A RAW igazából még nem is kép, minden gyártó, aki ezek konvertálására programot készít, másképpen "dekódolja", más algoritmusokkal dolgozza fel azt. A gépbõl kiesõ JPEG algoritmusát csak a gyártó tudja, ez van benne a saját konverterében (meg ugye magában a fényképezõben), mindenki más csak megpróbálja (vagy nem) közelíteni ezt. Ezért van, hogy egyik programban kissé fakóbb, másutt a fényerõ mászhat el kicsit, zajt másképpen szûri stb.
Ez egy nyári képem:
gépbõl kiesõ JPEG: Link
CameraRaw - Camera Profile - Adobe Standard: Link
CameraRaw - Camera Profile - Camera Standard: Link
Fõleg ez utóbbi kettõn látszik a nagy különbség: a fû zöldje az Adobe saját algoritmusa szerint közelíti a valóst, míg az ég narancsos-rózsaszínes színezete meg a Camera Standard beállítás esetén az igazi. A legjobb az egészben, hogy a "valóságra"(=amit én láttam), némi túlzott szaturációt leszámítva, a JPEG (elsõ) kép hasonlít leginkább. Csak azt meg nem lehet annyira utólag nyúzni, ahogy én szeretem. :-) Így bíbelõdhetek a RAW-val, míg szemre valami tetszetõset nem kapok. Engem is zavart a dolog, az Olympusszal ilyesmi nem volt, azt CR-ben megnyitva ugyanazt kaptam, amit láttam. A Nikonnak másak a színei. De ugyanígy minden más gyártónak is.
Az meg már csak hab a tortán, ahogy megjelenítõ (monitor), annyiféle kép kis túlzással (leszámítva a kalibrált monitorokat). Abban is biztos vagyok, hogy senki nem látja pont ugyanúgy ezeket a képeket sem, ahogy én. Aztán nem mindegy, hogy laptop (pláne fényes-matt), LCD az asztalon, vagy valami régi TFT... Ez a hátránya a digitálisnak. A papír az papír, azt mindenki úgy látja, amilyen. De monitorból, egyéb megjelenítõbõl, mint égen a csillag... És ezeket minden júzer magának megfelelõen is állítja, megint egy dolog, ami nem szerencsés... Van, aki a melegebb színeket szereti, úgy állítja be a monitort, annak az elõzõ képek túlszaturáltak lesznek. Aki meg a hidegebbet, annak elmászik a zöld felé... A digitális átka. Százan megnézik, százat látnak.