Bioszféra
Csak poénból mondtam! 
A politikai hír felolvasása jó ötlet, lehet kipróbálom majd.
Amúgy bent a lakásban én sem szoktam kemotoxot fújkálni, csak esetleg a lakás elõtti folyosón, ha már túl sok ott rovar.
A politikai hír felolvasása jó ötlet, lehet kipróbálom majd. Amúgy bent a lakásban én sem szoktam kemotoxot fújkálni, csak esetleg a lakás elõtti folyosón, ha már túl sok ott rovar.
Á, egyszerûbb egy újsággal elintézni. Két lehetõség van: vagy felolvassa nekik Kimi a politikai rovat híreit, ettõl nagy valószínûséggel simán lefordul a szúnyog, ám ha mégsem, akkor még mindig agyon lehet csapni vele, kevéssé környezetszennyezõ módon, mint kemotox-szal.
Szépséges! Látszik, hogy jól érzi magát!
Szóval virágzik a mikulásvirág! Akkor most tél van?
Anyukáméké is gyönyörûen pirosodik, szebb, mint újkorában (2 éves), nem egészen félórája gondoltam rá, hogy megírom Nektek, hogy milulásvirágzás van, és lám-lám megelõztek :-)
Elképzelhetõ, hogy a téli idõszak világos idõszakai (sötétítés-világítás ritmusának "mesterséges" állítása nélkül) mostanra hozzák ki azt a fénymennyiséget, ami a pirosodáshoz szükséges? Eredeti hazájában mikor virágzik?
Szóval virágzik a mikulásvirág! Akkor most tél van?
Anyukáméké is gyönyörûen pirosodik, szebb, mint újkorában (2 éves), nem egészen félórája gondoltam rá, hogy megírom Nektek, hogy milulásvirágzás van, és lám-lám megelõztek :-)
Elképzelhetõ, hogy a téli idõszak világos idõszakai (sötétítés-világítás ritmusának "mesterséges" állítása nélkül) mostanra hozzák ki azt a fénymennyiséget, ami a pirosodáshoz szükséges? Eredeti hazájában mikor virágzik?
Talán hivatottabb, de nem szakértõbb. Gratula az eredményes ápolgatáshoz. Õk is ápolnak téged.
Gyönyörû nagy! Piszok jól érthetsz a nyelvükön, ha ilyen klasszul tudod nevelgetni õket! Persze, akinek bonsai-fácskái is vannak, az biztosan szívvel-lélekkel gondozza a növénykéit!
Az elõbb úgy kellett volna írnom, hogy általában kell neki az elsötétítés nálam a mikulásvirág is virágzik (már 4 éves példány, évente visszavágva), sötétítgetés nélkül, íme: (amúgy a Schlumbergera is saját, ezt nem mondtam)
nálam a mikulásvirág is virágzik (már 4 éves példány, évente visszavágva), sötétítgetés nélkül, íme: (amúgy a Schlumbergera is saját, ezt nem mondtam)
Köszönöm, egyik kedvenc szobanövényem, és ráadásnak különösen szépet raktál be!
Az eredeti Schlumbergera epifiton növény, hol vagyunk mi ettõl az életmódtól a cserepecskéinkkel? Valószínû kiválóan alkalmazkodó hibrideket állítottak elõ már a kertészek az eredeti hat vad fajtából. Brazíliában Sao Paolo-tól egészen Minas Gerais államig élnek, elég változatos élõhelyen, azonban minden élõhelyre jellemzõ az idõszakos csapadékosság. Sokszor az itthoni virágzás.beindításhoz elég, ha elfelejted öntözni 2-3 hétig :-)
A mikulásvirág viszont valóban igényli a fél napos világos/sötét ritmusváltozást, lévén Egyenlítõ-közeli élõhelyû virág (Közép-Amerika), eredeti élõhelyén 5 méteres bokorrá is nõhet :-)
Az eredeti Schlumbergera epifiton növény, hol vagyunk mi ettõl az életmódtól a cserepecskéinkkel? Valószínû kiválóan alkalmazkodó hibrideket állítottak elõ már a kertészek az eredeti hat vad fajtából. Brazíliában Sao Paolo-tól egészen Minas Gerais államig élnek, elég változatos élõhelyen, azonban minden élõhelyre jellemzõ az idõszakos csapadékosság. Sokszor az itthoni virágzás.beindításhoz elég, ha elfelejted öntözni 2-3 hétig :-)
A mikulásvirág viszont valóban igényli a fél napos világos/sötét ritmusváltozást, lévén Egyenlítõ-közeli élõhelyû virág (Közép-Amerika), eredeti élõhelyén 5 méteres bokorrá is nõhet :-)
Igen Noli, ez sok növénynél így van (bár Dávid nálam sokkal hivatottabb lenne errõl nyilatkozni). Így pl. sokuknak van szükségük éjszakai hõmérsékletcsökkenésre (pl. mediterrán fajok), a mikulásvirágnak (Euphorbia pulcherrima) a virágzás elõtt napi 10-12 órás sötétségre, és még lehetne sorolni. Viszont az én tapasztalatom az, hogy nem minden nálunk nem honos fajnál kell mesterségesen elõteremteni az eredeti hely körülményeit. Az általad említett Schlumbergera pl. szerintem már kiválóan alkalmazkodott, nálam mindenféle hókuszpókusz nélkül évente kétszer (néha többször) virágzik - most is. Így a kedves idelátogató hölgyeknek ezzel a kis szépséggel kívánok boldog nõnapot
Ez érdekes. Bizonyára van valami "biológiai óra" beépítve a tõzike hagymácskáiban zajló reakciókba is, amit az idõjárás mondjuk katalizál. Mondjuk a vegetációs idõszak után kell x hét pihenés ahhoz, hogy képes legyen újra virágot hozni. Mivel a tõzike is hóvirágféle, ha a hóvirághoz hasonlítom, annak az esetében is sokszor tapasztalható, hogy már decemberben kinyílik (párom anyujának akerti hóvirágait ismerem személyesen e szempontból). Valószínû olyasmi van, hogy pl. jön egy fagyos kora téli idõszak, amit követ egy enyhülés, és a fagy elindított valami kémiai változást a hagymákban, amire az enyhüléskor növekedéssel reagál. Tehát mondjuk a leveleinek nyár eleji leszáradását követõen van 5-6 hónap pihi, aztán meg bármikor bekapcsolható a virágzás. Az is lehet, hogy az enyhülés már nem is kell olyan észveszejtõen látványos legyen. Aki virágkertészettel foglalkozik, az ismeri az ilyen kis trükköket, hogy mivel lehet rábírni a növényt a virágzásra.
Hülye példa ide a karácsonyi kaktusz (Schlumbergera), de õ pl. DK-Brazíliában õshonos, és az ottani idõjáráshoz alkalmazkodva alakult ki benne a decemberi virágzás. Nálunk is ugyanezt a ritmust követi, annak ellenére, hogy sem a fényviszonyok, sem a hõmérséklet, se semmi nem azonos az eredeti élõhelyével. Viszont mesterségesen elõteremtve az ottani fázisokat, más idõpontban is virágzásra bírhatóak... Olyan, mintha lenne is órája, meg nem is.
Hülye példa ide a karácsonyi kaktusz (Schlumbergera), de õ pl. DK-Brazíliában õshonos, és az ottani idõjáráshoz alkalmazkodva alakult ki benne a decemberi virágzás. Nálunk is ugyanezt a ritmust követi, annak ellenére, hogy sem a fényviszonyok, sem a hõmérséklet, se semmi nem azonos az eredeti élõhelyével. Viszont mesterségesen elõteremtve az ottani fázisokat, más idõpontban is virágzásra bírhatóak... Olyan, mintha lenne is órája, meg nem is.
Érdekes dolog ez a virágbaborulás idöpontja,mert volt ugye a 85-ös nagy tél,sokan az évszázad telének nevezik!
A tõzike átlagos virágzási idöpontja pont nõnapra esik,s nem volt olyan év hogy édesapám anyunak ne tudott volna szedni nõnap alkalmából!
Úgy kapcsolódik ide a 85-ös nagy tél,hogy úgy gondolta akkor a család,hogy az lesz az elsõ nõnap hogy nem lesz tõzike!
És lett!
Kibújt a nagy hó és a hideg ellenére!
Érdekes témát bolcolgatunk!
Most is van tõzike pedig nagyon enyhe tél után vagyunk,igaz már január közepe óta virágban van a tõzike!
Ha egy átlagos vagy hideg tél után lennénk,és egyik napról a másikra kitörne a 15 fokos tavaasz,akkor pár nap alatt kibújna és pár hét alatt el is nyilna!
Igy már lassan 2 hónapja virágzik!
A tõzike átlagos virágzási idöpontja pont nõnapra esik,s nem volt olyan év hogy édesapám anyunak ne tudott volna szedni nõnap alkalmából!
Úgy kapcsolódik ide a 85-ös nagy tél,hogy úgy gondolta akkor a család,hogy az lesz az elsõ nõnap hogy nem lesz tõzike!
És lett!
Kibújt a nagy hó és a hideg ellenére!
Érdekes témát bolcolgatunk!
Most is van tõzike pedig nagyon enyhe tél után vagyunk,igaz már január közepe óta virágban van a tõzike!
Ha egy átlagos vagy hideg tél után lennénk,és egyik napról a másikra kitörne a 15 fokos tavaasz,akkor pár nap alatt kibújna és pár hét alatt el is nyilna!
Igy már lassan 2 hónapja virágzik!
Búvár zsebkönyvekben volt ilyen mohák-zuzmók-harasztok c. egység. Megvan még, de muteréknál.
Ha érdekel, tudom a mohagraffiti receptjét (falra felhorhatós moha, ami aztán szépen megnõ). :-)
Ha érdekel, tudom a mohagraffiti receptjét (falra felhorhatós moha, ami aztán szépen megnõ). :-)
A Pohlia nagyon gyakori, azt mindjárt tudtam. A Grimmiák is gyakoriak, de abban a már kikandikáló tok segített, mert a telepe nem valami jellegzetes. Moha-katalógusra azért nem vállalkoznék, de én is szeretem az õ kis mikrovilágukat, a moha-lakótárs ízeltábúakkal és zuzmókkal együtt.
Nem most meséltél róla, hanem úgy 2-3 hete jegyezted meg, hogy virágzik felétek a repce. Egyébként vasárnap látni is lehetett :-)
Nagyon szeretem a mohákat, gyerekkoromtól fogva, amikor is a kerítésen nõttek nagyanyámék háza mellett, jó volt õket simogatni. :-) Ha így felismered õket képrõl, egyszer végigfotózom mindet a környéken, s majd a segítségeddel összeállítok egy moha-katalógust, oksa? :-)
A harmattal meg szerencsém volt, mert épp idõben értem fel, negyed óra múltán már nyoma sem volt.
A harmattal meg szerencsém volt, mert épp idõben értem fel, negyed óra múltán már nyoma sem volt.
A többi kép is nagyon jó lett, egyre profibban csinálod. A harmatgömbös gyep (5-ös kép), a harmatos-mohos kompozíció (22-es), és a két moh: a lecsüngõ tokú Pohlia nutans (19-es) és a szõrmók Grimmia pulvinata (21-es), melynek magyar neve is szép: tompasapkás párnácskamoha.
Tyûha... Leifur és Noli... még ilyet... azért kevésbé szenvedélyes véleménycserét néztem ki mindkettõtökbõl...
bár ami Leifur által (más szavakkal jellemzett) tömegizlést illeti csak az a trágár vicc jut az eszembe - "Egyen sz*rt! Százmilliárd légy nem tévedhet!".... DE szerintem az élet attól szép hogy sokszínû, akár a természetet akár akár az emberi társadalmat nézzük... nincs két egyforma élõlény, viselkedés, reakció - mert ezek a reakciók mindenkor az adott élõlény pillanatnyi fizikai és pszichikai állapotának hatása alatt születnek... belõlem pld. mindig más és más hatást vált ki egy látvány vagy jelenség - átfogóan értve a természetestõl a mesterségesig - nem lehet sommásan kategorizálni még egyetlen embernek sem... ebbõl a szempontból teljesen igazat adok a távolkeleti filozófiáknak, melyek nem elemzik, osztályozzák és megitélik amit látnak, hanem EGGYÉVÁLNAK vele... az õ szemükben az európai civilizáció kegyetlen - mert elõbb megöli, izekre szedi tanulmányozza majd megpróbálja összerakni és életre kelteni a lerombolt szépséget - mig õk eggyéválnak vele... ha egy zen vagy buddhista filozófus egy virágban gyönyörködik, nem a szirmait osztályozza elemzi hanem õ maga lesz a virág vagy a levegõbõl lecsapó sólyom... végül, ha belegondolsz, minden mûvészet a természet utánzásából ered legyen az ének-zene vagy rajz-szobor vagy a "kõbefagyott zene" az épitészet... azonkivül - már megbocsáss nekem "des gustibus non est disputandum" ahogy "leiskoláztad" Nolit, az némi sznobságot sejtet... ugyanis Nolit jóizlésû, szélsõségektõl mentes józan itélõképességû embernek ismertem meg levélváltásaink során... talán több idõt kéne Noli megismerésére szentelned és megértenéd milyen etalonok alapján nyilvánít véleményt mert ez igy kicsit olyan "elefántcsonttorony" hatást keltett bennem ahogy a saját etalonjaidat deklaráltad... bocsáss meg ha megbántottalak volna, mi sem áll távolabb tõlem, de bántott hogy két intelligens ember lassan a kemény vita határára sodródik a közös pontok keresése helyett...
bár ami Leifur által (más szavakkal jellemzett) tömegizlést illeti csak az a trágár vicc jut az eszembe - "Egyen sz*rt! Százmilliárd légy nem tévedhet!".... DE szerintem az élet attól szép hogy sokszínû, akár a természetet akár akár az emberi társadalmat nézzük... nincs két egyforma élõlény, viselkedés, reakció - mert ezek a reakciók mindenkor az adott élõlény pillanatnyi fizikai és pszichikai állapotának hatása alatt születnek... belõlem pld. mindig más és más hatást vált ki egy látvány vagy jelenség - átfogóan értve a természetestõl a mesterségesig - nem lehet sommásan kategorizálni még egyetlen embernek sem... ebbõl a szempontból teljesen igazat adok a távolkeleti filozófiáknak, melyek nem elemzik, osztályozzák és megitélik amit látnak, hanem EGGYÉVÁLNAK vele... az õ szemükben az európai civilizáció kegyetlen - mert elõbb megöli, izekre szedi tanulmányozza majd megpróbálja összerakni és életre kelteni a lerombolt szépséget - mig õk eggyéválnak vele... ha egy zen vagy buddhista filozófus egy virágban gyönyörködik, nem a szirmait osztályozza elemzi hanem õ maga lesz a virág vagy a levegõbõl lecsapó sólyom... végül, ha belegondolsz, minden mûvészet a természet utánzásából ered legyen az ének-zene vagy rajz-szobor vagy a "kõbefagyott zene" az épitészet... azonkivül - már megbocsáss nekem "des gustibus non est disputandum" ahogy "leiskoláztad" Nolit, az némi sznobságot sejtet... ugyanis Nolit jóizlésû, szélsõségektõl mentes józan itélõképességû embernek ismertem meg levélváltásaink során... talán több idõt kéne Noli megismerésére szentelned és megértenéd milyen etalonok alapján nyilvánít véleményt
mert ez igy kicsit olyan "elefántcsonttorony" hatást keltett bennem ahogy a saját etalonjaidat deklaráltad... bocsáss meg ha megbántottalak volna, mi sem áll távolabb tõlem, de bántott hogy két intelligens ember lassan a kemény vita határára sodródik a közös pontok keresése helyett... 
Hát, sajnos nincs idõm a hosszú litániákra, így csak vázlatosan néhány dolog:
- A döntési kényszert pont azzal definiáltad, hogy egymás mellé, pontosabban alá rendeltél össze nem hasonlítható kategóriákat, az emberi mûalkotásokat a mindenható természet silány miméziseként meghatározva, ez számomra értelmezhetetlen, mitöbb felesleges választási kényszert idéz elõ.
- Azt próbálod presszionálni, hogy nem ízlésrõl vitatkozol, mikor valójában mást se csinálsz pl. azzal, hogy azt jelölöd meg érvnek, hogy milyen tömegû ember "részesít elõnyben" bizonyos mûvészi ábrázolásformát. Ugyan mit számít ez? Milyen objektivizálható kitételt vonhatnánk le ebbõl az egyik vagy másik ábrázolási forma primátusára? Persze, hogy semmilyet.
- Londonban még soha nem szálltam meg a Sohoban, ellenben sok kellemes helyet tudok ajánlani, ahol maximális nyugalomban hajthatja az ember álomra a fejét.
- Ki fog elõbb agyvérzést kapni? Ez igen sok dologtól függ, egy városi ember élete nem szükségszerûen stresszel terheltebb mint egy vidékié, a városlakók viszonylag elhanyagolható aránya tõzsdeügynök Az életvitelünk során minket érõ stressz mennyisége vagy táplálkozásunk egészséges jellege nem az otthonunkként szolgáló település méretétõl függ. A halász adott esetben ugyanúgy küzd a megélhetésért, stresszeli magát, alkoholista lesz, miegymás, ez nem természetközeliség kérdése.
- Constable esetében számomra a dögunalom-érzete csak a nevezett kiállítás ikszedik változatlan perspektívájú tájképe után tört elõ, az x-1-ik kép még nem feltétlen váltotta ki ezt. Ez egy mamut-tárlat volt, cirka Constable-életmû kiállítás. Ha már villámlás, akkor inkább Turner. De ez már végképp ízlésekrõl szól.
- Részemrõl a témában ez az utolsó megszólalás. Sztem ne untassuk tovább a fórumlakókat, továbbá valószínûleg nem fogjuk meggyõzni egymást se, ami nem is baj. A te filozófiád eredõje kis sarkítással számomra gyakorlatilag az, hogy a legüdvözítõbb, ha minden - generálisan teljesen felesleges és gonosz - civilizációs és kulturális eredményünk elhajításával visszaköltözünk a vadonba, lehetõleg vissza a fára.
- A döntési kényszert pont azzal definiáltad, hogy egymás mellé, pontosabban alá rendeltél össze nem hasonlítható kategóriákat, az emberi mûalkotásokat a mindenható természet silány miméziseként meghatározva, ez számomra értelmezhetetlen, mitöbb felesleges választási kényszert idéz elõ.
- Azt próbálod presszionálni, hogy nem ízlésrõl vitatkozol, mikor valójában mást se csinálsz pl. azzal, hogy azt jelölöd meg érvnek, hogy milyen tömegû ember "részesít elõnyben" bizonyos mûvészi ábrázolásformát. Ugyan mit számít ez? Milyen objektivizálható kitételt vonhatnánk le ebbõl az egyik vagy másik ábrázolási forma primátusára? Persze, hogy semmilyet.
- Londonban még soha nem szálltam meg a Sohoban, ellenben sok kellemes helyet tudok ajánlani, ahol maximális nyugalomban hajthatja az ember álomra a fejét.
- Ki fog elõbb agyvérzést kapni? Ez igen sok dologtól függ, egy városi ember élete nem szükségszerûen stresszel terheltebb mint egy vidékié, a városlakók viszonylag elhanyagolható aránya tõzsdeügynök
Az életvitelünk során minket érõ stressz mennyisége vagy táplálkozásunk egészséges jellege nem az otthonunkként szolgáló település méretétõl függ. A halász adott esetben ugyanúgy küzd a megélhetésért, stresszeli magát, alkoholista lesz, miegymás, ez nem természetközeliség kérdése.- Constable esetében számomra a dögunalom-érzete csak a nevezett kiállítás ikszedik változatlan perspektívájú tájképe után tört elõ, az x-1-ik kép még nem feltétlen váltotta ki ezt. Ez egy mamut-tárlat volt, cirka Constable-életmû kiállítás. Ha már villámlás, akkor inkább Turner.
De ez már végképp ízlésekrõl szól.- Részemrõl a témában ez az utolsó megszólalás. Sztem ne untassuk tovább a fórumlakókat, továbbá valószínûleg nem fogjuk meggyõzni egymást se, ami nem is baj. A te filozófiád eredõje kis sarkítással számomra gyakorlatilag az, hogy a legüdvözítõbb, ha minden - generálisan teljesen felesleges és gonosz - civilizációs és kulturális eredményünk elhajításával visszaköltözünk a vadonba, lehetõleg vissza a fára.
Õ volt kinyílva egyedül, a többiek javarészt épp kidugták a kócos buksijukat, illetve néhányan már felemelték a bimbójukat is. :-)
A hangyák is igen élénkek voltak:
Link
A hangyák is igen élénkek voltak:
Link
Szerintem nem használtam sehol a döntési kényszer kifejezést :-) ám azt valóban el kell ismerjem, hogy vannak gondok a hallásommal, legalábbis ami a hangerõ tekintetében mérhetõ :-). Lehet, csak ezért nem hallom meg, amit mondasz :-)
Építészetben nem vagyok különösebben járatos, sõt, még a világot se jártam be, hogy élõben csodálhassak meg néhány jeles alkotást. Azok a dolgok, amelyekrõl Te beszélsz, a kultúránk hozadékai, nevelésbõl, mûveltségbõl fakadó élmények, rácsodálkozások. Persze, hogy érdekesebb egy kocka és hasáb épületek közé ékelt girbegurba, szelíd vonalakkal körülírható ház a környezeténél, de nem szabad elfeledni azt sem, hogy a kockákat és hasábokat pusztán a praktikum tette szabályos alakzatúvá. A hatalmat, erõt szimbolizáló építmények (pl. paloták, templomok) mindig kiváltságos helyzetûek voltak a köznép által elérhetõekhez képest, mindig ki kellett lógjanak a sorból - nem pusztán méretük, hanem formaviláguk által is, és már megengedhették maguknak az építtetõi, hogy a praktikumot félresöpörve valami extrém alakzatot használjanak fel. A civilizáción belül élõ emberek nagy része meg arra teremtetett, hogy szolgáljon így vagy úgy, lásson valami nagyot maga elõtt, amiért érdemes pazarolnia a saját létfenntartására szánt energiákat, mert a nagyság a hatalom és az erõ jelképe - és akárhogy is vesszük, a hatalomnak nagy szüksége van alárendeltekre, hisz nélkülük mit sem ér, így meg is kell védje õket másoktól. Azaz a nagyság és a megvédett élet valahol nagyon régen összefonódott, olyan beidegzett, ösztönös dolog lett az emberi lélekben, amit az esztétika oldalára állított a világ összes építésze.
Lehet, hogy két malomban õrölünk, ám akkor is azt mondom, hogy a(z evolúciós) pszichológia nézõpontjából megközelíthetõ az esztétika, amirõl Te beszélsz, az viszont kimondottan a kultúrafüggõ ízlésvilág. Te magad mondod, hogy impulzív és kellemes egy modern alkotás látványa, ez azt jelenti, hogy keltenek Benned olyan érzeteket egy-egy ilyen mûnek a formái, színei, amelyek elindítanak egy gondolatsort, összehasonlításokat, érzéseket, szimbólumokat idéznek fel, mivel az ember olyan állat, amely képes elvont gondolatokra. Az, hogy ma Neked tetszhet egy Kandinszkij, nem jelenti azt, hogy pl. 500 éve nem pakoltak volna köréd pár öl fát s gyújtották volna meg a talpad alatt, amiért ilyen ördögi dolgot tartasz szépnek... Az, hogy ma rajonghatsz olyasmiért, aminek semmi köze a világ valóságos megnyilvánulásaihoz, pusztán annak köszönhetõ, hogy rengeteg felesleges energiánk marad a létfenntartást követõen, s már nem veszít vele a hatalom, amely feletted áll és Téged irányít az õ szolgálatában.
Eszemben sincs ízlésrõl vitázni, attól, hogy Neked nem jön be Constable, én még rácsodálkozhatok, hogy milyen klasszul láthatóak a Salisbury apátság látképén a felhõkön a csapadéksávok a távolodó Cb-nél :-) Ahogy Te is kellemesnek találhatsz egy színes vonalakból és szélvédõre csapódott bogárhulláknak látszó foltokból álló Kandinszkij-képet, ami számomra maximum egy narkotikus-paranoid rémálom megtestesülése lehet. :-) Ám a "lósz*r - egymillió légy nem tévedhet" elvén szerintem akkor is többen vannak, akik a valósághoz közel álló ábrázolást részesítik elõnyben, nem a feloldhatatlan kuszaságot, ami a "modern" alkotásokból süt.
Visszatérve az eredeti témára, ha pihenni vágyol, mit részesítesz elõnyben: egy erdõ, park közepén nyugalomban álló üdülõt, vagy egy Soho-ban egy mulató felett mûködõ szállást? Másik kérdésem: ki fog elõbb agyvérzést vagy infarktust kapni, az egész életében a természetben dolgozó pl. halász, vagy a nagyvárosban sürgölõdõ bróker? Nem gondoltál még arra, hogy az ilyen halálos kórságok azért vannak, hogy ezzel kiszelektálódjon az emberiség azon fele, amelyik nem a természetnek megfelelõ életmódot folytatja? Ahogy egyre fiatalabbak halnak meg szív- és érrendszeri betegségekben, egyre kevesebb lehetõségük van továbbadni azokat a géneket, illetve persze kulturális szokásokat, amelyek a nyüzsgõs, rohangászós életre buzdítanak.
Aztán szerintem lassan befejezem a fejtegetéseket, mert erõsen szétfeszegettem már a fórum témakereteit. :-)
Építészetben nem vagyok különösebben járatos, sõt, még a világot se jártam be, hogy élõben csodálhassak meg néhány jeles alkotást. Azok a dolgok, amelyekrõl Te beszélsz, a kultúránk hozadékai, nevelésbõl, mûveltségbõl fakadó élmények, rácsodálkozások. Persze, hogy érdekesebb egy kocka és hasáb épületek közé ékelt girbegurba, szelíd vonalakkal körülírható ház a környezeténél, de nem szabad elfeledni azt sem, hogy a kockákat és hasábokat pusztán a praktikum tette szabályos alakzatúvá. A hatalmat, erõt szimbolizáló építmények (pl. paloták, templomok) mindig kiváltságos helyzetûek voltak a köznép által elérhetõekhez képest, mindig ki kellett lógjanak a sorból - nem pusztán méretük, hanem formaviláguk által is, és már megengedhették maguknak az építtetõi, hogy a praktikumot félresöpörve valami extrém alakzatot használjanak fel. A civilizáción belül élõ emberek nagy része meg arra teremtetett, hogy szolgáljon így vagy úgy, lásson valami nagyot maga elõtt, amiért érdemes pazarolnia a saját létfenntartására szánt energiákat, mert a nagyság a hatalom és az erõ jelképe - és akárhogy is vesszük, a hatalomnak nagy szüksége van alárendeltekre, hisz nélkülük mit sem ér, így meg is kell védje õket másoktól. Azaz a nagyság és a megvédett élet valahol nagyon régen összefonódott, olyan beidegzett, ösztönös dolog lett az emberi lélekben, amit az esztétika oldalára állított a világ összes építésze.
Lehet, hogy két malomban õrölünk, ám akkor is azt mondom, hogy a(z evolúciós) pszichológia nézõpontjából megközelíthetõ az esztétika, amirõl Te beszélsz, az viszont kimondottan a kultúrafüggõ ízlésvilág. Te magad mondod, hogy impulzív és kellemes egy modern alkotás látványa, ez azt jelenti, hogy keltenek Benned olyan érzeteket egy-egy ilyen mûnek a formái, színei, amelyek elindítanak egy gondolatsort, összehasonlításokat, érzéseket, szimbólumokat idéznek fel, mivel az ember olyan állat, amely képes elvont gondolatokra. Az, hogy ma Neked tetszhet egy Kandinszkij, nem jelenti azt, hogy pl. 500 éve nem pakoltak volna köréd pár öl fát s gyújtották volna meg a talpad alatt, amiért ilyen ördögi dolgot tartasz szépnek... Az, hogy ma rajonghatsz olyasmiért, aminek semmi köze a világ valóságos megnyilvánulásaihoz, pusztán annak köszönhetõ, hogy rengeteg felesleges energiánk marad a létfenntartást követõen, s már nem veszít vele a hatalom, amely feletted áll és Téged irányít az õ szolgálatában.
Eszemben sincs ízlésrõl vitázni, attól, hogy Neked nem jön be Constable, én még rácsodálkozhatok, hogy milyen klasszul láthatóak a Salisbury apátság látképén a felhõkön a csapadéksávok a távolodó Cb-nél :-) Ahogy Te is kellemesnek találhatsz egy színes vonalakból és szélvédõre csapódott bogárhulláknak látszó foltokból álló Kandinszkij-képet, ami számomra maximum egy narkotikus-paranoid rémálom megtestesülése lehet. :-) Ám a "lósz*r - egymillió légy nem tévedhet" elvén szerintem akkor is többen vannak, akik a valósághoz közel álló ábrázolást részesítik elõnyben, nem a feloldhatatlan kuszaságot, ami a "modern" alkotásokból süt.
Visszatérve az eredeti témára, ha pihenni vágyol, mit részesítesz elõnyben: egy erdõ, park közepén nyugalomban álló üdülõt, vagy egy Soho-ban egy mulató felett mûködõ szállást? Másik kérdésem: ki fog elõbb agyvérzést vagy infarktust kapni, az egész életében a természetben dolgozó pl. halász, vagy a nagyvárosban sürgölõdõ bróker? Nem gondoltál még arra, hogy az ilyen halálos kórságok azért vannak, hogy ezzel kiszelektálódjon az emberiség azon fele, amelyik nem a természetnek megfelelõ életmódot folytatja? Ahogy egyre fiatalabbak halnak meg szív- és érrendszeri betegségekben, egyre kevesebb lehetõségük van továbbadni azokat a géneket, illetve persze kulturális szokásokat, amelyek a nyüzsgõs, rohangászós életre buzdítanak.
Aztán szerintem lassan befejezem a fejtegetéseket, mert erõsen szétfeszegettem már a fórum témakereteit. :-)
Nagyrabecsülésem a véleményed hosszas ismertetéséért; viszont amit én hangsúlyoztam, de te továbbra sem akarsz meghallani, az az, hogy NINCS DÖNTÉSI KÉNYSZER. Semmi nem kényszerít arra sem, hogy a lenti két mûalkotás között bármilyen objektívizálható preferencia-sorrendet állítsak fel, mint ahogy nem is lehet. Gaudi épülete elõtt állva pedig természetesen maga a mûalkotás szépsége indít meg, ami viszont nem másból következik, mint Gaudi zsenijébõl. Egyébként egész nyugodtan kellemesnek és impulzívnak találhatjuk különösebb elõképzettség nélkül is bármelyik modern mûalkotást. De még a modern mûvészeten belül sincsenek kötelezõ választási kényszerek, én pl. Kandinszkij képei elõtt hosszabban szeretek idõzni, Mirót nem kedvelem annyira, más meg máshogy van ezzel. Ugyanakkor pl. a régi Tate nagy angol tájkép idõszaki kiállításán anno halálra untam magam Constable számomra dögunalmas és sablonos tájképei elõtt, más meg megint csak máshogy van ezzel. Felesleges választási kényszert definiálni, és ugyanez igaz a természet kontra mûalkotások kérdésére is.
Most akkor az alkotás, mint tárgy önmagában való szépsége, vagy az alkotó zsenije az, ami megindít? Mert nagyon nem mindegy. Lehet alkotói zseni okán szépnek látni egy vashidat is, ha az ember mondjuk hídépítõ mérnök, pedig lehet, hogy az adott vashíd egyáltalán nem illik a környezetébe.
Azt hiszem, eléggé filozófiai vizekre eveztünk ezzel a témával, és abban nagyon igazat adok boj-nak, hogy valóban, saját magunkon kívül nem akadt még ítésze az alkotásainknak. Hogyan tudod Te pl. mindenféle kulturális ismeret nélkül szépnek tartani pl. Miró képeit?
Most õszintén, ha nem tudod, hogy Miró egy képzõmûvészeti divat egyik jeles képviselõje volt, sõt, egyáltalán nem ismered a képzõmûvészeti irányzatokat, vajon a fenti Miró lesz az, amit nézni szeretnél egész nap, vagy ez:
Lehet, hogy bennem van a hiba, hogy nem tudok szépnek nevezni olyat, ami nem gyönyörködtet, pusztán felhívja a figyelmet valamire gondolatilag, elvontan, stb. Ez lehet izgalmas, érdekes, jópofa, sõt zseniális is, de nem szép. Itt aztán bele lehetne menni, hogy akkor honnantól mûalkotás valami, és mi az a határvonal, aminél leválik a sima ábrázolásról, nem érdemes belemenni. Ugyanezt lehetne zenében is felhozni. Az emberi fül a harmonikus (matematikailag speciálisan rendezett rezgésszámú) hangok iránt fogékony. Amíg Beethovent akár elsõ hallásra is el tudod fütyörészni, addig Stockhausen huszonhatodjára sem biztos, hogy megmarad a füledben. ( Link ) Ettõl még lehet szeretni Stockhausent, mert érdekes, felébreszti az elmét, stb, de sosem fogják a mûveit elmegyógyintézeti közveszélyesek megnyugtatására játszani a gumiszobákban.:-)
Olvastam egyszer, nagyon nagyon régen, hogy bizonyos énekes madarak dalát lelassítva Bach mûveihez hasonló dallamvezetést lehet hallani. Semmi extra nincs ebben, mint mondtam, csak matek, de visszatérve Stockhausen diszharmóniáihoz, annak a hangrendszere már teljes összevisszaság, nincsenek benne egymásba illeszthetõ matematikai rendszerek, hanem olyan, mint egy véletlenszám-generátor végterméke.
Amikor zenét hallgatsz, vagy nézel egy képet, nem az fog alapban eszedbe jutni, hogy hoppá, a kép arányai megfelelnek a Fibonacci-négyzeteknek, vagy egy zenében nem azon agyalsz, hogy az adott akkord hangjainak frekvenciái hogyan arányulnak egymáshoz, hanem az adott alkotás összhatása kelteni fog Benned egy hangulatot, amit vagy szimpatikusnak találsz, vagy nem. Ez pedig azért tud kialakulni, mert harmonikusnak véled, vagy nem véled annak. A harmónia nem jelent tökéletes pontosságokat, hanem a pontosság érzetét keltõ valamik egyvelegét.
Mivel a Természet körülöttünk ugyanennek a matematikának a nyelvén mûködõ és leírható valami, ezért lesznek harmonikusabban a természetesre hasonlító dologok.
S akkor még az érzelmi, lelki hatásokról nem beszéltem, amik kialakulhatnak bármilyen élmény hatására, mivel az emberi elme összeköt eseményeket, amelyek pl. csak véletlenül kapcsolódnak idõben egybe. Hiába csodás virág a pipacs, ha Neked volt egy óvónõd, akinek pipacsos blóza volt, és mindig megitatta Veled a tejes kávét, amit utáltál, akkor nagy valószínûséggel sosem fogod a pipacsot szép virágnak találni. Hülye példa, de nem akarok hatszáz oldalas regényt írni... :-) Megelégszem ezzel az 599 oldallal is :-)
Azt hiszem, eléggé filozófiai vizekre eveztünk ezzel a témával, és abban nagyon igazat adok boj-nak, hogy valóban, saját magunkon kívül nem akadt még ítésze az alkotásainknak. Hogyan tudod Te pl. mindenféle kulturális ismeret nélkül szépnek tartani pl. Miró képeit?
Most õszintén, ha nem tudod, hogy Miró egy képzõmûvészeti divat egyik jeles képviselõje volt, sõt, egyáltalán nem ismered a képzõmûvészeti irányzatokat, vajon a fenti Miró lesz az, amit nézni szeretnél egész nap, vagy ez:
Lehet, hogy bennem van a hiba, hogy nem tudok szépnek nevezni olyat, ami nem gyönyörködtet, pusztán felhívja a figyelmet valamire gondolatilag, elvontan, stb. Ez lehet izgalmas, érdekes, jópofa, sõt zseniális is, de nem szép. Itt aztán bele lehetne menni, hogy akkor honnantól mûalkotás valami, és mi az a határvonal, aminél leválik a sima ábrázolásról, nem érdemes belemenni. Ugyanezt lehetne zenében is felhozni. Az emberi fül a harmonikus (matematikailag speciálisan rendezett rezgésszámú) hangok iránt fogékony. Amíg Beethovent akár elsõ hallásra is el tudod fütyörészni, addig Stockhausen huszonhatodjára sem biztos, hogy megmarad a füledben. ( Link ) Ettõl még lehet szeretni Stockhausent, mert érdekes, felébreszti az elmét, stb, de sosem fogják a mûveit elmegyógyintézeti közveszélyesek megnyugtatására játszani a gumiszobákban.:-)
Olvastam egyszer, nagyon nagyon régen, hogy bizonyos énekes madarak dalát lelassítva Bach mûveihez hasonló dallamvezetést lehet hallani. Semmi extra nincs ebben, mint mondtam, csak matek, de visszatérve Stockhausen diszharmóniáihoz, annak a hangrendszere már teljes összevisszaság, nincsenek benne egymásba illeszthetõ matematikai rendszerek, hanem olyan, mint egy véletlenszám-generátor végterméke.
Amikor zenét hallgatsz, vagy nézel egy képet, nem az fog alapban eszedbe jutni, hogy hoppá, a kép arányai megfelelnek a Fibonacci-négyzeteknek, vagy egy zenében nem azon agyalsz, hogy az adott akkord hangjainak frekvenciái hogyan arányulnak egymáshoz, hanem az adott alkotás összhatása kelteni fog Benned egy hangulatot, amit vagy szimpatikusnak találsz, vagy nem. Ez pedig azért tud kialakulni, mert harmonikusnak véled, vagy nem véled annak. A harmónia nem jelent tökéletes pontosságokat, hanem a pontosság érzetét keltõ valamik egyvelegét.
Mivel a Természet körülöttünk ugyanennek a matematikának a nyelvén mûködõ és leírható valami, ezért lesznek harmonikusabban a természetesre hasonlító dologok.
S akkor még az érzelmi, lelki hatásokról nem beszéltem, amik kialakulhatnak bármilyen élmény hatására, mivel az emberi elme összeköt eseményeket, amelyek pl. csak véletlenül kapcsolódnak idõben egybe. Hiába csodás virág a pipacs, ha Neked volt egy óvónõd, akinek pipacsos blóza volt, és mindig megitatta Veled a tejes kávét, amit utáltál, akkor nagy valószínûséggel sosem fogod a pipacsot szép virágnak találni. Hülye példa, de nem akarok hatszáz oldalas regényt írni... :-) Megelégszem ezzel az 599 oldallal is :-)
Ja, közben konzultáltál is velük vagy ez csak egy újabb "elfogult emberi vélemény"?
Egyébként az organikus építészet a szecesszió egyik mellékvonalaként jött létre, tehát nincs választási kényszer.
Egyébként az organikus építészet a szecesszió egyik mellékvonalaként jött létre, tehát nincs választási kényszer.
Hát, egy Gaudi épületet nem tudom ki minõsíthetne még? Esetleg kérdezzük meg a mókusokat.
Esetleg kérdezzük meg a mókusokat.
Azért azt csendben megjegyezném, hogy az Ember alkotásait eddig még csak Õ maga minõsítette! Az embert ismerve nem zárom ki az elfogultságot.
Maradjunk annyiban, hogy a természet szeretete közös bennünk. Az ember által létrehozott mûalkotásokat meg felesleges összemérni a természettel, pláne szekunder silánysággá degradálni. Ezek nem összemérhetõ kategóriák. Mindkettõre elengedhetetlenül szükség van, bármelyik hiánya diszharmóniát okoz.
Ezt írod: " Amikor egy nagy épületet csodálunk, nem az az egykori búvóhely rémlik fel közös tudatalattink homályából, amiben egykoron elrejtõzhettünk az idegenek vagy a ragadozók elõl?" --- hát , bennem semmi ilyesmi nem rémlik fel a nagy épület csodálata közben; eléggé erõszakolt ennek már a felvetése is. Akár Gaudi esetében, aki az organikus építészet mestereként pontosan a természet alakzataival és formáival operál, nos még ott sem a primér inspiráló forrás a meghatározó, ha az épület elõtt állok. A mûalkotás sokkal inkább önálló jogán hirdeti a fantasztikus emberi alkotókészséget. Ugyanez a helyzet egy festmény vagy bármilyen más mûalkotás esetében.
Az ember által létrehozott mûalkotásokat meg felesleges összemérni a természettel, pláne szekunder silánysággá degradálni. Ezek nem összemérhetõ kategóriák. Mindkettõre elengedhetetlenül szükség van, bármelyik hiánya diszharmóniát okoz.Ezt írod: " Amikor egy nagy épületet csodálunk, nem az az egykori búvóhely rémlik fel közös tudatalattink homályából, amiben egykoron elrejtõzhettünk az idegenek vagy a ragadozók elõl?" --- hát , bennem semmi ilyesmi nem rémlik fel a nagy épület csodálata közben; eléggé erõszakolt ennek már a felvetése is. Akár Gaudi esetében, aki az organikus építészet mestereként pontosan a természet alakzataival és formáival operál, nos még ott sem a primér inspiráló forrás a meghatározó, ha az épület elõtt állok. A mûalkotás sokkal inkább önálló jogán hirdeti a fantasztikus emberi alkotókészséget. Ugyanez a helyzet egy festmény vagy bármilyen más mûalkotás esetében.
Egyébként a magyar nyelv nyílt és zárt "e" f o n é m á i n a k szemléletérõl saját elmélettel rendelkezem, amit teljességében a "Vokális szimmetria a magyar nyelvben" címmel illetek. Ezzel nem akarlak Benneteket akaratotok ellenében terhelni, de ha valakit mégis érdekel, szívesen bemutatom neki.
Ha az ember nyitott szemmel, füllel és szívvel éli az életét és mellette sokat gondolkodik a világ dolgairól, gyakran fejezi ki véleményét egészen leegyszerûsített formában, kiérlelt "utóítéletként", ami azonban rövid és összegezõ mivolta miatt az ezt a tapasztalati-gondolati útat be nem járt hallgatóban könnyen keltheti az átgondolatlan elõítélet benyomását. A magyar tájszólások megítélésének és a Budapest-vidék oppozíciónak a problematikája nagyon hosszú és mély nyelvészeti és társadalomlélektani fejtegetést követelne és érdemelne, olyat, ami jellegénél, valamint terjedelménél fogva szétfeszítené a bioszféra fórum kereteit. Egy errõl szóló felszínes vita azzal a kockázattal járna, hogy a vitázók nagyon eltérõ tapasztalati bázisa miatt azonos szavakon nem azonos fogalmakat értenének és ezáltal kölcsönösen rosszul ítélõnek tartanák egymást, miközben a maguk nemében akár zsenik is lehetnek.
Utolsó észlelés
Térképek
Radar
Aktuális hõmérséklet
Aktuális szél
Utolsó kép
Indul a MetNet előrejelzési verseny sorozatának 42. sorozata
MetNet | 2025-05-01 14:48
Szabályzat