Mindenhol megvannak a kompromisszumok. Vagy ilyen vagy olyan.
Az automata kattogtatásról jutott eszembe egy kis sztori. nevetnevet
Él a világban egy kedves kis hölgy, aki szintén fotózásra adta a fejét. Ismerem is a hölgyet, mert neki adtam el a 7 évig szeretett 300D-met, amit õ 2 hét alatt elhagyott. Inkább tartottam volna meg. Na mindegy.
A hölgy olyan mélyen el akar merülni a fotózás (portré) világában, hogy nem kevés pénzt feccolt fotótanfolyamon való részvételbe. A tanfolyam le is zajlott, majd odajött hozzám és megkérdezte, hogyan csinálom, hogy itt meg ott elmosom a hátteret, meg mi a mélységélesség? Kiokosítottam, ahogy tõlem telik. Akkor még nem adtam oda neki a 300D-t, így kölcsönkérte a haver Nikon gépét. A haver figyelte a kis hölgyet és látja, hogy a gépen a módválasztó tárcsa a zöld kis négyzeten van.
Ekkor felmerült bennünk a kérdés: minek DSLR és milyen volt a tanfolyam?
Ezután odaadtam neki a 300D-t és innen tudjátok már. nevet