Bioszféra
A franc, egyszer akarom ellõni, erre rosszul írom le
Szóval: Humphrey Bogart láttam
Affene...ááááhhh..


Véletlenül nem tudja valaki, hogy belõle mi lesz, ha nagy lesz? Nagyon szép hernyócska, a sárga keretes foltjaiban bordós-rozsdavöröses szõröcskék nõnek, de nem feltûnõen szõrös. Sötét színû az alapja, kékesfekete árnyalatban. Lucernát kajált.
Dicsõ erény a szerénység, de leleményes és szellemes csípõbõl lõtt nyelvi játékaidat ismerve mesze nem objektív.
"Az elõdök tisztelete nélkül nem teljes a kutató szakmaszeretete." Ezzel - és a többi - szépívû mondat tartalmával pedig, maximálisan egyetértek.

"Az elõdök tisztelete nélkül nem teljes a kutató szakmaszeretete." Ezzel - és a többi - szépívû mondat tartalmával pedig, maximálisan egyetértek.
Érdekes, én másfél hete vettem 340-ért az epret itt Veszprémben, mondjuk ez se szép volt, hanem finom, de apró (az a jó ízû), és 5 kiló felett volt ennyi az ára, de lekvárnak vettem. S ezek szerint jó helyen vásárolok :-)
Találtam egy óriási lepkebábot, kinn hevert az út közepén, lehet, az esõ mosta ki a minap. Kb 5 centi hosszú, vagy másfél vastag, sötétbarna. Nem tudom, lakik-e benne valaki, de hazahoztam, és a tavalyi lepkekeltetõmben tartom. Ha kikel, majd eleresztem a lepkét. Ott az úton nem volt épp biztonságban...
Amúgy a hétfõi jégesõ a várostól keletre elég csúnya dolgokat mûvelt, egy napraforgóföld szélén kellett mennünk a gombászhelyünkre, na az a napraforgós úgy szét van verve, hogy iszonyat. Teljesen cafrangosra szaggatva a éevelek, egy csomó növényke ki is tört, levelek letörve, úgyhogy arra durvább volt a jég, mint itt a lakótelepen. Vagy lehet, hogy ott víz nélkül tiszta jég esett. Érdekes, hogy a föld szélén a bokros részeken nem látni ilyen mértékû pusztítást, bár nyilvánvalóan a lágyszárúakra durvább lehetett eleve.
Amúgy a hétfõi jégesõ a várostól keletre elég csúnya dolgokat mûvelt, egy napraforgóföld szélén kellett mennünk a gombászhelyünkre, na az a napraforgós úgy szét van verve, hogy iszonyat. Teljesen cafrangosra szaggatva a éevelek, egy csomó növényke ki is tört, levelek letörve, úgyhogy arra durvább volt a jég, mint itt a lakótelepen. Vagy lehet, hogy ott víz nélkül tiszta jég esett. Érdekes, hogy a föld szélén a bokros részeken nem látni ilyen mértékû pusztítást, bár nyilvánvalóan a lágyszárúakra durvább lehetett eleve.
Hát, akkor nem voltál alapos, mert két szatyorral még sikerült elhoznunk :-)
Múlt éven nem volt fényképezõgépünk, most már van, úgyhogy ha lesz az idén rendesen szezon, akkor majd csak hángival tudod nézni a fórumot 
Sõt lehet szombaton Ivanscicán is találunk

Sõt lehet szombaton Ivanscicán is találunk

Drága Floo, én is õszinte leszek, nekem tetszenek a képeid, fõleg azok, amelyeken félháznyi vargányák vannak, csak mindig csöpög a nyálam tõlük! :-)
Nolika!
Õszinte leszek, az eddigi képeid nem mindig teccettek nekem ,mert sötétek voltak és olyan kis részleteket én nem szeretek nézegetni, mint egy virág bibéje, vagy egy lepke jobb szemében a csippa, de ezek csodásak, legszivesebben beleugranék abba az aranyló tengerbe
Õszinte leszek, az eddigi képeid nem mindig teccettek nekem ,mert sötétek voltak és olyan kis részleteket én nem szeretek nézegetni, mint egy virág bibéje, vagy egy lepke jobb szemében a csippa, de ezek csodásak, legszivesebben beleugranék abba az aranyló tengerbe


Egyetlen ékezetes betûm sincs
Az egyékezeteseket az aposztróf+magánhangzó kombinációval állítom elõ, a kétékezeteseket (pl. õ) pedig másolom és beillesztem... kicsit körülményes


Tudom, csak valamelyik ékezetes betûd tudom, h nincsen meg, gondoltam hátha ez is elveszett :-)
Lehetett volna jobb is, ha sötétebb van és tudok még hosszabb záridõt használni, ez még határeset a beégés elõtt fél lépéssel... :-)
Már nem lesz olyan pillanata az életnek, ha szóba jönnek a zsályák, vagy meglátok egyet, vagy belefõzöm valamibe, vagy akármi, hogy ne a Te szép nagy dögjeid jutnának eszembe róluk. :-)
Nagyon hirtelen nõttek meg amúgy, egy hónapja még ilyen baba volt mind:
Link
Nagyon hirtelen nõttek meg amúgy, egy hónapja még ilyen baba volt mind:
Link
Szívesen!
Érdekes növény, felkúszik a bokrokra. A termése fekete bogyó. Nálunk is megtalálható.
Érdekes növény, felkúszik a bokrokra. A termése fekete bogyó. Nálunk is megtalálható.
Köszönöm a tájékoztatást
Eleinte szégyelltem magam, hogy nem jöttem rá legalább arra, hogy rózsáról van szó, de ezek után látom, hogy nagyon nehéz dolog ez.
A ma esti találóskérdés
köszi elõre is a meghatározást

A ma esti találóskérdés

Nem, kedves geográfusom, szókészletem nyomába sem ér az olykor megeresztett pannon turisztikai, biológiai (!
) netán virológiai ihletésû írásaidnak, nem is beszélve méltán az olvasó kezébe kerülõ ismeretterjesztõ-tudományos cikkeidrõl.
Valóban, lehet, hogy kissé a "régiek" munkássága feletti "pálcatörésnek" hathatott az elõzõ írásom, ám ez nem így van. Az elõdök tisztelete nélkül nem teljes a kutató szakmaszeretete. Elég a "saját" területemen évszázaddal ezelõtt kutató Polgár Sándor természetrajztanár példáját felemlíteni, aki szintúgy elõszeretettel határozott "saját" alakokat, megannyi genusnál. De életét, munkásságát ismerve tõle a legtávolabb állt bármiféle erõszakos hírnévszerzés, önérvényesítési vágy. Egyszerûen csak elhivatott, és alapos tudós volt, aki megpróbálta tudományát a saját szerény eszközeivel elõrébb vinni. Így született meg az éppen halála évében (1944 - sajnos nem véletlen az évszám..) megjelent "Gyõrmegye flórája" mely munka a jelenkor kutatójának is alapmûnek számít.
Igen, igazad van, és én is hasonlóan gondolkodom ebben, noha a honi nagy botanikamûhelyek (ELTE, Debrecen, Pécs) mind gyorsan átszálltak a Podani J. által elõvezetett nemzetközi kladisztikai "földrengés" rendszertani elveire - akarva-akaratlanul is rengeteg régi auktornevet (nézetet, történetet) feledésbe taszítva. Majd kiderül, 15 év múlva fognak-e emlékezni a mai taxonómus forradalmárokra..


Valóban, lehet, hogy kissé a "régiek" munkássága feletti "pálcatörésnek" hathatott az elõzõ írásom, ám ez nem így van. Az elõdök tisztelete nélkül nem teljes a kutató szakmaszeretete. Elég a "saját" területemen évszázaddal ezelõtt kutató Polgár Sándor természetrajztanár példáját felemlíteni, aki szintúgy elõszeretettel határozott "saját" alakokat, megannyi genusnál. De életét, munkásságát ismerve tõle a legtávolabb állt bármiféle erõszakos hírnévszerzés, önérvényesítési vágy. Egyszerûen csak elhivatott, és alapos tudós volt, aki megpróbálta tudományát a saját szerény eszközeivel elõrébb vinni. Így született meg az éppen halála évében (1944 - sajnos nem véletlen az évszám..) megjelent "Gyõrmegye flórája" mely munka a jelenkor kutatójának is alapmûnek számít.
Igen, igazad van, és én is hasonlóan gondolkodom ebben, noha a honi nagy botanikamûhelyek (ELTE, Debrecen, Pécs) mind gyorsan átszálltak a Podani J. által elõvezetett nemzetközi kladisztikai "földrengés" rendszertani elveire - akarva-akaratlanul is rengeteg régi auktornevet (nézetet, történetet) feledésbe taszítva. Majd kiderül, 15 év múlva fognak-e emlékezni a mai taxonómus forradalmárokra..
Nohát Doktorandusz Úr, maga is kimutatja idõnként oroszlánkarmait?
Korábban már értekeztünk a biológiai hierarchia nyújtotta lehetõségek és a (nem mindig káros)kutatói középszerûség közötti összefüggésekrõl.Avagy hogyan hagyd meg az öröklétnek a neved egy alfaj latin nevének végén.Ennek - ahogy kiválóan elemezted a rózsák kapcsán e sajtáságos helyzetet - egyik remek táptalaja volt(?) a flórakutatás is.(Flóra areálgeográfia, genuszmonográfiák stb.) Ez a fajta nyomás a mikrobiológia vizsgálódási spektrumai felé exponenciálisan nõ, itt a "legkönnyebb" új fajok felfedezésével (eddig leírt virágos növényfaj kb.290.000, ezzel szemben prokarióta faj 3-3500) nevet szerezni, mely gyors "siker" a jelenkor forrásaiért versengõ piackonform tudományban, a túlélést jelentheti.
Ez a kényszer azonban, Andrej Kmet geológus-régész-etnográfus-botanikus (polihisztor?) urat a XIX. században vajmi kevéssé érinthette, amikor rá jellemzõ kellõ alapossággal - a martini Szlovák Nemzeti Múzeum alapítójaként - felmérte a Szitnya biogeográfiai adottságaiból eredõ, addig is méltán híres botanikai kincsestárát.
Nyilvánvalóan utólag(!) értékelve ez irányú munkásságát, nem külön alfajok sokaságát fedezte fel, hanem a Szitnya (és a Selmeci-hegység) endemizmusaként ismert selmeci rózsa (nálunk is hasonló pl. a kultúrreliktumnak számító szentendrei rózsa) 300 különbözõ változatát-alakját írta le.Még ha némi kritikával élünk is, és csökkentjük ezt a számot, a 93 hektárnyi területet tekintve azért ez szép példája a morfológiai, alaki tulajdonságért felelõs gének végtelen kombinálódási képességének és a környezet együttes hatásának.
De Harihoz csatlakozva:Ez igen!
Idegenszavas stilisztikáját tekintve a lentieket, akár magam is elkövethettem volna, ha értenék hozzá, ahogy nem!

Korábban már értekeztünk a biológiai hierarchia nyújtotta lehetõségek és a (nem mindig káros)kutatói középszerûség közötti összefüggésekrõl.Avagy hogyan hagyd meg az öröklétnek a neved egy alfaj latin nevének végén.Ennek - ahogy kiválóan elemezted a rózsák kapcsán e sajtáságos helyzetet - egyik remek táptalaja volt(?) a flórakutatás is.(Flóra areálgeográfia, genuszmonográfiák stb.) Ez a fajta nyomás a mikrobiológia vizsgálódási spektrumai felé exponenciálisan nõ, itt a "legkönnyebb" új fajok felfedezésével (eddig leírt virágos növényfaj kb.290.000, ezzel szemben prokarióta faj 3-3500) nevet szerezni, mely gyors "siker" a jelenkor forrásaiért versengõ piackonform tudományban, a túlélést jelentheti.
Ez a kényszer azonban, Andrej Kmet geológus-régész-etnográfus-botanikus (polihisztor?) urat a XIX. században vajmi kevéssé érinthette, amikor rá jellemzõ kellõ alapossággal - a martini Szlovák Nemzeti Múzeum alapítójaként - felmérte a Szitnya biogeográfiai adottságaiból eredõ, addig is méltán híres botanikai kincsestárát.
Nyilvánvalóan utólag(!) értékelve ez irányú munkásságát, nem külön alfajok sokaságát fedezte fel, hanem a Szitnya (és a Selmeci-hegység) endemizmusaként ismert selmeci rózsa (nálunk is hasonló pl. a kultúrreliktumnak számító szentendrei rózsa) 300 különbözõ változatát-alakját írta le.Még ha némi kritikával élünk is, és csökkentjük ezt a számot, a 93 hektárnyi területet tekintve azért ez szép példája a morfológiai, alaki tulajdonságért felelõs gének végtelen kombinálódási képességének és a környezet együttes hatásának.
De Harihoz csatlakozva:Ez igen!

Idegenszavas stilisztikáját tekintve a lentieket, akár magam is elkövethettem volna, ha értenék hozzá, ahogy nem!


Faterom ma annyi csibegombát talált, hogy egy csomót ott is kellett hagynia, amiért holnap már megyünk is hajnalban az urammal. Szerencsére tudom, hova kell menni :-)
Noli, Jaurinum! Köszi!
Egyébként azt a piros, laza szirmú kedves virágot, ami ilyen tájban szokott virítani, és tele van vidámságával a mezõ, imádom. ;-)
Egyébként azt a piros, laza szirmú kedves virágot, ami ilyen tájban szokott virítani, és tele van vidámságával a mezõ, imádom. ;-)
"Ha egy taxonómiai csoport több õsre vezethetõ vissza, akkor polifiletikus csoportnak nevezzük, amennyiben pedig a csoport a legközelebbi közös õsnek nem az összes leszármazottját tartalmazza, akkor parafiletikus csoportról beszélünk."
(wikipedia)
(wikipedia)
Alfaj-kisfaj-változat-alak. Korábbi monográfusok, de nemcsak azok, elõszeretettel "gyártottak" belõlük szinte végeláthatatlan (és mennyiségüknél fogva az utódok kellõ hozzáértése-, és az egyes taxonok kizárólagos reprezentáló populációinak hiánya miatt alig-alig "igénybe vett") számú taxont. Az interspecifikus és az intergenerikus hibridizáció útvesztõje jó táptalaja volt a taxonómus elõretörésének, alkotott, igazi alátámasztó bizonyíték nélkül. Így "keletkezett" számos edényes nemzetségbõl egész könyveket betöltõ taxon- és magyarázatlista, pl. a hölgymálok (Hieracium sp.) esetében ez köztudott, de a kakukkfüvek, a rózsák, szedrek stb. alakköre is a kevésbe "megfoghatók" közé tartozik.
A legutóbbi években világot hódító molekuláris genetikai és citológiai eredmények pl. földindulást okoztak "jóval feljebb" is: törzsi és osztály szinten is, a ma elfogadott kladogram feje tetejére állította az egykor kétséget kizáróan parafiletikusnak vagy polifiletikusnak hitt rendszertani kategóriákat. Tehát ennél "lejjebb" morfológiai alapon merészkedni csak óvatosan szabad.
A legutóbbi években világot hódító molekuláris genetikai és citológiai eredmények pl. földindulást okoztak "jóval feljebb" is: törzsi és osztály szinten is, a ma elfogadott kladogram feje tetejére állította az egykor kétséget kizáróan parafiletikusnak vagy polifiletikusnak hitt rendszertani kategóriákat. Tehát ennél "lejjebb" morfológiai alapon merészkedni csak óvatosan szabad.