Bioszféra

Én azt a vadászmódot rühellem és tartom szánalmasnak, amikor kiszórják a tápot, majd pár méterrõl lelövik a vadat.

Egyébként sok helyen nem szándékosan szaporítják a vadat, hogy lehessen "apasztás" címén lövöldözni õket?

Tegnap voltunk Páty környékén kirándulni gombászat címén. Nagyon száraz volt minden, le is tettem arról, hogy találok is valamit, de aztán egyre másra bukkantak elõ a gombák: fenyõtinorú, szemcsésnyelû is, meg szétszáradt õzláb és galambgomba és sok világító tölcsérgomba persze nem étkezési céllal.

Én láttam tavaly iszonyatos mennyiségben. Én akkor egy kosárral szedtem csak, mert nem volt nálam több "edényzet", de annyit szedhettem volna amennyit csak akarok. Egyszerûen kaszálni lehetett volna. Több hektáron szinte mindenhol volt, amerre csak néztem.

Azért az sem utolsó szempont, hogy egy-egy kilõtt szarvasbika "árából" egy darabig el lehet etetgetni-gondozni a többit. Ez egy ilyen világ.

Bármi meglepõ, nekem mint agrármérnöknek elég nagy dilemma a sertéstartás etikussága vagy nem-etikussága. Fõleg ha látok teherautókat a vágóhíd felé menni. Komolyan mondom, megszakad a szívem. Viszont ott van a másik oldal: enni meg kell valamit. Ahhoz már sokan vagyunk, hogy mindenki el tudná látni saját háztartását, pedig igen sok szempontból az lenne a legjobb. Amikor sertéstelepen dolgoztam, nagyon jó példa volt elõttem a fõnököm, aki azonnal levont mindenféle levonhatót attól, aki ütötte az állatokat. Mondván, legalább ez a rövid életük legyen viszonylag elfogadható.
szerk: Myloh, szerintem egyáltalán nem volt kár leírnod, a Tiéd is egy vélemény, még ha esetleg sokan nem is értenek vele egyet.

Elítélem, nem ítélem....
Rossz megközelítés.
Itt most nem arról van szó, hogy megmutattam, de nagy vagyok, hogy egy védtelen állatot le tudok lõni vagy sem.
Valakinek a horgászat, valakinek a természetfotózás, valakinek meg a vadászat a "hobbija".
Sajnálom, hogy mindenki, aki eddig reflektált az írásomra, elítélõ hangnemû volt, azt hiszem, hiba volt ide beírni az élményem.
És sajnálom ezt a nézetet is, hisz" annyi minden más van a világon, ami nagyobb pusztítás, mint a szarvaslétszám ésszerû apasztása.
Tovább ezt a dolgot nem kommentálnám.

A sport nem az egyenlõ esélyekrõl szólna?
Íj, vagy ilyesmi, az esetleg (bár ez sem egyenlõ esély, csak jobb a puskánál), de lõfegyver... :-(
Biztosan jó 40 km-t gyalogolni 4 nap alatt, de azt lehet úgy is, hogy a puska helyett fényképezõgép van az ember keze ügyében. Gondolom nem tizenhat éhezõ etióp gyereknek lett vacsora az állatból...
Az a szilárd meggyõzõdésem, hogy amióta képesek vagyunk magunknak élelmet elõállítani vadászat nélkül is, azóta nagyon nem etikus dolog ez. Persze a sertéstartás sem az. Meg talán a zöldborsók is sikítanak, amikor leszakítják õket. De akkor is...
Sportnak nevezni egy élõlény céltalan megölését...

Semmilyen ízben nem szeretem a szélsõségest, pl. édeset sem eszem, ami édesebb egy gyümölcsnél (max. 1 gombóc fagyi megy le, az is csak lassan, csokit, ilyesmit egyáltalán nem eszem), a sósat sem bírom, a savanyút egyáltalán nem (na jó, a narancs, citrom oké, de pl. ecetes salátát, savanyúságot nem eszem), a keserûvel nincs bajom egyedül.
Szóval szerintem a paprikának legyen paprikaíze, ne nyomja azt el semmi más. :-)

..."A természet élõ oldala" ... Nos, már nem az.

Kedves Myloh, ne érts félre, tudom, hogy ez manapság üzlet lett és ha nem Te vezeted oda pénzes németet/osztrákot, akkor valaki más. Ettõl függetlenül: a "sportszerü" kilövést csak elítélni tudom. Más dolog, ha az állomány "karbantartásáról", az erdõ védelmérõl vagy egy beteg, sérült állatról van szó és más, ha egy ereje teljében lévõ, szépséges állatot lõ ki valaki, csak hogy elmondhassa, hogy megtette. Mégegyszer, ezt ne vedd személyed ellen irányuló hozzászólásnak, nem annak szántam. Inkább csak a szomorúság indíttatta...

Persze Hari, értelek. Hiszen itt is van pro és kontra...
De ez is egy sport, sõt sajnos manapság inkább már üzletág....
De mi a sport jelleget tartjuk szem elõtt, 4 nap alatt több, mint 40 km-t gyalogoltunk, hogy meglegyen a trófea - hegyen, völgyön.
A vadtól természetesen etikusan búcsúzunk, bocsánatot kérünk, hogy elejtettük Õt és kérjük Dianát - a vadászat istennõjét -, hogy szép élete legyen ott fenn, az örök "vadmezõkõn".

Nekem csak annyi, hogy kár ezért az állatért.

Vadászkönyvbe illõ történet. A többi mondandómat inkább lenyelem. Örülök, hogy leírtad az élményed.

Ne haragudjatok, nem témába vágó, de ezt szeretném megosztani veletek, az élményemet az erdõk királyával, melyet LAM kollegámnak, közös metnet-es ismerõsünknek írtam.

Szia!


Nagyon izgalmas volt a bikával kapcsolatos vasárnap délelõttünk! Szóval:
Egy öreg tölgyfánál álltunk meg, mikor már hallottuk, hogy közel bõg már, de ekkor még nem láttuk. 1 perc múltán megpillantottuk a tehenet, aki nagyon figyelmesen nézegetett. Meg is ijedtem picit, hogy felfedez bennünket - lévén, hogy szálerdõben voltunk - , de sikeresen túléltük eme megpróbáltatást és tovább-ballagott. Hirtelen - pontosan a tehén helyébe - lépett a bika. Annyit láttam csak belõle, hogy koronás és hogy kb. 5 kg körül lehet. Szóltam a vendégnek hogy: schiesen!, nem lõtt, hirtelen újra "ráordítottam", hogy lõjjön. És lõtt.
Távcsövön keresztül láttam, hogy eltalálta, a bika visszajelzett szintén (görcsbe ugrott és a 4 lábát összerántotta), jelezvén, hogy sebet kapott, halálosat, bár ez késõbb derült csak ki. Ja, igen: 60 m-rõl ejtette el.
A vadunk a Hárs-bérc gerinc felé indult meg, de rövid idõ után - mintegy félkört leírva - lefelé vette az irányt, hallottuk még pár másodpercig vad futását, zilálást, a halállal való küzdését....
A rálövés helyén nem találtam vért, hirtelen elfogott a félelem, hogy mégsem talált. Közben nyugtattgattam magam: "de hisz" láttad, a saját szemeddel - eltalálta" -, de mégis kételkedtem. Utánkeresõ kutya kell, telefonáltam, és nagyon megörültem, hogy a verõcei ismerõsünket el tudtam érni és tud is jönni. Hannoveri véreb, többszörös gyõztes utánkeresésben, nagyon bíztam benne.
Kiértünk - mivel közben bejöttünk -, és mentünk a rálövés helyére. Mielõtt odaértünk volna, már szagon volt a kutya. Vezetett bennünket és egyszer csak megpillantottam a hõn áhított erdõk királyát!
Ez a magas, erõs, büszke állat, mely az imént még fennhangon ordította, hogy "enyém a világ", most élettelenül, vérben fagyva feküdt egy korhadt cser tövében. Csak az utolsó 3 méteren vérzett, kimentek a lábai alóla, nekicsapódott a fának. Tüdõlövést kapott. A golyó csak befelé roncsolt, ki nem jött a bikából. Bevérzett a tüdeje - ezért nem volt vér közben -, ezért tudott elmenni még 100 m-t, az utolsó 100 méterét....

Kár, kár..

De, felültem az egyik hátára és onnan kaptam le a másikat
Nem volt rá idõm, mire vissza kiértem volna az udvarra, elhuztak volna, inkább figyeltem ahogy suhannak, meg most a jobbik gép sincs nálam!

Nem fotóztad õket?

2 db hatalmas ragadozó madár suhant el dél felé, a fehéren világító farkuk és hatalmas méretük miatt rétisasoknak néztem õket....

Szépek!

tegnapi gombák: Link Link Link Link Link Link Link
õk nem gombák: Link Link Link
Naplemente az erdõbõl: Link

Biztos allergiás vagy rá.

Tisztában vagyok a kapszaicin hatásával, sõt, azt is tudom, hogy Pécsett egy kutatónõ kimondottan fájdalomcsillapító célra próbálkozik gyógyszerként használható formában elõállítani.
Azt is tudom, hogy a mexikóiaik azért eszik az erõset, hogy jobban izzadva tõle extra hûtést alkalmazzanak a meleg éghajlaton.
Nekem viszont még a bõrömön is fájdalmas égésként jelentkezik egy sima hegyes erõs húsának puszta érintése, órákon át piros marad a helye és fáj, el sem akarom képzelni, mit tenne a nyálkahártyámon... Az uram, ha reggel ilyen hegyes erõst eszik, és mondjuk délben ad egy puszit, érzem a képemen a helyét, ahogy éget...
Nem vagyunk egyformák, valamiért az én szervezetem így reagál rá. Csalánban viszont akár meg is hemperedhetnék, az nem okoz problémát, maximum csiklandoz amikor "csíp".

Nem sokra jutottam, sajnos nem vagyok túlzottan ellátva szakkönyvekkel.
Link Kis termetû õzlábgomba.
Link - Erdei áltrifla
Link - Tintaszagú csiperke (?)
Link - Csigagombafaj (elefántcsont ~ ?)
Link - Talán az aranytinóru.
Link - Hánytató galambgomba
Link - Feketésvörös galambgomba (?)
Link - Párducgalóca
Link - Májgomba

Ez mi lehet? Link
Ezt sem tudom, sárga tejnedvet csurgatott magából: Link A tejelõgombák (Lactarius) lemezei lefutók, ennek nem, és apróbb termetû, vastagabb tönkû.

Mai gombakavalkád: Link Rengeteg féle nagygombát rejtett az erdõ, összesen mintegy 30-40 fajt láttam. Elõször a piruló õzláb nagy boszorkányköreibe botlottam, majd egyre-másra bukkantak elõ a különféle színû-formájú kalaposok. Élvezet volt fotózni, gyûjteni õket. Nem étkezési, inkább határozási célra vettem le egy-egy példányt, esetenként többet. Külön-külön a képek: Link
Egyelõre csak néhányukat tudom pontosan, micsodák, a határoz(ni próbál)ás még hátra van. Köszönettel vennék minden tippet, meghatározást a fórumtársaktól.

Nagyon sajnálom. Megszerettem a kis állatot, e pár röpke nap alatt.

Ajjaj..

Szomorú hírt kell közölnöm: a kis pelém reggelre elpusztult..

Én úgy tudom, hogy nyálkahártyaizgató hatása van. És a gyomor falának se tesz jót emiatt.

Nolikám,
nem marja szét. Sõt, megdöbbennél, ha tudnád, hogy a kapszaicinnek mennyi áldásos hatása van. Az "égetõ érzés" megtévesztõ...

Noli!
Dávid!
Szép képek!
Grat!

Reggelinek csinálom meg az õzlábakat, bele a rántottába. Holnap célba veszem a tölgyeseket is, további gombászélményekre vágyom.

Gyönyörûek, de miért jó, ha az ember szanaszét marja vele a belsejét?

Hát, akkor mi lett a vacsi?
Mi ilyet ettünk, rizikével veyges pöriben.

Nem réten, akácos alatt volt, a piruló õzlábak társaságában. Nem voltunk biztosak a kilétében, ezért inkább ott hagytuk õket.

A képen, õk a Habanero-k. A világ egyik legcsípõsebb paprikái, a "hagyományos magyar" cseresznyepaprikánál kb. 150x csípõsebbek. Én szeretem, de egy vacsorához max. egy felet vagyok képes elfogyasztani. A képen az idei termésem néhány példánya látható.

Ez márványos, ha réten volt. Illata ennek is akad rendesen, méghozzá csodás! Ilyeneket szedtünk tegnap mi is. :-)
Az illatos inkább erdei, míg a márványos kimondottan a füves (bokros) helyeket szereti. Az illatosnak kimondottan virágillata van, míg a márványosnak isteni gombaillata.

Szép kirándulás az õszi napfényben.
Mi augusztus elején jártunk ott. Bejártuk a geológiai tanösvényt, másztunk sziklát is - nem vonzanak a jól kitaposott utak.

Én is hozok pár gombát, és néhány egyéb élõvilág-fotót máról. Link
Piruló- és tarlóõzláb, valamint sárguló csiperke, amit eddig fel sikerült ismerni. Ez Link talán egy illatos tölcsérpereszke (Lepista irina). A réten lévõ hagymatömeg a védett illatos hagyma szép populációja (sajnos ferdén ).

Családunk legújabb jövevénye!Link
:-D

Képek a mai Ság hegyén történt kirándulásunkról. Leginkább kövek, de akad köztül élet is.A sziklafalon madárfészkek, felette körözõ ölyvek, le-lecsapó vércsék, benn az egykori kürtõben, - melyet útkõnek elbontottak az elmúlt 2000 év alatt - egy rakás sáska, szitakötõk (sokkal több volt, mint bármilyen vizes helyen, ahol eddig jártam!), néhány szépséges vasvirág, pókok, darazsak, méhek, legyek, stb. Gyönyörû és elvarázsolt hely, aki teheti, látogassa meg!
Link
Még kb 20 perc, hogy felmenjenek a képek.

Anyám, ha ezt tegnap beírod... Cellben voltunk, vagyis a Ságon, onnan már csak egy ugrás a nyárasotok :-)

DD

mindegy, a lényeg az, hogy értem!

"Album: Séta Nyírjesen"
Hm, szerintem így helyes..
(A helyi dialektusok nem mindig követik a szabályokat. )
Hetente kétszer -pénteken, vasárnap- fordulunk elõ arra, a fiam ott van a suliban.

csak azért értettem férre, mert a galériában úgy van hogy "séta a Nyírjesen". ez megzavart, mert én úgy írtam volna, hogy "séta a Nyírjesben".de mindegy! és mikor voltatok itt?

Pontosítok, mert eszerint elbeszélünk egymás mellett: számomra Nyírjes Balassagyarmat "mellett" található, s nem igazán befolyásol a tény, hogy Balassagyarrmat közigazgatási része Nyírjes..
Utazni kell a két pont között, és nem utcai séta, ergo, nem egybefüggõ a két település. Biztosan másképp látnám, ha ott élnék..

Kimentem a nyárfásba, és nagy meglepetésre (azért már titkon számítottam rá) sikerült laskát találni, nem is keveset, 4 kg-ot szedtem, reggel isteni melegszendvics lesz belõle (egy részébõl), igaz hogy 2m-es csalánba kellett érte menni, de egy laskaõrültnek nincs akadály.
Beindult a laskaszezon juhéjjjjj..
Egyébként ilyen korán az elmúlt 14 évben (azóta járok ki) még nem találtam.

aha, és azt a "Balassagyarmat mellé" azt hova érted?

Ühüm.. Fotópályázaton szeretne indulni a légyölõ galócával..

"...Õ Szegedrõl utazott miattuk Balassagyarmat mellé..."
???

Köszi a dícsérõ szavakat. Hat db vargányát találtünk, kettõt a fenyvesben felejtett az elõttünk szakavatottan gyûjtõ ismeretlen (érintetlenül hagyott mindent, csak a levágott tönkök fehérlettek a talajon), 4 hatalmas példányt pedig a fenyves elõtt, a magas, sûrû fûben leltünk. Itt egy bringás pár csapott le ránk, érdeklõdtek, hol találtuk, mert a lány fotózta volna, s mikor belengettem a gépet, miszerint én is, szintén, akkor elárulta -de csak nekünk! - hol rejtõznek a mesegombák. Õ Szegedrõl utazott miattuk Balassagyarmat mellé (Ajánlottam neki a fórumot, hogy ne érezze magát egyedül elmésnek.D)
Párducgalócába botlottunk két lépésenként, meg fura kávébarna pöfetegekbe. A víztározó másik oldalán találtam két közepes õzlábat.

A sikló még bébikorú volt, egy méretesebb gyógygiliszta mellett elbújhatott volna még..

A gulya Alsótold legelõjén bámészkodott, gyönyörûségesek voltak, rengeteg borjúval, bikákkal, s azok a fekete tehenek, hát õk valami álomszépek..