Csillagászat és űrkutatás
Sajnos nem! Ilyen kis szögátmérõjû objektumokat nem tudok fényképezni az EOS-szal!
Bolygókhoz már webcam kell! Van ugyan, de nincs hordozható ámítógépem! Az meg túl bonyolult lenne, hogy beállítsak a szüleimhez az asztali PC-vel, monitorral (a távcsöveket ott tartom)!
Így ilyenkor marad csak az élménybeszámoló!
Bolygókhoz már webcam kell! Van ugyan, de nincs hordozható ámítógépem! Az meg túl bonyolult lenne, hogy beállítsak a szüleimhez az asztali PC-vel, monitorral (a távcsöveket ott tartom)!
Így ilyenkor marad csak az élménybeszámoló!
Astroman tényleg gyönyörû a Mars de a felhõzet nagyon változékony (F2,0 ISO400 30s)
Az égkép folyamatosan változik teljes derültségtõl erõsen felhõs fedettségig,
távcsöves (óramûves) fotónak nincs értelme
Az égkép folyamatosan változik teljes derültségtõl erõsen felhõs fedettségig,
távcsöves (óramûves) fotónak nincs értelme

Vonuló felhõk között megnéztem a Marsot!
Gyönyörû!
A déli jégsapka szinte világít, a nagyobb felszín alakzatok egyértelmûen elkülöníthetõek!
Vörös színszûrõt használva a felszíni alakzatok még jobban kiemelkedtek, sárgászöld szûrõvel pedig mind a jégsapkák, mind a barna foltok markánsabban jelennek meg!
Érdemes megnézni a Marsot, hiszen nem mindig láthatjuk így, fõleg ilyen magasan az égen!
Gyönyörû!
A déli jégsapka szinte világít, a nagyobb felszín alakzatok egyértelmûen elkülöníthetõek!
Vörös színszûrõt használva a felszíni alakzatok még jobban kiemelkedtek, sárgászöld szûrõvel pedig mind a jégsapkák, mind a barna foltok markánsabban jelennek meg!
Érdemes megnézni a Marsot, hiszen nem mindig láthatjuk így, fõleg ilyen magasan az égen!
Akkor takaríts, mert csak egy van a SOHO szerint. :-)
szerk:
Vagyis lehet, hogy Neked van igazad, néztem egy egész friss képet:
Link
szerk:
Vagyis lehet, hogy Neked van igazad, néztem egy egész friss képet:
Link
Noli, igazad van nem is egy, két légypiszkot látok a hevenyészve kivetített napkorongon

Olyan gyönyörû napsütés van hogy a laptoppal kiültem a teraszra, kávé+pipa mellett kicsit még "ragozom" a SEMMIT
Azt vélem, kategorikusan kimondani hogy ismert Univerzumunk határain túl már nincs semmi, legalább annyira hibás állítás, ahogy eleink szilárdan hitték hogy a Föld lapos, peremén vízesésként zuhognak a semmibe a vizek. Hétköznapi hasonlattal élve, kissé olyan mint kimondani, hogy a ránk zárt szoba falain túl nincs semmi, mert nem jutunk ki és nem látunk át a falon. Bár elvileg meghatározható Univerzumunk kiterjedése, határa, de kiterjedésével össze sem vethetõk véges kozmikus észlelési képességeink, mint pld. a Földön nevû bolygón a hallás- vagy látástávolság, ahol adott távolságon belül elenyészik a hang, csökken a látásszög, nincs további nagyítás, elvesznek a finom részletek.
Én hiszem hogy saját Univerzumunk "üveggömbjén" túl is van világ, csak az óriási távolságok és összemérhetetlen léptékek miatt képtelenek vagyunk róla bármit is érzékelni, bár nem tartom lehetetlennek hogy nem egy, ma még ismeretlen ezért nehezen magyarázható "kívülrõl jövõ" hatást érzékelünk, de annak hozzánk mérve rendkívül lassú változásait ma még észre se vesszük. Távoli analógiával - addíg keresték a Yellowstone-vulkán kürtõjét, míg rá nem jöttek - hogy benne állnak
Azt vélem, minden csak lépték kérdése, egy atomi méretekben élõ képzeletbeli lény érzékelése nyilván saját világának nanométeres távolságaira és nanoszekundumos folyamataira terjed-terjedhet, emiatt érzékelõképességeit meghaladó nagyobb méretekben csak filozofálhat, elméleteket gyárthat. Eljátszva a gondolattal, képzeletbeli lényünk egy robbanómotor hengerében születik, emberi léptékkel mérve hosszú élete "kívülrõl" nézve csak egy energiaszintugrás következtében született foton felvillanása. Parányi lényünket érdekli a világ, vizsgálódik, figyeli saját kis horizontját, melyen tán hõmozgástól cikázó gázatomok a csillagok (csak analógia). A robbanási ütem során észleli hogy a gázatomok távolodnak minden irányban, a folyamatot rejtélyes eredetû hõsugárzás kíséri. Mivel addigi tapasztalata alapján vélekedése szerint saját mikrokozmoszán kívül semmi nem létezik, ezért "kívülrõl jövõ" jövõ hatást fel sem tételez, bár világát eleinte egy misztikus mindenható lény feltételezésével és teremtõ beavatkozásával magyarázza, de késõbb, az észlelt adatokat és folyamatokat elemezve felismer néhány törvényszerûséget majd parányi kollegáival törni kezdik a buksit, mi is történik velük. Világuk tüzijáték módjára örökre szétröppen vagy oszcilláló folyamat és összehúzódás követi. A kis lény véges érzékelõképessége és életideje határt szab a megismerésnek, csak a korábbi generációk összegyûjtött észleléseire támaszkodhat, ezért immár spekulatív elméleteket kényszerül gyártani. De a kíváncsiság hajtja, fejleszti mûszereit, saját léptékével mérve egyre messzebb lát, de ez a látótávolság még mindíg csak töredéke az õt körülvevõ távolságoknak, egyre inkább elméleti síkra szorul. Életösztöne, életérzése nem enged olyan elméletet hogy világa örökre szétrobban és csendben kihuny, bár a természetes ez lenne, minden létezõ folyamatra érvényes az ALFA és OMEGA, a Kezdet és a Vég. Minden megszületik, hajtóereje a potenciálkülönbség, állandóan formálódva és formálva folyamatos kölcsönhatásba lép környezetével, majd a potenciálkülönbségek kiegyenlítõdésével hajtóereje elfogy és a folyamat leáll, bekövetkezik a "halál". Ez ijesztõ hiszen az egyén borzong a pusztulástól, a halál gondolata elszomorítja. Félelmetes, de nem is olyan vészes, ha "gyermekeiben tovább élhet" ergo reménytelibb a generációváltáson alapuló ciklikus túlélés feltételezése. Ennek alátámasztására, a többnyire sokféleképp formálható/értelmezhetõ észlelési adatokat megfelelõen csoportosítva ellentmondásmentesen indokolható elméletek hozhatók létre, melyet egyaránt elfogadnak és cáfolnak. A "generációs túlélés" sugallta reménykedés nyomán megszületett a "Nagy Bumm" és melyet majdan követ a "Nagy Reccs". Ennek így is kell lenni egy mûködõ robbanómotor esetében, de errõl fogalma sincs a parányi virtuális lénynek és soha nem is lesz bizonyos felõle (aminthogy mikrokozmosza helyérõl sincs fogalma) mert õ nem éri meg a következõ fázist, az óriási léptékek miatt számukra rendkívül lassú összegezhetetlen folyamatok miatt még leszármazottai sem.
Saját kamaszkori véleményem, a világok "kifelé" is végtelenek egymásba ágyazódó gömbök formájában, bár ennek érzékelése léptékfüggõ és egyirányú, akár az idõ. Ahogy mi érzékeljük a mikrofizikai folyamatokat atomi szinten, nem lehetetlen hogy hozzánk hasonlóan intelligens, folyamatokat értelmezni képes de elképzelhetetlenül nagyobb léptékû rendszerek "lefelé" hasonlóan érzékelhetik a nekik elemi részecskének tûnõ "üveggömbünk" fizikai sajátosságait, sajnos az elképzelhetetlenül nagy aránykülönbségek miatt mi nem látunk "felfelé".
Elvetve a sulykot, õsrobbanásunk túlfûtött fantáziával egy elképzelhetelenül nagyobb léptékû értelem "részecskegyorsítós" kísérletének eredménye is lehet? Cáfolja meg valaki
Anno kamaszodva, én egymásba ágyazódó, arányaikban makro- és mikrovilág módjára eltérõ világegyetek sokaságát képzeltem el a semmi helyén. Innen jutottam oda, hogy az egymásba ágyazott gömbök száma bizonyára végtelen, de a "labdában-labda" sorozat Möbius szalagként csavarodva két-, majd egydimenziós kiterjedésbe zsugorodik a "távolban" és végül nem érzékelhetõ (ergo számunkra nem létezõ) pontként "visszahajlik" önmagába, de a sorozat a végtelen kis méretek felõl újra kezdõdik. Nyakatekert fantazmagória, kamaszkorom lázas képzelõdései.
Ma már azt vélem, három dimenziós létezésünk miatt ezen a területen elértük határainkat, csak találgathatunk, de tovább jutni és megbizonyosodni vélhetõen nem fogunk, ahogy azt sem tudjuk mi lesz velünk a halál után. Persze mindig akadtak és akadnak nálunk okosabb önjelölt "felkentek" akik jobban tudják és jól megmondják nekünk mit is gondoljunk, de tetszik, nem tetszik, minden elfogadtatásra gyártott fantáziadús információ javarészt csak VÉLEKEDÉS legyen szó halálról, fizikai világképrõl, istenhitrõl Elméletileg alapvetõ emberi jogunk az önálló gondolkodás, választás, mégis a társadalmi berendezkedés rendszerétõl függetlenül sok embernek látszó lény kényszerítette és még ma, a XXI. században is szeretné uniformizált gyermeki alázatra szorítani az embereket, ne gondolkozzanak feleslegesen, majd õk kinyilatkoztatják mire is kell gondolni, segítõ kezet nyújtanak az igazságot felismerni képtelen sok csökkentlátónak. Az egyén feladata mindössze annyi, feltétel nélkül kövesse a vezetést, fogadja el fenntartás és kételkedés nélkül a világi és/vagy egyházi dogmákat. Ezeken a területeken spekulálni, misztikumot súroló elméleteket gyártani felesleges erõkifejtés, akár a paradoxont feloldani vajon egy mindenre képes mindenható Isten képes-e akkora követ teremteni, melyet mindenhatósága ellenére sem képes felemelni
Fene tudja, "eppur si mouve"
Inkább igyon egy sört aki szereti
Bocs a kávé+pipa filóért, sorry, jó napot jó kedvet Csillagászat/MetNet

Azt vélem, kategorikusan kimondani hogy ismert Univerzumunk határain túl már nincs semmi, legalább annyira hibás állítás, ahogy eleink szilárdan hitték hogy a Föld lapos, peremén vízesésként zuhognak a semmibe a vizek. Hétköznapi hasonlattal élve, kissé olyan mint kimondani, hogy a ránk zárt szoba falain túl nincs semmi, mert nem jutunk ki és nem látunk át a falon. Bár elvileg meghatározható Univerzumunk kiterjedése, határa, de kiterjedésével össze sem vethetõk véges kozmikus észlelési képességeink, mint pld. a Földön nevû bolygón a hallás- vagy látástávolság, ahol adott távolságon belül elenyészik a hang, csökken a látásszög, nincs további nagyítás, elvesznek a finom részletek.
Én hiszem hogy saját Univerzumunk "üveggömbjén" túl is van világ, csak az óriási távolságok és összemérhetetlen léptékek miatt képtelenek vagyunk róla bármit is érzékelni, bár nem tartom lehetetlennek hogy nem egy, ma még ismeretlen ezért nehezen magyarázható "kívülrõl jövõ" hatást érzékelünk, de annak hozzánk mérve rendkívül lassú változásait ma még észre se vesszük. Távoli analógiával - addíg keresték a Yellowstone-vulkán kürtõjét, míg rá nem jöttek - hogy benne állnak

Azt vélem, minden csak lépték kérdése, egy atomi méretekben élõ képzeletbeli lény érzékelése nyilván saját világának nanométeres távolságaira és nanoszekundumos folyamataira terjed-terjedhet, emiatt érzékelõképességeit meghaladó nagyobb méretekben csak filozofálhat, elméleteket gyárthat. Eljátszva a gondolattal, képzeletbeli lényünk egy robbanómotor hengerében születik, emberi léptékkel mérve hosszú élete "kívülrõl" nézve csak egy energiaszintugrás következtében született foton felvillanása. Parányi lényünket érdekli a világ, vizsgálódik, figyeli saját kis horizontját, melyen tán hõmozgástól cikázó gázatomok a csillagok (csak analógia). A robbanási ütem során észleli hogy a gázatomok távolodnak minden irányban, a folyamatot rejtélyes eredetû hõsugárzás kíséri. Mivel addigi tapasztalata alapján vélekedése szerint saját mikrokozmoszán kívül semmi nem létezik, ezért "kívülrõl jövõ" jövõ hatást fel sem tételez, bár világát eleinte egy misztikus mindenható lény feltételezésével és teremtõ beavatkozásával magyarázza, de késõbb, az észlelt adatokat és folyamatokat elemezve felismer néhány törvényszerûséget majd parányi kollegáival törni kezdik a buksit, mi is történik velük. Világuk tüzijáték módjára örökre szétröppen vagy oszcilláló folyamat és összehúzódás követi. A kis lény véges érzékelõképessége és életideje határt szab a megismerésnek, csak a korábbi generációk összegyûjtött észleléseire támaszkodhat, ezért immár spekulatív elméleteket kényszerül gyártani. De a kíváncsiság hajtja, fejleszti mûszereit, saját léptékével mérve egyre messzebb lát, de ez a látótávolság még mindíg csak töredéke az õt körülvevõ távolságoknak, egyre inkább elméleti síkra szorul. Életösztöne, életérzése nem enged olyan elméletet hogy világa örökre szétrobban és csendben kihuny, bár a természetes ez lenne, minden létezõ folyamatra érvényes az ALFA és OMEGA, a Kezdet és a Vég. Minden megszületik, hajtóereje a potenciálkülönbség, állandóan formálódva és formálva folyamatos kölcsönhatásba lép környezetével, majd a potenciálkülönbségek kiegyenlítõdésével hajtóereje elfogy és a folyamat leáll, bekövetkezik a "halál". Ez ijesztõ hiszen az egyén borzong a pusztulástól, a halál gondolata elszomorítja. Félelmetes, de nem is olyan vészes, ha "gyermekeiben tovább élhet" ergo reménytelibb a generációváltáson alapuló ciklikus túlélés feltételezése. Ennek alátámasztására, a többnyire sokféleképp formálható/értelmezhetõ észlelési adatokat megfelelõen csoportosítva ellentmondásmentesen indokolható elméletek hozhatók létre, melyet egyaránt elfogadnak és cáfolnak. A "generációs túlélés" sugallta reménykedés nyomán megszületett a "Nagy Bumm" és melyet majdan követ a "Nagy Reccs". Ennek így is kell lenni egy mûködõ robbanómotor esetében, de errõl fogalma sincs a parányi virtuális lénynek és soha nem is lesz bizonyos felõle (aminthogy mikrokozmosza helyérõl sincs fogalma) mert õ nem éri meg a következõ fázist, az óriási léptékek miatt számukra rendkívül lassú összegezhetetlen folyamatok miatt még leszármazottai sem.
Saját kamaszkori véleményem, a világok "kifelé" is végtelenek egymásba ágyazódó gömbök formájában, bár ennek érzékelése léptékfüggõ és egyirányú, akár az idõ. Ahogy mi érzékeljük a mikrofizikai folyamatokat atomi szinten, nem lehetetlen hogy hozzánk hasonlóan intelligens, folyamatokat értelmezni képes de elképzelhetetlenül nagyobb léptékû rendszerek "lefelé" hasonlóan érzékelhetik a nekik elemi részecskének tûnõ "üveggömbünk" fizikai sajátosságait, sajnos az elképzelhetetlenül nagy aránykülönbségek miatt mi nem látunk "felfelé".
Elvetve a sulykot, õsrobbanásunk túlfûtött fantáziával egy elképzelhetelenül nagyobb léptékû értelem "részecskegyorsítós" kísérletének eredménye is lehet? Cáfolja meg valaki

Anno kamaszodva, én egymásba ágyazódó, arányaikban makro- és mikrovilág módjára eltérõ világegyetek sokaságát képzeltem el a semmi helyén. Innen jutottam oda, hogy az egymásba ágyazott gömbök száma bizonyára végtelen, de a "labdában-labda" sorozat Möbius szalagként csavarodva két-, majd egydimenziós kiterjedésbe zsugorodik a "távolban" és végül nem érzékelhetõ (ergo számunkra nem létezõ) pontként "visszahajlik" önmagába, de a sorozat a végtelen kis méretek felõl újra kezdõdik. Nyakatekert fantazmagória, kamaszkorom lázas képzelõdései.
Ma már azt vélem, három dimenziós létezésünk miatt ezen a területen elértük határainkat, csak találgathatunk, de tovább jutni és megbizonyosodni vélhetõen nem fogunk, ahogy azt sem tudjuk mi lesz velünk a halál után. Persze mindig akadtak és akadnak nálunk okosabb önjelölt "felkentek" akik jobban tudják és jól megmondják nekünk mit is gondoljunk, de tetszik, nem tetszik, minden elfogadtatásra gyártott fantáziadús információ javarészt csak VÉLEKEDÉS legyen szó halálról, fizikai világképrõl, istenhitrõl Elméletileg alapvetõ emberi jogunk az önálló gondolkodás, választás, mégis a társadalmi berendezkedés rendszerétõl függetlenül sok embernek látszó lény kényszerítette és még ma, a XXI. században is szeretné uniformizált gyermeki alázatra szorítani az embereket, ne gondolkozzanak feleslegesen, majd õk kinyilatkoztatják mire is kell gondolni, segítõ kezet nyújtanak az igazságot felismerni képtelen sok csökkentlátónak. Az egyén feladata mindössze annyi, feltétel nélkül kövesse a vezetést, fogadja el fenntartás és kételkedés nélkül a világi és/vagy egyházi dogmákat. Ezeken a területeken spekulálni, misztikumot súroló elméleteket gyártani felesleges erõkifejtés, akár a paradoxont feloldani vajon egy mindenre képes mindenható Isten képes-e akkora követ teremteni, melyet mindenhatósága ellenére sem képes felemelni

Fene tudja, "eppur si mouve"


Bocs a kávé+pipa filóért, sorry, jó napot jó kedvet Csillagászat/MetNet

Csak jelezném, ha valakit érdekel, hogy van ismét napfolt, nem túl nagy még, de szerintem még alakulhat, elvileg ma kisüt a Nap, így lehet vele próbálkozni. Én napkeltekor úton leszek, így nekem csak akkor lesz meg, ha csoda történik. :-) Bár egyelõre borult, nem vastagon, csak amolyna hochnebelesen, ez talán fel fog szállni reggel.
Lordom, köszönöm a pontosított meghatározást.
Az idõpont: ISS-t fényképezni mentem le, az 18:48-kor volt itt (2010-01-20). Ezt követõen pár perccel lõttem a Holdat, s mivel a gép órája nincs beállítva rendesen, így az idõpont nem percre pontos, lehet, hogy 18:58 volt, de lehet, hogy 19:03, amikor készült a kép.
Az idõpont: ISS-t fényképezni mentem le, az 18:48-kor volt itt (2010-01-20). Ezt követõen pár perccel lõttem a Holdat, s mivel a gép órája nincs beállítva rendesen, így az idõpont nem percre pontos, lehet, hogy 18:58 volt, de lehet, hogy 19:03, amikor készült a kép.
A pontos kiértékeléssel, magyarázattal egyetértek és teljes mértékben elfogadom.
A semmihez szeretnék én is társulni valamivel. Az emberi elme a térhez és idõhöz kötött a Földön. Itt és még az ismert Univerzumban is mindennek van vége. Azon túl amit nem ismerünk, a "semmi" egy az emberi elme álltal fel nem fogható. Vannak ugye teóriák párhuzamos Univerzum, féregjárat stb..., ki tudja. Az emberi elme remek, minden szuperszámítógépet felûlmul. Amit az emberi agy képes kitalálni, azt idõvel az ember képes megalkotni, megtalálni. Mindig törjük a fejünket VALAMIN, olyan szinte nincs hogy SEMMIRE se gondolnánk. Szerintem ezért sose értjük meg azt ami nem létezik, a tér és idõ hiányát. Még a semmirõl is hosszasan elmékedünk...
be is fejezem, nem akarok senkit a semmivel untatni.

A THEON JUNIOR adatai
Dimension: 19.0x19.0Km / 11.0x11.0Mi
Height: 3580.0m / 10800.0ft
Height/Wide ratio: 0.1925
Relative kisméretû, kiterjedése valamivel több mint harmada a Delambre kráternek és ötöde a Theophilusnak, véleményem szerint párként nem annyira szembeötlõ mint a 100 km-es Cyrillus.
Dimension: 19.0x19.0Km / 11.0x11.0Mi
Height: 3580.0m / 10800.0ft
Height/Wide ratio: 0.1925
Relative kisméretû, kiterjedése valamivel több mint harmada a Delambre kráternek és ötöde a Theophilusnak, véleményem szerint párként nem annyira szembeötlõ mint a 100 km-es Cyrillus.
Noli a Képtárban letett képe mellett 19:00 idõpontot tüntetett fel (az EXIF 19:43 kissé elüt, rögzítés ideje 19:52, Noli hsz. idõpont 19:54) a 2010.01.20. dátum azonos. Ezekben az összecsengõ idõpontokban, úgy vélem a Theophilus-Cyrillus kráterpáros felett állt a terminátor. A Delambre-Theon Junior még sötétben volt, csak másnap déltájt (a terminátor 2010.01.21-én 09:30 körül érte el a Delambre krátert és 13 h körül hagyta el a Theon Juniort) haladt át rajtuk a fény-árnyék határ; talán az sem érdektelen, hogy a 100 km feletti és 1000 m-rel magasabb kráterek szerintem szembeötlõbbek mint az 54 km/3500m Delambre és nála kisebb párja. Nem huzakodás, pontosítási szándék

Kosakiss kollega, Noli hsz. idõpontját figyelembe véve én inkább a Thephilus kráterre tippelek
Bal oldalt a Theophilus-Cyrillus kráterek felett áll a terminátor, jobboldalt a Delambre és Theon Junior felett, de másnap délben a hsz. után 12 órával. A Theon Junior krátert sárga betûkkel jeleztem.
800 pixeles olvasható változatok
Noli vélhetõ fotóidõpontja (2010.01.20.18 h körül) alapján Theophilus Link
A Delambre/Theon Junior csak másnap válik láthatóvá Link
Az idõpontokat feltüntettem a képek jobb sarkában. A szemléletesség kedvéért animáció
Bal oldalt a Theophilus-Cyrillus kráterek felett áll a terminátor, jobboldalt a Delambre és Theon Junior felett, de másnap délben a hsz. után 12 órával. A Theon Junior krátert sárga betûkkel jeleztem.
800 pixeles olvasható változatok
Noli vélhetõ fotóidõpontja (2010.01.20.18 h körül) alapján Theophilus Link
A Delambre/Theon Junior csak másnap válik láthatóvá Link
Az idõpontokat feltüntettem a képek jobb sarkában. A szemléletesség kedvéért animáció
Nyilván ez a kérdés csak groteszk volt, de érdekelt a véleményetek hogy Ti mit gondoltok errõl, és köszönöm a válaszokat

Sziasztok!
Ehhez a "semmi"-s fejtegetéshez én is hozzáfûznék egy apró gondolatot. Tõlem mindig a töri tanárom kér meg, hogy magyarázzam meg mi az a semmi. (valakivel beszélgetek, felszólít: Mirõl beszéltek? - Semmirõl. - A semmirõl hogy lehet beszélni? Magyarázd meg kérlek hogy mit jelent a semmi!)
Eddig senki nem tudott valami értelmes választ adni. 2 héttel ezelõtt bátorkodtam elõ a következõvel: " A semmi a mindenség teljes hiánya."
A reakció csak annyi volt erre: ezt még át kell gondoljam.
Jelen esetben nem hiszem, hogy a csillagászat témájában ily módon helytállna ez az állítás de részemrõl valami ilyesmit jelent a semmi.
Ehhez a "semmi"-s fejtegetéshez én is hozzáfûznék egy apró gondolatot. Tõlem mindig a töri tanárom kér meg, hogy magyarázzam meg mi az a semmi. (valakivel beszélgetek, felszólít: Mirõl beszéltek? - Semmirõl. - A semmirõl hogy lehet beszélni? Magyarázd meg kérlek hogy mit jelent a semmi!)
Eddig senki nem tudott valami értelmes választ adni. 2 héttel ezelõtt bátorkodtam elõ a következõvel: " A semmi a mindenség teljes hiánya."
A reakció csak annyi volt erre: ezt még át kell gondoljam.
Jelen esetben nem hiszem, hogy a csillagászat témájában ily módon helytállna ez az állítás de részemrõl valami ilyesmit jelent a semmi.
A terminátor szélén levõ nagy krátertõl balra a holdi éjszakában világlik egy kör alakú kráter, az pedig a Theon Junior. Mindjárt alattuk, már ismét a terminátor vonalán van egy, Antonin Rükl szerzõ által A-val jelölt kráter. Ebbõl következtettem a Delambre-kráterre. Ha mégis tévednék, kész vagyok beismerni.
(Egyébként e lunáris területtõl nem messze, déli irányban ereszkedett le az Apolló-16 ûrhajó holdkompja.) Kétségtelen, hogy a Teophilus mellett szól a nagyobb kráterméret.

Logikus gondolat, végül is sötétben mondja az ember hogy SEMMIT - SEM - LÁT 
Az egydimenziós pontot sem látjuk egyébként

Az egydimenziós pontot sem látjuk egyébként

Noli mikor készült a felvétel?
Kosakiss kollega eddig is alapos tájékozottságot árult el sok mindenben, nem huzakodom tudásával és tapasztalatával, de úgy látom a Delambre kráterre 01.21-én LHT 09:50-kor vetült a terminátor
Saccolásom összehasonlítására adatok
DELAMBRE
Size:
Dimension: 54.0x54.0Km / 32.0x32.0Mi
Height: 3500.0m / 10600.0ft
Height/Wide ratio: 0.0673
Ha Noli hsz. idõpontját veszem alapul, a Teophilus illetve a Cyrillus kráter jöhetne szóba a terminátoron +-1 h intervallum valamelyikében.
CYRILLUS
Size:
Dimension: 100.0x100.0Km / 59.0x59.0Mi
Height: ?
Height/Wide ratio: Unknown height. Impossible calculation.
THEOPHILUS
Size:
Dimension: 104.0x104.0Km / 61.0x61.0Mi
Height: 4400.0m / 13300.0ft
Height/Wide ratio: 0.044
Amennyiben a hsz. napján és azt közelítõ idõpontban készült a kép én a Theophilusra saccolok, már csak a Delambrétõl jelentõsen eltérõ mérete és magassága miatt is, ezért lenne érdekes a felvétel pontos ideje (az EXIF-hez nem fértem hozzá) Nem Kosakiss kollegával huzakodok, csak a felvétel pontos idejét kérem ha lehet
Kosakiss kollega eddig is alapos tájékozottságot árult el sok mindenben, nem huzakodom tudásával és tapasztalatával, de úgy látom a Delambre kráterre 01.21-én LHT 09:50-kor vetült a terminátor

Saccolásom összehasonlítására adatok
DELAMBRE
Size:
Dimension: 54.0x54.0Km / 32.0x32.0Mi
Height: 3500.0m / 10600.0ft
Height/Wide ratio: 0.0673
Ha Noli hsz. idõpontját veszem alapul, a Teophilus illetve a Cyrillus kráter jöhetne szóba a terminátoron +-1 h intervallum valamelyikében.
CYRILLUS
Size:
Dimension: 100.0x100.0Km / 59.0x59.0Mi
Height: ?
Height/Wide ratio: Unknown height. Impossible calculation.
THEOPHILUS
Size:
Dimension: 104.0x104.0Km / 61.0x61.0Mi
Height: 4400.0m / 13300.0ft
Height/Wide ratio: 0.044
Amennyiben a hsz. napján és azt közelítõ idõpontban készült a kép én a Theophilusra saccolok, már csak a Delambrétõl jelentõsen eltérõ mérete és magassága miatt is, ezért lenne érdekes a felvétel pontos ideje (az EXIF-hez nem fértem hozzá) Nem Kosakiss kollegával huzakodok, csak a felvétel pontos idejét kérem ha lehet

Elvileg semmi, a semmit viszont nem tudjuk elképzelni. Egy matematikaprofesszor kérdezte tõlem egyszer: mi a semmi? Hát, válaszoltam, ha behunyom a szemem, akkor semmit nem látok, csak sötétet. Dehát - jött a válasz, - a sötét az sötét, az pedig valójában a sötétség, nem pedig semmi. A kozmológusok régóta tanakodnak azon, vajon véges vagy végtelen a világmindenség? Magam sem tudok mást elképzelni, mint azt a világot, amelyben létezem.
Wappi azt én is szeretném tudni
Nagyjából hét éves korom óta nyaggattam folyamatosan környezetem nálam okosabb embereit, mi lehet Univerzumunk határain túl - vagy milyen óriási térség foglalja magában az "üveggömböt", de soha senki nem tudta megmondani... egyszer 17-18 éves középsulis koromban alaposabban elfilóztam rajta, megfogott a pozitív és negatív végtelen olyasmi logikával, ha a párhuzamosok találkozhatnak a végtelenben, a koordinátatengelyek végtelelenbe veszõ egyenesei miért ne formálhatnának gömböt a végtelenben lezárulva. Valamiféle primitív vizuális elképzeléssel analógiát is vontam ahogy a tangensgörbék eltûnnek a pozitív végtelenben majd elõbukkannak a negatív végtelenben újra a pozitív végtelen felé tartva, ezzel odajutottam hogy az univerzum önmagába visszatérõ valami, egydimenziós pont, de végül arra az ellentmondásra jutottam hogy valójában nem is létezik az Univerzum, nem is létezünk. A hindu mitológia váltig állítja hogy valójában nem is létezünk csak az istenek álmodnak bennünket, dehát az csak egy mitológia a sok közül (legfrissebb a Mátrix) jobb a realitás, egy csinos pofi vagy egy jó pofa sör egy szép darab sülthús
Vagy kilenc oldalon papírra vetettem egy tizenhét éves kamasz fantáziálását, oszt annyi azóta is porosodnak a papirok valahol
Azt vélem soha nem derül ki... beszélnek párhuzamos univerzumsíkokról melyek néha összeütköznek és ezzel õsrobbanást produkálnak, meg sok egyéb sci-fi határát súroló elméletet olvastam, de egy sem az igazi.. tudod, amirõl ösztönösen meg lehet érezni hogy igaz lehet




Azt vélem érdemes megnézni Link Sztem jól sikerült átélhetõ képzeletbeli utazás, szépen érzékelteti a Természetet/Földet/Világûrt uralmuk alá hajtani óhajtó önhittek parányi méreteit...
Alighanem a Delambre-kráter (francia elméleti csillagászról elnevezve: Jean B. J. Delambre, 1749-1822). A kráter 53 km méretû, magas, teraszos fala messze kiemelkedik a környezetébõl.
Friss-ropogós kifli:
Link
Holdban nem nagyon vagyok otthon, tudja valaki, hogy melyik az a kráter, amelyik a terminátor közepe felé olyan szépen be van világítva?
Link
Holdban nem nagyon vagyok otthon, tudja valaki, hogy melyik az a kráter, amelyik a terminátor közepe felé olyan szépen be van világítva?
Már nagyon vártam a képeidet, szuperek, a madárkás meg külön öröm!!! Gratulálok, és nagyon örülök, hogy láttad és megörökítetted!
Köszi a képeket, nagyon jók, nem különben a fotósa is! 
Nem láttam már Napot napok óta..., így legalább tudom, hogy is néz ki a "foltocskáival"!

Nem láttam már Napot napok óta..., így legalább tudom, hogy is néz ki a "foltocskáival"!

Hajnalban a Nap és az õ foltocskái:
Link
Az alsó légrétegek sûrû párája eléggé levette a kontrasztját a foltnak, de azért látni. Nem volt szabadszemes sajnos, már eléggé a Nap szélére úszott, így elevel oldalról látja az ember. De megvan. :-)
Link
Az alsó légrétegek sûrû párája eléggé levette a kontrasztját a foltnak, de azért látni. Nem volt szabadszemes sajnos, már eléggé a Nap szélére úszott, így elevel oldalról látja az ember. De megvan. :-)
Én is távcsõvel gondoltam a meglesését!
Gyönyörû napos idõ van...kár, hogy elromlott a fényképezõm, pedig meglesném a foltocskákat távcsõvel... Majd máskor

Gyönyörû napos idõ van...kár, hogy elromlott a fényképezõm, pedig meglesném a foltocskákat távcsõvel... Majd máskor

Ez igaz is, de csak nagyobb teleszkópokon keresztül, hatalmas nagyitás mellett. Vöröses narancs szine puszta szemmel is igéretes és kellemes látvány. Akinek alkalma nyilik, nézze meg távcsõvel is!
Hát nálam iszonyú jó ég van most, remélem, marad hajnalig, ködöt csak a Balcsi felé látok. Aztán felõlem napkelte után fél órával beszürkülhet, de már kellene egy kis foltos-zöld fényes cuc nagyon. Meg már a Merkúr is egész jól látható kell legyen, fényes is eléggé.
Szél semmi, hûlünk is, így nem esélytelen egészen a zöld fény se. És még holnap is lesz reggel, ha ma nem jön össze. (szerencsére szabadnapos vagyok ma is meg holnap is)
Az én alvókám nem olyan jó...
Szél semmi, hûlünk is, így nem esélytelen egészen a zöld fény se. És még holnap is lesz reggel, ha ma nem jön össze. (szerencsére szabadnapos vagyok ma is meg holnap is)
Az én alvókám nem olyan jó...
Ezt a mesét nem veszem be!
Különben is a Telihold méretû Marsnak augusztusba van itt az ideje...
Szánalmas, hogy volt valakinek annyi esze, hogy képes volt egy ekkora butaságot elindítani a világhálón...Sokan meg persze beveszik...

Különben is a Telihold méretû Marsnak augusztusba van itt az ideje...


Nagyon jó képek születtek mind a foltokról, mind a napfogyiról! Gratulálok mindenkinek! Kicsit bánom, hogy ennyire látható volt és nem néztem, nem is figyeltem, de rájöttem, hogy egész nap nem láttam a Napot, így kissé megnyugodott a lelkem!
Én január 27-re készülök, amikor földközelben lesz a Mars. Azt hiszem ez nem kamu lesz... Remélem akkor is sok képet láthatunk majd!
Meg ha persze derült egünk lesz...
Én január 27-re készülök, amikor földközelben lesz a Mars. Azt hiszem ez nem kamu lesz... Remélem akkor is sok képet láthatunk majd!

Olyan jó szunyókám van, hogy ha a semmiért másznék ki a meleg takaró alól, azt nehezen viselem!
Utána meg már nehezen alszok vissza.
Bár ahogy látom meg is oldódott a kérdés: full köd van!

Bár ahogy látom meg is oldódott a kérdés: full köd van!
Felébredsz, kinézel. Ha van ég, lefõzöd a kávét, megiszod, aztán kimész, ilyen egyszerû. :-)
Meg is éri! Kelõ Nap foltokkal!
Gyönyörû lehet. Még a végén én is felkelek!
Bár tudnám, hogy érdemes lesz-e!?
Gyönyörû lehet. Még a végén én is felkelek!

Nálam nem bírt kiderülni napnyugtára se... :-( Pedig felmentem volna a hegyre, lenyugvó foltokért... Ha csoda lenne s reggelre lenne keleti egem, fel is fogok menni. :-)
A felhõk nem tudtak annyira kisimulni nálam, hogy be tudjam lõni, azok a másodpercek arra voltak elegendõek, hogy kattintsak... Valamennyire közeledik hozzánk is a tisztulás, vékonyodik a felhõ meg kicsit kezd szakadozni is, ha elmennek rendesen, napnyugtára azért figyelek majd. Ha szabadszemes, akkor tutira látni lehet majd.