon sokat villámlott még benne, rendkívül szép volt, szerencsére még épp kiláttam, amerre vonult. Közben egy tõle kissé északabbra lévõ gyengébb Cb is villogott párat a távolban, de közel sem oly látvánnyal.
Amikor 3-kor lefeküdtem, még kiválóan látszott a messzeségben a villámlás, a Cb akkor már a Duna túloldalán volt, elhagyva a Csepel-szigetet... Varázslatos volt, és én személy szerint nagyon örülök, hogy éjjel érkezett!
Egyik fotón egy perseida meteor is látható a Cb felett balra - merõ véletlenségbõl.
A képek:
Link