Bioszféra
Az 1. zebrabagoly (Emmelia trabealis), 2. tökkeresztespók (Araniella cucurbitana), 3. skorpiólégy (Panorpa communis), ennek jól elcsípted az "ormányát", nekem csak felülrõl sikerült múltkor), 7. szerintem nagy hõscincér (Cerambyx cerdo), 11. egy kérész, 14. csodáspók (Pisaura mirabilis).
Mind nagyon jó kép, de a 13. pók tetszik a legjobban.
Mind nagyon jó kép, de a 13. pók tetszik a legjobban.
Tudom, ez a dolga, de foghatott volna a futrinka helyett bögölyt is mondjuk.
Link
Szegény homokfutrinkát elkapta a csúnya, gonosz széles keresztespók...
Szegény homokfutrinkát elkapta a csúnya, gonosz széles keresztespók...
Mai képek, Écs-Gyõrújbarát-Csanakfalu térségébõl: Link
Homoki hernyóölõ, bíborfekete hagyma, szakállas csormolya, nagy pacsirtafû, mocsári kosbor, zöld varangy, balkáni kerle, máriatövis stb.
Tanúja voltam, ahogy egy keresztespók üggyel-bajjal elbánik a hálójába repült mezei homokfutrinkával (19.-21.kép). Nagy volt a küzdelem, a póknak nagy erõfeszítéseibe telt, míg a harcias és élénk bogarat "elcsendesítette". Elõször gyorsan készített 2 függesztõszálat, majd többszöri pihenõ után szakszerûen körbecsavarta a szoros pólyában is szabadulni próbáló áldozatot. A futrinka, veszedelmes rágóival kétségbeesetten "harapdált", és bizony a rajta átszaladgáló keresztes lábaiból le is csípett 1-2 ízt. 15 percig néztem az akciót, nagy élmény volt.
A galéria vége felé az észak-csallóközi zivatarfelhõ látható 35-40km távolságból. Csodás pileusok alakultak ki rajta.
Homoki hernyóölõ, bíborfekete hagyma, szakállas csormolya, nagy pacsirtafû, mocsári kosbor, zöld varangy, balkáni kerle, máriatövis stb.
Tanúja voltam, ahogy egy keresztespók üggyel-bajjal elbánik a hálójába repült mezei homokfutrinkával (19.-21.kép). Nagy volt a küzdelem, a póknak nagy erõfeszítéseibe telt, míg a harcias és élénk bogarat "elcsendesítette". Elõször gyorsan készített 2 függesztõszálat, majd többszöri pihenõ után szakszerûen körbecsavarta a szoros pólyában is szabadulni próbáló áldozatot. A futrinka, veszedelmes rágóival kétségbeesetten "harapdált", és bizony a rajta átszaladgáló keresztes lábaiból le is csípett 1-2 ízt. 15 percig néztem az akciót, nagy élmény volt.
A galéria vége felé az észak-csallóközi zivatarfelhõ látható 35-40km távolságból. Csodás pileusok alakultak ki rajta.
Az én macskám ma még csak epret meg paradicsomot evett... Ja, és be van oltva veszettség ellen.
Kicsit körülnéztem a neten - nem is olyan rossz dolog a vegetarianizmus, idézem: "A veszettség vírusát a beteg állatok fõleg a nyálukkal ürítik. A veszettség elsõsorban a húsevõk marása útján terjed. Egyéb váladékok is tartalmazhatnak vírust. Növényevõ állatok, amelyek húsevõk harapás útján fertõzõdnek, alig vagy nem játszanak szerepet a fertõzés továbbvitelében." csak ne szeretném annyira a húst

Jó hogy nem öklelt fel, elég mogorván néz
viccen kívül pár napja olvastam hogy valami veszett macska "garázdálkodott" egy faluban, nyolc embert megsebesített és be is kellett oltani õket...

Dolgozok a gépen, egyszercsak izgatott csivitelésre nézek ki - egy (sajnos számomra ismeretlen fajtájú, cinegére emlékeztetõ, kistestû de nem "zömök" hanem nyúlánkabb és hosszukás faroktollú) madárpár "vitatkozott" a Newton távcsõ zárófedelén (az erkélyen az ablak elõtt van) - azt az "emberi" gondolatot ébresztette bennem, mintha a fészekrakáson vitatkoztak volna - a nagyobb testû élénken "magyarázott" a kisebbnek az meg feleselt; nem tûnt "veszekedésnek" hanem teljesen azt a benyomást keltette bennem mintha a "férj" rá akarta volna beszélni a "feleségét" hogy ez kitûnõ hely (a Newton zárófedele alkalmas is lenne emberi szemmel nézve) Ti vagytok a szakértõk, lehet hogy rég elmúlt a fészekrakás ideje, de aranyos jelenet volt, csak nem mertem megmozdulni hogy lefényképezzem, nehogy megriasszam õket. Bocs a hosszért, fényképet szivesebben küldtem volna

Gyenes Karcsi Járóföld filmsorozata, Sokorói dombokon címmel, 1997-ben villantott fel e táj rejtettebb és alig-alig ismert természeti és kulturális értékeibõl.
Köszi Noli, és a határozásokat is. Pannonhalma csak egy, hazánk sok észrevétlen gyöngyszemei közül. Nem kiabál, csak van. (Itt most az élõvilágra gondolok, nem a Fõapátságra.)
A 11-es, hátán duplacsíkos hernyó valami nymphalidae (ez a háttüskéinek a fenyõszerû ágas voltából látszik), valószínû Nymphalis urticae.
A 28-as Issoria lathonia lehet.
A skorpiólégy egy csoda!
Varázslatos képek! Egyre inkább tudom, hogy el kell mennem Pannonhalmára egyszer! Gyönyörû a rét is a búzavirágokkal. Gratulálok!
A 28-as Issoria lathonia lehet.
A skorpiólégy egy csoda!
Varázslatos képek! Egyre inkább tudom, hogy el kell mennem Pannonhalmára egyszer! Gyönyörû a rét is a búzavirágokkal. Gratulálok!
Olyasmi :-) Az volt benne az érdekes, hogy nem adta a tejet, hanem vette. Egy nénike vitt neki egy tálban. Láttam, ahogy felszippantja. Gondolom, akkor fordítva mûködik, mint a természetes tehénke, és füvet lehet fejni belõle.
Tegnap leheveredtünk a fûbe falatozni, és a fényképezõgépen mellettem pihenõ tartóját valósággal meglepték a boglárkalepkék. 10 perc alatt összesen 12db gyûlt össze, illegették magukat, forogtak-járkáltak fel-alá, dörzsölgették a hátsó szárnyaikat.


Délelõtt egy általam 4-5 éve rendszeresen felkeresett kis gyepfoltot látogattam (volna) meg. Sajnos azonban idénre az egykori gyep felszántásra került, megsemmisült. 2 hetes kelésû kukoricaültetvény van a helyén.
Elõször azt sem tudtam, mit csináljak dühömben. Bár országos jelentõségében sem területileg, sem értékileg nem vetekedhetett pl. a Floo által írt zalai kockásliliomos mocsárréttel (amibõl, ugye szintén szántó lett..), Gyõrnek ez a néhány m3-es szeglete egyike volt a környék csekélyszámú õsgyepének, amelyen a természetes flóra (erdõs-sztyep) sok maradványnövénye menedéket talált. Sajnos mindez már múlt idõ..

Fotóztam az elõbb 4 levelibékát. Majdnem egymás mellett ültek. Biztos megbeszélést tartottak.

Illik, nem illik, ilyen tájban szoktam.
Sõt, van úgy, hogy csak 10-kor. 4-6 között még alszom jobb esetben.
Úgyis késõn ebédelek (2-3 óra).


Ne hargudj már, de fél 9-or már ne állj neki reggelizni, hisz mindjárt itt az ebédidõ. :-)
Reggelizni 4 és 6 között illik. :-)
Reggelizni 4 és 6 között illik. :-)
Hallod az a pókmama a hátán a csöppségekkel! Eszméletlen édes! Gyönyörû képek. Egyszer meglátogatlak.
Nálunk suliban volt olyan kétkilós kenyér, amit a menzán épp szelt volna fel a konyhás néni, amikor egy teljes patkányt talált belesütve. A cipóban sült csülök alternatívája...
Kifliben kavicsot, gyufát, szöget, seprûbõl származó cirokdarabot már találtam én is...
Legjobb az ilyesmit házilag sütni...
Kifliben kavicsot, gyufát, szöget, seprûbõl származó cirokdarabot már találtam én is...
Legjobb az ilyesmit házilag sütni...
Ha hasonlókat nem is, de mi is láttunk cifra ipari pékségi "eljárásokat" élelmiszeres gyakorlaton az egyetemen. Azt, hogy mit nem csináltak meg a dolgozók (csak azért mert éppen látogatók voltak), csak sejtem.. Jó pár éve volt már a vizit, de csak 1-2 kevésbé "kritikus" elkészítési menetû péksüteményt tudok azóta is megenni..
1987 januárjában, amikor olyan hideg volt, hogy a helyijárat ajtaja csak kézi rásegítéssel nyílt és záródott, autószerelõ-tanuló voltam az MHSZ mûhelyében Veszprémben. 6-ra jártam dolgozni, 5:30-kor indult a busz. Majdnem sötétben, hogy a többieket ne ébressszem fel, szenyót gyártottam magamnak. Vágtam volna félbe a zsemlémet, de a kés nem akart átmenni rajta. Egy erõteljes mozdulat, nagy rosszanás, a zsemle kettéesett. + volt benne egy egér bal hátsó negyede a farkával. Abban a pillanatban a reggeli kávém még melegen a mosogatóban landolt, azóta nem szeretem a zsemlébõl készült szendvicset.

Ugyanez a sztori lakótelepi változatban: osztálytárs apja reggel öltözik, veszi ki az öltönynadrágját a szekrénybõl, gyorsan belebújik, majd kissé késõbb érzi, hogy valami mocorog a zsebében.
Csótány volt.
Csótány volt.