Meteorológiai esélylatolgatások

Másképpen: Az állandóan fennálló nagy kiterjedésü hideglégtömeg kiélezi a hõmérsékleti hõkontraszot. A légkör kiegyenlítésre törekedve meleg légtömegeket indít el északnak, a hideg légtömeg dk,keleti oldalán. Ez ciklonokat generál, amik a tél folyamán negativ energia mérleg esetén egyre inkább a perem mentén enyhén vagy teljesen északnak tartanak.Tartós elõoldali áramlásoktól az óceánon anticiklonáris áramlási irányvonalak jönnek létre. (Valamint a Skandináviában található alacsony nyomású mezõvel karöltve ékelödik közéjük az anticiklon kialakulására hajlamos nyomású mezõ. Lényegében szerintem ez IS-IS kapcsolat. Mert egy tartós anticiklon áramlásmezeje által beindított meleg- vagy hidegnyelv generálhat alacsony nyomású ciklont.Mint ahogyan folyamatosan egy adott pályán pl. Délrõl Északnak kanyarodó ciklon/ok elõoldali melegnyelvje, keletre, egy adott távolságban egyre inkább magasnyomású Ac.-s idõt alakít ki. Minden egymással kölcsönhatásban,kapcsolatban van.

"állandó ciklon genezisek szülõhelye lehet,amik egyre inkább Skandináv-Dán-Brit anticiklont generálhatnak"

Ezt a részt nem értem. A ciklonok generálják a blokkoló anticiklon kialakulását?

Saját véleményem alapján, szerintem nem csak jó magam, de mások is észrevették már milyen is lesz ez a 2013-as December (már ami a hónap elsõ dekádját illeti). Ahogy már a napokban megtapasztalhattuk - a EA/WR (East Atlantic/ Westem Russia pattem) negativ fázisát élve - gyakorivá vált Európa nyugati és középsõ területein az Ény-i áramlás, a nedves,óceáni eredetû levegõ,meg az idõnkénti havazás télies idõvel. Szerintem tartós maradhat a felállás, míg az Ék Eu.-i anticiklon tartósan meg nem veti lábát az öreg kontinensen. Átlagos vagy kicsivel az alatti hõmérsékletü, illetve még kicsivel átlag fölötti csapadék jöhet le. Ilyen tipikus ény-i frontoknál(legyen hideg vagy meleg) hazánkban Ék felé növekvõ csapadékkal és Észak-Dél megosztottságú hõmérsékletre hajazhatunk.Északon hidegebb,Ék.-en (a gyakori front mentén ill. az utáni összeáramlásos helyzetek hatására) több csapadékkal. Meglehetõsen mozgalmas napok,hetek állhatnak elöttünk. December vége fele 2 féle variációra lehet majd hajlam. Az egyik hidegpárnás eset a Britekrõl ránkhúzodó Acval.Erre 40% esélyt adok. A másik 60% a Grönlandi és Kanadai jégverem tetemes kiterjedésû hidegtestjének pereme állandó ciklon genezisek szülõhelye lehet,amik egyre inkább Skandináv-Dán-Brit anticiklont generálhatnak. A jelenlegi Skandináv alacsony nyomású terület Ék.-ebbre,Keletebbre szorulhat. Hazánkra ez rajtunk vagy a Balkánon vonuló mediterrán ciklon képzödést vonna maga után. ((Persze saját véleményem, kijelentésem ugyan könnyen támadható, mégis beleillik Hari S. DAI-s elõrejelzésébe. )) Hosszú hetek tendenciaszerû folyamatos képben maradásainak hála, véleményeimet sose a képzelet szüli. Az e heti télies idõt elérve újabb mérföldkõ lehet az igazi téli idõhöz Dec.6-7-dike, amit páran már elöttem megpendítettek. Remélem végre számottevõ hóval felém,bár ilyen Ény-i áramlásoknál tél kezdetén hótakarós nap szempontjából Német középhegységek tûnhetnek pl. Nyugat Európában befutónak. Jó lenne most valaki Szibéria vagy Thermométer emlékei, :-) esetleg mentett korabeli térképei. Tudnak-e hasonló uralkodó ényi irányításos decemberi helyzetrõl,részleteirõl.Mert szolid 24 évembõl emlékeim szerint egész évben ényi frontoknál az Éki országrész csapadék gyakoriság tekintetében favorizált helyen van. Valamennyit mindig kapunk ilyen áramlásnál.

A frss ECMWF ENS már jobban támogatja azért.
A GFS spagetti azért elég zavaros még:
Link

A GFS-en egyre többször tûnik fel egy (igen meredek) óceáni AC, mely észak-déli irányú, és Grönlandig felnyúl. Ez fõleg a britekhez hozna náluk szokatlan hideget, de Közép-Európa sem tudja elkerülni a változatosságot. Némi gyûrõdés az ENS-en is látszik Link de azért a tagok ebben még nem partnerek (óceáni nyomásfáklya: Link brit T850: Link ). ECMWF fõfutás viszont szintén kiáll ez a verzió mellett Link (érdekes!..), de a tagok még ott sem (annyira) támogatók Link .

Az is lehet, hogy az arány kvázi-állandó. Itt lép be a képbe az, hogy a tengeráramlatokba "kódolt" hõtranszport ciklusideje állandó "késésben" van a légkörhöz képest.

Lehet, én ezt nem tudom megítélni...
Csak hogy érzékeltessem egy kicsit a helyzet bonyolultságát, mitõl függhet:

Mennyi az összes elnyelt energia (Az egyenlítõn és a sarkokon), mennyi az összes kisugárzott energia (az egyenlítõn és a sarkokon), (ez természetesen egész évben folyamatosan változik), milyen alakú a hõmérséklet a szélességi is hosszúsági körök függvénye, milyen ezen függvények változása, hogy hatnak ezen változások a légköri-óceáni energiavitelre, van-e még, amit hat rá, és hogyan, van e valamiylen visszacsatolás (pozitív/negatív) a folyamatok során (Azaz vannak e önmagukat tompító vagy erõsítõ folyamatok). Van e valamiylen jelentõs hatása a vegetációnak stb stb stb...

Én korántsem látom iylene egyszerûnek, hogy ha x-szel csökken az óceáni, akkor x-szel nõ a légköri, és a többi meg állandó...
Maga a hõtranszport változás is visszahathat önmagára, milyen helyzetekben állhat fenn ez a rekurzív visszacsatolás és hányadfokú, miylen elõjelû..

Betonozás közben 10 perc alatt kb ennyi jutott eszembe, ami bonyolíthatja...

"Az éghajlat globális változásával kapcsolatos kritikai megjegyzések gyakran emelik ki (...) a tényt, hogy az elõzõ század elején és negyvenes éveiben tapasztalható évtizedes lehûlésekre nincsen elfogadott magyarázat."

Azért felsorolhattak volna néhány lehetõséget egy 200 oldalas munkában...

Milyen lesz az idei tél (2013-14) idõjárási szempontból?

Szokásos módon ezt én most sem tudom, de a várakozási csokrunkat közzéteszem.

Fontos, h a hõmérséklet és a csapadék a 81-10-es átlaghoz lesz viszonyítva. Idén elõször van élestíve a DAI, így erre pár sorban külön említésként kitérek majd, bár ezt Hari S részletesen már megtette (fontos, h jó pár héttel ezelõtt).

A szezonális elõrék (eu-ai, am-ai) az átlagos körüli vagy enyhébb telet (kb. 0.0-1.5) várnak, az amerikai a decembert átlag körülre adja, a másik két hónap szignifikánsan melegebb. Az eu-ai átlag körüli téllel számol. A csapadékot tekintve átlag körüli csapadékúnak (kb. 85-115%) adódik a tél. Megjegyzendõ, h az eu-i nyomás anomáliája viszont pozitív nyomás ano-t jelöl a ke-eu-ai síkságra ill. részben É-Eu-ra.

Az állatvilág/természet (köszönjük Snowhunter Jóskának az utánajárást!) az átlagosnál szignifikánsan hidegebb (és/vagy havasabb) téllel számol (számszerûsítve ezt én -1 körüli vagy alattinak veszem).

A DAI decemberre jócskán átlag alatti hõmérõvel (-2.1-es eltéréssel, ha jól emlékszem) számol, ezt Hari S részletesen kifejtette. Röviden kb. a -1 körüli vagy alatti eltérést jónak vagy kiválónak, a -0.8, -0.6 közöttit éppen elfogadhatónak, míg a 0 körülit (-0.5,+0.5) mérsékelt bukásnak, a +0.5 felettit bukásnak, vagy óriási buktának tekinthetjük.

Koczkás (rekordot döntõ résztvevõszámú) kérdõíve (Ismételt köszönet a fáradozásért!) alapján, a fórumozók nagy többsége átlag körüli vagy hidegebb telet (kb. 0.5, -1.5 ös eltéréssel) vár. A csapadékot jellemzõen átlag körülire adjuk.

Mindezeket figyelembe véve a várakozási csokrunk eredõje:

Hõmérsékleti szempontból átlag körüli vagy hidegebb tél várható. (eltérés: +0.5, -1.5 ), átlag körüli csapadékkal (85-115%).

Abszolút meglepetés egy már szignifikánsan enyhe tél lenne kb. 1.0 fok feletti eltéréssel (mind a fórumozók többségének, mind az állatvilágnak, de ! a szeonális elõréknek nem lenne meglepetés). Egy markánsan hideg tél nem okozna nagy meglepetést (fórumozók, állatvilágnak, ellenben a szezonális elõréknek igen).

Márciusban kiderül (ill. a DAI már most pár hét múlva). Remélem, h semmit nem néztem el, vagy értelmeztem rosszul.

Én abból indulok ki, hogy a globális hõtranszportot kvázi-állandónak tekintem. És mivel kizárólag a légkör és a világóceán bonyolítja a globális összhõtranszportot, a fordított arányosság minden valószínûség szerint fennáll.

A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Meteorológiai társalgó (#206115)

A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Meteorológiai társalgó (#206095)

Itt az a nagy kérdés, hogy miért csökken le az óceánok húõtranszportja, illetve, lehet, hogy ha az egyik helyen lecsökken, akkor máshol erõsödik.
Ezen kívül, ha lecsökken, akkor nincs-e más, ami képes pótolni (a levegõn kívül) a hõtranszportot.

Azt hiszem ez sem ilyen egyszerû ha-akkor kapcsolat, azaz ha lecsökken az óceáni, akkor nõ a légköri.

Viszont az óceáni hõtranszport ingadozása okozhat (sõt valószínûleg okoz is) vele rezonanciában légköri hõtranszport ingadozást.

Ennek feltérképezéséhez globális óceáni-légköri megfigyelésekre volna szükség

A Jánosi Imre-Tél Tamás mûvet tudom értelmezni, a többi magas. Ebben van egy érdekes mondat, amin eltöprengtem:

"A tapasztalat szerint a globális energiaáramlást a légköri és óceáni áramlások biztosítják,
méghozzá nagyjából kétharmad-egyharmad arányban."

Tételezzük fel, hogy változatlan sugárzási feltételek mellett valamilyen okból lecsökken az óceánok által végzett hõtranszport. Ebben az esetben logikus, hogy a teljes hõtranszport változatlansága miatt a légkör által végzett hõtranszport megnövekedik, kompenzálva a lecsökkent óceáni hõtranszportot. Ennek lehet eredõje az, hogy a meridionális légköri áramlási fázisok gyakorisága megnõ, ergo meridionális cirkulációs korszak kezdõdik. (Feltéve, hogy a meridionális áramlási fázis az, amely egységnyi idõ alatt a legnagyobb meridionális hõcserét biztosítja.) Az ellenkezõje is igaz lehet, tehát ha a teljes hõtranszporton belül az óceánok által végzett hõtranszport aránya megnõ, akkor erre a légkör elméletileg reagálhat azzal, hogy a Rossby-hullámok amplitúdója lecsökken, ezzel elõidézve egy zonális cirkulációs korszakot. Vélemények?

Úgy tûnik, hogy használja az angol szakirodalom is: Link , és úgy veszem észre, hogy a leszakadó ciklonra használják, pontosabban arra, amit mi hidegleszakadásnak hívunk.

Ja, és szívesen .

A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Meteorológiai társalgó (#205811)

Az összeomlásról jut eszembe, egy angol cikkben olvastam, hogy a polar outbreak-eket a poláris front összeomlása okozza. Nem tudom, hogy a szakirodalom használ-e a polar outbreak-ekre magyar megfelelõt, illetve hogy ezt a jelenséget mennyire kezeli, tárgyalja külön a szakirodalom? Vagy ez csak egy sajtónyelvi jelenség az angolban?

Az összeomlást valóban idézõjelbe kellett volna tennem Azzal azonban nem értek egyet, hogy csak átalakul, hiszen éppen az a lényeg, hogy jelentõsen legyengül, többször is alacsony nyomás alakul ki a térségben, és éppen ezért lehet az idõszakhoz képest kifejezetten masszív a brit AC

Megkezdem az olvasást, köszönöm az irodalmat!

Nem omlik az ossze, de ún. laposkából orros jószággá válik, ami a londoni nyomásfáklya szerint tartósabb brit blockingot sejtet. A folytatásban akár egy vontatott, ám végeredményben komplett Namias-ciklus hideg fázisát tapasztalhatjuk meg: maritim hideg északnyugati irányból, majd északkeletire forduló áramlás, a végén AC hatás alatt nyugalomba jutó hideg,1. komolyabb fagyokkal. A modellek nagyon nehezen fogják meg az ilyen léptéku makrováltásokat, ám ha az említett ciklus a maga rendjén és módján végigfut, kora télies napokkal indulhat a sokak által várt december

A gfs már napok óta pedzegeti a télies fordulatot november végére, december elejére. Kíváncsi vagyok, mert a DAI és Jóska összefoglalója alapján ígéretesen emlékezetes tél kerekedhet ki ebbõl
Az azori télgyilkos összeomlására számít a modell

A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Meteorológiai társalgó (#205564)

Mi pedig köszönjük, hogy myloh helyett alternatívát találtál. Tudtok róla valamit?

A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Meteorológiai társalgó (#20555

A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Meteorológiai társalgó (#205557)

A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Meteorológiai társalgó (#205556)

A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Meteorológiai társalgó (#205555)

A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Meteorológiai társalgó (#205554)

Itt inkább az lehet a mérvadó, amit Thermometer is írt: ha túl homogén a trópusok és a sarkvidék hõmérséklet-eloszlása (vagyis a szélességi kör mentén haladva a hõmérséklet alig változik a hosszúság függvényében), akkor a nyomási kép is ehhez igazodva a mérsékelt övben nyugat-keleti irányú izobárokat eredményez, amely as zonális áramlást erõsíti.
Megjegyzem: a ciklus egy ilyen tartósan fennálló helyzet esetén is le tud zajlani, csak a mostanában nálunk szokásossal szemben ez azt eredményezi, hogy a zonális szakasz husszabb, a többi rövidebb. A híres 2006-7-es télen is volt két ilyen gyenge hidegleszakadás tûlünk keletre.

Az már kicsit más téma, hogy hogyan tud kialakulni olyan tartós helyzet, amikor pl. az azori AC helyett egy Amerikától Iránig nyúló AC alakul ki, meg az izlandi ciklon helyett az északi-sarki ciklonrensdzer irányít Észak-Európában.

Thermometer hsz-ébõl:
"feltételezhetõ, hogy az amplitúdó növekedése lelassítja a nyugati áramlási szalagot, mégpedig minél nagyobbra növekszik, annál inkább." Pontosabban egy már zárt izobárokkal rendelkezõ ciklon dél felé, vagy anticiklon észak felé elmozdulása teszi ezt. Ezt mi le is vezettük (Környezeti Áramlásokon, amit nem Tél Tamás, hanem Jánosi Imre tartott, de nekik van errõl is egy könyvük, ami mostanában jelent meg: Link . Ezt is érdemes lehet elolvasni: Link Most nézem, hogy már BSc-n is tanítanak Kaotikus Mechanikát, pedig nekünk még nem tanítottak.).

"Ilyenkor mindenhol leszakad a hideg, számtalan hullám keletkezik a nyugati áramlási szalagon, de mind csökevényes marad." Van az a furcsa eset, ha egy hullámegyenletet megold az ember, akkor kijön egy olyan megoldás, ami hullámmegoldás, de mégsem hullám alakú, omega=0 sajátfrekvenciát ad eredményül. Ez a "transzláció", vagy más néven egyenletes mozgás (amikor a golyó a rugóval együtt elrepül). A polárfront ilyet "papíron" nem tud.

"A gyors zonális áramlás összehasonlíthatatlanul nehezebben fordul meridionálisra, mint a lassú!" Ez nem feltétlenül van így, jó ellenpélda erre 2004.11.19, ahol ez pár óra alatt megtörtént, de számos példát láttam már arra, hogy a zonális és meridionális irányítás közötti átmenet (a félzonális helyzet) 2-3 nap alatt lezajlott. Energetikai szempontból a mozgási energia forgási energiává alakulása nem ütközik elvi korlátba. Itt a frontogenetikus vektort kéne elõvenni (pl. Fisher Antal, 2011, Link , vagy Kiss Gyõzõ, 2012: Link ). Ezt nem ismerem annyira, így nem tudom biztosan, de ennek segítségével talán fel lehet írni energiafüggvényeket, melyek talán segíthetnek a blocking-hajlamra való hatás becslésében.

Bár én nem szolgálhatok olyan magas tudományos nívójú válasszal, mint Salo, de a téma engem is nagyon érdekel és van is néhány ötletem. Ide írom õket, majd Salo, ha jelentkezik, korrigálhat.
Nemrégiben tudtam meg tanult kollégánktól (Met4ever), hogy a zonális áramlási szalag behullámzásához, örvényesedéséhez elengedhetetlen a megfelelõ hõkontraszt. Eddig úgy hittem, hogy a polárfronton ellenáramlásban mozgó hideg és meleg zonális áramlási szalagok sebessége ha elér egy bizonyos nagyságot, okvetlenül bekövetkezik a behullámzás és az örvényesedés.
Most már látom, hogy ez szükséges, de nem elégséges feltétele az amplitúdó megnövekedésének.
Tehát, valóban elképzelhetõ, hogy a kis hõkontraszt áll a háttérben.
Viszont azt nehezen tudom elképzelni, hogy a sarkvidék en bloc ne legyen elég hideg. (A téli hõkontrasztért feltehetõen fõleg a sarkvidék lehûlése a felelõs)
Munkahipotézisként fogadjuk el, hogy az örvényesedés, hidegleszakadás, következményes amplitúdó növekedés épp ott következik be, ahol sarki hidegmag van. Tehát körülírt, környezeténél jóval hidegebb terület a sarki hideg légsapkán belül. Ha egy ilyen hely van, akkor lokálisan igen mélyre szakadhat ott a hideg (és igen magasra felnyomulhat a meleg), az amplitúdó nagyon nagy lesz. Ha több helyen fordul elõ hidegmag, akkor több helyen növekszik meg az amplitúdó, kialakul a Rossby-pók képe. Az egyes hullámvölgyek valamivel sekélyebbek lesznek, mintha csak egy, maximum két helyen történt volna az amplitúdó növekedés.
Még egy dolog: feltételezhetõ, hogy az amplitúdó növekedése lelassítja a nyugati áramlási szalagot, mégpedig minél nagyobbra növekszik, annál inkább.
Vegyük ezek után azt az esetet, mikor a sarkvidék homogén módon nagyon hideg, azaz mindenhol nagy a hõkontraszt. Ilyenkor mindenhol leszakad a hideg, számtalan hullám keletkezik a nyugati áramlási szalagon, de mind csökevényes marad. A szalag megnövekedett amplitúdó híján, egyidejû nagy hõkontraszt mellett nagyon felgyorsul: bekövetkezik az az állapot, mikor nagy számú ciklon gyorsan vonul nyugatról keletre, miközben hátoldalukon nem szakad mélyre a hideg. Tulajdonképp a zonalitás speciális formájával lesz dolgunk. Nagyjából ilyen a polárfront képe az Antarktisz körül, bár lehet, itt nemcsak a déli sarkvidéknek az északinál egyöntetûbb hideg volta, hanem más tényezõk (szárazföldek, lassító terepalakulatok hiánya) is közrejátszanak.
Mindenesetre felmerül, a rémes 2006/2007-es tél "szuperzonalitását" többek közt nem a túl homogén arktikus hideg légsapka okozta-e.
Még egy triviális mechanikai meggondolás: ha "raffadt erõs", azaz gyors a zonális áramlás, akkor meridionálisra fordulásakor sokkal nagyobb a sebességváltozás, mintha lassabb lett volna. Tehát, a sebességvektorok elforgatásához lényegesen nagyobb erõre, áttételesen nagyobb energiára van szükség. A gyors zonális áramlás összehasonlíthatatlanul nehezebben fordul meridionálisra, mint a lassú! Talán ezzel függ össze az a megfigyelésem, hogy nagy téli hidegfelhalmozódás, következményesen nagyon felgyorsult nyugati áramlás esetén gyakran késik a hidegfront, a hidegelárasztás. Kissé vontatottan rendezõdik át az áramlási kép.
Ez 1978 december végén, és 1987 január legelején egyaránt megfigyelhetõ volt.

Egy darabig viszonylag stabil az áramlás, de közben a hõkontraszt egyre nõ, majd elérve egy kritikus állapotot gyorsan és szinte véletlenszerûen változik meg.

És mivel magyarázod azt a jelenséget, amikor heteken át nem nõ az amplitúdó és raffadt erõs a zonális áramlás, rohannak a meleg-hideg frontok, hidegleszakadás nuku? Lassít/gyorsít a glóbusz? Vagy megszûnik a hõkontraszt? Nyilván egyik sem...

Hálás köszönetem érte :-)

Az erdei állatok õszi viselkedését taglaló cikksorozatom idei, már negyedik példánya végül is csak megjelent: Link

Pedig ez ugye nem így van: egy zivatarcella határán is folytonosak a függvények, csak nagyon gyorsan változnak. Modellezéskor meg kell néznünk, hogy mi az, amit a modellnek tudnia kell "produkálni". Egyszerûbben mondva, mekkora az a legkisebb méretû jelenség (sõt, gyakran egyszerûen csak hullámként beszélnek róla), amelynek a modellrácson meg kell jelennie. Egy félhullámot legalább három rácspontnak le kell fednie, ez pedig meghatározza a rácsállandót. Ha ennél tovább sûrítjük azt, akkor az elõrejelezni kívánt jelenségek elõrejelzésének pontossága már nem fog jelentõsen javulni. (Attól, hogy a zivatarláncban megjelennek a cellák is, attól még a zivatarláncot nem fogja máshová rakni a modell rosszabb felbontás esetén.)
Ami megfigyelhetõ például, hogy egy ENS szórástérképen a ciklonok körül gyorsabban nõ a szórás. Persze, mert ott nagyobbak a gyorsulások. Való igaz: ha egy sûrû felbontású modellben egy zivatarcella megjelenik, a határán tényleg furcsa dolgok kezdenek történni a modellkimenet szerint.
Én még mást is látok:
Ami egy szinoptikus (fõleg skálán mûködõ) modellel gond lehet, az a közelítésekbõl (is) adódik. Ugyebár a hiba idõben exponenciálisan növekszik. Ezért fontos, hogy a közelítésekbõl adódó hiba a mérések pontosságánál legyen kisebb. Nos, ez nem mindig áll fenn, még egy nem-hidrosztatikus modell esetén is gyakran simán 0,01K/m-nek írják a száraz-adiabatikus gradienst 0,00973K/m helyett, amely relatív eltérés (2,77%) jóval nagyobb a hõmérsékletmérésénél (~0,2-0,3%). Vagy például egy egyenlet sorfejtésénél eldobják a másodiktól a tagokat, ami gyakran szintén százaléknyi hibákat okoz.

A problémát én ott látom, hogy ha mi klasszikus közelítõ módszerekkel szeretnénk leírni egy idõjárási eseményt, akkor - ha az adott idõpontban az idõjárást leíró függvények folytonosak, akkor számítógépkapacitás-növeléssel vagy finomabb felbontással tetszõleges pontosságot lehet elérni.
Viszont, ha a függvénynek szakadása, törése, ugrása van, ott óriási gondok merülnek fel.
Sajnos az elõrejelzések pont ekkro lennének érdekesek, pl egy frontfelület mentén vagy egy zivatarcella határán olyan nagy és hirtelen törés következik be, hogy ahhoz már nem lehet elég finom felbontást alkalmazni, gyakorlatilag ezeket én úgy képzelem el, mintha az adott pontban szingularitása lenne a függvénynek és így bármi kijöhet belõle a bemenettõl függetlenül.

Az utolsó mondathoz:
én úgy tanultam, hogy két dolog kényszerítheti ki az amplitúdó-növekedést: pusztán a Föld forgása az egyik, ami a planetáris Rossby-hullámokért felelõs, a másik pedig a napsugárzás által létrehozott hõkontraszt, ami pedig a topografikus Rossby-hullámokat okozza. "Kinézetre" a kettõ ugyanaz, és mindkettõnek spontán nõ az amplitúdója.
(Amikor azonban elér egy elég nagy amplitúdót, akkor elõbb-utóbb egy ciklon vagy AC körül teljesen zárt áramlás alakul ki, így pedig a polárfront áramlása megszakad. Ez a blocking. A jet ezután újra beindul, ekkor még egyenesen, és így zonális lesz az áramlás. Érdekes, hogy ez leszakadó ciklon esetében a ciklon elhalása elõtt is bekövetkezhet, a jet kikerüli a ciklon áramlási rendszerét.)
Topografikus Rossby-hullámok esetén a hõkontraszt mértéke és a polárfront helye befolyásolja az amplitúdó növekedésének ütemét is.

JoeJack: abban szerintem egyetértünk, hogy ez az elmélet vitatható (minimum a Cauchy által leírtak miatt), de még nem sikerült egyértelmûen cáfolni. Amit fent leírtam, az kijön a légköri kormányzó egyenletrendszerbõl, pontosabban annak egyszerûsített, 2D-s és gömb alakú Földön felírt verziójából, de ez elég jó közelítés a makroszinoptikus skálán ahhoz, hogy egy erõs érv legyen Namias mellett. Ettõl még elõfordulhatnak jelentõsebb eltérések, ezért az elmélet a valóságban tényleg nem örökérvényû, mégis úgy tûnik, hogy egész jól mûködik.

Azért én még nem élezném a korcsolyát. A GFS az elmúlt napokban nagyon csapongott 192 órán túl (tegnap délután pl. volt egy elkeserítõen enyhe verziója) Az egyes modellek között is teljes az egyet nem értés, legalábbis ami a légnyomás-eloszlási képet illeti.
GFS most bõdületes hidegelárasztást helyez kilátásba a távolabbi jövõben, a -10 fokos T850-et is behozza fölénk. Bár ez magasnyomású, száraz lenne (1020-1025 hpa a Kárpát-medencében, hó nuku)
Na, és persze 252 óránál van, igaz, szinoptikai elõzménye már 192 óránál látszik.
ECMWF ezzel szemben tudni se akar semmi ilyesmirõl. A kérdéses idõintervallumban észak-európai AC és mediciklon együttesét mutatja, mi hátoldali pozicióban lennénk, 1010-1000 hepás nyomáskülönbséggel. Fölöttünk 0 fokos T850, a nyugati határnál pedig ott "toporog" a -5 fokos izoterma is. Ez sem egy meleg szituáció, erõsen szeles, szinte koratéli hõmérsékletû idõt jelentene, többfelé csapadékkal, mely északnyugaton esetleg hó is lehetne (De elképzelhetõ, hogy ott meg megszûnne a csapadék a hideglevegõ megérkezése elõtt)
A legérdekesebb felállást talán a GEM mutatja, mega teknõvel a kontinens középsõ sávjában.
Mi hátoldali pozicióban vagyunk, 1005 és 1000 hpa között. Az ország nyugati felét beterítené a -5-ös izoterma. Ez a szituáció elég nagy valószínûséggel meghozná az elsõ havat az ország nyugati felén, kétharmadán jövõ hétvégére.
Szóval, a télfanok óvatosan (de nagyon óvatosan!) kezdhetnek reménykedni. Figyelemmel kell kísérni a következõ futásokat, és majd meglátjuk.

Köszönöm mindkettõtöknek!

Bíztató, hogy nem elõször ebben a hónapban, a Voejkov-tengelyt kiépülését vizionálja a GFS, még ha nem is a legacélosabb légnyomási értékekkel: Link

A mostani futás szerint a Voejkov-tengelyt valamikor jövõ vasárnap magasságában északról kettévágja egy igen mély és hideg ciklon észak felõl. (megjegyzem, hogy ez a figura is az egyik legjobb téli helyzetek közé tartozik, bár nem túl gyakori) Ennek és a közben megcombosodó Brit blokkoló AC-nak a közös áramlásrendszerében pedig tisztességes hidegelárasztást kapna a Balkán.

Ezen a ponton helyénvaló foglalkozni a zonalitás kérdésével, hogy helyesen ítéljük meg annak jelentõségét. Nemegyszer olvasok olyan véleményeket a fórumon, hogy: ameddig a szem ellát, zonalitás, nemigen lesz itt már tél!
Holott tudomásul kell venni, hogy a szinoptikai ciklusból következõen, meg a tényleges tapasztalatok alapján is, télen tartós meridionalitás, hidegleszakadás és elárasztás NINCS MEGELÕZÕ NYUGATI ÁRAMLÁS NÉLKÜL. (Természetesen lehetséges, sõt gyakori, hogy a nyugati áramlás csupán Európa északi részét érinti, fölöttünk zonális anticiklon helyezkedik el)
Ez még abban az esetben is így van, ha látszólag mindjárt északkeleti kontinentális hideg betörésével kezdõdik a fagyhullám. Tüzetesebb áttekintéssel ilyenkor is mindig megtaláljuk a nyugati légpályákat, melyek elõször északnyugatira, északira fordulnak. Azonban a sarki-tengeri légáramlás ekkor vagy gyenge, vagy tõlünk keletre helyezkedik el. Viszont eljön a mediciklonos fázis, és a déli ciklonok és az északi AC közös áramlásában kelet-északkeletrõl bezúdul hozzánk a hideglevegõ.
Erre egy példa a nevezetes 1993-as novemberbõl:

Link

Jól látszik a nyugati légpálya Észak-Európa fölött, valamint a zonális tengelyû AC ettõl délre.
A folytatás:

Link

Itt a lényeg az északi zonalitás északnyugatira fordulása, hidegáramlás tõlünk messze északkeletre. Hamarosan kiépül a hátoldali AC:

Link
Link
Link

Ennek az északkelet-európai anticiklonnak délkeleti peremén pedig felénk indul a kontinentális hideg. Végül beindul a mediterrán ciklontevékenység is:

Link

Egy szó mint száz: úgy tûnik, hogy az (északi) zonalitás a minket erõ hidegelárasztásnak SZÜKSÉGES feltétele. Úgy kell tekintenünk, hogy a "reménytelen" zonális idõszakokban "töltödnek fel a meridionalitás akkumulátorai", akkor gyûlik össze az az energia, ami majd a meridionális fázis mozgalmasságát adja.
Viszont tudni kell, hogy a zonalitás NEM ELÉGSÉGES feltétel a tartós meridionalitáshoz, a hidegelárasztáshoz. Ehhez megfelelõ hõkontraszt kell a nyugati áramlási szalag két oldalán. Légkörfizikai tény, hogy a polárfronti ciklonok kimélyülése, az áramlási kép tartós meridionálisra fordulása a hõkontraszt függvénye, megfelelõ hõkontraszt -télen sarki, szárazföldi hideg- híján a meridionális "próbálkozások" csíraállapotban elhalnak.
E ténybõl sok minden következik. Legelsõ sorban az a sokszorosan igazolódott tapasztalati szabály, hogy a zonalitás csak abban az esetben vetíti elõre a közelgõ erõs lehûlést, ha egyidejûleg tõlünk viszonylag kis távolságban nagyon hideg légtömeg helyezkedik el. Ha ilyen hidegtömeg található a közelünkben, a komoly hidegbetörés a közeljövõben elég valószínû. A nagy fagyhullámokat hozó telek, pl. 1978/79 és 1986/87 világosan mutatják a hidegfelhalmozódással egyidejû zonalitás prognosztikai jelentõségét. Egyben arra is példák, hogy még a legzordabb teleken is elõfordulnak megenyhülõ, zonális idõszakok, mint az eljövendõ hidegbetörések elengedhetetlen elõfeltételei. Az is jól látható, hogy zord teleken a zonális fázisok feltûnõen rövidek. E tény összhangban van az elmélettel, miszerint a meridionális váltáshoz megfelelõ hõkontraszt szükséges. Ha ti. tartósan közelünkben van a nagyon hideg légtömeg, akkor gyakran és rövid idõ alatt létrejön a kellõ hõmérsékleti differencia.
A zonális áramlási szalag hemiszférikus léptékû (noha végeredményben ezt is a különbözõ földrajzi szélességek eltérõ felmelegedése hozza létre, de itt az egész félgömb hõmérsékleti és bárikus viszonyai számítanak), ehhez képest a hõkontraszt kiélezõdése -rendszerint hidegmagok révén- "helyi" jelenség. Ahol körülírt területen erõsen lehûl a sarkvidék, ott meridionálisra vált a zonális áramlás, és leszakad a hideg. Ez megerõsíteni látszik azt a sejtést, hogy a hideg leszakadása szempontjából elõnyös, ha a hidegbázis térben inhomogén: környezetüknél jóval hidegebb "magokat" tartalmaz.
Ha a zonális áramlási szalagtól északra egyöntetûen nagy hideg volna, akkor a hideglevegõ mindenhol leszakadna, azaz sehol sem. Így feltehetõen a Szeke által vázolt állapot jönne létre gyors ciklonátvonulásokkal, tartósodni soha nem tudó hidegáramlásokkal.

A szinoptikai (Namias?) ciklus mindennapos, gyakorlati idõjárás-elõrejelzésre nem alkalmas, mert -ahogy többen is utaltak rá- lefolyása gyakran szabálytalan, ez egyes fázisok hossza tág határok között változik. Viszont a fázisok szigorú rendben követik egymást, úgy látszik, sorrendjük sohasem cserélõdik fel. Ez elég biztos támpont ahhoz, hogy nagy vonalakban felmérhessük a szinoptikai tendenciákat. A modellek bizonyos idõhatáron túl eléggé csaponganak, futásról-futásra lényegileg eltérõ áramlási képeket adnak. A hosszabb távú elõrejelzéssel próbálkozó látszólag ki van szolgáltatva annak, "mit dob a gép".
Éppen ez az állapot adja a ciklus értékét, ti. hogy van a kezünkben egy, a numerikus modellekétõl bizonyos mértékig eltérõ, de légkörfizikailag helytálló módszer, mellyel kritikát gyakorolhatunk egynémely modellfutás fölött. Ahogy Salo írta, képesek leszünk ezáltal kiszelektálni az "elszállt" verziókat.
Úgy látszik egyébként, hogy a ciklusnak van stabilan zonális, és stabilan meridionális része, azonban a fordulópont környékén instabilitás tapasztalható, az áramlási kép nemegyszer rövid periódusokban a meridionális és a zonális között ingadozik. A zonális fázis elején idõleges meridionális visszarendezõdés lehetséges, aminek a "hidegkedvelõ" ember elõszeretettel fel is ül. Ilyenre hoztam példát 1985 januárjából, -"amatõr" pályafutásomnak egyik nagy, de annál tanulságosabb csalódása volt. A ciklus így indult:

Link
Link

Déliesre forduló áramlás, a kezdeti zord hideg jelentõs enyhülése jellemezte ezeket a napokat. A folytatás viszont ilyen lett:

Link
Link

A meteorológiai intézet azt jelentette, hogy erõs északnyugati áramlással ismét igen hideg levegõ indult meg a Kárpát-medence irányába. A "hidegkedvelõ" ember felsóhajtott, hogy nincs vész, az enyhülés csak eddig tartott. A "hidegkedvelõ" ember akkor még nem tudta, hogy ha egyszer megingott a meridionalitás és új ciklus kezdõdött, akkor tartós észak-északkeleti hidegáramlás jó ideig nem lehetséges.
S valóban, a folytatás így alakult:

Link
Link

Már ott volt megint a fránya nyugati áramlás...
A hideg huzamosan csak február 2. után tért vissza. Egyébként ez a ciklus kegyesen rövid volt, köszönhetõen annak, hogy azon a télen nagyon "befészkelte" magát Európába a kontinentális hideg, a fagyos légtömegek mindvégig a közelünkben maradtak. Átlagos esetben az általános megenyhülés, a nyugati áramlásos korszak kezdetétõl 3-4 hét is eltelhet, míg stabilan visszatér a sarki-szárazföldi hideg. Kifejezetten enyhe télen pedig az elõoldali-zonális fázisok nagyon hosszúak, a hideg "próbálkozásai" csökevényesek, tiszavirág életûek.
Erre a kérdésre a késõbbiekben vissza fogok térni.

Nézzük a fentiek ellentettjét, a zonális fázis végi átmeneti visszarendezõdést. A példa 2005 januárjából való. A kiinduló zonális áramlási kép:

Link

Az "elõfutár" meridionalitás kialakulása a fordulópont környékén:

Link
Link

Ez azonban gyorsan elõoldali pozicióba megy át:

Link

Ennek meg az enyheség kedvelõje örülhetett volna meg, mondván: milyen hamar visszajött a délnyugati áramlásos éra!
Visszajött, de csak pár napra. Aztán ez lett:

Link
Link

Végül ilyenné fajult a kép:

Link
Link

Mediciklonos hóvihar, hideg...

Szóval, a hosszú ideje tartó, "érett" zonalitás végén is csak átmenetiek a visszarendezõdések a déli és nyugati áramlás irányába.

Kiegészítés:
Egy kis összefoglaló Götz Gusztávtól, szintén a Természet Világában jelent meg még 2004-ben: Link

Tél Tamás kiváló a témában, illetve James Gleick: A Káosz címû könyvét is érdemes elolvasni

En Tél Tamást ajánlanám, mint egykori elméleti fiz. tanáromat. Publikációi között: Link vannak könnyebben érthetöek is, pl. a Természet Világában megjelent: Link vagy Link

Illetve magamnak is ajánlanám elolvasásra végre már =>
Götz G., 2001: Káosz és prognosztika. Országos Meteorológiai Szolgálat, Budapest, 490 pp.

Bevallom õszintén, gyakran én sem látom a ciklust mindig végigfutni. Ennek több oka is lehet. Az egyik, hogy a ciklus fázisai a félgömbön a különbözõ meridiánok mentén nem egyidejûleg futnak le szerintem. A másik ok az lehet, hogy az elmélet erõsen leegyszerûsíti a hõcsere folyamatát: Hiszen a hõcsere kis amplitúdójú Rossby-hullámok esetén is végbe tud menni, ezek lennének a zonális korszakok. Ekkor a blocking akár hónapokra is el tud tûnni, véget nem érõ zonalitás veszi kezdetét. Ekkor a ciklonok megnövekedett vonulási sebessége és száma azonban ugyanúgy biztosítja a meridionális hõcserét, mint egy batár nagy amplitúdójú Rossby-hullám és poláris front blockinggal. Nem vitatom tehát az egyes fázisok létezését, de a ciklus csak nagy jóindulattal nevezhetõ periodikusnak, vagy szabályosnak. Én úgy látom, hogy valami más kényszeríti ki a keveredési zóna amplitúdóváltozásait és nem maga a meridionális hõcsere.

Szerintem kicsit félreértetted a dolgot, vagy én nem fogalmaztam pontosan: nem azt kritizáltam, amit elõrejelzésként levezetett ebbõl a cikluselméletbõl, hanem magának az elméletnek az ÖRÖKÉRVÉNYÛ beállítását. De az is lehet, hogy én értettem félre valamit.

Cauchy: tudnál ajánlani olyan könyvet, ami közérthetõen és viszonylag egyszerûen (azt sejtem, hogy nem lehet megúszni minden "matematikai szörnyûséget", de hátha van valami szolid változat) ír a kaotikus rendszerekrõl? Amit egy kezdõnek ajánlanál!

Elfogadom, hogy rangsortól függetlenül borul az egész már egy kaotikus változótól, de mégis, szerintetek mi az elsõ tíz legfontosabb változó, amely meghatározza a légkör állapotát?

Link

ezt is érdemes elolvasni, valahol az oldal felsõ 1/3-a körül ír a logisztikus egyenletrõl, a bifurkációkról, az ok-okozati kapcsolatot bemutató bifurkációs görbékrõl

Hm, attól ,hogy véges számú változó, attól még lehet teljesen kaotikus a viselkedése, sõt még 1 változónál is lehet, pont ez volt a nagyszerû felfedezés, hogy még a legegyszerûbb nemlineáris egyenletekkel felírt rendszerek is képesek teljesen kaotikus viselkedésre.
pl p*x(1-x) logisztikus rekurzió Link lásd 33. oldal

egy nagyon egyszerû egyváltozós másodfokú kifejezés, de a p paraméter értékétõl függõen gyorsan kaotikusan viselkedik

A változókat meg felesleges rangsorolni, mert ezekbõl 1 is elég, ha az egyik már kaotikusan viselkedik, akkor az eredmény is az lesz, függetlenül attól, hogy mekkora súllyal vesszük.