Meteorológiai esélylatolgatások

Ez a meteogram, Budapest magasabb részeire van...de lehet tévedek

ezt már kb 3 napja írtam a társalgóba, de a kutyát nem érdekelte... szerencsére azóta tartja, ha nem fokozta a gfs Link végre jó helyen lehetünk, ezen a héten aki minél délebbre volt, jövõ héten meg aki minél északabbra lesz az járhat majd jól, remélem ezúttal Bp. nem túl délen lesz a változatosság kedvéért...

69700. és mások, amiben írtam az általam vártakról. Csak Te (és mások) színesebben és konkrétabban, ilyenekre nem ragadtatom (régebben talán próbáltam kevés sikerrel) magam. Vagyis az esélyek jók a télre, hóra, de nem bontottam napokra,országrészekre,falvakra, tanyaközpontokra stb. Ilyen helyzetben úgysem az jön be, amit számolgatunk, centizgetünk.

Fogalmam sincs, mire gondolsz? Amit írtam, nem reakció egyetlen kommentedre sem. Nem is olvastam a fórumot, mivel az írásomat is a társalgóból másoltam át.

Pontosan, ott van mindig a ha az idõjárásban. De ha az AC nem omlik össze, akkor majd a közlekedésünk fog, mint márciusban. Ha a GFS-nek bejött volna a zonalitás, már a diófák is virágoznának... Tavaly is bejöttek az elõoldalak, esett a esõ meg olvadt a hó. Aztán megint havazott és lett vagy 30 havas-hótakarós nap nyugaton a tél második felében.

Az a gond ha megnézzük a tõlünk dk-re lévõ nyomás fáklyákat azon lassan emelkedõ légnyomás látszik így a medik beragadhatnak elõ oldalba ami ugyan nem száraz de langyos. [esõ] [esõ] Utána ha kelet-eui. ac összekapcsolódik az azori ac val a Földközi-tengeren keresztül az már száraz langyos idõ lenne nálunk. Izlandi ciklonok vissza vennének az erejükbõl akkor a AO index alapján vojekov lehetõség lenne. Tehát a kulcs az izlandi minimumnál van milyen erõvel fog pörögni GFS szerint nem fog gyengülni

Én is írhattam volna...de én már ilyen hosszút nem tudok (meg rövid az élet ).

Hosszú szösszenet, de így van.

Látom ragozod, amit csak úgy írtam, hogy keveredési zóna, csapadék, tél. Valöjában sosem szerettem a szószártyáskodást, szerintem egy regényt leírhattak volna 1000 helyett 100 oldalban is, így tízszer több regényt olvashatna az emberiség(ugyanannyi idõ alatt). Persze idõ is kellene, hogy regényt írjak az idõjárásról, de annyit hozzátennék: nagyon nem tetszik ez a mostani négyes (Ény ciklon, ÉK hideg AC,Dny azori AC,DK medi). Ebbõl sok mindent kinézhetünk, csak száraz, langyos tavaszi fuvallatot nem...

Ide is beírom, hogy ne sikkadjon el a társalgóban...

A szerda-csütörtök-péntek, sõt lassan szombat iszonyat durván is elsülhet.
Mit látunk? Folyamatos MNSZ, közben alatta ÉK-rõl lábas hidegadvekció. Ritkán látható, "frontális" küzdelem az óceán és a tajga lehelete között.
Ebbõl lehet: esõ, ónos esõ, és iszonyat nagy hó is, nyilván országrészenként eltérõ eséllyel.
Ahogy most kinéz a 12z GFS-en, ebbõl bizony az ország északi/középsõ része irdatlan nagy havat kaphatna (esélye helyén kezelendõ), míg délebbre ónos, vagy sima esõ nézne ki.
Nagyon nagy kérdés, melyik elemi erõ lesz a dominánsabb, nagyon sok fog múlni rajta!
1993 november 13-án a tél nyert...

Ez egy olyan téma, amirõl órákig lehetne beszélni, de valószínûleg semmi pozitív nem sülne ki belõle. Kicsit talán eltér a hosszútáv témájától, de általánosságban köthetõ hozzá, nem a jövõ idõjárásáról lesz szó, hanem annak megítélésérõl:

Következõ a gond:
- az Ország/Föld lakosságának igen jelentõs részének (én kb 95-98%-ra tenném) nincs meg sem a nyelvi, sem a matematikai képzettsége ahhoz, hogy egy ilyen bonyolult rendszert, mint az éghajlat, idõjárás legminimálisabban is megérthesse.
- ennek az embertömegnek egy igen jelentõs része nem is kíván mélyebben elmerülni a jelenségekben, vagy pontos magyarázatot találni rá, szimplán az õ képzettségének megfelelõ megoldáskészletét alkalmazza rá. (pl egyenes arányosság: ha ma kétszer oylan meleg van, mint tegnap, akkor holnap 4-szer olyan meleg lesz stb.)
Ennek oka kettõs: egyrészt a képességek hiánya oda vezet, hogy frusztrálja az egyént, a számára nem érthetõ dolgokat egyszerûen hülyeségnek tartja, ez az "én mindent értek, mindent tudok" típusú ember. Másrészt valaki tudja, hogy nem érti a dolgokat, de nincs rá sem ideje, sem ereje tájékozódni, elfogadja a többségi véleményt. Ez a "lehet benne valami" típusú egyén: elfogadja a horoszkópot, mert annyian hisznek benne, lehet benne valami. Elfogadja a népi regulákat, mert annyian hisznek benne, meg az öregek biztos tudtak valamit...

Ez a tömeg a 7 milliárdból bõven kitesz 6,9 milliárdot.

Aztán további probléma: mit értünk tudományosságon vagy egzaktságon.

Pl sokan nem értik, mi a különbség a statisztikai beválási valószínûség és a véletlen tippelés találatai között.

Nem értik ,hogy attól, hogy ha pl dévidmihály eltalál 10-bõl ötöt meg a numerikus modell is eltalál 10-bõl ötöt az minõségében más eredmény.

Nem értik, mi a különbség egy területi és idõtartam elõrejelzés és egy szinguláris téridõpontbeli elõrejelzés között.

És a legfontosabb: nem látják a tudomány fejlõdését folyamatában (sem a történelmet), nem tudják összekötni a múltat a jövõvel, mindig a jelenbeli helyzetet látják egyedinek.

Nem csak a meteorológiában, de a társadalomtudományokban is megjelenik eza tévedés: pl a z ún generációs probléma: mivel mindig úgy érezzük, hogy a mi általunk képviselt értékek a legmodernebbek és a leghelyesebbek, ezért általános vélemény, hogy a múltban élõk fejletlenebbek nálunk, de tiszteljük õket, a fiatal generáció meg mindig rosszabb, hanyatlik, butább, (pl sokszor hangoztatott téveszme: a mai fiatalok rosszabbak, tiszteletlenek, nem fociznak a téren, állandóan facebookoznak, buliznak, isznak, dohányoznak, stbstbstb)
Ráadásul az emberek memóriája is katasztrofális és féloldalas: a történtek nagy részét elfelejtik, a pozitív eseményeket megjegyzik, a negatívatak elnyomják, az elfelejtett idõszakra kiterjesztik az egyedi eseményeket.
Pl ha egy évtizedben 10 évbõl 9ben átlagos idõ volt, egyszer meg extrém, akkor az 40 év távlatából egyöntetûen extrémnek idézik fel (ég ha nem is szándékosan)
Ilyenkor szoktam emgkérdezni, hogy mondja el az illetõ, hogy milyen volt az elmúlt 5 hónap idõjárása, csak nagy vonalakban, de 10-bõl 10 még a jelen hónapra sem emlékszik.

Ez az általam annyit emlegetett BEZZEG RÉGEN MEKKORA TELEK VOLTAK! mondat.

Ezek a hatások begyûrûznek a tudományosság általános megítélésébe:
a tudomány rossz, mert nem értem!
A tudományos emberek érzelem nélküliek, mert nem foglalnak egybõl állást, hanem mérlegelnek
A tudomány konzervatív, nem engedi az innovációt, elfojtja a fejlõdést.

Mindegyik állítást már bõven megcáfolták, aki szeretné, kifejtem neki mindet.

Hogy jön mindez a hosszútávú elõrejelzéshez?

- a hosszútáv gyerekcipõben jár, kicsit túl is vállalja magát, mivel igény van a több hónapos elõrejelzésre, megpróbálja kielégíteni annak ellenére, hogy tudja, két héten túl gyakorlatilag nem tud többet nyújtani a véletlen tippelésnél
- a fent említett általános ismerethiány miatt a pozitív eredményeket nem lehet megértetni

A sok kivétel mellett bizonyos szabályszerûségek egész biztosan kimutathatók az idõjárásban. Bár statisztikailag nem vizsgáltam meg a dolgot (pedig érdemes lenne!), megfigyeléseim alapján váltig állítom, hogy zonális télközép után NAGYON GYAKRAN (de persze nem mindig!) blockingosabbra vált az idõjárás január 3. dekádjában.
A "népi regulák" nagyon szépen magyarázhatók légkörfizikai munkahipotézisekkel -ami természetesen nem azt jelenti, hogy napi elõrejelzés céljára alkalmasak lennének.
Nézzünk ezek közül néhányat.
"Ha Márton lúdja jégen áll, karácsonykor sárban tapicskál"
Vagy:
"Ha Katalin kopog, karácsony locsog"
Mindkét "regula" arra vonatkozik, hogy feltûnõen hideg télelõ után tél közepére gyakran alapvetõen átalakul a légkörzés, enyhére, nyugati áramlásosra fordul az idõ.
Hosszú évek alatt én is azt tapasztaltam, hogy a télkezdet (kb. nov. közepétõl dec. közepéig) egészen más jellegû etap, mint a télközép (karácsonyi ünnepek tája és január eleje)
Igen jellemzõ (legalábbis itt, Észak-Dunántúlon) hogy a november második fele hidegadvekciót, korai hóeséseket hoz, mellyel összehasonlítva december második fele, az ünnepek tája aránytalanul enyhe, hótlan, semmitmondó -nemritkán kifejezetten enyhe.
Légkörfizikai hipotézisem: két tényt kell figyelembe vennünk itt. Egyrészt azt, hogy az áramlást meridionálisba fordító polárfronti ciklonok tartósan ott tudnak kialakulni, ahol kellõ é-d-i hõkontraszt van. Másrészt, a szinoptikai (Namias) ciklusok ennek a hõkontrasztnak a függvényei.
A folyamat sematikusan így fest: az õsszel gyorsan lehûlõ észak-eurázsiai kontinens a koratéli etapra (november) létrehozza a kellõ hõkontrasztot a meridionálisra váltáshoz, a hidegleszakadáshoz. Ekkor természetesen a kontinentális területeken (azaz környékünkön) jön
létre hidegadvekció -beáll a késõ novemberi, kora decemberi hideg idõszak.
Az Atlanti-óceán szubarktikus részei ekkor még kevésbé hidegek a tengervíz nagy hõtároló képessége miatt. Azonban a napforduló környékén már ezek az óceánhoz közeli területek (pl. észak-amerikai arktikus szigetvilág) is erõsen lehûlnek, és a mindig viszonylag melegen maradó óceánnal igen jelentõs hõkontrasztot hoznak létre. Ezért az Észak-Atlantikumban stabil, erõs ciklontevékenység indul, melytõl nyugatra, Észak-Amerikában masszívan leszakad a hideg. Észak-Eurázsiában ellenben a koratél meridionális fázisa ekkorra lecsökkenti a hõkontrasztot, itt ezért zonalitás lép fel. Ez a receptje a télközepi enyhe idõszaknak, a "karácsonyi hóolvadásnak", mely szingularitás, sok év átlagában kimutatható.
A télközép tartós zonalitása már önmagában az észak-eurázsiai hidegdepó megerõsödése irányába mozdítja a folyamatokat.
Ha a hidegfelhalmozódás itt gyors, erõs, úgy akár január elejére újra meridionalitás léphet fel nálunk, hidegelárasztással, lehûléssel. Sok év átlagában a január elsõ dekádja határozott hõcsökkenést mutat fel.
Ha kevésbé kifejezett a hidegfelhalmozódás, vagy tõlünk nagyon távol, Szibériában zajlik, úgy elõfordul, hogy a meridionalitás kialakulása, a hidegelárasztás nálunk áttolódik január második felére, 3. harmadára. Ez az un. pálforduló, mely éppen annyira törvényszerû megnyilvánulása idõjárásunknak, mint a késõ novemberi hidegbetörések vagy a karácsonyi hóolvadás. A szabálynak nem mond ellent, hogy bizonyos teleken nem képes annyi hideglevegõ felhalmozódni északkeleten, ami elég az áramlások tartós meridionálisba fordításához. Ezek a mindvégig enyhe, komisz, semmitérõ telek. Bár meg kell mondani, ilyenkor is szinte mindig vannak gyenge, elvetélõ blocking-próbálkozások január végén, február elsõ felében.
Ha már január elejére visszaáll a blocking, vagy a télközepi zonalitás ki sem alakul (ilyen telek is vannak), akkor a Namias ciklusnak megfelelõen igen gyakran január végére áll elõ hosszabb-rövidebb zonális epizód, "reverz" pálfordulás van. (Melyet újabb határozott lehûlés szokott követni február elején)
Az idei télre eddig az volt jellemzõ, hogy a jet sokáig zárt volt (ezt jól mutatta az október közepétõl szinte végig pozitívban tartózkodó AO érték) Emiatt hiányzott a meanderezés, a sarkvidék keleti szélrendszere kifejezett volt. Ez aztán "benyomta" a grönlandi hidegtömeget az amerikai arktikus szigetvilágba, ill. a Hudson-öböl környékére. A folyamatot egyébként naponta nyomon követtem a GFS szinoptikai térképein. Észak-Amerika említett, szubarktikus részén hatalmas hidegmag képzõdött ki, mely biztosította a hidegleszakadásokat Kanada és az USA keleti felére. Északnyugat-Eurázsiában ellenben épp addigra ürült ki átmenetileg a hidegdepó a november végi, december eleji hidegleszakadások következtében. Nem kell ezután csodálkoznunk a télközepünket tönkrevágó erõs, tartós zonalitáson.
Viszont a zonalitás hetei alatt szépen kiépült a nyugat-szibériai, észak-urali hidegtömb, mely aztán a tipikus "pálfordulást" szállította nekünk.

Az idõjárás Pál napját nem ismeri ez igaz de gyakran elõfordul, hogy az idõjárás ellenkezõjére fordul január végén vagy legalábbis próbál! 2007-ben is lett volna de csak 2-3napra sikerült neki és ismét enyhe tél lett v. az ellenkezõje 1985ben rendkivûli hidegbõl tavasz lett jó 10 napig aztán ismét zord tél. Nagyon enyhe v hideg teleken ha van is pálfordulás nagyon rövid életû. Én most az 1985-ös tél ellenkezõjére láttok esélyt 10napos átmeneti hideg blokk aztán enyhe folytatással sajnos ott ahol van hó használják ki! Gfs már igaz 240-300 óra környékén igen stabil délnyugati áramlásokat feszeget egy tõlünk délre lévõ AC híd miatt pozítiv NAO indexek meg is erõsítik ezt, hogy tõlünk délre jöjjön létre.

Itt nagyon sok mindét tévesen közelítesz meg. Pl 1880-as években is volt elõrejelzés és térkép készítés, 1890-es évektõl volt szondázás, is igaz akkor sárkányoknak hívták és abból készítették a elõrejelzési térképet. Ha azt veszem alapul, hogy idõszámításunk elõtt bizony komoly csillagászt volt és bizony matematikai ismeretek sõt az elsõ számológépek kb 5000 évesek, akkor megint az a tény, hogy nem is vagyunk annyira elõrehaladottak, mint azt hisszük. Ezt már több alkalommal kifejtettem. Az tény, hogy a megfigyelés fontos, de ezt a népi regulátor nagyon tartsuk távol mert óriási a különbség.

És mint írtam, millió példa van arra, hogy január 20. után folytatódik a hideg zord idõ vagy marad a zonális áramlási kép. Itt lehet benne hidegbetörés mint 2007-ben de az alapfelállás nem változott akkor sem, ha Pál napja volt ha nem, vagyis nem tudott megváltozni hiába fordultunk oda.
70 és a 10 évek nagyon jó példa erre, de ellenkezõ példa nagyon jó az 1940-es évek zord idõszakai. Itt most ne keveredjünk bele, egy-egy hét hidegebb idõszakba vagy enyhébb idõszakba mert mint írtam az bármikor kialakulhat egy télen.
Az idõjárás nem ismeri Pál napját és a többit, õ csinálja a dolgát tovább.
És mi van ha nem fordultunk volna meg hanem a nyugati ciklonok elõoldalán maradtunk volna? Mert bõven benne volt a pakliban ez is, és bizony akkor nem változott volna meg semmi sem, mert az esélyek kb 50-50% volt mind két erõ gyõzelmére, és bizony most nem írnánk ezeket, hanem sírnánk, hogy Pál napja nem volt fordulópont. Most a hideg, de egy hete még az enyhe légtömeg gyõzedelmeskedett, és az a vicc most sem volt messze tõle. Ezt a népi regulából nem tudtad volna kideríteni.

A következõ egy hétben rendkívül eseménydús idõjárásban lehet részünk. Az Északkelet-európai fagyos anticiklon igen erõs,ennek gyakorlatilag a peremén helyezkedünk el. A mediterrán térségben továbbra is remek feltételek lesznek a ciklonképzõdéshez. A +5 fok, esõvel, 0 fok ónos esõvel ugyanúgy benne lehet a pakliban,mint egy-két kiadós havazás negatív T mellett. Elõ,és hátoldali helyzetek váltogatják majd egymást, a sokévi január végi hõmérsékletek mellett. (Talán nem is mondtam újat.)

Véleményem szerint az itt a probléma gyökere, hogy a(z)(szak)emberek az újonnan felfedezett elméleteket, metódusokat, technológiákat hajlamosak abszolutizálni. Azaz, minden felmerülõ problémát ezzel akarnak megoldani, mert az az illúziójuk, hogy fentiek erre alkalmasak is.
Ez mindig, miden tudományágban, a technika minden területén így volt. (És úgy tûnik, így is van most is)
Holott az egyoldalú megközelítés mindig gyenge lábon áll. Az a jó, ha egy problémát több oldalról is meg tudunk fogni.
Ezzel az alapelvvel merõben ellenkezik a fórum jelenlegi közhangulata, mellyel ezért elég nehéz, hálátlan feladat szembe menni. Nevezetesen az a közvélekedés, hogy csak a numerikus modellek eredményei az egzaktak, csak az azokból levont következtetések tekinthetõk tudományosan megalapozottnak.
Holott már nagyon egyszerû, rövid gondolatmenet meggyõz ennek a véleménynek a tarthatatlanságáról. Ugyanis -bármilyen furcsa a mai eszünk számára- a numerikus modellek elõtt is volt meteorológia! A 60-as, 70-es években még biztosan modellek nélkül, az un. szakértõi módszer alapján készültek az elõrejelzések. Érdekes volna megtudni, vajon mi is volt az ilyen elõrejelzés-készítés protokollja. Nyilván a mainál lényegesen nagyobb szerep jutott benne a tapasztalatoknak, finom mérlegeléseknek, ne adj' Isten az intuiciónak.
Persze tudjuk, azok az elõrék a maiaknál összehasonlíthatatlanul pontatlanabbak voltak, és nem is lehetett akkor olyan messzire elõre látni, mint manapság a numerikus modellek segítségével.
Viszont, ha így is van: ez nem ok arra, hogy a személyes képességeket, a csak az emberre jellemzõ ítélõképességet sutba dobjuk. Hisz akkor nem is kellene meteorológus egyáltalán: a modelleredmények alapján, speciális programot használva gép is írhatná a napijelentéseket.
Ha a szakemberek figyelembe vették volna a télközepi zonaltás után január második felére szinte törvényszerûen megerõsödõ blocking-hajlamot, ha ezt a tényt egybevetették volna azzal, hogy északkeleten komoly hidegdepó kezd kialakulni, akkor elejét lehetett volna venni a buktának.
A szakmabeliek nyilván a modellekre hagyatkoztak, más jeleket nem akartak, vagy nem mertek figyelembe venni.
A tudós is ember, a tudományban is vannak divatirányzatok -nem beszélve arról, hogy kollégáiknak közvélekedése befolyásol(hat)ja ítéletalkotásukat. Nem szabad ezért õket túlzottan kárhoztatni.

Valamikor írtam egy eszmefuttatást arról, hogy az idõjárás nem ismer havi periódusokat, jelzõnapokat, úgy általában nem a naptárt nézi. Úgy látszik nem olvastad, azért jössz a regulák szó szerinti értelmezésével. Itt arról van szó, hogy tartós enyhe, hótlan, tavaszias, száraz stb. télkezdet vagy közép után még jöhet tél január végén. Ezt lehetne Pál helyett káolyfordulónak is hívni, de itt nem az elnevezés a lényeg. Az enyhe idõ pl. 2007-ben (de 2005-ben,06-ban,12-ben vagy 13-ban stb. volt hasonló) is hidegre fordult és hó is esett jan. végén. Nem azon kell rugózni, hogy ez 25. vagy elõbb ill. késõbb volt pár nappal.
Ha kemény hidegek vannak dec. jan. idején, akkor épp ellenkezõleg enyhére fordul (ez is forduló ).

Teljesen egyetértek veled, talán annyit hozzát téve hogy a ciklonok esetleges folyamatos elõoldalán nem igazán lesz majd télies az idõ, fõleg délen. De ha átbillenünk hátoldalra, akkor hasonló szitu is benne van a pakliban mint a mostani. Lényegében az északnyugati országrész jobban indul majd neki az elõttünk álló periódusnak abban biztos vagyok. Tehát, unalmas idõjárás nem igazán lesz, csak az a kérdés hogy itt délen folyamatosa elõoldal és esõ e?

Aligha. Ferri-vel egyetértve hosszabb téli idõszakra számítok, ami persze nem jelenti, hogy állandóan farkasordító hideg lesz. Azt azonban igen, hogy tartós enyhe idõszak -ahhoz hasonló, mint amilyen karácsonytól idáig tartott- jó darabig nem rontja el télre hangolt kedvünket.
Én is említhetném a tél második felének blocking-hajlamát, s azt, hogy a szibériai maximum közvetett hatására kialakuló északkelet-európai anticiklon ilyenkor stacionárius szokott lenni, gyakran hetekig sem tágít. Aki nem hiszi, pörgessen végig néhány tucat februárt a GFS térképarchívumban.
Ebben az írásomban viszont teljesen más oldalról fogom meg a dolgokat. Lehet, ez az okoskodás nem tûnik majd egzaktnak néhányunk szemében. De nem baj, nyugodtan ideírom, mert sokszor tapasztaltam az ilyen gondolatmenetek helytálló voltát. Valami olyasmi ez, mint hogy a mechanikai problémák megoldásának is szokott lenni a dinamikai mellett egy energetikai módja is.
Arról van szó, hogy joggal feltételezhetjük: a hosszasan fennálló cirkulációs alaphelyzetek egy idõ után felemésztik az õket létrehozó és fenntartó (most nem részletezett) körülményeket.
Ezért, ha egyensúlyuk végzetesen megbomlott, és alapvetõ makroszinoptikai átrendezõdés következett be, akkor visszaállásuk jó ideig nem lehetséges.
Jelen helyzetünkre alkalmazva ez annyit jelent, hogy a több, mint egy hónapig tartó elõoldali-északi zonális alapszituáció belátható idõn belül szinte biztosan nem tér vissza.
Itt természetesen nem a mediciklon elõoldalakról van szó, melyekkel nagy valószínûséggel találkozni fogunk a következõ néhány hétben -hanem az észak-atlanti ciklonok dél-délnyugati légmozgást, tartós és jobbára száraz enyheséget hozó elõoldaláról.
Ez nemigen lesz a következõkben, mint ahogy a másik, enyheséget hozó lehetõség, a huzamos északnyugati irányítás sem valószínû.
Ez utóbbi azért nem, mert ehhez az északkeleti blokk nagymértékû meggyengülése, valamint az azori megerõsödése, észak felé való kiterjedése lenne szükséges. Tehát, újfent teljes makrocirkulációs átrendezõdés. Ilyen viszont nincs minden héten.
Legvalószínûbb, hogy hosszabb távon is az északkeleti stacionárius AC adja majd szinoptikai berendezkedésünk fõ szólamát.
Ez persze a járulékos mediterrán ciklontevékenységet is számításba véve változatos helyzeteket produkálhat -átmeneti jelleggel akár kifejezetten enyhe idõt is okozhat az ország egy részén. De a nagy havazás, farkasordító hideg is "bent van a pakliban"

Egyrészt a nép regula, csak regula, 1000+1 példát hozok, hogy január 25-én az égvilágon nem történt semmi változás, és 1000+1 példát hozok, hogy pl január 11-én volt változás, és ugyanilyen arányba hozok példát, hogy március 31-én vagy július 16-án történt változás. Csak akkor lehet épp Szimonetta vagy Konrád napja van ( nem tudom mikor vannak ezek), csak nincs hozzájuk népi regula ezért a köz tudatban sem terjedt el.

Manapság lehet tudni, hogy az éghajlat nem ilyen egyszerû, lásd a nyilatkozatokat, hogy nem lesz hó február 15-ig stb. Ezért a népi regulák még távolabb állnak a valósághoz, csak jól hangzik, ennyi a történetük.
De figyeljük a következõ napokat a már szokásos csokor következik:-)

Nyugati fáklyák:
Link
Link
Link
Az izlandi-minimum továbbra is jó erõben van azonban most elsõ alkalommal látszik pici nyugvás arra talán, de még nem 100%
Esetleg tengely kialakulhat-é?
Link
Link
Link
Igazából most is hiányzik valami, méghozzá a mediterrán térség aktív így híd sincs egyelõre, északon viszont kemény anticiklon alakult ki, de nézzük a keleti térséget és az északi részt:
Link
Link
Link
Félelmetesen erõs anticiklon hatások rendkívüli szibériai hideggel kitöltve.
És, hogy egy újabb tévhitet kérgesünk már el, hogy Amerikába Ázsiába és Európába is tud kemény tél lenni egyszerre erre jó példa mostani idõszak íme:
Link
Link
Link
Azt hiszem ez mindent elmond.
De mennyünk tovább mit is tudunk kihozni belõle:
Link
Link
Az izlandi térség aktív marad de mint fent írtam meginogás látszik, viszont a szibériai maximum nagyon erõs. A hurkok is mély leszakadásokat engednek, így továbbra is maradhat a tél méghozzá a kemény tél Európa nagyobbik részén, így nálunk is, hóval olykor elõoldallal esõvel. Zonális áramlásnak és ránk húzódó tartós anticiklonnak, nagyon kevés az esélye.
Véleményem szerint a tél szerelmesei a kilátásoknak nagyon örülhetnek. A változás újévkor indult azért szépen látszott. Az más kérdés, hogy 3 hét után jutottunk el oda, hogy nálunk is téli helyzet legyen. Volt jó adag elõoldal, nyugati áramlás, anticiklon, köddel, és minden szutyok, de a szibériai maximum hajlam már akkor erõs volt, így hatással is bírt ránk. Várhatóan ez befolyásolja majd továbbra is hazánk idõjárását, és ne feledjük talajon lábas hideg van, így az elõrejelzések nagyon nem egyszerûek, látszik a mai napból is, kemény fagyok vannak most is országosan.

Sokan írogatjuk minden év nov.-jan. közt, amikor éppen pozitív az anomália, hogy nem kell a telet elsiratni, a vészharangot kongatni, katasztrófáról cikkezni (felfalnak majd bennünket a kártevõk, kivirágoznak idejekorán a fák, csõdbemennek a sícentrumok stb.). Enyhén szólva süket fülekre találunk és a gúny tárgyai vagyunk. Ehhez hozzászoktunk mint egyes politikusok az arcon köpéshez, de azt nem tudom megszokni, hogy tudományos intézetek a tél elõjeleit látva meg a világ összes indexének és pertubációjának ismeretében teleírják a médiapiacot, hogy itt aztán semmiféle télies idõ nem lesz belátható idõn belül. Nemhogy két hétre, de 2 napra sem tudunk olyat mondani, ami 50 %-nál nagyobb bizonyosságú ? Ilyen szinten bárki eltalálhatná a várható idõjárást, akár DM is (Õ sem téved mindig, az éppoly lehetetlen, mint mindig eltalálni az idõt).
Egy hete tán, hogy azt adtam hosszútávú esélynek, hogy tartós keveredés, esõ és fõleg a hegyekben hó. Én is tévedtem, mert síkvidéken is a havazás dominált, ilyen hidegre (ma új pápai SZR -8,2) nem számoltam. Persze a népi regula a pálfordulatról bejött modellek nélkül is, de ugye az öregek nem értenek semmihez...
Hosszútávra (tanyaközpontosított cm elõrejelzés nélkül) ugyanazt tudom csak most is mondani: sok csapadék,tél.

Én valamivel optimistábbnak látom a helyzetet, ugyanis egyrészt éppen túl vagyunk egy alapvetõ makrováltáson, másrészt pedig Európa idõjárása alapvetõen az északkelet-európai hideg AC irányítása alatt áll és ez meg egy jó ideig így is maradhat. Az azori és a mar említett kelet-európai AC köze beszoruló ciklonok melegszektora egyszerûen nem tud érvényesülni, és ismerve a tel második felének bivalyerõs stacionarius AC-inak természetet, afelé hajlok, hogy a hazánkat és környéket elfoglaló kontinentális (lábas) hideg légtömeg valamilyen formában jó 2 hétig, ha nem tovább a vendégünk maradhat, elég ránézni a 200 órán túl máskor jelentõsen melegítõ GFS-fáklyara ahogy viszonylag kis szórás mellett a sokévi átlag körül sompolyog. Egy szó, mint száz: gyors visszarendezõdés, ciklonalis elõoldal, netán zonalitas február 5-ig, de lehet hogy 10-ig sem látszik az én olvasatomban esélyesnek.

Tél: január 23- kb február 3 ig...
Hát igen, néha a szerb 30 napos illetve szezonális elõre és GFS futása is tud jókat mondani, január 1. dekádjában még gyönyörûen, a jelenlegi 1-10 napos elõrejelzésekkel szinte tökéletesen megegyezõ kronológiával megfogta azt, amit késõbb aztán a hónap közepére totál elrontott. Mintha elhitte volna a saját maga által elõrejelzett szokatlan meleg periódusról, hogy ez nem fog egyszeriben megváltozni.


Link
Link

itt emlékezem arra, hogy a 2012 es tél betörést a gfs korai ûrtávlati elõréje akkor sokkal jobban megfogta. Érdekes, hogy 1-7 napos távlatban akkor is az ECM volt a befutó.

Most már csak az a kérdés, hogy a Tél valóban csak egy 10-12 napos epizód lesz -e az idei szezonban.

A mai napon megkezdödött válltozás az ország nagy részére meghozza valószínûleg igazi téli idõjárást a következõ napokban, kemény éjszakai fagyokkal.
A kérdés most az lehet vajon meddig tart ki a télies epizód?
A modelleket nézve, nyomonkövetve a kimeneteleket február 01-ig nagy valószínûséggel nagy betûs tél lesz. Ezt követõen várható egy átrendezõdés és ha az indexeket is nézem, akár jelentõsebb felmelegedés vagy visszarendezõdés sem kizárt.
Érdemes lesz kihasználni az elõttünk álló kis téli periódust.

Ismét eltelt 2 nap és lássuk milyen csoda történt:-)

Nyugati fáklyák:
Link
Link
Link
A ciklonok még mindig remekül vannak, szépen pörögnek:
Keleti, északi régió:
Link
Link
Link
Egészen elképesztõen zord idõ alakult ki, tehát a hidegbázis nagyon is adott.
Új jelenség a mediterrán térség:
Link
Link
Link
Link
Bizony a hideg légtömeg elérte a térséget és csapadékos idõ következik ciklonokkal.
Indexek:
Link
Link
Bizony sajnos a keleti szibériai maximum bitang erõs és hiába küzd az óceáni légtömeg a nagy meccsbe most épp vesztésre áll, de vannak még tartalékok ott is, és a mediterrán ciklonokkal fûszerezve még visszavághat február elejére.

Mi hol is vagyunk? Jó kérdés már 3 hatás ostromol minket, most úgy tûnik a hideg lehet a befutó és a mediterrán ciklonok csapadékai egyben. Itt lehet és lesz is elõoldal esõvel és egyre inkább hó is befutó lesz majd. Természetesen se cm, se halmazállapot, se mennyiség még nem tudható. Annyi azonban igen, hogy köszönhetõ a lábas hidegnek és az enyhe légtömegeknek, hogy bizony akár nálunk is jelentõs csapadék és akár kiadós havazás is lehet.
Utána? No arra senki sem tudja a választ x,1,2 is esélyes most az idõjárási totóban:-)
Jó éjt:-)

Hosszú idõ után újra itt, a hétvége még épp hosszútáv.

Az ECM által jó ideje várt, hét közepi skandináv Ac peremhelyzetébe foglalt lábas hideg beáramlása megvalósul.
Azaz a néhány nappal ezelõttig ezt nem váró Gfs bebukta.
Az Ecm pedig a január eleji buktája után ezt megfogta.

Aztán úgy látszik, a hideg-légtömegek által létrejövõ med.ciklon genezis megvalósul, azaz a kemény és tartós száraz hideget néhány nappal ezelõttig vizionáló Ecm ezt bebukta, a Gfs pedig behozta.

Most próbálok elõvázolni a jelenleg várt helyzetet:
A Gfs által tegnapig várt erõs elõoldal egyre inkább úgy néz ki, elmaradhat.
Oka a masszív északi Ac déli irányba húzódása miatti erõs támaszhatás. Azaz a magasnyomás minden bizonnyal nem engedi a ciklonális áramlás meredek észak felé húzódását, így a lábas hideg beszivárgása miatt akár -1 fok körüli t850 esetén is havazhat (a kulcs 925 hPa körül lehet majd).
A Gfs elmúlt féltucat futásának fokozatos erre hajlása is ezt láttatja, a ciklon pénteki, primer advekcióját lassan eltünteti, azaz szépen délre elhúzó ciklon-pályát mutat.
Ellenben a med.ciklonokra oly jellemzõ szekunder advekciót szépen elõveszi, azaz egy hétvégi, hideg advekcióval együtt felkanyarodó peremhelyzetet vizionál (ami még több mint bizonytalan).

Mennyiségi és halmazállapoti licitbe nem megyek bele, csak próbáltam a Gfs fokozatos változását ok-okozati viszonyba foglalni.

Ellenben igen necces lesz a csütörtök-vasárnap közötti makrohelyzet, így a fenti sorokat kéretik csak tájékoztatásként venni.

A bonyolult makro-helyzetet jól mutatja a Gfs rácspontomra szóló, friss légnyomási fáklyája: Link
Már 48 óra után erõsen nyílik az olló, azaz még igen nagy a bizonytalanság.

ECM-en nincs de elõoldal esély viszont van nem is kicsi. Link Link ezen képek nem gyõznek meg a télies fordulatról. Pár nap hideg vacakolást látok utána egyre inkább enyhülést. Fél napnyi havat talán láthatunk regionálisan.

Az általad említett forgatókönyv a lehetséges kimenetelek egyike. Viszont ezúttal a múlt heten meg csõdöt mondott skandináv AC jó helyen is lehet, így péntekre megerkezhet a lábas hideg teljes parádéban. Hiába lesz izlandi minimum és azori AC, ezek hatása valahol Franciaország nyugati partvidékéig érhet csupán, s amennyiben bekövetkezik Freddo koma áttörése, nem lesz könnyû kihajtani majd innen. Itt és most egy teli folytatásnak egy jó 60-65%-ot adok, kevéssé telies GFS-fáklya ide vagy oda szerk. a friss ECM igencsak télre van hangolva, zonalitasnak nyoma sincs rajta

Makroszinoptikai helyzet más de az akkori helyzet lenne most akkor jobban örülnék mert idén jóval több hideg van ÉKn és több esély lenne a hideg télhez. Az idei makroszinoptikai képben erõsen ott lebeg az elõ oldal esélye.

Volt bizony 2007-ben is egy Pál-nap környéki próbálkozás, csak azt teljesen más makroszinoptikai szituáció "szállította"
Az akkori kép:

Link

A mostani:

Link

Látod, szó sincs megismétlõdésrõl. Felületes ránézésre sok minden hasonlíthat, viszont nem árt a dolgok mélyére hatolni.

Tegnap óta alig változtak az indexek, tegnapelõttrõl tegnapra enyhítettek valamelyest, de sokkal kisebbet, mint amit Jan 15-rõl 16-ra hûtöttek. Na AZ volt a durva váltás, a zuhanás. Kockás szépen be is linkelte anno a társalgóban: Link Összességében tehát még mindig messze alacsonyabban van az AO, mint 3 napja.
Pontosan ugyanakkora esélyét látom a hirtelen csökkenésének, mint növekedésének és stagnálásának, hiszen mindegyikre volt bõven példa már ezen a télen.
A 2006/2007-es télhez való analógia pedig már majdhogynem kínos: eddig sem volt ugyanolyan a két tél, és igazán elhanyagolható annak az esélye, hogy ezután lesz ugyanolyan.

Mind a GFS, mind az ECM ensembléje tartja a jelentõs lehûlést 1 hét távolságban.

Bizony bizony mekkorát fordult egy nap az index és az elõrejelzések. Fociban ez olyan lenne mint egy az egyben vezeti a játékos a labdát a kapura de végül a kapusba rúgja és onnan 5 méterre hagya el a játékteret így szöglet! Két nap múlva kiderül a szögletbõl lesz e gólhelyzet vagy kirúgás(nyugati írányítás)! Így viszont igen valószínû a 2006/07es tél megismétlõdése akkor is volt egy pálfordulói próbálkozás mint most lehetséges.

Tévedés, a mélyponton vagyunk. Ez arra lesz elég, hogy a mostani kellemes enyheség után visszaessen a hõmérséklet egy picit átlag feletti szintre, de semmi komoly ebbõl még nem látszik.
Ez a friss mai:
Link
Link
Ez bizony minden szinten jelentõs emelkedés.
Sokkal stabilabb mint a fáklyatagok.
Tehát amit írtam, hogy az óceánon a légtömeg nem nyugszik és bizony összekapcsolódás sincs. Így a két hatalmas anticiklon között kényszerpályán enyhe levegõt szállít a kontinens belseje így hazánk fölé is.
A szibériai maximum gyengül az izlandi minimum és az azori maximum is erõre kap, ez bizony nyugati áramlás fog hozni a következõ kisebb lehûlés után. Tény van még kiút és néhány hPa nyomás sülyedése vagy emelkedése még sok, akár tél felé is billentheti a dolgot.
A kisebb lehûlés meglesz majd ismét elõoldal és enyhe óceáni légtömegeknek van a legnagyobb esélye, jelenleg. Mondom térjünk vissza két nap múlva.

Én a NAO-t stagnálni, az AO-t pedig stabilan süllyedni látom jelenleg.
Az elõréjük meg kb. olyan stabil, mint egy féltégla egy vödörnyi kocsonyán.

Ilyen elmélet a képzelet szüleménye, mint ahogy a hold is befolyásolja az idõjárást az is. Ilyen nincs és nem is létezett soha. Olyan minta a medvék és a többi barátai.

És mi van, ha most is elõoldal lesz? Akkor a második lövés sem talált célba? Mert simán bekövetkezhet ez is.
Két napja néztük fáklyákat és a lehetõségeket. Nézzük most is meg mi változott:
Nyugati fáklya tagok:
Link
Link
Link
Igazából nincs változás, sõt az izlandi minimum új erõre kap.
Lássuk van-é lehetõség összekapcsolódásra:
Link
Link
Link
A hatalmas szórás mellett továbbra sincs sok esély rá, a ciklonok sunnyogva a két anticiklon között préselõdve lökik be a kontinens belsejébe az óceáni léghullámokat.
Nézzünk keletre is hogy állunk ott:
Link
Link
Link
A kemény hideg adott, és talán a skandináv fáklya is szór így kialakulhat a lábas hideg Európa belseje felé vándorlása.
Az indexek:
Link
Link
A NAO és az AO is emelkedik egyelõre továbbra is nyugati dominancia várható, igaz alacsonyabb hõmérsékletekkel, és néhol fõként a hegyeinkben hóval.
Összegezve még ez is lehet bõven kapufa:-)
Maradhat a kissé hûvösebb, de átlag feletti évszakhoz képest még mindig enyhébb idõ.
Viszont itt vannak a fáklyák is:
Link
Link
Mindig a két fáklya szépen szór, de egyelõre az enyhe fordulatnak is van helye rajtuk.
Két nap múlva ismét szét nézünk.

Még egy dolog: ha az ember sokat böngészi a GFS térképarchívumát, s ott is elsõsorban a szép hidegelárasztásos helyzeteket tanulmányozza, felfigyelhet a következõre.
"Hideg" alaphelyzeteknél, mint amilyen ez a mostani (de említhetnék akár egy brit blokkba hajló félblokkot is) az alaphelyzet "elsõ lövése" gyakran mellémegy, nemigen eredményez nálunk lehûlést.
Ezután az alapszituáció is romlani, felbomlani látszik átmenetileg. Aztán néhány nap elteltével megint létrejön a "csõre töltött puska", általában kifejezettebben, mint elõször.
Hamarosan lõ is, és a második lövés gyakran nagyon betalál nekünk.
Lehet, valami ilyesminek vagyunk tanúi most is.
Persze ki kell hangsúlyozni, ez nem meteorológia, nem tudomány, csak érdekesség.
Valamennyire a Floo-féle hármasszabályra emlékeztet, és azzal össze is függ véleményem szerint.
Van a hidegakcióknak ilyenféle hármas tagozódása, ezt én is így látom:
1. Gyenge, vagy "mellé ment" hidegöblítés 2. "Célba talált" hidegfront 3.Mediciklon tevékenység, csapadék, hideg

Elfelejtkezel egy apróságról, ami ráadásul szarvashiba! Állandóan egy hét fölött mutatta ezt a 15.-16.- ai akciót, most meg a kiinduló helyzet már lassan 72 óránál van. Nagyon nem mindegy....

Az idei télen, most lehet nagy bizonyossággal élõsszõr állítani, hogy komoly téli fordulat várható, akár jelentõs havazással is a jövõhét második felétõl. A kelet európai síkságon és tõlünk északra masszív hideg bázis van, ami nagy valószínûséggel a hónap utolsó dekádjától közvetlen hatást gyakorol ránk. Tíz nappal ezelõtt kezdõdött komoly átrendezõdés Európa idõjárásban és a vártnál sokkal késõbb érkezhet meg a tél hozzánk. Nem gondolom, hogy a modell kimenetelekben vissza térne egy darabig a tavaszias hõmérsékleteket rejtõ prognózis.
Az idei tél legkomolyabb támadására számítok szerdától kezdõdõ legalább 7-10 napos idõszakban.

Vagy ha nem tudjuk a linket vagy lusták vagyunk hozzá(mint én ) elég tudni az AO index korrelációs pontjait, hogy egy modellnézegetés alkalmával a nyomás és 850hp-os hõmérséklet mellett az említett területre vetve is tisztában lehetek pozitiv vagy negativ AO-val.

Mindenesetre még mindig kissé kétkedve fogadom az újabb lehetséges értelmes téltámadást, de az eddigi modellfutások mégis ezt mutatják. Nekem az anno be nem következett 15-16-dikai hidegzuty elmaradásának keserû íze rányomta bélyegét optimizmusomra a telet illetõen.
Ami a jövõt illeti túl távoli az idõpont nekem ahhoz, hogy érdemben foglalkozzam vele. Ez a helyzetkép még biztos változni fog a most látványhóesésen át a havas latyakig minden lehet... Majd a szokásos 12-48óra lehet a döntõ a halmazállapotot, megmaradást illetõen, nem beszélve a csapadék eloszlásról és területi lefedettségérõl.
Jól néz ki a jövõ, de ebbõl még sokféle variácó összejöhet. Csak már szakadna az a hideg befele reánk...

Ha az AO feltûnõen alacsonyabb a NAO-nál, az skandináv-északkelet-európai blokkot sejtet.
Illetve esetünkben ezen blokk huzamosabb fennmaradását sejteti. A következmények ismertek.
Sokat emlegetem az idõjárás bal, illetve jobb térfeles jellegét, de nemigen reagál rá senki.
A térfelek az aneroid barométer számlapjára vonatkoznak, és arra utalnak, melyik térfélen tartózkodik sokat a mutató.
Több évtizedes, mindennapi megfigyelés alapján alakult ki bennem az a képzet, hogy a bal és jobb térfelességnek nagy prognosztikai jelentõsége van. Nem mindegy például, hogy a hidegfrontok elõtt pl. 1000 hpa közelébe süllyed a légnyomás, majd utánuk 1013 hpa közelébe emelkedik, vagy a prefrontális süllyedés csak 1013 hpa közelébe viszi le a mutatót, a front mögött pedig 1030 hepáig emelkedik a légnyomás. Az elsõ esetben erõs teknõképzõdésre, élénk mediciklon vsgy közép-európai ciklontevékenységre, hosszasan csapadékos, jó eséllyel átlagnál hidegebb idõre számíthatunk. A második esetben inkább száraz hf, majd "ránk kenõdõ" AC a valószínû folytatás. A térfelesség olyan jelleg, mely megfigyelésem szerint gyakran hosszan, több frontátvonulást magába foglalva fennmarad.Természetesen átlagértéket is nézhetünk, a hidegfrontokat azért hoztam példaként, mert esetükben a legfeltûnõbb, és legérthetõbb a dolog.
Nemrég ugrott be, hogy a térfelesség kérdése alighanem az indexekkel függ össze -nevezetesen fõleg az AO azon elemével, mely az alacsonyabb szélességek ciklonaktivitására vonatkozik. Kis túlzással mondható, hogy bal térfelesség=alacsony AO érték, jobb térfelesség=magas AO érték.
Nem véletlen, hogy a térfelesség ilyen jól mutatja a cirkuláció általános jellegét.
Mondhatnám, érdemes figyelni a térfelességet, de manapság már egy perc alatt megkaphatjuk az indexértékeket a net-rõl.

HOgy mi lesz a vége ennek az unwinternek? Végre egy csapadékos nyár

Eltel egy-két nap és nézzük az új reményeket:-)

Nyugati fáklyák:
Link
Link

Esetleg összekapcsolódás::
Link
Link
Link
Azori maximum:
Link
Izlandi minimum:
Link
Persze, hogy pozitív a NAO.
Északi hidegmag:
Link
Link
Link
Link
Link
Erõs és a közelben marad, az AO tartósan negatív értéket vehet fel.
Link
Link
Hazai fáklya:
Link
Link
Kezd már szórni.
Összegezve, nagyjából úgy állunk mint 2 napja. Az azori és skandináv anticiklon közötti pályán érkeznek az enyhe nyugati légtömegek. Így nem igazán lehet tudni ki lesz a gyõztes.
Teknõsödés is megvan már egész jó:
Link
Link
Egy dolog biztosan látható, hogy egy mozgalmasabb idõszak elõtt állunk, de ez még se havat, se hideget nem jelent bõvel lehet elõoldali helyzet ezekbõl.
Az AO lehetõséget biztosít a leszakásokra ciklonképzõdésekre és télre, viszont a NAO tovább fenntartja az izlandi minimum pörgését is. Így állunk most két nap múlva meglátjuk mit hoz a jövõ:-)

A 2. eset és a Vojejkov-tengely kapcsolatát kissé még meg kell világítani.
A Mediterráneumba az északkeleti blokkoló AC délnyugati peremén "lecsúszó" izlandi-brit depressziók a Földközi-tengeren már mint mediciklonok jelennek meg, és nagyon gyakran (valószínûleg kellõ kontinentális hidegdepó esetén) kelet felé haladva teljesen le is fûzõdnek az izlandi minimumról. Ilyen esetben a mediciklon hideg, északnyugati szektorának peremén nõ a légnyomás, az északkeleti blokkoló AC mintegy "orrot növeszt" délnyugat, azaz az Északi-tenger, Brit-szk. irányába. Végül ez a nyúlvány találkozik a nyugati áramlási szalag hullámvetése által délnyugaton már elõbb létrejött anticiklonnal, vagyis az azori északkelet felé növesztett nyúlványával. Ezzel kész is az ék-dny tengelyû AC híd a szibériai és az azori maximumok között, azaz létrejött a Vojejkov-tengely. Ez mindenképp egy lehetséges mód a Vojejkov kialakulására (lehet, több is van)
Gyanítom egyébként, hogy nagyon jelentõs északkeleti hidegfelhalmozódás esetén a Vojejkov-tengely elõoldalán (dk-i peremén) délnyugat felé mozgõ igen hideg levegõ végül "becsorog" az azori anticiklonba is, délnyugaton is szokatlan lehûlést okozva. Ekkor jön létre a klasszikus Vojejkov-tengelynek nemcsak a szinoptikai, hanem a tényleges idõjárási képe: Közép-Európában tartósan rendkívül hideg, száraz idõ, szárazföldi hideg tartós beáramlása révén, és az óceáni légtömegeknek hosszas kizáródása által a kontinens belsejébõl. Vojejkov-szerû szinoptikai kép gyakran fellép, igazi Vojejkov-tengely azonban ritka!
Visszatérve az izlandi minimum aktivitásának kérdésére: nem szabad elfelejteni, hogy a hozzánk eljutó alacsony nyomású légtömegek, légnyomási depressziók valamilyen módon szinte kivétel nélkül az Atlanti-óceán térségébõl, az izlandi minimumból erednek.
Ezek adnak idõjárásunknak dinamizmust, egy jóravaló téli havazás, hófúvás nemigen képzelhetõ el nélkülük. Kellõ mennyiségûre növekedett északkeleti hidegtömeg esetén az izlandi minimumról "lecsúszott", lefûzõdött, ezáltal mediterránná vált ciklonok a legszebb havas, téli helyzeteinket szállítják (ld. 1969/70 -es tél)
Baj csak akkor van, ha túl erõs az észak-atlanti ciklonaktivitás, és/vagy hiányzik az északkeleti hidegtömeg és a hozzá tartozó blokkoló AC.
Véleményem az, hogy az idei telünk hátralevõ heteinek sorsát az dönti majd el, vajon elégséges lesz-e az északkeleti hidegdepó, fent tudja-e tartani kellõ fejlettségben az északkelet-európai AC-t. Ha nem, akkor sem fog az a magasnyomású képzõdmény felszámolódni, helyet adva újra a vonalzonalitásnak. Legvalószínûbben ilyen esetben is csak meghátrálna kelet felé az AC, de a nyugati áramlás hullámvetéséhez, északnyugati irányítás kialakításához így is bõven elég lesz. Ez persze nem jelent szép telet nálunk, az ország nyugati felén pedig végképp nem. Hiszen a lábas hideg ebben a helyzetben nem jut el hozzánk, helyette a brit-azori AC keleti peremén felváltva áramlanak be Közép-Európába az enyhe maritim, és a hidegebb maritim-poláris légtömegek. Záporos-hózáporos, mérsékelten enyhe-mérsékelten hideg idõ várna ránk gyakori erõs, délnyugat és észak között ingadozó irányú légmozgással. Ebben a helyzetben is lehet persze kifejezettebb teknõsödés, kialakulhat megfelelõ helyen med, amely tartósabb havazást, átmenetileg keletiesre forduló légmozgást is okozhat -de ez nem jellemzõ ebben a szituációban, ehhez szerencse kell.
A másik, 2. számú lehetõség realizálódása esetén elérne az északkeleti, kontinentális hideglevegõ, és mediciklonok is nagyobb valószínûséggel befolyásolnák idõjárásunkat. Akár olyan mediciklon-sorozat is lehetne, melyet tavaly télen okozott a blokkoló AC-csúszópálya felállás.
Egyelõre úgy látszik a modellfutásokból, mintha ez utóbbinak állna a zászló. De hangsúlyozom, ez a két helyzet, ti. csúszópályás északkeleti blokk, végsõ soron Vojejkov tipusú alaphelyzet és az északnyugati irányítású szituáció egymásba hajlamos átalakulni.
GFS úrtávlatban többször mutatott már félblocking felállást is.

Szép napot kivánok! Mint alant emlitettem már, a naptevékenység erõsségét nem pusztán a napfolt(csoportok) számából kellene visszavezetni (mint ahogyan azt a szakemberek teszik), mert a folttalan napfelszini (fotoszferikus) területekrõl származnak a legerõsebb plazmafelhõ-kidobódások (Coronal Mass Ejections=CME), amire az elmúlt néhány - amióta a jelen napciklus aktivitásának másodmaximuma tart - hónapban bõven akadt példa. A koronalyukak zónáiból gyakorlatilag akadálytalanul kijutnak további plazmafelhõk, amelyek kedvezõ helyzetben kapcsolatba kerülnek a bolygó mágneses övezetével, majd a pólusoknál lejutnak a légkör alacsonyabb rétegeiig. Mindezek epizódszerû jelenségek, amelyeket a kutatók nem kalkulálnak az általános naptevékenység kiszámitásánál.
Ilyenképpen ha a napfoltgörbét az NAO- és az AO-indexekkel összevetjük, az eredmény tévútra vezethet. Vajon milyen eredményre vezethetne, ha a napfoltaktivitást a CME-kkel és a koronalyukak tevékenységével együtt elemeznék troposzférikus jelenségekkel, azok mérõszámaival?
Az NAO- és az AO-indexek nem feltétlenül kapcsolódnak a szoláris tevékenységhez. 1997/1998 telén a XX. század legerõsebb El Ninó-jelensége zajlott figyelemreméltóan magas NAO-indexekkel - a naptevékenység viszont akkoriban még alig éledezett az 1-1,5 évvel korábban tapasztalt napfoltminimumból.
A naptevékenység lassan tovább gyengül, amely döntõen meghatározhatja a következõ napok, esetleg hetek idõjárásának téliesre fordulását.

Természetesen, enyhén megnövekszik a Nap elektromágneses sugárzása a maximumok idején. (A napfáklyák adta többlet valóban meghaladja a foltok miatti kiesést.) Ám azenyhe növekedés ez esetben 0,1%-nál kisebb változást takar. Ennél még az is jóval többet (néhány százalékot) számít, hogy a Föld épp napközelben vagy naptávolban van. Mégsem tapasztalunk olyasmit, hogy alacsony szélességeken a sztratoszféra januárban felmelegszik, júliusban pedig lehûl. Úgyhogy ezen a nyomon fölösleges elindulni.

A drasztikus keleti parti hidegelárasztások láttán a télkedvelõ itt Európában ideges lesz, és joggal. Az majdnem holtbiztos, hogy az ilyen észak-amerikai hidegleszakadások "meghajtják" az izland környéki ciklontevékenységet, mely általában és legelsõ sorban nyugati, délnyugati légmozgásokat, enyhe óceáni légtömegek beáramlását jelenti az öreg kontinensen.
Mindamellett nem mindegy, hogy fenti áramlási rezsim mit "talál" Eurázsia nyugati részén.
Ha nincs jelentõs hidegfelhalmozódás Északnyugat-Eurázsiában, nincsen blokk, akkor az történik, amit december közepe óta látunk: klasszikus zonalitás, Európa délkeleti részén magas nyomású öv, északnyugaton ciklontevékenység, nagytérségi zonális áramlás.
ha ellenben van hidegfelhalmozódás és blokk Északkelet-Európában és Nyugat-Szibériában, már egész máshogy szól a nóta. Blokkoló északkeleti AC esetén szerintem 2 eset lehetséges.
1. Ha nem elég erõs a hidegdepó, akkor légtömegei nem jutnak el hozzánk, de közvetett hatást így is gyakorol a blokkolüó AC Közép és Nyugat-Európa cirkulációs viszonyaira. Az izlandi minimumhoz tartozó nyugati áramlási szalag ebben az esetben az északkeleti AC hátoldalán "kanyart vesz", és északra fordul. Ezáltal az egész szalag hullámot vet, Nyugat-Európa fölötti része is "felgörbül", ezért itt északnyugatira fordul az áramlás. A Brit-szk. fölött ennek kapcsán növekszik a légnyomás ("az azori kiterjeszkedik é felé"), ránk vonatkozólag kialakul a félblocking, északnyugati irányítás képe. Igen jellemzõ ez a figura enyhe, zonális telek második felében, mikor nem elégséges sz északkeleti hidegdepó, de a szibériai maximum valamennyire mégis megerõsödik februárra.
2. az északkeleti hidegfelhalmozódás jelentõs, és expanzív dny felé, ezért a blokkoló AC-t az atlanti légtömegek már csak délrõl képesek kikerülni. Ilyenkor jelentkezik a "csúszópályás mediciklonok" képe, amit jelenleg is mutatnak a modellek. Megjegyzendõ, hogy e két, közös mechanizmus által összekötött áramlási séma éppen közös eredeténél fogva váltogathatja egymást. Tipikus példája volt ennek 2012 februárja, mikor az északnyugati irányítást Vojejkov-tengely váltotta fel, majd újra ény-i irtányítás jött a tengely szétszakadásával.

Hangsúlyozom, hogy általam leírt mechanizmusok az én munkahipotéziseim, korrekt voltukért nem kezeskedem, hisz nem vagyok "céhbeli" légkörfizikus. Kossakiss egyik írásából vettem õket, õ egyébként nagyon benne van ezekben a dolgokban. Aztán az sem kizárt, hogy nem jól értelmeztem az õ szavait.
Ami biztos, hogy napfoltmaximumban ugyan több a sötét terület a napkorongon, de úgy tudom, az ilyenkor gyakori napfáklyák erõs sugárzása túlszárnyalja a foltok okozta sugárzási mínuszt: a szumma enyhén pozitiv, az elektromágneses sugárzás mennyisége tehát nagyobb, mint minimumban. Lehet persze, hogy ez a spektrum UV tartományára éppen nem érvényes.
Azt is elfogadhatjuk, hogy a Föld mágneses terének eltérítõ hatása miatt a részecskesugárzás jobbára csak a sarkok magaslégkörét érinti (sarki fény)
Az is elfogadható, hogy a légkörben elnyelõdõ sugárzó energia legalább egy része hõvé alakul. Azonban hogy ez mekkore melegítõ hatást jelent elektromágneses, illetve részecskesugárzás esetén, illetve ezen két sugárzás-fajta mely légrétegben nyelõdik el leginkább, az különbözõ lehet -így hatásuk is.
Még egyszer mondom, a kérdéskörbe nem akarok mélyebben belemenni, mert nem vagyok igazán kompetens ebben.
A telek minõsége és a napciklus esetleges összefüggésérõl szóló írásomat egyébként a Meteorológiai társalgóban találod, 2013-12-09 dátummal a 208763. sorszám alatt.
Azt egy szóval sem állítom, hogy a nagytérségi folyamatokat, és ezen keresztül az indexeket nem befolyásolja a naptevékenység. Mi több, fölöttébb valószínûnek gondolom az összefüggést közöttük. Csak ez az összefüggés valószínûleg nem egyszerû lineáris kapcsolat, másrászt a naptevékenység szinte biztosan csak egyike a nagytérségi folyamatokra ható tényezõknek (s könnyen lehet, nem is a legfontosabb)
Valószínû, még egy szakmabelinek se lenne könnyû kibogozni ezeket a viszonyokat.

A dolog szerintem úgy mûködhet, hogy van egy csomó cirkulációs kényszer. Ezek a kényszerek felteszem, hogy egyfajta hierarchiát alkotnak. A legerõsebb kényszer fogja meghatározni a cirkuláció alapsémáját aztán a második legerõsebb, meg a harmadik és így tovább. A kényszerek struktúrája azonban nem lehet állandó. Ha ugyanis egy adott kényszer gyengül, netán megszûnik, akkor a sorban következõ fogja meghatározni a cirkulációs képét. A dolog nyitja az lehet tehát, hogy a nap sugárzásának változásai is csak feltételesen tudják közvetlenül kényszeríteni a légkört a cirkuláció alapsémájának megváltozására. De valószínû, hogy vannak olyan kényszerek, amelyek felül tudják írni ezt a szoláris kényszert is.

Van néhány pontja az érvelésednek, ami ebben a formában nem mûködhet. A Nap sugárzását UV-ben (csakúgy, mint látható fényben) nem változtatja érdemben a napfoltciklus. Másrészt: eleve azt állítod, hogy az erõs naptevékenység a térítõknél és a sarkvidékeken is melegíti a magaslégkört, és ez a térítõknél AC-uralmat, a sarkoknál örvényességet vált ki. Mivel magyaráznád, hogy a két helyen épp ellenkezõ a hatás?

Az tény, hogy sarkvidéki magaslégkörbe napkitörések után erõs részecskesugárzás érkezik (lásd: sarki fény). De ez már a sztratoszféra idõjárásának alakításában is csak az egyik hatás a sok közül. A sztratoszférikus folyamatok hatása az alsóbb légrétegekre pedig szintén nem egyszerû történet.

Kíváncsi vagyok, mennyire erõs összefüggést találtál a magyarországi telek hõmérséklete és a naptevékenység között. Csak ránézésre tûnt úgy, hogy van közük egymáshoz, vagy kiszámoltad, milyen eséllyel szignifikáns a kapcsolat? 50 elemes minta még elég kicsi ahhoz, hogy a vakvéletlen is kihozhasson valami látszólagos összefüggést... (Ha 50-szer feldobsz egy érmét, a legritkább esetben lesz az eredmény 25 fej és 25 írás.) Azért gyanakszom ennyire, mert meglepõdnék, ha a nagytérségû folyamatok indexeit (NAO, AO) nem befolyásolná a naptevékenység, a magyarországi hõmérsékletet pedig igen... A magaslégkörbõl eredõ hatások nyilván a makroszinoptikus felállásra hatnak közvetlenebbül; amíg abból a hõmérséklethez jutunk, még több, naptevékenységtõl független változó kerül a képbe.