Tegnap éjjel (4-én) egyszemélyes viharvadászatot szerveztem, úgy gondoltam, most nem sokan siratnának, ha belém csapna a villám. vidám
21.40 környékén elindultam a hozzánk legközelebb esõ learatott szántóföldre. ( Rövidnadrágban, pólóban és papucsban, vittem fényképezõgépet. vidám ) Elég messze el lehet látni onnan, gondoltam csak összejön végre egy villámfotó. Folyamatos ÉNy-É-ÉK irányból érkezõ villogás közepette gyalogoltam ki a területre. Egyre beljebb mentem, mert néhány fa elég sokat kitakart akkor még a horizontból. Megtaláltam a megfelelõ helyet, volt ott két szalmabála is. Kicsit nekidõltem az egyiknek, elég sokat gyalogoltam. Ekkor érkezett meg az É-ÉNy-i szél. Gondoltam, hogy felülök az egyik bálára, ha már ott vannak. Folyamatos villogás volt kb. negyed tizenegyig. Addig egy dörgést sem hallottam. Akkor volt egy párcseppes zápor, nem zavart sok vizet. Egyre intenzívebb lett a villámtevékenység, néhány lecsapót is láttam a Mecsek mögött. Jobbnak láttam videózni, mert egy fénykép sem sikerült. Kb. 10 percnyi anyagot vettem fel, majd próbálok azokból valamit feltenni, az egyelõre lassú net miatt nem ígérem hamar. Megérkezett a csapadék, nem volt túl intenzív, közepesre saccolnám. Jég egyáltalán nem volt benne. Ekkor már elég intenzíven villámlott, így jobbnak tartottam, ha maradok és nem kezdek el hazasétálni. Lefeküdtem a földre, de aztán eszembe jutott, hogy lehet, hogy ezek a bálák is eléggé kiállnak a földbõl, körülöttem azokon kívül csak a nagy pusztaság volt. Amíg esett, addig folyamatosan a földön fekve, a könyökömmel haladtam elõre, mint a katonák a szögesdrót alatt. Ekkor megláttam életem elsõ falfelhõjét. Hát, extázis volt. Sz@rrá áztam, szerencsére a fényképezõgépnek ott volt a tokja, bár nem voltam meggyõzõdve annak vízhatlanságáról. Hatalmas lecsapót hallottam, 100-200 méteren belül volt. Akkor kezdtem kicsit félni. Ott volt az egész a fejem felett. Egy darabig kúsztam, ott álltam meg, ahol már semmi sem volt a közelemben. Azon az egy közeli lecsapón kívül nem volt több, rengeteg felhõvillám volt viszont. Még nem akartam felkelni, így inkább ott feküdtem a tarlóban-sárban. A szemüvegem csupa víz lett, így nem sokat láttam, ezért nem is gondolkodtam jobban azon, hogy megforduljak és háton fekve nézzem a dolgokat. Gyengült a villámlás, továbbkúsztam. Addigra már a térdemig lecsúszott a rövidnadrágom. vidám Elállt végleg a zápor. Ahogy kiértem egy kitaposott részre, úgy már négykézláb mentem tovább, mivel felettem még azért kb. 10 másodpercenként villámlott. Még egy 100 méter után már két lábon mentem, de ez a rövid táv legalább 10 percig tartott. (Lehet, hogy egy kicsit túlreagáltam, de ezeket mindenképp el akartam mesélni nektek. nevet )Hazaérve örömmel vettem észre, hogy nem ázott be a fényképezõgépem. Minden másom igen. vidám Itt van a radarkép: Link Itt a villámtérkép: Link Nem kis élmény volt! zivatar