Tessedik Sámuel papi hivatalának ötvenedik évi jubileuma alkamából papírra vetette önéletírását Szarvason. (2 évvel a mediciklon után 1818. februárjában fejezte be)
Ebbõl kis részlet:
Kertemnek csodálatos megmentése az 1815. és 1816. évi árvízkor és az 1816. január 29–30-án 36 óráig tartott iszonyú vihar alkalmával. A kert éjszaki partja már 1816. január elején is vízben állott; a víz hullámai itt-ott rést ütöttek a gátakon, midõn a január 29–30-i nagy vihar bekövetkezett, és harminchat óráig tartó dühöngésénél már majdnem minden remény elveszett a kert megmentésére nézve.

Irtóztató két nap volt az, mely a természetet végpusztulással fenyegette! Ember és állat, ha házából vagy istállójából kilépett, a szélvész által egyszerre az ölnyi magasságú hóba sodortatott, úgyhogy számtalanan odavesztek, némelyek csak napok múlva ásattak ki a hó alól!