Akkor egy kis fényképes utibeszámoló, így két hét távlatából...
Fenntartásokkal kezeltem az utazást, egyrészt a hosszú repülõút, másrészt a visszás hírek miatt. Utólag azonban nem mondhatok mást: életem eddigi legjobb útja volt.
Persze nem minden akadály nélkül...
1. nap, utazás: kelés 2:30-kor, 3:15-re jött a taxi, 4:15-re kint kellett lenni a repülõtéren, mert 6:15-kor indult a gép Frankfurtba, ahol át kellett szállnunk. Frankfurtba megérkezve megkerestük a gate-et, beszálltunk a buszba, az kivitt minket a pálya mellett álló géphez, beszálltunk - és az elõre lefoglalt helyünkön már ültek... Már éppen kezdtem volna kiakadni, amikoris az egyik légikísérõ a hangszórókon keresztül közölte, hogy ez a gép NEM Puerto Plata-ba, hanem Punta Cana-ba repül... a Puerto Plata-ba készülõ utasok legyenek kedvesek leszállni, és átbuszozni a helyes géphez... A lépcsõ alján a buszsofõr lógó orral bocsánatot kért, eltévesztette a gépet... OK, irány a mi gépünk, egy Condor B-767-300. Régi széria, régi berendezéssel és hosszútávú repülõgép ellenére csupán egy pár mennyzetrõl lógó monitorral. A mai "standard" már az ülástámlába épített "saját" monitor, ahol mindenki azt néz, amit akar. A ülések rettenetesen közel vannak egymáshoz, a 186 centimmel elég nehézkes volt akár normálisan is ülni, hát még kényelmesen. Aztán amikor az elõttem ülõ hátradöntötte az ülését (ez 10 perccel a felszállás után történt...), akkor a támlája 30 centire volt a számtól... OK, sebaj, nyaralunk nevet Az út igen-igen hosszú volt, 9 és fél óra repülés után Antigua repülõterén szálltunk le, ahol néhány leszálltak, nehányan felszálltak és végre irány Puerto Plata, ahol így összesen 14 óra repülés után érkeztünk meg, dögfáradtan. Kiszállva a gépbõl mellbevágott minket a meleg, de pár perc után elviselhetõ, majd igen kellemes volt, rögtön el is felejtettük a telet. Csekély másfél órás várakozás a "határon", azaz az útlevélkezelõ terminál elõtt. 3 nagy gép érkezett egyidõben, összesen úgy 1000 utassal - és ehhez volt 2 (kettõ) hölgy beosztva útlevélkezelõnek. Gépi beolvasás, pecsételés ÉS kézi beírás az útlevélbe - nyoma sincs az európai racionális munkavégzésnek, mindeki NAGYON fontos a saját munkakörében nevet OK, megvolt ez is, irány a csomagokért. A lányunk bõröndje nem jött meg... na ez is jól indul... Panasztétel, írásos, szóban némi káromkodás, mert a légitársaság hivatalos képviselõje a spanyolon kívül csak spanyolul ért... azért összehoztuk valahogy. A következõ gép két nap múlva jön (mivan????), remélhetõleg azon lesz a bõrönd. Hm. Irány a szálloda, de már nagyon készen voltunk...
Megérkezve bejelentkezés... ugyan két egymás melletti szobát rendeltünk és fizettünk, de nem kapjuk meg... Teltház van. Nemérdekel. Deakkorsemegy. Afrancbaénhazaakarokmenni... Aztán beletörõdtünk. A lányunk a fõházban kapott szobát - a feleségem nála is maradt -, míg mi, azaz hát én egy az óceántól 35 m-re lévõ házban, a 2. emeleten, az ablak/erkély elõtt az óceánnal... OK, meg lehet szokni nevet Kiderült, nem is baj, mert a fõház igen hangos.
Másnap bevásárlás Jennifernek, mert ugye a téli cuccain kívül semmi nem volt nála. A bevásárlás nem olyan sima dolog, mivel ott (Cabarete) olyan, hogy bevásárlóközpont nincs. Kis - lelakott - üzletek vannak, de a szükséges dolgokat azért csak megkaptuk, egyben kis ízelítõt is az életbõl. Az emberek nagyon barátságosak, de az európaikat kétlábon járó dollárbankjegyeknek nézik, persze tisztelet a kivételnek.
A szálloda kertje: Link Link
Közben jött a hír a reptérrõl, hogy a bõrönd Bécsben maradt... de kedd este/szerda reggel itt lesz a szállodában.
Az elsõ két napon alig csináltunk valamit, kószáltunk a tengerparton, élveztük a semmittevést, és a teljes ellátást, ettünk szinte reggeltõl estig. Néhány kép a partról: Link Link Link Link
Kedden este megjött a bõrönd nevet Szerdára kirándulást szerveztünk egy helyi idegenvezetõvel Puerto Plata-ba, és a környék legmagasabb hegyére, mely 1800 m magas és fent szubtrópusi a klíma... nyelvnyujtas A hegy általában ködben van, alóla remekül lehet fényképezni: Link Link Link Hibiszkusz, 1800 m magasan: Link A "nemzeti kincs", a borostyán: Link
Utána megint pihenés következett, majd péntekre egy nagy, egésznapos kirándulást szerveztünk: Samana - speed-boat a Bacardi-szigetre - vándorlás/lovaglás az esõerdõben - látogatás egy ültetvényen. Minden csodás volt, a lovaglásról azonban letettünk, mert látva szegény lovakat inkább nekünk kellett volna õket cipelni... Így hát vándorlás volt, térdig érõ sárban, esõerdõhöz méltóan, hegyes-dombos úttalan utakon... Volt némi káromkodás útközben, de inkább csak viccesen... nevet Egy kép: Link Bacardi-sziget, a pálmák az égig érnek: Link Explorer of the Seas (a nagyobbik...): Link Az ember kijön a parta, és rögtön pálmák alatt van: Link Samana híres hídja: Link Emberek: Link Link
A hátralévõ napokat pihenéssel töltöttük. Meg persze evéssel nevet
Minden nap esik egyszer az esõ. Nem gond, mert a hõmérséklet nem változik, stabilan 28-29 fok van. Aztán kisüt a Nap, de nincs fülledtség, mert állandóan fúj a szél, általában mérsékelten, a parton néha erõsebben, de sohasem kellemetlenül.
Összegezve: mindenkinek csak ajánlani tudom nevet Mi már megállapodtunk, jövõ februárban irány a sziget, 3 hétre. Akkor már bálnamegfigyelésre is lehet menni (megyünk is), ugyanis ez a hosszúszárnyú bálnák párzó- és szülõhelye. Meg még nagyon sokminden mást is lehet csinálni. Haza sem akartunk jönni...
A hazaút a havazásnak köszönhetõen 40 órás volt, lezárt német repterek, buszozás egyik reptérrõl a másikra, várólista, hogy mikor repülhetünk - de ez valahogy tökmindegy volt. A lelki szemeink elõtt a csodálatos élmények lebegtek. Azt hiszem, egy "darabka" ottmaradt belõlünk nevet