Bioszféra
Õszintén is tisztán pozitívan írigyellek életmódlehetõségedért, minél többet írj élményeidrõl, öröm õket olvasni!
Jó éjt!
Jó éjt!
Most jöttem meg esti vadlesbõl. Egy rókakomát láttam tõlem 20 m-re, ám a madárvilág hangosan a tudtára adta, hogy itt nincs semmi keresnivalója. A szarvasbikák még mindig hangosan tudatták, hogy még tart a párzási idõszakuk.
Örülök, hogy a Mecsekbõl és a Sokoró kies tájairól is nyugodt, megértõ szemmel néznek ránk, "elvadult werzsenyiekre"!
Kossuth, Esti Krónika híre: "Gyilkos galóca Nagykanizsán - egy idõs hölgy árulta a piros kalapos, fehér pöttyös gombát, senki ne fogyassza, ha vásárolt belõle"
NO COMMENT, maximum annyi, ez közszolgálati rádió????
Szegény öreglány, lehet narkósoknak árult némi hallucinogént. :-)
NO COMMENT, maximum annyi, ez közszolgálati rádió????
Szegény öreglány, lehet narkósoknak árult némi hallucinogént. :-)
Csak én nem írtam le, pedig elsõnek reflektáltam. De utóbbi az oka annak is, hogy miért nem. Megnyugtattatok, börzsönyi erdõjárók.
Szerintem itt nem történt semmi rendkívûli
Én leírtam az élményem, majd mindenki leírta a véleményét észérvekkel alátámasztva. És ezzel így minden rendben van!
Örülök, nagyon örülök annak, hogy mindenki megértette, hogy a másikunk mit és miért mondja és érvel így - mindezt kultúrált körülmények között.
Én leírtam az élményem, majd mindenki leírta a véleményét észérvekkel alátámasztva. És ezzel így minden rendben van!
Örülök, nagyon örülök annak, hogy mindenki megértette, hogy a másikunk mit és miért mondja és érvel így - mindezt kultúrált körülmények között.
Hú, István gratulációja után rágtam át magam a történeteken, elismerésem fórumtagok !
Köszi Myloh a téma felhotatalát (Wass Albertet olvasva bele lehet merülni), köszi LAM az igazi középutas megnyílvánulásokért, és köszi az idealista Noli a megértésed,
Köszi Myloh a téma felhotatalát (Wass Albertet olvasva bele lehet merülni), köszi LAM az igazi középutas megnyílvánulásokért, és köszi az idealista Noli a megértésed,
De jó neked, hogy ott dolgozhatsz a Börzsönyben. A kedvenc helyem. Évente többször is megyek/megyünk oda túrázni. Nekem is vágyam, hogy majd ott dolgozhassak egyszer. Van üres hely most egy természetvédelmi-mérnök-geográfus számára?
Link
Ezt a könyvet most olvastam el, meglehetõsen érdekes szemszögbõl mutatja be Csernobilt az erõmûbaleset utáni hónapokban végztett munkálatokban részt vett szerzõ, döbbenetes, tanulságos és olvasmányos könyv, ajánlom mindenkinek!
Ezt a könyvet most olvastam el, meglehetõsen érdekes szemszögbõl mutatja be Csernobilt az erõmûbaleset utáni hónapokban végztett munkálatokban részt vett szerzõ, döbbenetes, tanulságos és olvasmányos könyv, ajánlom mindenkinek!
Csak nem bírom ki, leírom: mindenképpen a fórum (és résztvevõinek) színvonalát dícséri, hogy ebbõl a kimondottan érzékeny témából egy élvezetes, érvekkel operáló eszmecsere alakult ki, nem pedig egy személyeskedõ adok-kapok. Le a kalappal, õszintén!
Remélem, akármilyen formában is, de hamarosan megismerhetjük! Sok sikert a munkához vele!
Azért még megjegyezném, a következõ év elején várhatóan elkészül egy filmecske (de lehet, csak képsorozat) a kezdeményezésemre, mely a felújítástól (makkültetés) a jelölésig,fakitermelésig, vmint ezen túlmenõen a szállításon át a hõerõmûig és energiatermelésig fog terjedni. Ezáltal is szeretnénk bemutatni a nagyközönségnek az itteni szakszerû erdészeti munkánkat. Ha elkészül, természetesen ti is láthatjátok.
:-) Az a helyzet, hogy elég fagyos, szóval csak addig maradna, míg volna, akivel alhat, takaró alatt... Így nem fenyegeti semmilyen veszély a Börzsönyt. :-)
Valóban ne hozd a macsekot ide a hegyekbe.Még megtetszene neki az itteni kemény, de kalandos élet és beállna vadmacsik közé sámánnak.
Valóban így van, hétvégén fõleg a Dunakanyar felé nyitott, autóval jól megközelíthetõ helyeken -Törökmezõ, Királyrét stb.- sok az amatõr kaszálógép, kés nélkül.De ez más terhelésekre is igaz a térségben.Északabbi zártabb részeken, a Nyugati-gerincen, Hegyháton már alig járt az erdõ.
Hála égnek itt azért nincs sok barbár, mert jó kis eldugott helyekre járunk, amit nem nagyon ismer sok ember. Aki ismeri, az meg tudja, miért is megy oda.
Visszatérve egy pillanat erejéig a macskánkra. Másfél éves, 4,5 kilós, csupa izom állat, s amíg leszaladtam a ház elé felhõt, melléknapot fotózni 10 percre, õ átcipelte a hálóból ide a dolgozószobába:
Link
Rendes, normál pléd, semmi trükk nincs a fotóban.
Visszatérve egy pillanat erejéig a macskánkra. Másfél éves, 4,5 kilós, csupa izom állat, s amíg leszaladtam a ház elé felhõt, melléknapot fotózni 10 percre, õ átcipelte a hálóból ide a dolgozószobába:
Link
Rendes, normál pléd, semmi trükk nincs a fotóban.
Itt, királyréti viszonylatban hétvégén nagyon sok a tapasztalatlan és laikus "gombász". Õk aztán nem kímélik ezen csemegét, barbár módon szedik és sajnos mindenfélét, ismeret hiányában.
Ám hétköznap más, akkor a helyi lakosok némi szakszerûséggel mondjuk helyesen vadásszák a pörköltnek és rántott gombának valót...
Ja, és persze mi erdészek is
Ám hétköznap más, akkor a helyi lakosok némi szakszerûséggel mondjuk helyesen vadásszák a pörköltnek és rántott gombának valót...
Ja, és persze mi erdészek is
Na igen, egy etikátlan gyûjtõ és egy csapat etikátlan gyûjtõ közt azonban látványában, hatásában óriási lesz a különbség... :-(
Mi ilyenkor a télire valót szárogatjuk, szerencsére a két év gyenge szezonja után idén rémesen sok a pereszke is és a rizike is, és még csak most kezdõdött 10-14 napja a szezonjuk. Az a kevés vargánya, ami meg nem Floo-ékhoz nõ, pont elég lesz levest ízesíteni. :-)
Mi ilyenkor a télire valót szárogatjuk, szerencsére a két év gyenge szezonja után idén rémesen sok a pereszke is és a rizike is, és még csak most kezdõdött 10-14 napja a szezonjuk. Az a kevés vargánya, ami meg nem Floo-ékhoz nõ, pont elég lesz levest ízesíteni. :-)
Ilyen szépen se mondta még senki,hogy grafomán vagyok!
Köszönöm!Majd talán egyszer arra a könyvre is sor kerülhet...Én pedig mindig örömmel eszmecserélek itt mindenkivel, aki megtisztel a véleményével.Közte veled is.
Nincsenek részletes infóim börzsönyi gomba ügyekben, errõl az erdészek többet tudnának mondani.Én nem találkoztam még a terepen, kint szabolcsi gombaarató kombányokkal.Nagyjából egészében normális keretek között zajlik a dolog.Persze etikátlan gyûjtõk mindig voltak, vannak, lesznek...sajnos
Köszönöm!
Majd talán egyszer arra a könyvre is sor kerülhet...Én pedig mindig örömmel eszmecserélek itt mindenkivel, aki megtisztel a véleményével.Közte veled is.Nincsenek részletes infóim börzsönyi gomba ügyekben, errõl az erdészek többet tudnának mondani.Én nem találkoztam még a terepen, kint szabolcsi gombaarató kombányokkal.Nagyjából egészében normális keretek között zajlik a dolog.Persze etikátlan gyûjtõk mindig voltak, vannak, lesznek...sajnos
Oké, azért remélem egyszer összefutunk és el tudjuk mondani és mutatni, melyikünk mit és hogyan csinál, csinálna a természetben, az erdõben.
Az az igazság, hogy nem olyan egyszerû elszabadulni itthonról, van egy macskagyerekünk, akit nem hagyunk itthon egyedül, így csak a reggel megyünk este jövünk megoldású túrák elképzelhetõek. Ugyan van póráza a macseknak, de nem szívesen vinném erdõbe, vadak közé, mert akkor többé nem akarna hazajönni, csak kinn maradni vadászni Veletek. Nem tenne jót a madár- és rovarállománynak (bár képzett ornitológus, meg tudja különböztetni a fekete rigót a cinkéktõl, már a hangjuk alapján is...).
Könyvet kellene írnod, mert a gondolataid, a látásmódod MINDENKINEK valók! Mindig örömmel olvasom azon soraidat, melyek nem szûkölködnek a tudásod, véleményed átadását célzó eszmeiségben!
És ha már erdõben (és mindenhol...) jártunk eddig, hadd tegyek fel egy lüke kérdést: felétek, a Börzsönyben milyen gombászok fordulnak meg? Normális, saját célra gyûjtõk, akik nem tépik ki tövestõl a gombát, s a babákat otthagyják, hogy a másnap érkezõnek is legyen, vagy vadorzók, akik csak pusztítanak?
Sokat hallottam a tavaszi hóvirággyilkolászáshoz hasonló módon "gombászó" csapatokról idén a rádióban, szerencsére személyes élményem nem volt, sõt, fenn a Bakonyban még emberi lábnyomot is alig láttunk az erdõben, nemhogy gombászt.
És ha már erdõben (és mindenhol...) jártunk eddig, hadd tegyek fel egy lüke kérdést: felétek, a Börzsönyben milyen gombászok fordulnak meg? Normális, saját célra gyûjtõk, akik nem tépik ki tövestõl a gombát, s a babákat otthagyják, hogy a másnap érkezõnek is legyen, vagy vadorzók, akik csak pusztítanak?
Sokat hallottam a tavaszi hóvirággyilkolászáshoz hasonló módon "gombászó" csapatokról idén a rádióban, szerencsére személyes élményem nem volt, sõt, fenn a Bakonyban még emberi lábnyomot is alig láttunk az erdõben, nemhogy gombászt.
Azt hiszem - ha nem gond, hogy máshol kell éjszakázni - ezt is meg tudjuk oldani! Nagyon szívesen látunk Téged és a kedves Párod is!
Az ötlet kiváló, azt hiszem, lesz, aki elég közel él a Börzsönyhöz ahhoz, hogy eleget tehessen a kedves invitálásodnak! Nálam sajna túlesel az egynapi járóföldön, pedig erdõbe mindig szívesen megyek. :-((
Kedves Noli és kedves Többiek!
Miután ebbõl a "blogból" több lett és más lett, mint amit én szerettem volna, illetve amiért leírtam az én kis történetemet, ezért nagy szeretettel szívesen megmutatom/megmutatnám Neked/Nektek a mi világunkat, a mi munkánkat, amennyiben érdekel Téged/Titeket.
Ha szeretnétek közelebbrõl is megismerni, hogy mi - egy állami erdõgazdaságon belül - hogyan is dolgozunk a jelen - és utókor számára mind vadgazdságilag, mind erdészetileg, nagyon szívesen, bármikor a rendelkezésedre/rendelkezetésekre állok!
Bocsánat az off-ért, az eddigiekért is.
Miután ebbõl a "blogból" több lett és más lett, mint amit én szerettem volna, illetve amiért leírtam az én kis történetemet, ezért nagy szeretettel szívesen megmutatom/megmutatnám Neked/Nektek a mi világunkat, a mi munkánkat, amennyiben érdekel Téged/Titeket.
Ha szeretnétek közelebbrõl is megismerni, hogy mi - egy állami erdõgazdaságon belül - hogyan is dolgozunk a jelen - és utókor számára mind vadgazdságilag, mind erdészetileg, nagyon szívesen, bármikor a rendelkezésedre/rendelkezetésekre állok!
Bocsánat az off-ért, az eddigiekért is.
Valóban idealista vagy Noli, és maradj is annak.Így szeretünk!
Kellenek az ilyen gondolatok is, melyek szembesítenek ember mivoltunkkal.De sajnos kevés az életszerûség mindebben.Fõleg korunkban, de ez korábbi idõszakokra is igaz.
A keleti gravettien népcsoportok majd 27.000 évvel ezelõtt a dunakanyari "tundrán" átgázoló rénszarvasokat se a vadlétszám felbecslése és saját igényeik egyensúlya közötti józan mérlegelés után, válogatva, és az ökológia alapelvei mentén vadászták le.Tarolták ahol és ameddig érték.Mert a kemény periglaciális viszonyok között a jövõ nem létezett, mában kellett mindennap túlélni.Ha ott volt a csorda annyit öltek(!) le, amennyit a kor színvonalán álló fegyvereik, stratégiájuk lehetõvé tett.Érdemes egy Ipoly menti vadásztábor csontmennyiségét egyszer felmérni.Döbbenetes.És ezek még csak viszonylag elszigetelt, alacsony népességszámú embercsoportok. A jelenség a bölényre vadászó indiánoktól, a közép-ázsiai hegyi kecskékre "utazó" magdalénien kavicskultúráig így volt.A döntõ tényezõ a demográfia, a lassú de annál biztosabb népességszám emelkedés és az erõforrások kérdése volt.
Ma is ez a végsõ, döntõ startégiai kérdés.És egyre inkább az lesz.
Sajátos fejlõdéstörténetünk, biológiai és szociológiai koevolúciónk jellemzõje volt már a kezdetektõl - ha nem is ennyire domináns formában- a "birtoklás".Ez az ennél jóval összetettebb "vágy" (irodalmáraink ezt többre, jobbra vágyásnak is aposztrofálják) volt e faj hajtóereje negatívumok özönét és pozitivumok seregét hozó pályáján.
Az általad látott harmónia, az egymás melletti békés, méltó együttélés a természetben ilyen idealista formában sohasem, az ember elõtt sem létezett.Az evolúció - ha többségében egy sajátosan értelmezendõ kooperációra is épül - nagy részt kemény csata és verseny.A törvények nyersek és kiméletlenek épp az egészlegesség, az egymásra épülõ biológiai hierarchikus rendszerek továbbélésének folytonossága miatt.Egy bükkerdõ hûvös csendessége, magánya csak e rendszerbõl kiszakadt ember számára nyújt harmóniát (ahogy benne is van!), de a rendszeren belül élõknek bizony nagyon is valóságos küzdelem folyik, a mindennapjaik szintjén.Dinamikus egyensúly kifejezés nagyon jól adja vissza ezt a fennálló, örökké változó, adaptálódó, éledõ és pusztuló világot.Ha lehetõség lenne egy varázsmozdulattal kiemelni az embert az ökoszizstémánkból,a dominancia harc nélkülünk is folyna tovább és jönnének új agresszív fajok, kiváló alkalmazkodó képességgel, "birtoklási" vággyal és a kör záródna újra.Újra és újra.Az élõlények összesége nem él békés és nyugodt életet egymás mellett.Vagyis nem úgy ahogy képzeljük.Egy szarka kíméletlenül irtja ki a revírjén belül a konkurens ártatlan feketrigó fiókákat.És a szarkát más faj teszi helyre.
Persze jobb lenne ebbe nem beleavatkozni, de nem mehetünk el a kérdés mellett, hogy végzetesen beleavatkoztunk, és végzetesen kívülre helyezkedtünk mindebbõl.(Magunk számára végzetesen, mert az élet itt e bolygón majd éli tovább lassan 5 Mrd éves életét.)
N.G. pazar utazásai során, mint civlizált közoktatás áldásait élvezõ egyetemen végzett geográfus kutató, azért láthatott hálócsomózó természeti népeket (és nem a szántóját túrta verejtékkel, nem a hucul lovait terelte poros pusztában vagy nem a tajga erdejében vadászott bizony gyakran éhesen korgó gyomorral) mert ennek a kivülhelyezõdésnek és kiszakadásnak a világ alig 15-20%-nak megadatott áldásossabb részét élvezi.A hálócsomozó-halászó népek önegyensúlya mind addig nem bomlik meg amíg kordában tartják lehetõségeik, erõforrásaik,abiotikus és biotikus környezeti tényezõik.Ott ahol a hálóddal augusztusban vagy januárban ugyanolyan biztonsággal foghatsz halat ez jóval könnyebb feladat, mint ott ahol ennél sokkal keményebb természeti tényezõkkel kell megküzdened, ahol kõkemény törvényekkel kellett szembe mennie az emberiségnek a fennmaradásért és a fejlõdésért.Ott pl. ahol az év jelentõs részében a befagyott Balti-tenger fogad.És ez a szembe menés ma már sajnos szélsõséges nézetek és végletek özönébe csapott át.
Félre ne értsd, tökéletesen tisztába vagyok vele hogy a rendelkezére álló erõforrások, ésszerû és igazságos elosztásával és felhasználásával bolygónk bõven kiszolgálná akár 10 Mrd ember alapvetõ létszükségleteit is.De nem ez a helyzet.Már régen nem.Polarizáltság a végletekig.Már az is hogy én itt jól lakottan írok és nem Új-Delhiben cipõt pucolok vagy a Nyugati téren koldulok.
Nagyon kicsis sansz hogy felébredünk, ráébredünk a jelen helyzetre.A karteziánus gondokodásmód 500 évét szinte lehetetlen a fejekben átalakítani Gaia szemléletre.De bár esélytelenenek látszik a küzdelem meg kell próbálni a magunk szintjén.Akár itt is pár sorban.
Ám ma még sokszor, sok esetben válaszatnunk kell - a jobbítás örök reménye mellett - az így-úgy döcögõ, de mûködõ, rossz, még rosszabb és kataszrofális rendszerek között.A válasz nem lehet kétséges.
E bika esetében se, melytõl milyen messzre jutottunk.
Kellenek az ilyen gondolatok is, melyek szembesítenek ember mivoltunkkal.De sajnos kevés az életszerûség mindebben.Fõleg korunkban, de ez korábbi idõszakokra is igaz.
A keleti gravettien népcsoportok majd 27.000 évvel ezelõtt a dunakanyari "tundrán" átgázoló rénszarvasokat se a vadlétszám felbecslése és saját igényeik egyensúlya közötti józan mérlegelés után, válogatva, és az ökológia alapelvei mentén vadászták le.Tarolták ahol és ameddig érték.Mert a kemény periglaciális viszonyok között a jövõ nem létezett, mában kellett mindennap túlélni.Ha ott volt a csorda annyit öltek(!) le, amennyit a kor színvonalán álló fegyvereik, stratégiájuk lehetõvé tett.Érdemes egy Ipoly menti vadásztábor csontmennyiségét egyszer felmérni.Döbbenetes.És ezek még csak viszonylag elszigetelt, alacsony népességszámú embercsoportok. A jelenség a bölényre vadászó indiánoktól, a közép-ázsiai hegyi kecskékre "utazó" magdalénien kavicskultúráig így volt.A döntõ tényezõ a demográfia, a lassú de annál biztosabb népességszám emelkedés és az erõforrások kérdése volt.
Ma is ez a végsõ, döntõ startégiai kérdés.És egyre inkább az lesz.
Sajátos fejlõdéstörténetünk, biológiai és szociológiai koevolúciónk jellemzõje volt már a kezdetektõl - ha nem is ennyire domináns formában- a "birtoklás".Ez az ennél jóval összetettebb "vágy" (irodalmáraink ezt többre, jobbra vágyásnak is aposztrofálják) volt e faj hajtóereje negatívumok özönét és pozitivumok seregét hozó pályáján.
Az általad látott harmónia, az egymás melletti békés, méltó együttélés a természetben ilyen idealista formában sohasem, az ember elõtt sem létezett.Az evolúció - ha többségében egy sajátosan értelmezendõ kooperációra is épül - nagy részt kemény csata és verseny.A törvények nyersek és kiméletlenek épp az egészlegesség, az egymásra épülõ biológiai hierarchikus rendszerek továbbélésének folytonossága miatt.Egy bükkerdõ hûvös csendessége, magánya csak e rendszerbõl kiszakadt ember számára nyújt harmóniát (ahogy benne is van!), de a rendszeren belül élõknek bizony nagyon is valóságos küzdelem folyik, a mindennapjaik szintjén.Dinamikus egyensúly kifejezés nagyon jól adja vissza ezt a fennálló, örökké változó, adaptálódó, éledõ és pusztuló világot.Ha lehetõség lenne egy varázsmozdulattal kiemelni az embert az ökoszizstémánkból,a dominancia harc nélkülünk is folyna tovább és jönnének új agresszív fajok, kiváló alkalmazkodó képességgel, "birtoklási" vággyal és a kör záródna újra.Újra és újra.Az élõlények összesége nem él békés és nyugodt életet egymás mellett.Vagyis nem úgy ahogy képzeljük.Egy szarka kíméletlenül irtja ki a revírjén belül a konkurens ártatlan feketrigó fiókákat.És a szarkát más faj teszi helyre.
Persze jobb lenne ebbe nem beleavatkozni, de nem mehetünk el a kérdés mellett, hogy végzetesen beleavatkoztunk, és végzetesen kívülre helyezkedtünk mindebbõl.(Magunk számára végzetesen, mert az élet itt e bolygón majd éli tovább lassan 5 Mrd éves életét.)
N.G. pazar utazásai során, mint civlizált közoktatás áldásait élvezõ egyetemen végzett geográfus kutató, azért láthatott hálócsomózó természeti népeket (és nem a szántóját túrta verejtékkel, nem a hucul lovait terelte poros pusztában vagy nem a tajga erdejében vadászott bizony gyakran éhesen korgó gyomorral) mert ennek a kivülhelyezõdésnek és kiszakadásnak a világ alig 15-20%-nak megadatott áldásossabb részét élvezi.A hálócsomozó-halászó népek önegyensúlya mind addig nem bomlik meg amíg kordában tartják lehetõségeik, erõforrásaik,abiotikus és biotikus környezeti tényezõik.Ott ahol a hálóddal augusztusban vagy januárban ugyanolyan biztonsággal foghatsz halat ez jóval könnyebb feladat, mint ott ahol ennél sokkal keményebb természeti tényezõkkel kell megküzdened, ahol kõkemény törvényekkel kellett szembe mennie az emberiségnek a fennmaradásért és a fejlõdésért.Ott pl. ahol az év jelentõs részében a befagyott Balti-tenger fogad.És ez a szembe menés ma már sajnos szélsõséges nézetek és végletek özönébe csapott át.
Félre ne értsd, tökéletesen tisztába vagyok vele hogy a rendelkezére álló erõforrások, ésszerû és igazságos elosztásával és felhasználásával bolygónk bõven kiszolgálná akár 10 Mrd ember alapvetõ létszükségleteit is.De nem ez a helyzet.Már régen nem.Polarizáltság a végletekig.Már az is hogy én itt jól lakottan írok és nem Új-Delhiben cipõt pucolok vagy a Nyugati téren koldulok.
Nagyon kicsis sansz hogy felébredünk, ráébredünk a jelen helyzetre.A karteziánus gondokodásmód 500 évét szinte lehetetlen a fejekben átalakítani Gaia szemléletre.De bár esélytelenenek látszik a küzdelem meg kell próbálni a magunk szintjén.Akár itt is pár sorban.
Ám ma még sokszor, sok esetben válaszatnunk kell - a jobbítás örök reménye mellett - az így-úgy döcögõ, de mûködõ, rossz, még rosszabb és kataszrofális rendszerek között.A válasz nem lehet kétséges.
E bika esetében se, melytõl milyen messzre jutottunk.
Helyes dolog, hogy itthon szolgálod a környezetedet, ez nem vitás!
Azonban azok, akik megveszik akármilyen boltban a szarvasod húsát, nem az én környezetembõl fognak kikerülni. Akik megtehetik, hogy megveszik, azok olyan emberek, akik feltehetõen le sem tojják, mi van az erdõkkel, hanem pl. a tõzsdeindexek érdeklik õket, esetleg Bali szállodaárai... Na itt a gond. Nem az eszi, aki éhes, hanem az, akinek telik rá...
Az erdõk termékeibõl megelégszem pár bogyóval, gyógynövénnyel meg a kisszobámat körbelengõ száradó pereszkék, vargányák illatával.
Azonban azok, akik megveszik akármilyen boltban a szarvasod húsát, nem az én környezetembõl fognak kikerülni. Akik megtehetik, hogy megveszik, azok olyan emberek, akik feltehetõen le sem tojják, mi van az erdõkkel, hanem pl. a tõzsdeindexek érdeklik õket, esetleg Bali szállodaárai... Na itt a gond. Nem az eszi, aki éhes, hanem az, akinek telik rá...
Az erdõk termékeibõl megelégszem pár bogyóval, gyógynövénnyel meg a kisszobámat körbelengõ száradó pereszkék, vargányák illatával.
Nolikám! Megértem elfogultságodat.
Én csupán, mint élményt írtam le és a reflekrációra azért válaszoltam, mert én nem így gondolom a dolgokat, ahogy a nagy többség.
Én ezért tanultam, nekem ez a hivatásom: az erdõk és a vad kezelése.
Elárulok valamit: amikor végeztem az iskolával, lehetõségem lett volna Németországba menni és ott ténykedni a szakmámban. Nem mentem. A lokálpatriotizmusom nem engedett. Én a magyar erdõknek és a magyar vadaknak tanultam, õket akarom szolgálni. És õket mindig a legnagyobb alázattal, szenvedéllyel, de a mindenkori társadalmi és céges szervezeti igényeknek megfelelõen kell kezelni, irányítani, szabályozni, védeni.
Védeni, igen védeni: a sok "okos" kirándulótól, akik tüzüket hátrahagyva a vadjaink (és itt a te, az én és mindegyikünk vadjáról beszélek) és erdeink életét veszélyezteti, az orvadászoktól, az éhhaláltól, megbetegedésektõl tévíz idején, de még lehetne sorolni.
És egy tévedés: ezt a húst nem a német/osztrák vendég falatozza otthon a családja körében, hanem lehetséges, hogy jövõhéten a férjed, a férjed egy barátja, a te barátod vagy LAM vagy bárki fogja a kosarába betenni egy üzletben.
Ui.: Érdekes, hogy olykor egy ismeretlen ember halálát olvasva egy újságba átsiklunk fölötte....
Én csupán, mint élményt írtam le és a reflekrációra azért válaszoltam, mert én nem így gondolom a dolgokat, ahogy a nagy többség.
Én ezért tanultam, nekem ez a hivatásom: az erdõk és a vad kezelése.
Elárulok valamit: amikor végeztem az iskolával, lehetõségem lett volna Németországba menni és ott ténykedni a szakmámban. Nem mentem. A lokálpatriotizmusom nem engedett. Én a magyar erdõknek és a magyar vadaknak tanultam, õket akarom szolgálni. És õket mindig a legnagyobb alázattal, szenvedéllyel, de a mindenkori társadalmi és céges szervezeti igényeknek megfelelõen kell kezelni, irányítani, szabályozni, védeni.
Védeni, igen védeni: a sok "okos" kirándulótól, akik tüzüket hátrahagyva a vadjaink (és itt a te, az én és mindegyikünk vadjáról beszélek) és erdeink életét veszélyezteti, az orvadászoktól, az éhhaláltól, megbetegedésektõl tévíz idején, de még lehetne sorolni.
És egy tévedés: ezt a húst nem a német/osztrák vendég falatozza otthon a családja körében, hanem lehetséges, hogy jövõhéten a férjed, a férjed egy barátja, a te barátod vagy LAM vagy bárki fogja a kosarába betenni egy üzletben.
Ui.: Érdekes, hogy olykor egy ismeretlen ember halálát olvasva egy újságba átsiklunk fölötte....
Persze hogy tudom. Azért írtam, hogy ez egy ilyen világ. Valami nagyon kibillent itten az egyensúlyából és nemcsak egy szinten. Koyaanisqatsi...
A "zsákmányoddá tenni" kifejezéssel van itt bajom.
(18 éve nem ettem semmilyen állatot, tehát nem szájhõsként mondom, amit mondok.)
Bizonyára nagy tapasztalatot igénylõ munka a vadász munkája, ezt senki sem vitatja. Jogosnak azonban akkor fogom tartani, ha a vadász családja, környezete vadból eredõ (direkt módon!) élelemmel való ellátása, felöltöztetése lesz a vadászat célja, esetleg az emberre veszélyes állattól való védelme, ahogy az eredetileg is volt, párszáz, párezer éve. Tudom, túlzottan idealista vagyok.
Azonban a zsákmány szó a mai világunkban teljesen mást jelent már, mint 500 vagy 5000 éve, bár ugyanúgy a felsõbbrendûség szava, mára csak a birtoklás öröméért létezik - a birtoklás vezérli a világunkat, sajnos ez egyre inkább tény. Emberek, embercsoportok orbitális birtoklási vágya nélkül nem volna dolguk a tömegsírokban turkáló dózereknek...
Igen, és igaza van LAM-nak is, hogy az igazság valahol középen van. Csakhogy nem létezik egyetemes Igazság, hanem mindenkinek van egy sajátja, középen, a szívében. Az enyém azt hajtogatja idebenn folyamatosan, hogy az igazi zsákmány az kellene legyen, hogy egymás (itt most az élõlények öszességét értem) békén hagyásával tudjunk nyugodt, méltó életet élni.
Az volna szép, ha Neked nem kellene azt mondanod, hogy "schiessen", s ha nem kellene hegyoldalakat meggondolatlanul tarra vágni más országok asztalosainak örömére, ha lenne dolguk a cipészeknek és nem kerülne annyiba egy telefon-alkatrész, hogy érdemes legyen újat venni a javítás helyett...
Tudom, hogy nem a Te szarvasbikád életén múlik ez, hanem csak része (részese) vagy egy folyamatnak, ami egyáltalán nem jó, és ráadásnak nem is mindneki születik Teréz Anyának, de hiszem, hogy a világ visszaterelése a helyes kerékvágásba nem az ENSZ vagy egyes kormányok feladata, hanem az Emberé, az Egyéné.
Van egy kedves barátom, aki nagy világutazó. Járt néhány olyan vidékén a bolygónknak, ahol a mi cigánytelepeink palotavárosnak tûnnének... Olyan helyeken, ahol az emberek maguk faragta csónakokban maguk fonta-csomózta hálókkal halásznak és csak annyit, amennyibõl eltartják a családjukat. (A távolról irányított tömegtermelés egyszerûen elveszi az ember arányérzéket, hisz mindig minden VAN, és nem kell érte megküzdeni.) Lehet, hogy sokkal primitívebbnek kell minõsíteni egy ilyen valós szükségletet kielégítõ életet, persze, mi nem ezt éljük, de akkor is sokkal helyesebb út lenne a helyi erõforrásokat okosan használva élni, mint távolról jött holmikat tömni a szekrényekbe; s okosabb volna, ha az a németül lelõtt szarvas nem a német gyomrába kerülne, hanem - ha már embervédelmet említett LAM - a börzsönyi kis falvak reggeli és tízórai nélkül iskolába igyekvõ gyerekeiébe. (És most feledd el a német vadász által fizetett összeg állami újraelosztását, mert az nem mûködik...)
Szóval a zsákmány nem egy leölt szarvasbika, hanem a Harmónia lenne, amit meg tudunk teremteni magunk körül, minden igyekezetünkkel.
(18 éve nem ettem semmilyen állatot, tehát nem szájhõsként mondom, amit mondok.)
Bizonyára nagy tapasztalatot igénylõ munka a vadász munkája, ezt senki sem vitatja. Jogosnak azonban akkor fogom tartani, ha a vadász családja, környezete vadból eredõ (direkt módon!) élelemmel való ellátása, felöltöztetése lesz a vadászat célja, esetleg az emberre veszélyes állattól való védelme, ahogy az eredetileg is volt, párszáz, párezer éve. Tudom, túlzottan idealista vagyok.
Azonban a zsákmány szó a mai világunkban teljesen mást jelent már, mint 500 vagy 5000 éve, bár ugyanúgy a felsõbbrendûség szava, mára csak a birtoklás öröméért létezik - a birtoklás vezérli a világunkat, sajnos ez egyre inkább tény. Emberek, embercsoportok orbitális birtoklási vágya nélkül nem volna dolguk a tömegsírokban turkáló dózereknek...
Igen, és igaza van LAM-nak is, hogy az igazság valahol középen van. Csakhogy nem létezik egyetemes Igazság, hanem mindenkinek van egy sajátja, középen, a szívében. Az enyém azt hajtogatja idebenn folyamatosan, hogy az igazi zsákmány az kellene legyen, hogy egymás (itt most az élõlények öszességét értem) békén hagyásával tudjunk nyugodt, méltó életet élni.
Az volna szép, ha Neked nem kellene azt mondanod, hogy "schiessen", s ha nem kellene hegyoldalakat meggondolatlanul tarra vágni más országok asztalosainak örömére, ha lenne dolguk a cipészeknek és nem kerülne annyiba egy telefon-alkatrész, hogy érdemes legyen újat venni a javítás helyett...
Tudom, hogy nem a Te szarvasbikád életén múlik ez, hanem csak része (részese) vagy egy folyamatnak, ami egyáltalán nem jó, és ráadásnak nem is mindneki születik Teréz Anyának, de hiszem, hogy a világ visszaterelése a helyes kerékvágásba nem az ENSZ vagy egyes kormányok feladata, hanem az Emberé, az Egyéné.
Van egy kedves barátom, aki nagy világutazó. Járt néhány olyan vidékén a bolygónknak, ahol a mi cigánytelepeink palotavárosnak tûnnének... Olyan helyeken, ahol az emberek maguk faragta csónakokban maguk fonta-csomózta hálókkal halásznak és csak annyit, amennyibõl eltartják a családjukat. (A távolról irányított tömegtermelés egyszerûen elveszi az ember arányérzéket, hisz mindig minden VAN, és nem kell érte megküzdeni.) Lehet, hogy sokkal primitívebbnek kell minõsíteni egy ilyen valós szükségletet kielégítõ életet, persze, mi nem ezt éljük, de akkor is sokkal helyesebb út lenne a helyi erõforrásokat okosan használva élni, mint távolról jött holmikat tömni a szekrényekbe; s okosabb volna, ha az a németül lelõtt szarvas nem a német gyomrába kerülne, hanem - ha már embervédelmet említett LAM - a börzsönyi kis falvak reggeli és tízórai nélkül iskolába igyekvõ gyerekeiébe. (És most feledd el a német vadász által fizetett összeg állami újraelosztását, mert az nem mûködik...)
Szóval a zsákmány nem egy leölt szarvasbika, hanem a Harmónia lenne, amit meg tudunk teremteni magunk körül, minden igyekezetünkkel.
Errõl azok a szegény ázsiai családok jutnak eszembe, akik eladják a már munkaképes (7-8 éves) gyereküket, hogy az árából a többit etethessék. Nem hiszem, hogy ez az egyetlen járható út...
Persze nem itt fogjuk megváltani a világot, de azért azt Te is tudod, hogy nem kellene etetgetni õket, ha lenne elég erdejük, ahol peckesen járkálhatnának fel s alá a teheneik közt... No és ugye, ha nem etetgetnénk, lehet, hogy kevesebb érné meg azt a kort, amikor érdemes kilõni az orbitális trófea okán, hogy aztán az árából etetgethessék a többieket, akik majd ismét megnõnek, majd kilövetnek...
Persze nem itt fogjuk megváltani a világot, de azért azt Te is tudod, hogy nem kellene etetgetni õket, ha lenne elég erdejük, ahol peckesen járkálhatnának fel s alá a teheneik közt... No és ugye, ha nem etetgetnénk, lehet, hogy kevesebb érné meg azt a kort, amikor érdemes kilõni az orbitális trófea okán, hogy aztán az árából etetgethessék a többieket, akik majd ismét megnõnek, majd kilövetnek...
Várható volt, hogy Myloh velünk megosztott gondolatai – melyet kérésemre priviben elküldött nekem - vasárnap hajnali-délelõtti élményeirõl, hivatásának egy részérõl(!), itt a bioszféra fórumban némileg felkavarja majd, a hozzászólások érzelmi oldalát. Pedig, mint ökológus(!) objektív szemmel sem látok mást soraiban, mint a Természet és az Ember közötti évezredes mélységû interakció megnyilvánulásának egy fajta formáját. Egy fajta más szemszögû természetélményt. Lelkesedettséget, elragadtatást és tiszteletet egy ma már kiveszõben lévõ õsi homonida ösztön nyomán, melyet külsõleg, hátsó érdekek-szándékok mentén irányított, fülünkbe rágott, de általunk át nem gondolt, utána nem járt sztereotípiák vezérelnek. Közhelyek és klisék, melyek kvázi igazságokra épülnek, sajnos idõnként valóban igazság alapú általánosító csúsztatások mentén.
Most nem a kolléga, nem az azonos „kenyéradó” gazda köt össze vele, nem az ismerettség szól belõlem. Ha úgy érezném, hogy 100%-an jogosak és megalapozottak a felvetések e mindig forrongó témában, annak is teret adnék itt, mint e fórum egykori elsõ propagálóinak egyike. Ám az igazság mindig valahol félúton helyezkedik el.
Akik itt valamennyire ismernek, tudják, hogy nem vagyok erdõmérnök, nem vagyok erdész, se hivatásos (se semmilyen, ha csak objektívvel nem) vadász, végzettségemet tekintve. Egy egykor zöld oldalon is tevékenykedett, így azt is minden nyûgjével, visszáságával megismert outsider. De épp ezért némileg objektívebb maradhat a tekintetem, ha az erdõ és vadjai körül egyre gyakrabban fellángolnak a pro és contra érzelmek. Amit összeszedtem e szakmáról az a kutatási témám és az általam mûvelt tudományágak sokszínûségének sajátja. És némi szerencse, hogy genetikusan örököltem mélyen gyökerezõ érdeklõdést is.
Az erdõ,vad, vadász, ember, társadalom témakör olyan mélységû, bonyolultságú viszonyrendszerré alakult mára (ha azt nem egyszerû mészárlásként ûzzük és nem mészárlásnak tarjuk), aminek csak summázott fejtegetése is kisebb köteteket töltene meg. Ha valaki eklatáns módon tájékozódni akar e témában, épp elég szakkönyv, folyóirat, cikk áll rendelkezésre, a méltó mélységû tanulmányozáshoz.
De szögezzük le itt és most feledve a kliséket és nem összemosva dolgokat: a vadászat(!), vadászmesterség(!) nem az ölés sportja. Nem a kíméletlen orvvadászatot, szakszerûtlen, etikátlan vadkezelést kell itt elõtérbe vennünk, hanem az évszázados tapasztalatokon, tudományos szintû kutatásokon, tradíción, hagyományokon alapuló vadgazdálkodást.
Nem a fröccsenõ vér látványa, a halál pillanata a természeti élmény és szépség mindebben.
Nálam itt a mûvészetekhez hivatalból jobban értõ hozzászóló is akad, így megerõsítheti, hogy az oly sokszor magas piadesztára emelt kultúra, az ember halálában is talál valami szépet, nemest, felemelõt, különleges élményt, ha hozzá méltó módon következik be. Felteszem a kérdést: bolygónkon mennyi ember kiváltsága a méltó és illõ módú halál? Mennyinek adatik meg? Legtöbbünk meglehetõsen nyomorultul távozik majd sajnos, jó esetben csipogó csövek, gépek díszletei között. Pedig nem egy többségében kódolt ösztönök vezette gímbikának, hanem a tudatos emóciók-percepciók, érzelmek és érzések által vezetett embernek lenne több jussa rá. És statisztikusan nem kétséges, hogy e fura versenyben a szarvasbikák mesze megelõzik embertársainkat. Ha a Libériában a 90-es években levágott kezû majd fejbelõtt tizenéves gyerekek tízezrei csak 50%-át kapták volna egy bika lelövése után, az állatot megilletõ tiszteletnek (kegyeletnek?) (hangsúlyozom az általánosabbnak tekinthetõ szigorú szabályok és hagyományok betartása esetén), ma nem kellene csontvázakat tologatni a tömegsírokban az erõgépeknek. És sorolhatnám XX. századunk szép példáit.
Konformista, szinkretista atlanti-angolszász világunkban, elkényelmesedve igyekezvén elzárni magunkat a világ többi 80%-nak eseményeitõl, lelkiismeretünket a végtelen polarizáltság, a mélységesebbnél mélységesebb nyomor idõnként ránkvillanó képei láttán, pótcselekvõ témákkal igyekszünk magunkat megnyugtatni. Embervédõk helyett zömében állatvédõk lettünk. Az emberek felé cinizmussal forduló állatvédõk. Félreértés ne essék nem a jogos, szükséges állatvédelem, mely szemet szúr, inkább az a kitekert gondolkodás, ahogy ma egy macskához viszonyulunk pl. az Animal Planet nyomán, miközben lazán elmegyünk embertársaink testi-lelki bajai mellett. S ha nincs szerencséjük épp aznap, és megtehetjük, testi vagy lelki értelemben még beléjük is rúgunk. Komplexusinkat pedig házi vagy vadállatok „védelmébe” fojtjuk. Ott legalább sikeresek lehetünk. Helyére kellene tennünk saját dolgainkat végre, saját fajunkkal törõdnünk többet.
De messzire kalandoztam, ám egy összefüggéseket keresõ humánökológusnak ez megbocsátható.
A nyers tények.
A vadgazdálkodás térben és idõben, módszerben és gyakorlatban eltér ugyan az állattartástól, de sok analógiát mutat. A mai erdõket és benne a vadállományt – ha csak nem vonul vissza teljesen és végleg ettõl a természeti erõforrástól az ember - kezelni kell. Magas szaktudással, a lehetõ egjobb hatásfokkal és színvonalon. A komplex erdõt (így benne a vadat is) oly sok emberi, társadalmi igény éri, aminek megfelelni már-már a lehetetlenség határát jelenti. A botanász, növénytanász, ökológus azt szeretné a legjobban, ha az erdészek még a közelébe se mennének mindennek, minden visszaállhatna az õsi egyensúlyba, a családok a táj értékeiért, pihenni jönnének, a montis a szabadságvágyát akarja kiélni, a természetjáró túrázni, fotózni akar, az állam bevételt és szakszerû területkezelést vár el egyszerre, a falu embere tüzelõt akar, vadhúst akar, munkát akar, megélhetést az erdõben és erdõbõl, a vadász vadászélményt. És végtelen a sor.
Ebben egyensúlyt teremteni nem könnyû kihívás. A szakma teszi hol jól, hol rosszul. És mi csak a vertikum végét egy adott erdõgazdálkodót, vadgazdálkodót látunk. Mert miközben bikáinkért aggódunk, a szakma épp azon verekszik, hogy legyen egyáltalán még hova mennünk bikát nézni, mielõtt kiteszik a Börzsöny, a Bükk, a Mátra állami erdeire a magánterület táblát.
A háttér folyamatok és az ezzel foglakozó szerteágazó szaktudományok kellõ ismerete nélkül, ebbe a rendkívüli mélységû kérdéskörbe, egy gímszarvast ért találat és egy erdész ezt elénk táró sorai alapján, értékítéletet levonni finoman szólva is megalapozatlanságra vall.
Még akkor is, ha a golyó nyomán tûzbe rogyó állat látványát, egyszerû megélhetési okokból szembehelyezkedõ irányzatok jobb PR és marketing hátterei, valami elítélendõ nyomorult csökevénnyé aljasították. Mindamellett, hogy sajnos a golyót kilövõk is táptalajt adtak sokszor, sok helyen ezekhez az általánosításokhoz.
Elnézést a hosszért, akit érdekel végig olvassa talán, akit nem majd átugorja.Bár nagy ugrás lesz!
És egy kis szakma még pluszba:
Link
Link
Most nem a kolléga, nem az azonos „kenyéradó” gazda köt össze vele, nem az ismerettség szól belõlem. Ha úgy érezném, hogy 100%-an jogosak és megalapozottak a felvetések e mindig forrongó témában, annak is teret adnék itt, mint e fórum egykori elsõ propagálóinak egyike. Ám az igazság mindig valahol félúton helyezkedik el.
Akik itt valamennyire ismernek, tudják, hogy nem vagyok erdõmérnök, nem vagyok erdész, se hivatásos (se semmilyen, ha csak objektívvel nem) vadász, végzettségemet tekintve. Egy egykor zöld oldalon is tevékenykedett, így azt is minden nyûgjével, visszáságával megismert outsider. De épp ezért némileg objektívebb maradhat a tekintetem, ha az erdõ és vadjai körül egyre gyakrabban fellángolnak a pro és contra érzelmek. Amit összeszedtem e szakmáról az a kutatási témám és az általam mûvelt tudományágak sokszínûségének sajátja. És némi szerencse, hogy genetikusan örököltem mélyen gyökerezõ érdeklõdést is.
Az erdõ,vad, vadász, ember, társadalom témakör olyan mélységû, bonyolultságú viszonyrendszerré alakult mára (ha azt nem egyszerû mészárlásként ûzzük és nem mészárlásnak tarjuk), aminek csak summázott fejtegetése is kisebb köteteket töltene meg. Ha valaki eklatáns módon tájékozódni akar e témában, épp elég szakkönyv, folyóirat, cikk áll rendelkezésre, a méltó mélységû tanulmányozáshoz.
De szögezzük le itt és most feledve a kliséket és nem összemosva dolgokat: a vadászat(!), vadászmesterség(!) nem az ölés sportja. Nem a kíméletlen orvvadászatot, szakszerûtlen, etikátlan vadkezelést kell itt elõtérbe vennünk, hanem az évszázados tapasztalatokon, tudományos szintû kutatásokon, tradíción, hagyományokon alapuló vadgazdálkodást.
Nem a fröccsenõ vér látványa, a halál pillanata a természeti élmény és szépség mindebben.
Nálam itt a mûvészetekhez hivatalból jobban értõ hozzászóló is akad, így megerõsítheti, hogy az oly sokszor magas piadesztára emelt kultúra, az ember halálában is talál valami szépet, nemest, felemelõt, különleges élményt, ha hozzá méltó módon következik be. Felteszem a kérdést: bolygónkon mennyi ember kiváltsága a méltó és illõ módú halál? Mennyinek adatik meg? Legtöbbünk meglehetõsen nyomorultul távozik majd sajnos, jó esetben csipogó csövek, gépek díszletei között. Pedig nem egy többségében kódolt ösztönök vezette gímbikának, hanem a tudatos emóciók-percepciók, érzelmek és érzések által vezetett embernek lenne több jussa rá. És statisztikusan nem kétséges, hogy e fura versenyben a szarvasbikák mesze megelõzik embertársainkat. Ha a Libériában a 90-es években levágott kezû majd fejbelõtt tizenéves gyerekek tízezrei csak 50%-át kapták volna egy bika lelövése után, az állatot megilletõ tiszteletnek (kegyeletnek?) (hangsúlyozom az általánosabbnak tekinthetõ szigorú szabályok és hagyományok betartása esetén), ma nem kellene csontvázakat tologatni a tömegsírokban az erõgépeknek. És sorolhatnám XX. századunk szép példáit.
Konformista, szinkretista atlanti-angolszász világunkban, elkényelmesedve igyekezvén elzárni magunkat a világ többi 80%-nak eseményeitõl, lelkiismeretünket a végtelen polarizáltság, a mélységesebbnél mélységesebb nyomor idõnként ránkvillanó képei láttán, pótcselekvõ témákkal igyekszünk magunkat megnyugtatni. Embervédõk helyett zömében állatvédõk lettünk. Az emberek felé cinizmussal forduló állatvédõk. Félreértés ne essék nem a jogos, szükséges állatvédelem, mely szemet szúr, inkább az a kitekert gondolkodás, ahogy ma egy macskához viszonyulunk pl. az Animal Planet nyomán, miközben lazán elmegyünk embertársaink testi-lelki bajai mellett. S ha nincs szerencséjük épp aznap, és megtehetjük, testi vagy lelki értelemben még beléjük is rúgunk. Komplexusinkat pedig házi vagy vadállatok „védelmébe” fojtjuk. Ott legalább sikeresek lehetünk. Helyére kellene tennünk saját dolgainkat végre, saját fajunkkal törõdnünk többet.
De messzire kalandoztam, ám egy összefüggéseket keresõ humánökológusnak ez megbocsátható.
A nyers tények.
A vadgazdálkodás térben és idõben, módszerben és gyakorlatban eltér ugyan az állattartástól, de sok analógiát mutat. A mai erdõket és benne a vadállományt – ha csak nem vonul vissza teljesen és végleg ettõl a természeti erõforrástól az ember - kezelni kell. Magas szaktudással, a lehetõ egjobb hatásfokkal és színvonalon. A komplex erdõt (így benne a vadat is) oly sok emberi, társadalmi igény éri, aminek megfelelni már-már a lehetetlenség határát jelenti. A botanász, növénytanász, ökológus azt szeretné a legjobban, ha az erdészek még a közelébe se mennének mindennek, minden visszaállhatna az õsi egyensúlyba, a családok a táj értékeiért, pihenni jönnének, a montis a szabadságvágyát akarja kiélni, a természetjáró túrázni, fotózni akar, az állam bevételt és szakszerû területkezelést vár el egyszerre, a falu embere tüzelõt akar, vadhúst akar, munkát akar, megélhetést az erdõben és erdõbõl, a vadász vadászélményt. És végtelen a sor.
Ebben egyensúlyt teremteni nem könnyû kihívás. A szakma teszi hol jól, hol rosszul. És mi csak a vertikum végét egy adott erdõgazdálkodót, vadgazdálkodót látunk. Mert miközben bikáinkért aggódunk, a szakma épp azon verekszik, hogy legyen egyáltalán még hova mennünk bikát nézni, mielõtt kiteszik a Börzsöny, a Bükk, a Mátra állami erdeire a magánterület táblát.
A háttér folyamatok és az ezzel foglakozó szerteágazó szaktudományok kellõ ismerete nélkül, ebbe a rendkívüli mélységû kérdéskörbe, egy gímszarvast ért találat és egy erdész ezt elénk táró sorai alapján, értékítéletet levonni finoman szólva is megalapozatlanságra vall.
Még akkor is, ha a golyó nyomán tûzbe rogyó állat látványát, egyszerû megélhetési okokból szembehelyezkedõ irányzatok jobb PR és marketing hátterei, valami elítélendõ nyomorult csökevénnyé aljasították. Mindamellett, hogy sajnos a golyót kilövõk is táptalajt adtak sokszor, sok helyen ezekhez az általánosításokhoz.
Elnézést a hosszért, akit érdekel végig olvassa talán, akit nem majd átugorja.Bár nagy ugrás lesz!
És egy kis szakma még pluszba:
Link
Link
IDILLI TÁJ, VÉRES HÚSCAFATOK!
Ma délután a Pilisben lencsevégre kaptam egy vadászt falatozó, szelídnek tûnõ, csíkjait már elvesztett vadmalacot! :-D
Képek holnap.
Ma délután a Pilisben lencsevégre kaptam egy vadászt falatozó, szelídnek tûnõ, csíkjait már elvesztett vadmalacot! :-D
Képek holnap.
Vannak ilyen vadgazdaságok, természetesen vannak...
Én ezt nem tartom helyesnek. Mi nem ilyenek vagyunk.
Mi azt a vadászati módszert támogatjuk, hogy igenis cserkeljük be az áhított zsákmányt olyan távolságba, ahonnan már lövést le lehet adni.
Elõnyben van a zsákmány abból a szempontból, hogy az erdõ - így a Börzsöny is - telis tele van olyan növényekkel és növényi részekkel (avar, letört ágdarabok és még sorolhatnám), amely legapróbb zizzenésére is a vad jóformán azonnal köddé válik.
Szóval inkább ösztön és igen nehéz "tudomány" egy szarvasbikát - fõleg, mely tehénnel van - ,de mondhatnék akármilyen vadat becserkelni és a zsákmányoddá tenni.
Aztán meg a többi ember, aki elítéli a vadászatot, a vad megölését, a szarvasszalámit és a vaddisznókarajt mosolyogva rakja be a kosarába valamely bevásárlóközpontba, hogy milyen finom ünnepi kaja lesz belõle.
Szóval mostmár tényleg: no comment.
Én ezt nem tartom helyesnek. Mi nem ilyenek vagyunk.
Mi azt a vadászati módszert támogatjuk, hogy igenis cserkeljük be az áhított zsákmányt olyan távolságba, ahonnan már lövést le lehet adni.
Elõnyben van a zsákmány abból a szempontból, hogy az erdõ - így a Börzsöny is - telis tele van olyan növényekkel és növényi részekkel (avar, letört ágdarabok és még sorolhatnám), amely legapróbb zizzenésére is a vad jóformán azonnal köddé válik.
Szóval inkább ösztön és igen nehéz "tudomány" egy szarvasbikát - fõleg, mely tehénnel van - ,de mondhatnék akármilyen vadat becserkelni és a zsákmányoddá tenni.
Aztán meg a többi ember, aki elítéli a vadászatot, a vad megölését, a szarvasszalámit és a vaddisznókarajt mosolyogva rakja be a kosarába valamely bevásárlóközpontba, hogy milyen finom ünnepi kaja lesz belõle.
Szóval mostmár tényleg: no comment.
Utolsó észlelés
Térképek
Radar
Aktuális hõmérséklet
Aktuális szél
Utolsó kép
Indul a MetNet előrejelzési verseny sorozatának 42. sorozata
MetNet | 2025-05-01 14:48
Szabályzat