Meteorológiai esélylatolgatások

No, én most azt látom, hogy bizony lefõtt a kávé!

Illetve le fog fõni kb. ápr. 10-re.

11-e után én már nem számítok tartósan hideg idõre, persze átmeneti hidegöblítések még lehetnek.

Kiindulási helyzet: jövõ hétvégére kiújuló észak-atlanti AC, északról leszakadó hideg, mediciklon, hátoldal, szóval a már jól megszokott szitu.

Utána azonban jelentõsen átalakulhat a makrokép, íme néhány fáklya:

Izland: Link beindulni látszik a ciklongyár, avagy összeomlik a magasnyomás uralma. Persze nagy a szórás, de annak még a legszélsõ tagjai is alig érik el a jövõ péntek-szombati magasságot, nem hinném, hogy azok jönnek be.

Azori-szigetek: Link feltámad poraiból a DNy-i AC?!

Spanyolország: Link ráadásul orrosodik is?!

Magyarország: Link akár déli AC híd is lehet?!

Én ezekbõl nagyon azt szûröm le, hogy a hideg blocking-nak - és ezzel együtt a gyakori hidegleszakadásoknak - egy jó idõre befellegzik és hozzánk végre országosan megérkezik az igazi tavasz, amibe persze bõven belefér 1-2 napos ÉNy-i típusú hidegfront, viszont a száraz, enyhe idõszakok lesznek hosszabbak, nem pedig fordítva.

Remélem így lesz, hajrá!

Most már én sem igazán tudom mit ígér egy olyan helyzet amiben az elõoldalak gyakorlatilag el is maradnak, a várakozásaimtól eltérõen, vagy max 1 napra és az ország DK i 10-20% ra korlátozódnak így az országban lényegében stagnál a hideg. Lehet, hogy a melegedés fokozatos lesz, de az ECM fáklya a jövõ hét közepétõl már megint -10 es T85 értékek irányába tendál, már nem is tipikus hidegöblítéses tál alakot vesz fel a görbe, mintha ez a hideg állandósulna, és egyáltalán nem a lassú engedés irányába hatna ahogyan az ember a naptár szerint várná (ápriliban a -10 es érték már egyáltalán nem általános március közepével ellentétben - talán a 2 m es napi átlaga tud kissé emelkedni a hosszabbodó nappalok hatására, és már nem lesznek -10 fokok talajon, de lényegi változást nem vetít elõre). Azt meg kell jegyezni, hogy a nagy területeken felhalmozódott hóréteg még egy idõre meg is állíthatja a fennálló kényes egyensúlyt az energiamérlegben, azaz hiába erõsebb a besugárzás, ha a kisugárzás mértéke is megnõ.
Éppen ezért is kevéssé tartom valószínûnek majd a fokozatos átmenetet illetve ez max egy hetes 5 napos idõszak lesz, mivel ha változás egyszer megkezdõdik az önmagát fogja gerjeszteni utána, azonban én ezt jelen kilátások alapján inkább ápr 20. környékére teszem legkorábban, addig akár kontinuum módon fennmaradhat ez a késõtéli gyakran havas helyzet is, de benne van a helyzetben a bármikor történõ kibillenés lehetõsége, amikor a meleg a vártnál jobban be tud hatolni, az hatással lehet az azt követõ lehûlések mértékére is már.

Az óceánon kimélyülõ erõs ciklon és az ÉK-i AC együtt a 15-ei hóvihar körüli, illetve azt közvetlenül megelõzõ képet juttatja eszembe. Annak az óceáni ciklonnak a frontrendszere került Európa fölé oly módon, hogy kb. a Párizs-Kijev vonal mentén kettévágta Európát és az északi hideget a déli melegtõl elválasztotta. Ahogy rásimult a nulla energiamérlegû területre, szépen kiélezõdött a hõkontraszt a front mentén.
Ha ugyanaz lesz a forgatókönyv, és a front ugyanúgy rásimul a nullás energiamérlegû térségre, akkor most északabbra kellene lennie, és emiatt jóval erõsebb bemelegedést kaphatnánk a húsvét utáni idõszakban, mint 15-e elõtt.

Részletesen nem néztem át, de jó pár olyan futást láttam, ami hasonló forgatókönyvet ad, mint 15-e körül. Kérdés, megtörténik-e ugyanaz ugyanúgy, vagy legalább hasonlóképpen, és ha igen, akkor miben lesz más - mert ugyanaz tuti nem lesz, a már jóval északabbra lévõ határvonal miatt.

Egy napos elõoldal néz ki, a Dunától keletre lehet majd 17-18°C is húsvét vasárnap, de ez átmenetinek ígérkezik, hétfõn hátoldal ismét.
Majd 4-5. körül újabb mediterrán ciklon körvonalazódik, ismét elõkerültek a havas, sõt hóviharos futások a Dunántúlra.Ha hó nem is lesz jelentõs, de a tavaszt ez ismét jó pár nappal eltolja, még mindig nem látszik olyan makrováltás, ami nagyobb eséllyel járna tartós enyheséggel, mint télies, hideg idõvel. Továbbra is tartom, hogy 15-e körül érkezhet majd meg a tavaszias idõ...oda pedig lassú melegedés útján jutunk majd el, folyamatosan csökkenõ csapadékhajlammal karöltve.

Vagy ott van még az április...

Annyi változás az alapfelállásban mindenképpen lesz, hopgy a 20 fok közeli értékek Húsvét táján illetve azt követõ napokban már nemcsak a délkeleti országrészre korlátozódnak, sõt az átmeneti elõoldali fõn hatás miatt akár NY Dunántúl vagy Kisalföld rukkolhat elõ a vártnál 2-3 fokkal magasabb értékekkel így nem tartom teljesen kizártnak, hogy egy-egy helyen a végén még nyári nap lesz...
Illetve erõsen valószínû, hogy péntektõl a nappali fagyoktól a köv. 7 hónapra elbúcsúzunk. Így ha változékonyan is, áprilishoz illõen néha télies epizódokkal is, bár összességében negatív anomáliával, Húsvéttól mégis indul a tavasz.

A következõ erõsebb hidegbetörés olyan 3 és 8 fok közötti értékeket hoz majd, látványhavazással esetleg éjszakára megmaradóval (és az sem közvetlenül Húsvét után fog bekövetkezni, hanem várakozásaim szerint hónap közepe felé, ami már klasszikus évszakváltónak tekintendõ hiszen egy mostani hõmérsékletû T850 et megközelítõ hidegbetörés szerintem ilyenkor már csak 2 hullámban tud létrejönni)

Bár a hónap végén némi felmelegedés valószínû, az alaphelyzet nagy vonalakban nem fog változni, továbbra is lesz tartaléka a hidegnek északon, még április elsõ dekádjában is újra-újra erõre kaphat az északi anticiklon, minket pedig továbbra is ciklonok ostromolhatnak nyugati, délnyugati irányból. Sokat számít majd az AC közelsége, de ebbõl még akár áprilisban is lehet havas, vegyes helyzet, persze a napok "rohamos" hosszabbódásával komolyabb hóhelyzet már nem valószínû. Jelentõs csapadék viszont mindenképpen valószínûsíthetõ április elsõ hetében legalább, de akár az után is.Átmeneti elõoldal, zivatarokkal, 15-20°C körüli maximumokkal (fõként délen-délkeleten) szintén esélyes, de tartós, tavaszi idõ véleményen szerint április 15-e után esélyes.

Azért azt be merem vállalni, hogy ha nem lesz valamilyen szintû makrokép visszarendezõdés, azaz a modellek által pedzegetett ámde idõtávban fokozatosan már igencsak Húsvét utánra tolódott tartós áprilisi kiegyenlített 20 fok körüli "jóidõ", aminek most jelen "lórúgás" jellegû hatás mellett és korábbi tapasztalatok alapján sem sok esélyét látom, májusra már hideg utánpótlása épp annyira legyengül, hogy nem lesz esélye egy májusi havazásnak, inkább valószínû egy koranyárias forgatókönyv április végétõl. Természetesen a hidegbetörések visszaköszönhetnek, de a Kárpát medence felé véve az irányt feloldódnak elenyésznek némileg, így nem várok belõle komoly és tartós visszaesést a tavasz második felében...

"Egy nehezen karakterizálható de alapvetõ makrováltás történt okozva az arktikus légtömeg hirtelen kiterjedését" Jó szemû észrevétel!
Elõször kialakul egy jól fejlett hidegmag, majd visszatérõen az a makroszinoptikai helyzet (ék alkú grönlandi-skandináv AC, elõtte félholdképû alacsony nyomású mezõ Északkelet-Európától Közép-Európán keresztül az atlanti partokig) mely -úgy tûnik- a legerõsebb hidegbetöréseket, legnagyobb havazásokat gyakran elõzi meg.
Ez a kép egyébként sem gyakori, márciusban pedig végképp nem az. Speciális szinoptikai "korszakba" léptünk, tessék észrevenni.
Az okokat már megpróbáltam elemezni a Társalgóban. A télen többször, s elég hosszú ideig uralkodott a következõ elrendezõdés: blokkoló skandináv AC, délnyugati peremén ény-dk irányú "csúszópálya", melyen az Izland környéki ciklonok a Mediterráneumba "süllyednek le", végül "beszorulnak" az észak-európai anticiklon alá, mint mediciklonok. Ezért volt nálunk mediterrán ciklon dömping a télen. A "csúszópálya" azt eredményezi, hogy az alacsony nyomású, enyhe, páradús észak-atlanti légtömegek délkelet felé mozognak, és nem a Barrents és Kara-tenger irányába, mint északi zonalitás esetén. Ennek egy következménye lehet csak: hosszas fennállás esetén a "fûtés" nélkül maradt jeges-tengeri területek erõsen lehûlnek -épp ott, ahol a hidegmag képzõdött. Nagy valószínûséggel hozzájárult a hirtelen, nagy változáshoz, nagy hidegfelhalmozódáshoz a Kara-tenger erõs befagyása, mely évek óta nem volt tapasztalható (a tengervíz alulról melegítõ hatásának kikapcsolása révén)
A hidegfelhalmozódás késõbb erõs ciklogenezist indított be a szóban forgó sarkvidéki régióban, ezért a skandináv AC ék alakúvá lett. Talán éppen a fentebb taglalt mechanizmus a szülõje a legerõsebb európai hideghullámoknak.
A szituáció kifejlõdésének elindítója elképzelésem szerint a tartósan nyugat-délnyugat felé csúszó, elég nagy mennyiségû szibériai hideg légtömeg, mely a masszív skandináv blokkoló AC-t generálja és fenntartja.
Mi következik mindebbõl a jövõre nézve? A téli szibériai légnyomási maximum (hideg légtömegeivel egyetemben) lassan elenyészik, de néhány hétig még számolhatunk a hatásával. A blocking gyengülésével majd egyre inkább északkelet felé sodródnak az enyhe atlanti légtömegek, épp a hidegmag irányába. Ennek hideglevegõje elõbb-utóbb visszaszorul, eltûnik, azonban véleményem szerint ez nem lesz gyors folyamat. Meglátásom az, hogy a sarki hidegbetörés még áprilisban, esetleg május elején is "visszaköszönhet" Persze, egy-egy lehûlési periódus között lehet akár kora nyárias meleg, azonban a hirtelen, erõs lehûlés Damoklész kardjaként a fejünk felett fog függeni még jó darabig.
Ami a májust és a nyarat illeti, én nem merek jóslásokba bocsátkozni.Hogy a mostani szokatlan szinoptikai helyzetnek idõben mennyire terjednek majd a kihatásai, elõre nemigen látható.

A gyenge hõtranszport -> erõs hõtranszport ellentétébõl én arra is következtetek, hogy az elmúlt idõszakban egy nehezen karakterizálható de alapvetõ makrováltás történt okozva az arktikus légtömeg hirtelen kiterjedését és ütközését az eddigi gyenge hõtranszport miatt viszonylag közel maradó és most hamar magára is szedõ meleg levegõvel. Olyan ez most, mint egy cunami. A jövõben ennek a "gerjedésnek" a fokozatos lecsengése várható, de a következõ idõszakban meghatározó lesz. Tartós meleg akkor köszönthet be, mikor ez valamilyen szinten nyugalomba jut. S addigra a hideg utánpótása alaposan ki is vérzik, mivel kevés esélyét látom annak, hogy ez néhány héten belül bekövetkezik, utána viszont jó eséllyel lesz erõteljes télbõl a nyárba váltás.

Én is harmadikként leginkább amellett voksolok, hogy április végén egy rövid nyugodt idõszakot követõen májusban gyakori KÜN lehet, nyári meleg mellett, (a DK i szubtrópusi meleg elsõ benyomulása valamikor április elsõ napjaiban, de egyre inkább azt mondanám elsõ hetében esedékes, de csak átmeneti, kb 5 napos epizód lehet. Illetve mint korábbi latolgatásomban május 20 a környékén a hideg átmeneti visszavágására is számítok, de az nem lesz extrém). Hogy krábbi latolgatásom sem tûnjön annyira légbõlkapottnak, korábban is felmerült bennem, hogy egy 1998 ashoz hasonló "skandináv tavasz" körvonalazódik - akkor ugyanis annak nevezték, Március 15 -e környékén volt egy hasonló kaliberû lehûlés amely március végén megismétlõdött. Április idusán röpködtek a -10 fokok (csak nem épp az üstökös miatt ) Fagyosszentekkor pedig 33 fokok voltak ütõs nyári zivatarokkal. Tapasztalataim szerint kései megmaradó havat ,illetve akár májusi (nem megmaradó) országos havazást hozó hidegbetörések szinte minden évben voltak, ritka inkább a korán beköszöntõ kiegyensúlyozott tavaszi idõ volt. A különbség most, ami ráerõsített, az igen erõs szél miatt a talajra gyorsan lekevert szállított fagy volt, ami korábbi hasonló helyzetekben így nem jelentkezett.
Hasonlóan kiemelkedõ tavaszi konvektív idõszak, amire számítok inkább 1995-ben és 2000-ben volt.

A DK.i meleg légtömegeket méltán nevezem már most "szubtrópusinak", miután a nálunk tomboló tél mellett a Közel-Keleten már 35-36 fokos hõség tombolt, ami persze részben abból adódott, hogy egy egész tél nviszonylaggyenge hõtranszporttal járt, ami végig kevés volt arra, hogy az ott análunk szokatlan nyárias õszt is eredményezõ meleg légtömegek kiszoruljanak onnan. Rézben szért is tudott a hóvihart okozó jmedi ennyire beerõsödni.

Mi egyetemen úgy tanultuk, hogy az iráni minimum olykor a szokásosnál jobban behúzódik Európa DK-i területei fölé és ilyenkor a Balkán felõl fülledt, meleg levegõ érkezik, zivatarokkal, felhõszakadásokkal.
Normál esetben igazad lehet egyébként, több olyan emlék is bevillant, amikor a Fekete-tenger környéki sekély ciklon visszapumpálta a meleg, nedves levegõt hozzánk és igazi, makacs KÜN kezdõdött. Befizetnék már egy ilyenre.
A beírásod második felébõl úgy nézem, Te sem valami "dinamikus nyarat" vársz. Floo szokott kiakadni rajta, hogy eltûntek a nyári, rohanó hidegfrontok mostanában. Ezek szerint már ketten vagyunk, akik idén is azt várjuk, hogy bedöglik a légkör Európa fölött és bárikus mocsár jellemezte nyár elsõ felére apellálunk.
Az elõzõ évek száraz tavaszai és a kevés talajnedvesség miatt (?) az elõzõ 2 évben nem sikerültek túl izgalmasra az idõnkénti mocsárhelyzetek, általában csak elszórt zivatarokra futotta. Most azonban tele a talaj vízzel, a kipárolgás segíthet akár, ha ilyen helyzetek lesznek májusban, júniusban, akkor a néhol és az elszórt helyett elõvehetjük a többfelét és a sokfelét.

Ha iráni minimumról beszélünk, akkor én árnyalnám a képet. Szokásos esetben egy erõs iráni minimum ugyanis Európában a nyugati áramlást erõsíti, a szállítószalag a Fekete-tengeren keresztül a ciklon déli oldala felé terelõdik. A keleti, délkeleti áramlás ilyenkor a Kelet-Európai-síkság keleti és északi részein maradhat. Ahhoz, hogy ebbõl keleti áramlás legyen nálunk, az Észak-uráli AC és az iráni minimum helyett ettõl jóval nyugatabbra lévõ képzõdmények, ÉK-európai, netán skandi AC és fekete-tengeri minimum kellene. Ennek tartós fennmaradásához pedig alacsony NAO szükséges, ami viszont most megvan, és meg is lehet akkor is, ha nem lesz jelentõs makrováltás.

Ehelyett viszont sokkal reálisabb képnek látom azt, ami az utóbbi években gyakrabban elõfordult, vagyis maradnak a hidegleszakadások, , de egyre gyengülnek, s az egyre gyengülõ medik kb. Albánia fölött elhalnak, és marad egy 1000km átmérõjû, 1010hPa-s mocsár (Észak-Európában esetleg összeáll egy 1020-as AC is), nálunk inkább keleties, de nagyon gyenge áramlással.
Ezt még májusban bõven el tudnám képzelni, de akár Medárd környékén is, HA nem lesz addig makrováltás.

Vicc a mostani gfs: 25-tõl több napos havazás.
Tényleg, amíg iylen hideg van Skandináviában, addig az ottani anticiklon peremén onnan (sõt egészen belsõ-ázsiából) folyamaton a hidegutánpótlás

Tetszik, kedvemre való ez a forgatókönyv. Reméljük a légkör is respektálja!

Zöldvillámmal tegnap elmélkedtük a társalgóban egy kicsit a nyárról.
Ez extra hosszútáv, nem is elõrejelzés, viszont latolgatásnak egyértelmûen nevezhetõ, úgyhogy tessék megtûrni ebben a topicban.
Nos tehát, véleményem szerint nem lépünk vissza a szélsõségesen csapadékos, 2010-es idõjárásba. Nem hiszem, hogy a 2 véglet között ugrálunk mostmár és visszalépünk ugyanabba a folyóba.
Amíg ez a kegyetlen hidegmag nem adja meg magát, addig marad ez a mostani szeszélyes, viharos idõjárás, ez a dolog még áprilisra is áthúzódhat.
Onnantól érdekes a dolog, amikor elfogy a matéria északról. Szóval májustól kéne kitalálni, hogy mi lesz!
Én azt mondom, jöhetne mostmár egy igazi, bárikus mocsaras konvektív szezon. Ennek megvalósulását úgy képzelem el, hogy nyugatról 7-10 naponta érkezik egy-egy elgyengülõ hidegfront a kontinens belsejébe, amely számottevõ lehûlést nem okoz, de kicsit kiöblíti azért a medencébõl a levegõt. Áthaladva rajtunk azonban szinte teljesen feloszlik, mivel nekiütközik az ÉK-i AC és az idõnként behúzódó DK-i/Iráni-minimum által létrehozott keleties áramlásnak. A Balkánra azért eljut a nedves levegõ és elkezdõdik a fortyogás, heves, helyi zivatarok alakulnak ki, amelyek lassan-lassan elindulnak visszafelé a keleties áramlástól támogatva, szóval 1-2-3 nap után újból labilizálódik K felõl a légkör és helyi hatások által létrehozott záporok, zivatarok törnek ki Magyarországon is, mindaddig, amíg nem jön NY-ról az újabb, gyenge hf...

Na mit szóltok hozzá? Szerintem nem létezik, hogy ez a mediciklon-dömping nyáron is folytatódjon, de azt sem hiszem, hogy az elõzõ 2 év mintájára folyamatos AC-dominancia legyen. Így tehát ezt ötlöttem ki.

Bocs, ha nem ideillõ, de már találkoztam többször azzal, hogy a légkör dinamikája.
Ez mit is jelent ?
Úgy látom legalább kétféle értelmezése van itt a metneten:
Az anticiklonos, blokkoló, zonális nyugati áramlást gátló vagy lelassító helyzetekre használják azt hogy nincs dinamika a légkörben (pl.Floo), ha van dinamika: száguldanak nyugatról keletre gyors egymásutánban a ciklonok, viharciklonok.
Nálunk a legnagyobb viharok (pl. 2010-ben és most is) furcsa mód a "dinamikátlan", egy helyben sokat idõzõ ciklonok és anticiklonok "periódusában" vannak. Ilyenkor erõteljes É-D hõtranszport váltakozik AC nyugalommal.
A másik értelmezés: változékony idõ, sûrûn elõforduló szélsõséges események, zivatarfront, nagy lehûlés, nagy felmelegedés, erõs csapadékhullás stb. (ha nincs dinamika, akkor nyugodt, eseménytelen, szélcsendes idõ.Lassú átalakulás, kicsi változékonyság.)
Mintha a kettõ ellentétes lenne.
Néhány analízis elõrejelzést megnézve az elkövetkezõ hét nem a nyugatról keletre száguldó viharciklonokról szólnak szerintem sem, hanem az elõzõ hét ismétli nagyjából magát: óceáni ciklon mediterrán ciklont generál (nyugat-európai hidegelözönlés egy blokkoló atlanti AC elõoldalán). Nálunk átmeneti enyhülés ciklon elõoldali helyzetben majd ciklon és csapadék Közép-Európa felett. Közben északon erõs AC és hidegmag, ami a ciklon hátoldalán ismét ránk tör, de szelídebb formában, mint ezen a héten.

Engem ne csoportosítsatok :-)
ON: A következõ néhány hét a nagyjából az 50. szélességi körtõl északra felhalmozódott igen hideg, sarkvidéki és a dél, délnyugat felõl lassan északra nyomuló (vagy inkább nyomulni akaró) óceáni, illetve szibtrópusi eredetû levegõ párharca jegyében telhet. A hideg állandó délre nyomulásának fõ hajtóereje a Grönland-Spitzbergák tengelyû hatalmas anticiklon, amely egyben blokkolja az enyhe légtömeg északra nyomulását. Az anticiklon déli peremén még egy jó ideig (talán március végéig) erõteljes keleti áramlás fog uralkodni, a Kárpát-medence a két légtömeg keveredési zónájában maradhat, így a hónap fennmaradó részében átlagos, vagy az átlagosnál kissé hûvösebb, idõnként csapadékos idõt tartom a legvalószínûbb forgatókönyvnek. Áttörõ melegedésre (nappal 15-20, netán annál több fok) még ûrtávban is egyelõre csekély esélyt látok, valamivel több esélyt látok sajnos arra, hogy a nagy hidegbázisból olykor egy-egy adag minket is érintsen, de nagy meglepetésnek tartanám, ha a 950 hPA értékek -10 fok alá mennének. Áprilisra óvatosan kitekintve Cassano kollégával egytértésben nagy potenciált látok immár kora nyárias és hózáporos, konvektív esemény által kísért hidegebb periódusok váltakozására. A légkör dinamikája igen magas, így amitõl valószínûleg nem kell a következõkben tartani, az az egyhangú idõjárás.

"A hõmérséklet március végére jellemzõen 15-20°C között fog alakulni, éjszakai fagyok nélkül.
Az újabb hidegbetörést április 2-5 között várom, hózáporokkal, gyenge éjszakai fagyokkal, napközben 5-10°C közötti hõmérsékletekkel."

Minden alapot, tényeket, elképzeléseket nélkülözõ, hasraütéses beírás, se egy link, se egy magyarázat, se semmi, amit meg sem szabadna tûrni, törölni kellene, hogy rend legyen, mert ez így semmi más mint DM.

Akkor én írhatom ugye:

A hõmérséklet március végére jellemzõen 5-10°C között fog alakulni, éjszakai fagyokkal.
Az újabb hidegbetörést április 10-13 között várom, hózáporokkal, erõs éjszakai fagyokkal, napközben 2-5°C közötti hõmérsékletekkel.

Mivel indokolnád ezeket az (elsõ olvasásra hasraütésszerû, kitalált, tippelõs, alaptalan) elõrejelzéseket? 20 napra elõre 2-3 napos idõintervallumra hidegbetörést és halmazállapotot (hózápor) vizionálni? A tudományos alapokat (és esetleg ehelyett részletes magyarázatot) mellõzõ hozzászólásoknak itt nincs helye, ezt ne feledd! Senkit se érdekel, ha a tippeléseid (statisztikailag várhatóan) 20-40%-a félig bejön és jönnél 25 nap múlva ünnepeltetni magad. Arra bárki képes és senkit sem érdekel.

Nem kértem a véleményed, így különösebben nem is érdekel melyik csoportba sorolod a hozzászólásomat (de ha elintézed, hogy lesz hosszútávú esélylatolgatások 1. csoport, akkor majd oda írok).
Nem elõször kicsit szereptévesztésben vagy, ezen viszont lehet el kellene gondolkoznod.

Ez a latolgatás is elsõ csoportba tartozó. Ha visszaolvasol megérted.

A modellektõl függetlenül a következõ két hétben fokozatosan melegedõ idõjárásra számítok. Az idõszak elején -elsõ héten- még idõnként várok csapadékot, esõt, záporesõt. A második hét szárazabb lesz. A hõmérséklet március végére jellemzõen 15-20°C között fog alakulni, éjszakai fagyok nélkül.
Az újabb hidegbetörést április 2-5 között várom, hózáporokkal, gyenge éjszakai fagyokkal, napközben 5-10°C közötti hõmérsékletekkel.

Link
Úgy tûnik, mégis érdemes a modelleket nézni 1 hétnél távolabbra is, mert következtetni azért lehet. Nekem most ez eléggé bejött.

(Igazából semmi különöset, csak jobban láthatóvá teszem a zárójelet, akkor "van értelme", ha hosszabb szöveget írok közé. Általában azt jelzem ezzel, hogy amit írok, az nem tartozik olyan szorosan az aktuális témához, de még nem is off.)

Látom, a hosszú hétvége idõjárása már a rövidtávúba is bekerült Derick jóvoltából. A mi környékünkön különösen kíváncsi leszek a dologra. Ha nem ismerném a szinoptikus helyzetet, akkor 2004.11.19. jutna eszembe róla, az azonban egy db. front fél napos mûsora volt, itt meg azért több minden megtörténhet több nap alatt. Éppen ezért én még nem tudnék mondani semmit a várható hidegbetörésrõl, csak az azt megelõzõ eseményekrõl. Node pl. a T2m fáklya a GFS-en már 13-án szétszóródik a környékünkön (ez a Börzsönyre esik): Link . A nyomásfáklyán pedig vannak olyan tagok, ami alapján mégsem lenne erõs frontátvonulás (én öt ilyet látok). Úgyhogy én még mindig csak a "valószínû"-nél tartok, de tény és való, nagy az esélye.
Amit én látok most a modelleken, az a 12-e és a 13-a konvektív csapadékos jellege, amit meg éppen a konvektív jelleg miatt lenne nehéz elõrejelezni pontosan, de most azt mondanám, könnyen lehet, hogy 12-én az ország nagy részén lesznek zivatarok, bár a legkisebb valószínûség erre jelenleg DNY-on és ÉK-en mutatkozik, de ott is bõven elõfordulhat. 13-án aztán a Dunántúl egy része e szempontból megnyugodhat, viszont keleten, északkeleten nagyobbat szólhat, mint az elõzõ nap.

Ezután megjön a hidegbetörés, 14-én ÉNY felõl, de csak 15-én árasztja el a medencét, s a mélypont talán 16-án várható. A hidegbetörés elejével elõször kicsit megnõ a fáklya-szórás (itt még pont nem látszik: Link , délutánra következik be), de ez leginkább még idõbeli eltolódásoknak köszönhetõ. A 16-ai nagyobb szórásnövekedés (szintén pont nem látszik még: Link ) viszont már a lehûlés mértékében látható bizonytalanság miatt van: Link .
Mindez, amit írtam, ide a környékünkre vonatkozik elsõsorban. A hegyek itt hasonló esetekben olykor jelentõsen tudják fékezni a szelet, ugyanakkor egy ilyen hidegbetörés mégis szinte akadálytalanul átjut rajtuk. Így nehéz megmondani, hogy az országoshoz képest mennyire tér el majd az itteni konkrét idõjárás.

Mit jelent az ilyenféle zárójeles megjelenítés? Folyamatosan látom Tõled mi még ezt nem tanultuk.

(

Látom, amit ez alatt írsz, abban hasonlóan gondolkodunk .
)

Természetesen kell kutatni minden irányban, de vigyázni kell, ne üljünk fel semmi divatos, de alapvetõen hamis elméletnek. Se amatõr szinten, se máshogy.

Lehetségesnek tartom, hogy pont a matematikusok kidolgoznak valami újat a numerikus eljárások helyett és ez új irányt ad majd az elõrejelzéseknek.
Esetleg a kvantumszámítógép lesz ennek a feltétele és a kvantumcsatolt rendszerek elektronikai alkalmazása

Hogy általánosságban is hozzászóljak a témához:
Azt tudni kell, hogy a meteorológiai modellek mind-mind valamilyenféle egyszerûsítésekkel (és parametrizációkkal) élnek. Hogy milyennel konkrétan, az attól függ, mire akarják használni. De rengeteg ilyet alkalmaznak.
(Csak egy példa: a WRF pl. eléggé univerzális modell, de mivel rengeteg sugárzási törvény részletesen benne van, kevés elhanyagolással, így a felszín-légkör kölcsönhatások leírására nagyon jól alkalmazható. Ezen keresztül pedig (fõleg az "amatõrök" körében) az egyik legnépszerûbb, és leglátványosabb kutatási területen is kiválóan megállja a helyét, mégpedig a konvektív rendszerek tanulmányozásában.
Sok korlátos tartományú, nagy felbontású modell szintén erre alkalmazható, hiszen a zivatarok ezek megfelelõen sûrû rácsán már megjelennek /spec. az ELTE-s WRF-ek még mindig parametrizációt alkalmaznak, de mi már futtattunk olyan rácson, ahol a nagyobb MKR-ek parametrizáció nélkül is ott voltak/.
Az ALADIN régebben viszont némileg jobban mûködött pl. téli hidegpárna vagy lábas hideg esetén, mint a WRF.)

Nagyon sok ilyen egyszerûsítést egyszerûen azért KELL alkalmazni, mert egyrészt ez nem rontja jelentõsen a modell hatékonyságát, másrészt viszont nélküle túl nagy lenne a számításigény.
A szinoptikus skálájú modellek döntõ többségében ilyen egyszerûsítések pl. hogy csak 2D-snek veszi a légkört, és néhány hasonló matematikai-fizikai megfontolás.
Az egyszerûsítések legnagyobb része azonban az óceán-légkör és a felszín-légkör csatolások kérdéskörébe tartozik.
Rájöttek ugyanis, hogy ezek a csatolások még szinoptikus skálán is igencsak hatással vannak a légkörre. Amikor ezeket belevitték a modellbe, a legtöbbet csak parametrizálni tudták, s kiderült, hogy a modellek mégsem lettek tõle pontosabbak. Ugyanarra jutottak, mint a klimatológusok: meg kell ismerni a kölcsönhatások pontos fizikáját, s majd Azt beleépíteni a modellbe (feltéve persze, ha ez a számításigényt nem növeli túlságosan).

Az a gyanúm nekem tehát, hogy ezen csatolások felderítése nem csak a meteorológiában, hanem a klimatológiában is jelentõs elõrelépést hozhat. (Ismét megemlítem, amit egyszer régebben svadasz írt összefoglaló asszem egy Rijekai? klíma konferenciáról az éghv. fórumban, ahol a valódi klimatológusok is erre az álláspontra jutottak - talán ez is közrejátszik abban, hogy én is így vélekedem.)
A másik probléma, amirõl lejjebbi hsz-ben is írtam, az a mérések elégtelensége, melynek javítása becslések szerint szintén nagy mértékben javítana a modellek pontosságán. Míg ez azonban a problémát csak annyiból segíti, hogy 10-15 nap helyett esetleg 15-20 nap lesz általában elõrejelezhetõ, addig az elõzõ területen egy-egy sikeres eredmény szinte "kiszámíthatatlan következményekkel járna", akár jóval jelentõsebben növelve az elõrejelzések pontosságát.

"Ez ennek az egyébként remek módszernek a nagy hiányossága és korlátja."
Ezzel nem teljesen értek egyet, egy kicsit pontosítanék. Ez nem a módszernek, vagy nem csak a módszernek a hiányossága. Természetesen a numerikus módszereket magukat is lehet fejleszteni, mégpedig mind az integrálási, mind az adatasszimilációs, interpolációs, stb. eljárásokat, ami a matematikusok feladata. A dolog fõ mozgatórugója azonban mégiscsak a káosz, melynek következménye, hogy két egymástól független eseménynek a változók terében vett távolsága idõben exponenciálisan nõ. Úgy tudom, jelenleg a numerikus prognosztika fejlõdése a mentén a leghatékonyabb, hogy ennek az exponensét csökkentse, nem csak a numerikus modellek, modellezési módszerek javításával, hanem a bemenõ adatok pontosításával is (ami alatt a mérõhálózat fejlesztését értem). Mai tudásunk szerint a legnagyobb gát az adatok megfelelõ pontosságú asszimilálásában, és a mérések mûszeres pontosságában van, illetve abban, hogy vannak a Földön "fehér foltok", melyek igen ritka mérõhálózattal vannak ellátva (durva pl. Antarktisz, vagy Arktisz még inkább). Az e téren történõ fejlesztés (állítólag) jelentõsen megnövelné az elõrejelzések pontosságát.

(
Látom, amit ez alatt írsz, abban hasonlóan gondolkodunk .
)

Fizikusként egy apró szõrszálba belehasogatnék:
"Newtoni fizika-> Relativitáselm->kvantumfizika"
A kvantum és a relat. egymástól függetlenül alakult ki, ráadásul a kvantum volt elõbb (1900, Planck vs. 1905, Einstein). Ha nem csalnak az ismereteim. A kvantumot relativitáselmélet nélkül is be lehet vezetni, nyilván Planck is így csinálta.
Persze, Michelsonék még elõbb voltak, õk fedezték fel, hogy "nincs éterszél" (az addig feltételezett, világûrt kitöltõ és a fényt közvetítõ éterhez képest a Föld sebessége mindig nulla - ez Dopplernek mondott ellent), s ezt "kellett" valahogy megmagyarázni. Erre jött az ötlete Einsteinnek, megihletve még Minkovszkij által, aki addigra már kidolgozta a téridõ geometriáját (csak akkor még nem tudta, mire lesz jó).
Persze fokozhatnánk:
hiszen a spínt is már korábban fölfedezték (Germer?), ennek köszönhetjük, hogy a forgatások ábrázolásaiból nem dobták ki a feles indexû ábrázolásokat (amik 2pi szögû elforgatásra középpontos tükrözést adnak). Csak õk meg azt nem tudták, hogy amit csinálnak, az kvantummechanika.
Sõt, Maxwell az elektrodinamikát eleve relativisztikusan írta föl, csak akkor ezt még nem tudta, mert klasszikusan is ugyanazok az egyenletek jöttek ki.
Érdekes dolgok ezek: volt, hogy elõbb volt a rendszer, aztán a jelenség, és volt, hogy fordítva. Pl. a részecskefizika standard modellje, már rég óta kész a száz elemû struktúra, de a Higgs-bozont csak most fedezték föl, a gravitont meg még jó ideig nem is fogják.
Newton elõszeretettel használta a tömegpontot, de csak absztrakt értelemben. Dirac aztán bevezette a tömegpont "matematikai" függvényét (ami azért kellett, mert a kvantummechában az anyag hullámfüggvények végtelen sora), ami mindenhol nulla, csak a nullában végtelen, és az alatta lévõ terület 1. Persze a matematikusok kiröhögték õt ezért. De Dirac olyan sikeresen magyarázott mindenféle furcsa jelenségeket, hogy a matekosok megunták, és kidolgozták a disztribúcióelméletet (természetesen Neumann János járt ebben az élen).
Mi mindebbõl a tanulság? Az, hogy MINDENNEK VAN ÉRTELME. Planckot is kiröhögték, Einsteint meg senki nem értette. Aztán hol tartunk most?
Ha mindig minden próbálkozást értelmetlennek tartanánk, és elvetnénk csak azért, mert most éppen nem sikeres, akkor valószínûleg ma is lapos Földön élnénk, és nagyi fájós derekából jeleznénk elõre az idõjárást.
(Jó hosszan sikerült átvinnem a gondolatmenetet ).

Én a cirkulációs korszakok vizsgálatában látom a jövõt. A cirkulációs sémák paraméterei, pl a poláris front mennyiségi jellemzõi, idõbeni változása, a szubtrópusi magasnyomású öv változásainak vizsgálata, a különbözõ ciklonpályák elõfordulási gyakorisága, a cirkulációs ciklusok milyensége, hosszának vizsgálata hozhat újabb áttörést a meteorológiában.

Bizonyos számú távkapcsolat létezése elméletileg is szükségszerû, mégis nehéz õket leleplezni. Ezért én különösen fontosnak tartom az ilyeneket.

Bár nem vagyok matematikus és a káoszelmélettel sem vagyok tisztában, mint természettudományos (biológia és fizika) képzettségû embernek mégis az a sejtésem, hogy az olyanféle rendszereknél, mint a légkör, a paraméterek elõre kiszámíthatóságának létezik egy elvi határa.
Hogy hol van ez a határ, hány óránál, azt nem tudom -az ilyen irányban képzettek talán mondhatnának errõl valamit.
Azt én sem hiszem, hogy valamikor, a tudomány és technika mégoly magas fokán úgy lehessen megadni légnyomás, légáramlás, és léghõmérséklet értékeket hónapokra elõre, mint ahogy ezek ma néhány napos idõtávon belül megadhatók. Mint ahogy mondtam, érzésem szerint ez elvileg is lehetetlen.
Viszont azt sem hiszem, hogy a jelenlegi 2-3 héttel nagyon megközelítettük volna az elvi határt. Azt gondolom, e kettõ között még van betölthetõ idõtartam. A gépi elõrejelzések pontossága, hasznos idõtávja nyilván növekedni fog a jövõben.
Az különösen érdekes kérdés, vajon található-e a numerikus modellezésen kívül más egzakt, számszerûsíthetõ elõrejelzõ módszer. Lehet, hogy tényleg nincs ilyen, bár ez azért nagyon merész kijelentés volna. Ha 200 évvel ezelõtt megkérdeztünk volna egy, a kor mércéje szerint mûvelt embert, vajon elképzelhetõ-e a hajózáson kívül más utazási módszer, melynek révén valaki 2 órán belül eljut Európából Amerikába, valószínûleg azt felelte volna, hogy ilyen módszer nincs, és nem is lesz. Mégis eljött a szuperszonikus repülés kora...

Egyetértek: hatalmas dolog ez, hogy akár 1 napra elõre "egzakt" módon kiszámíthatók a meteorológiai paraméterek. Viszont az az érzésem, hogy ezzel a módszerrel sohasem leszünk képesek átlépni ezt a 2-3 hetes határt.
Valami alapvetõen másra van szükség, a káoszelmélet továbbfejlesztett változatára.

Bár szerintem nagy az esély rá, hogy egyszerûen nem létezik más módszer...

Annyit fûznék hozzá a prediktor kérdéshez, hogy mégha az elmúlt 300 évet verifikálnánk és bizonyos, kellõen szûk konfidencia mellett jó becslésnek bizonyulna ez a prediktor, ez önmagában nem lehetne bizonyító értékû egy tényleges kapcsolat meglétére. A kaotikus rendszerek egyik sajátossága, hogy bizonyos alakzatok, tulajdonságok akár tartósan is fennmaradhatnak benne, míg a gyengébbek, rövid ideig fennállóknak csekély esélyük van arra, hogy tartósabban fennmaradjanak, nemrég sikeresen elvégeztek egy kísérletet a Jupiter szemének magyarázatára, hogy létrejöhet -e egy ilyen egy kaotikus rendszerben. (Persze a kísérlet is lehet rossz, a Jupiter pedig mégsem kaotikus) Nem zárható ki, hogy ezek az összefüggések, amelyekkel prediktort készítünk azok egy ilyen rendszer részletei, amibe természetesen beletartozik az is, ha az adatsort átskálázom és a kapott görbét 180° kal megfordítva illesztem fel a becsülendõ adatsor grafikonjára, ami már megint áltudományosan hat, pedig jóllehet numerikusan leírható (a példát egy metnetes szabadegyetemi elõadásról hoztam és tisztelet a kivételnek). A numerikus éghajlati, elõrejelzõ modellek nem kaotikus rendszert írnak le, ám amennyiben az idõjárás akár csak bizonyos részleteiben is kaotikusan viselkedik, ez igencsak korlátozottá teszi a pontosságát és alkalmazhatóságát. (Valójában pedig nem tudjuk mi és mennyire kaotikus, pontosan hol vannak azok a határok, ahol már nem, a kalsszikus fizika, és annak utódai között képlettel leírható az átmenet, mert pontosan ismert az azt magába foglaló rendszer.) Csak peremfeltételnek vesszük, hogy bizonyos csekély eséllyel fellépõ események a vizsgált idõszakban nem lesznek. Durva példával szemléltetve alígha fogná meg elõre egy 24 órán belül bekövetkezõ meteorbecsapódás hatására fellépõ idõjárási helyzetet, és nem is ez a célja, (ha van ilyen modell az valószínû nem publikus) alapvetõen globális és nem kozmikus bemenetei vannak (és nem is kell ennyire messzire menni - szeizmikus mozgások, hõbuborék, vulkánkitörés hatásai, stb.) így le is van korlátozva annyira, hogy ilyen kimeneteket nehogy "megsejtsen", ugyanakkor a korlátozott bemenetei gyakorta nem elégségesek ahhoz, hogy a kimeneten statisztikailag jó elõrejelzést adjon.

Gyakran a helyi parasztbácsinak van igaza, pl. fáj a térdem, 1 hét múlva havazni fog, vagy Nowcasting a Tiszatónál, lóg a zivatar lába, a radaron nyílegyenesen jön, nyugodtan menjenek csak át a szigetre, onnan nem szoktunk vihart kapni, vihar szétesik.

Nem tudom, ez a prediktor mennyire jó és pontos, talán lehetne visszamenõlegesen (még tovább) verifikálni, de egy érdekes gondolatot (ami ellene szól) hozzáfûznék:
Annyi a paraméter, annyi a változó és annyiféle összefüggést lehet találni ezek között, ráadásul térségekre lebontva, hogy gyanússá válhat a dolog. Paraméterek ezrei lehetnek idõintervallumok tízezreiben, térségek százai hatványozzák a variációk számát, valamint az összefüggés elõjele, szorzója, exponens tagja satöbbi még néhányadik hatványra emeli a lehetõségek számát. Viszont ennyiféle paraméter között könnyû látni "korrelációnak tûnõ" összefüggést, kapcsolatot, már csak a véletlenszerûség okán.
A pi elsõ 10000 számjegyét ha megnézzük, lehet rájövünk, hogy minden 100.-tól 150.ig tartó számjegy valamilyen kombinációja 1-2 értéknyi jegy tévedéssel megmondja minden 199. jegy értékét. Sõt - biztos van ilyen képlet!
A lottószámok alapján az elmúlt 50 év húzásainál szerintem biztos akadna egy képlet, mely mondjuk minden páros hónap utolsó heti húzásának kombinációi egy képlettel átvihetõk a rá következõ hónap 2. húzására (pl. maximum 5 összértéknyi eltéréssel). Ezzel tehát pl. az e hétvégi húzás megjósolható lenne nagyjából, tehát kombinációs szelvényekkel ötöst lehetne nyerni.
Ezek a példák elrugaszkodottak ugyan (hisz a teljes véletlenszerûséget garantálják), míg ez a meteorológiára annyira nem igaz, hisz pl. biztos van korreláció a hótakaró és a sarki hideg felhalmozódása, a sarki hideg felhalmozódása és leszakadása, a leszakadások és Európa, Európa és Közép-Európa idõjárása között, csak szerintem egy "prediktor" erõltetése egy ilyen bonyolult hatásláncra "álmatek".
Jó példa erre az idei december: Snowhunter és a prediktor (Hari Seldon) egész mást vártak, lõn a december és mindkettejüknek igaza lett, bár mindkettejük "tévedt egy picit".
Ezek a módszerek érdekes kutatási területek lehetnek (már a megérzés, meg tapasztalat, meg hasonló szubjektív emberi faktorok lemosása után), de még kevesebb, mint gyerekcipõben járnak. Véleményem szerint!

A numerikus modellek megalkotása az egzakt tudomány egyik legnagyobb fegyverténye, véleményem szerint jelentõsége a fehérjeszintézis gén-kódjainak megfejtéséhez mérhetõ. Hogy egy példát mondjak: régebben csak tippelni tudtam arra, hogy alakul a légnyomás a következõ néhány órában, vagy a következõ napon. Én megsaccoltam az értéket, a tendenciát -aztán lett, amilyen lett.
Most megnézem a GFS-t, vagy az ECMWF-t, vagy bármelyik másik modellt: pár nap idõtávban holtbiztos az az izobár lesz felettünk, amit mutatnak. Ugyanez vonatkozik a T850-re, vagy a magassági áramlások irányára. Hogy ezeket ilyen pontosan lehet elõre tudni, egészen szédületes dolog.
Szerintem sokan nem is tudják a fórumtársak közül, mekkora tudomány, milyen szellemi erõfeszítés van a mögött az információ mögött, melyet nap mint nap magától értetõdõ természetességgel használnak.
Azok a fizikai összefüggések, melyeken a numerikus modell alapul, régóta ismertek. A differenciálegyenleteket talán már 100 éve felírták, csak megoldani nem tudták õket megfelelõ számítási kapacitás híján. Ahogy Vissy Károly írta nagyon szemléletesen Meteorológiai iskolájában (aki nem olvasta még, annak ajánlom figyelmébe), olyan töméntelen számítást kell elvégezni, hogy mire ez kész lenne, rég túl lennénk azon az idõponton, amire a számítás vonatkozik. Olyan ötlete is volt valakinek, hogy stadionnyi ember számoljon, és ezek mindegyike csak egy mûveletet végezzen el. A stadion közepén állna a NAGY METEOROLÓGUS, aki mint a karmester, vezényelné a számolókat. Ilyen módon idõre elkészülnének a számításokkal. Mondanom sem kell, ez a különös emberi "computer" sohasem valósult meg.
Megoldást csak az elektronika, a digitális technika, az egyre fejlõdõ számítástechnika hozott a kérdésben.
Minden nagyszerû találmány, újonnan feltalált elv vagy technika esetében az ember roppant örömmel fedezi fel, hogy a dolog erre is, meg még arra is, sõt, amarra is jó (amire esetleg nem is gondolt kezdetben) Hogy mire nem jó, az csak késve, s persze sokkal kisebb lelkesedéssel szokott kiderülni. Az elméleteket, a technikai megoldásokat hajlamosak vagyunk abszolutizálni.
Senki sem örül annak, hogy amilyen pontos, megbízható a modell mondjuk, 156 óra idõtávon belül, éppen annyira megbízhatatlan és kétes, mondjuk, 300 óránál -pedig, sajnos, ez a helyzet. Ez ennek az egyébként remek módszernek a nagy hiányossága és korlátja.
Hosszabb idõtávokra történõ elõrejelzésre jelenleg nincs a tudománynak módszere. A nyugati civilizáció emberének viszont nem az a reakciója eme tényre, hogy széttárja a karját és azt mondja: nincs, hát nincs... Ha így gondolkodott volna a természettudomány, akkor még mindig gõz hajtaná a kocsikat, és nem lennének repülõgépek.
Teljesen természetesnek tartom ilyen körülmények között, hogy akár amatõrök is törik a fejüket, megpróbálják áttörni az elõrejelzés idõ-limitjét.
Nekem nem tetszik az a harcos ortodoxia (félre ne érts, nem rólad van szó, általánosságban beszélek), hogy csak a numerikus modell lehet érvényes -az ezen túlmenõ latolgatás tudománytalan és marhaság.
A történelem ismeretében biztos lesz ennek a módszernek javított változata, vagy talán teljesen más alapelven nyugvó elõrejelzés -kérdés, hogy mikor.

Nos a prediktor véleményem szerint jelenleg még bizonyos értelemben hasonlít azokhoz a módszerekhez,amelyek nem modell, hanem sokévi tapasztalatok megérzések alapján jeleznek elõre.

A prediktor azért szimpatikus, mert matematikailag jól számszerûsíthetõ, képlettel számítható egy adott idõszakra szemléletesen jó korrelációt mutat, ám viszonylag általános következtetés vonható le vagyis +/-0.5 fok eltérés alapján elfogadjuk, amit mond, nincsenek benne szubjektív értékelési elemek. Mert ugyabár 8 fok decemberben ködös idõvel nem ugyanaz mint március elején napsütéssel, vagy június közepén széllel, és errõl a prediktor nem mond el semmit. arról sem sokat, hogy az adott hónap mennyire lesz szélsõséges.

A szubjektív elemeket tartalmazó elõrejelzések amelyek nem számszerûsíthetõk, és nem is jól strukturált sokféle elemet egybeolvasztó tapasztalatokra hagyatkoznak és sokféleképpen magyarázhatóak, elfogadhatóak vagy cáfolhatóak, azok a metnet fórumban nem túl népszerûek.

A másik probléma pedig hogy valójában milyen tényezõvel függ össze a prediktor, tudjuk -e valójában mi az a függvény ami összekapcsolja a két változó értékét, igaz -e az, hogy ez 100 év múlva is stimmelni fog (a megérzések, és tapasztalatok idõvel változhatnak, de a prediktor nem, annak az éghajlat modellezésében persze némi ambícióval ott lehet a helye, és pontosítani lehet több ismerettel egy egész rendszerbe be lehet akár ágyazni, majd késõbb alkotni lehet egy jobb modellt ami a prediktoron túlmutat ld. Newtoni fizika-> Relativitáselm->kvantumfizika).

Ez bizonyításra vár még, hogy meggyõzõ legyen, de addig is jó eszköz, és használjuk a decemberi középhõmérséklet elõrejelzésére!

Örülök, ha sokan beszállnak és elmondják a véleményüket, kicsit pörögjön a fórum...

Nekem mindig az elõrejelzés lényege ugrik be: azaz mikor fontos elõrejelezni, amikor valami meghatározó nagy változás jön létre a légkörben.

És az az igazság, hogy ez a legnehezebb, a statisztikus modellek errõl semmit sem mondanak, de a numerikusak is 4-5 nap után már csak 1-2 napos intervallumba tudják megbízhatóan belehelyezni.

A többi ezen felül gyakorlatilag "tájékoztató jellegû": lesz valami, de hogy meliyk nap és mekkora, azt nem lehet megmondani.

De azt hiszem már ez is hatalmas teljesítmény...

Nálam az egyes és kettes csoport határán lavíroz, de ezzel: "átmenetileg május 12 -e környékén akár 27-32 fokos meleget is hozhat" illetve ezzel "mediciklonos esõs, hideg szeles idõ esélyes 17 és 24-e között" sikerül bedolgoznia magát az elsö csoportba...

Illetve az indoklás is 1-es csoport gyanús :

"A makrokép és a tapasztalat ezt mondatja velem.
Eztán már ráutaló modellek nélkül, inkább korábbi évekkel való összevetésre illetve üveggömbre hagyatkozva"

Ugye ez az elsõ csoportba tartozik? Merthogy nem a másodikba az szent, ... vagy van egy harmadik csoport is...

"Stabil kellemes tavaszi, tartósan kemény (-5 alatt) fagyoktól mentes idõ április utolsó harmada elõtt nem túl valószínû, ám lesz éles kontraszttal 1-2 koranyári nap és április vége, május elsõ fele viszonylag stabil lesz 25 fok körül és zivatarokkal de átmenetileg május 12 -e környékén akár 27-32 fokos meleget is hozhat. Májusi fagy idén nem valószínû, bár kellemetlen mediciklonos esõs, hideg szeles idõ esélyes 17 és 24. -e között."

Na, akkor beszállok én is egy percre

Különbséget tennék a "Dávid-naptár és társai" illetve az ésszerübb próbálkozások között.
Az elsö csoportba tenném azokat, akik idöhossztól függetlenül nagyjából kitartanak a részletes idöbeli és térbeli felbontás mellett. Azaz 1 hónapra, 2 hónapra vagy teszem azt 1 évre elöre is napi felbontással (idö) vagy mondjuk városokra, kisebb térségekre (tér) jeleznek elöre. Ez így teljes mértékben elvetendö.

Viszont ha az elörejelzési idötávnak megfelelöen fokozatosan csökkentjük az idöbeli és térbeli felbontást, akkor szerintem túlmerészkedhetünk a büvös 10(-14) napon és megpróbálhatunk ezen túl is valamit elörejelzni, persze heti, havi, évszakos idöbeli felbontással ill. Közép-Európára, Európára, Atlanti-Európai-térségre, stb. Ezzel már figyelmbe vettük a legfontosabb korlatokat.

Egyébként a numerikus elörejelzés is müködhet 10-14 napon túl is, csak megfelelö értelmezéssel. Elég sok helyen elég sok pénzt ölnek az ebben a témakörben folyó kutatásokba is, remélhetöleg eredmények is lesznek majd, ha ma még nem is túl rózsásak...

A nem numerikus módszerek szerintem is óvatosan kezelendöek, de élböl nem vetném el azokat sem, ha betartják a fent említett játékszabályokat...

Nem azt mondom ,hogy ne merészkedjen, hanem azt, hogy ismerjük és fogadjuk el a korlátainkat.
Itt elsõsorban a dávidnaptár meg testvéreirõl van szó.

Nekem ezekkel két bajom van: egyrészt túl általános elõrejelzés másrészt attól ,hogy egy vizsgált idõszakban fennállt a korreláció, még semmi sem garantálja, hogy a következõkben is fenn fog állni.

Már hogy ne képezné? Egykori kitûnõ, idõsebb kollégám mondogatta, hogy sosem szabad egy módszert, egy technológiát abszolutizálni.
A numerikus modellek tényleg nem adnak használható eredményt a mondott idõintervallumon túl.
De olyat nem szabad gondolni és mondani, hogy a tudomány nem merészkedhet tágabb, és másmilyen vizekre az elõrejelzés területén. (Egyébként tisztelem a felkészültségedet)

Ha jól emlékszem, a Hari-féle prediktor nagyjából átlagos hõmérsékletû decembert helyezett kilátásba, ez be is jött. Nem nagy hõstett -mondhatják erre némelyek.
Az utóbbi 2 évben viszont szemmel láthatóan jól mûködött a módszer.

De a dolgok leggyakoribb sorrendje mégiscsak ez: hidegöblités - mediterrán ciklontevékenység.
Ez, karöltve a modellek eredményeivel, hihetõséget kölcsönöz a 168 óra körül, azon valamivel túl beinduló mediterrán ciklon aktivitásnak.
Természetesen a mediciklon pontos elhelyezkedésére még nem lehet mérget venni (a legutolsó futás mind a GFS-nél, mind az ECMWF-nél az Égei-tenger fölé teszi a centrumot)
Azt viszont már most meg lehet kockáztatni, hogy elõzõ latolgatásommal összhangban hidegbetörés, majd keveredési zóna, csapadékos idõ, nagy hõkontraszt (alkalmasint ezúttal is ény-dki-i) a legvalószínûbb folytatás. Az biztos, hogy érdekes, s lehet, emlékezetes hét elé nézünk.

Link (137-139. oldal) Tényleg! Idén hogyan alakult eme prediktor mûködése? Nem követtem sajnos, valahol elérhetõ az elõrejelzett és a tényleges decemberi közép összevetése, elemzése?

Nekem a hosszútáv = 10-17 nap, az azt követõ idõszak elõrejelzésére nincs módszer (illetve van, de az nem képezi tudományos vita tárgyát)

Miért kell bántani azt, aki gondolkodik? A buta ember nem arról ismerszik meg, hogy furcsa gondolatai, bizarrnak tûnõ koncepciói vannak, hanem éppen arról, hogy lapos közhelyeket puffogtat.
Zöldvillám írásait érdeklõdve szoktam olvasni, s bár korántsem értek egyet minden kitételével, de számomra értékelhetõ és figyelembe veendõ a véleménye. Egy színfolt a MetNet-en, szegényebb lenne nélküle a fórum.
Az idõjárásról: mind a GFS, mind az ECMWF makacsul mutatja azt a felállást, mely az utóbbi évtizedeket tekintve erõs hidegbetörések elõhírnökének tûnik: ék alakú grönlandi-skandináv AC, elõtte félhold alakú ciklonális mezõ, mely Északkelet-Európától Közép-Európán keresztül egészen az atlanti partokig húzódik. 168 órától kezdve mindkét modell erõs mediterrán ciklogenezissel is számol. Bár éppen mediciklonok tekintetében óvatos szkepszissel célszerû fogadnunk a modelleredményeket (rögtön folytatom)

Na azért mielõtt valamit csak úgy azonnal kiröhögünk és marhaságnak állítjuk be, nézzük meg, ki írta azt a bizonyos hozzászólást...
Nem a feladatom Zöldvillám védelmezése, de azért Õ már tett le valamit az asztalra, mind az elõrejelzési versenyekben, mind a hosszútávú latolgatások terén. Szóval én abszolút komolyan veszem, amit írt, pláne azért, mert én is hasonlóképpen gondolkozom.