Globális jelenségek
Utánanéztem egy kicsit a neten és találtam egy oldalt (sajnos már nincs az elõzményekben, nem tudom a linkjét), hogy egy hokiütõszerû meredek emelkedés zajlik úgy 50 éve és most májusban már a Hawai-szk-en 399,5 ppm-et is mértek. Ehhez képest a T emelkedés tudtommal megállt, ha jól tudom 1998 volt a legmelegebb év (egyesek szerint). Ugyanakkor évszakos ingadozás is van az északi féltekén, de a trópusokon és délen emelkedik, de évszakosan nem ingadozik. Gondolom a kibocsátás is ingadozik és zömmel az északi mérsékelt öv vezet globálisan, persze azon belül a szárazföldek. Ahogy a ciklonok és anticiklonok, a koncentráció ingadozás is vándorol nyugatról keletre egy szemléltetõ film szerint.
Egyébként egyszer már jó volna tisztán látni a klímaváltozás, valamint ennek a levegõszennyezéssel való összefüggése kérdésében. Amit -azt hiszem- tényként fogadhatunk el:
1. Az ember fosszilis tüzelõanyagokat éget, és ezzel olyan széndioxidot bocsájt a légkörbe, amely több millió éve ott nem szerepelt, mivel a földkéregben kötött állapotban volt.
2. A széndioxid gáz üvegház hatást vált ki.
3. Az utóbbi 100-150 évben a föld bizonyos tájain a klíma melegedése tapasztalható annyiban, amennyiben az arktikus jég illetve magashegységi gleccserek kisebb kiterjedésûvé váltak.
Ezen tényeket, esetleges összefüggéseiket már többféleképp lehet magyarázni. Eleve kérdés a széndioxid emisszió, illetve az abból kifolyó(nak feltételezett) melegedés mértéke.
A mérésekkel nagyon csínján kell bánni, ezt minden mérnöktanonc tudja. Volt szerencsém néhány szemesztert eltölteni egy elektromûszaki fõiskolán (el nem végeztem), ezért tudom, hogy pl. "egy mérés nem mérés". A mérés bizony külön tudomány: tisztában kell lennünk azzal, hogy voltaképpen mit mérünk, mit mutat a mûszerünk. És tisztában kell lennünk a méréstechnikával, mûszerünk "szeszélyeivel" is. Ha ez így van áramkörök -azaz nem nagyon bonyolult technikai berendezések- esetén, mennyivel inkább érvényes a hatalmas, s összehasonlíthatatlanul több hatótényezõs légkörre?
A másik neuralgikus pont a széndioxid emisszió és a felmelegedés összefüggése. Az ok-okozati kapcsolat ugyan jó okkal feltételezhetõ, azonban nehezen bizonyítható. Hiszen az ember széndioxid termelésén túl más -természetes- tényezõk is vezethetnek a légkör melegedésére, melyek kiszûrése, tekintettel, hogy nem is ismerjük kellõ mélységig õket, szinte lehetetlen.
Nagyon könnyû azt mondani, hogy minden világos és egyszerû: a Föld hõenergia mérlegében az emberi beavatkozás folytán eltolódás állt be, mégpedig a kiadási oldalon. A bevételt eleve konstansnak vesszük, a hõleadás pedig, jobbára a megszaporodott széndioxid hatására, csökkent -innen a felmelegedés.
Ez a mechanizmus olyan egyszerû, könnyen érthetõ, hogy a legalább érettségizett ember biztosan felfogja, mirõl van szó. Azonban, valahányszor azt halljuk: 'ez ilyen egyszerû!' gyanakodnunk kell. Ha egy kicsit is jobban szemügyre vesszük a dolgokat, észre fogjuk venni a kellemetlen komplikációkat okozó részleteket, melyekben nem egy, de ezer ördög lakik ebben az esetben.
Szóval, globális felmelegedés ügyben roppant nagy óvatosság lenne szükséges. Sok kérdés, és kevés sommás kijelentés. Ilyen komplikáltságú, ennyi fehér foltot hordozó témában felelõtlenség a kinyilatkoztatás, az évtizedekre elõre megadott prognózisok még inkább azok.
Még szerencse, hogy az átlagember valószínûleg nem fogja fel, mit jelentene nálunk egy 29-30 fokos középhõmérsékletû nyári hónap. Én komolyan megrémültem ennek végiggondolásakor.
Olyan dolgokkal, melyeknek bekövetkezése korántsem biztos, nem kellene ijesztgetni az embereket.
1. Az ember fosszilis tüzelõanyagokat éget, és ezzel olyan széndioxidot bocsájt a légkörbe, amely több millió éve ott nem szerepelt, mivel a földkéregben kötött állapotban volt.
2. A széndioxid gáz üvegház hatást vált ki.
3. Az utóbbi 100-150 évben a föld bizonyos tájain a klíma melegedése tapasztalható annyiban, amennyiben az arktikus jég illetve magashegységi gleccserek kisebb kiterjedésûvé váltak.
Ezen tényeket, esetleges összefüggéseiket már többféleképp lehet magyarázni. Eleve kérdés a széndioxid emisszió, illetve az abból kifolyó(nak feltételezett) melegedés mértéke.
A mérésekkel nagyon csínján kell bánni, ezt minden mérnöktanonc tudja. Volt szerencsém néhány szemesztert eltölteni egy elektromûszaki fõiskolán (el nem végeztem), ezért tudom, hogy pl. "egy mérés nem mérés". A mérés bizony külön tudomány: tisztában kell lennünk azzal, hogy voltaképpen mit mérünk, mit mutat a mûszerünk. És tisztában kell lennünk a méréstechnikával, mûszerünk "szeszélyeivel" is. Ha ez így van áramkörök -azaz nem nagyon bonyolult technikai berendezések- esetén, mennyivel inkább érvényes a hatalmas, s összehasonlíthatatlanul több hatótényezõs légkörre?
A másik neuralgikus pont a széndioxid emisszió és a felmelegedés összefüggése. Az ok-okozati kapcsolat ugyan jó okkal feltételezhetõ, azonban nehezen bizonyítható. Hiszen az ember széndioxid termelésén túl más -természetes- tényezõk is vezethetnek a légkör melegedésére, melyek kiszûrése, tekintettel, hogy nem is ismerjük kellõ mélységig õket, szinte lehetetlen.
Nagyon könnyû azt mondani, hogy minden világos és egyszerû: a Föld hõenergia mérlegében az emberi beavatkozás folytán eltolódás állt be, mégpedig a kiadási oldalon. A bevételt eleve konstansnak vesszük, a hõleadás pedig, jobbára a megszaporodott széndioxid hatására, csökkent -innen a felmelegedés.
Ez a mechanizmus olyan egyszerû, könnyen érthetõ, hogy a legalább érettségizett ember biztosan felfogja, mirõl van szó. Azonban, valahányszor azt halljuk: 'ez ilyen egyszerû!' gyanakodnunk kell. Ha egy kicsit is jobban szemügyre vesszük a dolgokat, észre fogjuk venni a kellemetlen komplikációkat okozó részleteket, melyekben nem egy, de ezer ördög lakik ebben az esetben.
Szóval, globális felmelegedés ügyben roppant nagy óvatosság lenne szükséges. Sok kérdés, és kevés sommás kijelentés. Ilyen komplikáltságú, ennyi fehér foltot hordozó témában felelõtlenség a kinyilatkoztatás, az évtizedekre elõre megadott prognózisok még inkább azok.
Még szerencse, hogy az átlagember valószínûleg nem fogja fel, mit jelentene nálunk egy 29-30 fokos középhõmérsékletû nyári hónap. Én komolyan megrémültem ennek végiggondolásakor.
Olyan dolgokkal, melyeknek bekövetkezése korántsem biztos, nem kellene ijesztgetni az embereket.
Köszönöm a válaszokat, bevallom ppm-ben gyenge vagyok (kémiából is), nem ártana tanulmányoznom. Különben bármit megetetnek velem különféle pártállású tudósok.
Itt a fórumokból szerzett információim hamar elhalványulnak, de arra határozottan emlékszem, hogy a múltban is voltak állítólag nagy változások -amikor nem is létezett ember- a CO2 szintben. Olyan diagram is szerepelt, hogy elõbb volt a felmelegedés, és azt követte a ppm növekedése.
Itt a fórumokból szerzett információim hamar elhalványulnak, de arra határozottan emlékszem, hogy a múltban is voltak állítólag nagy változások -amikor nem is létezett ember- a CO2 szintben. Olyan diagram is szerepelt, hogy elõbb volt a felmelegedés, és azt követte a ppm növekedése.
Valaki egyszer már linkelt is Co2 sztratoszférikus eloszlási térképet, és nem homogén az eloszlása. Ha jól emlékszem.
A levegõ széndioxid tartalmának homogén vs inhomogén eloszlása abszolút jogos kérdés. Túl a széndioxid termelõ tényezõkön (ipar, közlekedés), széndioxid fogyasztók is vannak, pl. növényzet, vagy nagy tömegû víz, melyben a légköri széndioxid egy része elnyelõdik (majd dinamikus egyensúlyi állapot áll elõ)
Kérdés, hogy ezen emittáló és elnyelõ helyek kétségtelenül egyenlõtlen eloszlása okoz-e számba vehetõ inhomogenitást a széndioxid koncentrációban. Véleményem szerint, ha vannak is (és valószínûleg vannak) helyi eltérések a levegõ széndioxid tartalmában, ezek nagyon csekélyek. Viszont csekély elmozdulások is jelentõséget nyernek, ha összehasonlító vizsgálatokat végzünk. Kérdés, hogy a mérõhelyen tapasztalt koncentráció növekedés egy, vagy több tényezõre vezethetõ-e vissza, illetõleg mik ezek a tényezõk. Én ugyanis nem vennék mérget arra, hogy a széndioxid koncentráció növekedése egy bizonyos helyen csak és kizárólag az ipari emisszió megnövekedésének az eredménye. Ebbõl a szempontból nagyon hasznos lenne, ha rendelkezésre állna a mérõhely az idõ-széndioxid koncentráció görbéje. Ez sok mindent elárulna: például, hogy monoton-e az emelkedés, vagy vannak idõszakos visszaesések. Tapasztalható-e periódikusság, és ha igen, milyen periódusidõvel.
Az is jogos felvetés, vajon mióta, milyen módszerrel, és hány helyen mérik a koncentrációt. Az ördög, mint tudjuk, a részletekben van. Nekem is van olyan érzésem, hogy nem kell azonnal, feltétel nélkül elfogadni az olyan állításokat, miszerint az ipari forradalom elõtt a széndioxid koncentráció 280 ppm volt, mostanra pedig 400 ppm-re emelkedett. Az elsõ értéket biztosan jégzárványokban mérték, a másodikat aligha. Itt az összehasonlíthatóság kérdése merül fel.
Az biztos, hogy a levegõnek, mint gázelegynek az összetevõi tökéletesen elkeverednek egymással. Nincsen, például, fajsúly szerinti elrendezõdés, még tartós szélcsend esetén sem.
Az is lényeges kérdés, vajon a magasság növekedésével, a levegõ ritkábbá válásával megváltozik-e annak százalékos gázösszetétele. Tudtom szerint nem, de ez is nyilván csak bizonyos határok között igaz.
Kérdés, hogy ezen emittáló és elnyelõ helyek kétségtelenül egyenlõtlen eloszlása okoz-e számba vehetõ inhomogenitást a széndioxid koncentrációban. Véleményem szerint, ha vannak is (és valószínûleg vannak) helyi eltérések a levegõ széndioxid tartalmában, ezek nagyon csekélyek. Viszont csekély elmozdulások is jelentõséget nyernek, ha összehasonlító vizsgálatokat végzünk. Kérdés, hogy a mérõhelyen tapasztalt koncentráció növekedés egy, vagy több tényezõre vezethetõ-e vissza, illetõleg mik ezek a tényezõk. Én ugyanis nem vennék mérget arra, hogy a széndioxid koncentráció növekedése egy bizonyos helyen csak és kizárólag az ipari emisszió megnövekedésének az eredménye. Ebbõl a szempontból nagyon hasznos lenne, ha rendelkezésre állna a mérõhely az idõ-széndioxid koncentráció görbéje. Ez sok mindent elárulna: például, hogy monoton-e az emelkedés, vagy vannak idõszakos visszaesések. Tapasztalható-e periódikusság, és ha igen, milyen periódusidõvel.
Az is jogos felvetés, vajon mióta, milyen módszerrel, és hány helyen mérik a koncentrációt. Az ördög, mint tudjuk, a részletekben van. Nekem is van olyan érzésem, hogy nem kell azonnal, feltétel nélkül elfogadni az olyan állításokat, miszerint az ipari forradalom elõtt a széndioxid koncentráció 280 ppm volt, mostanra pedig 400 ppm-re emelkedett. Az elsõ értéket biztosan jégzárványokban mérték, a másodikat aligha. Itt az összehasonlíthatóság kérdése merül fel.
Az biztos, hogy a levegõnek, mint gázelegynek az összetevõi tökéletesen elkeverednek egymással. Nincsen, például, fajsúly szerinti elrendezõdés, még tartós szélcsend esetén sem.
Az is lényeges kérdés, vajon a magasság növekedésével, a levegõ ritkábbá válásával megváltozik-e annak százalékos gázösszetétele. Tudtom szerint nem, de ez is nyilván csak bizonyos határok között igaz.
Az ásványolaj szövetség által korábban jelzettnél is nagyobb mértékben esett vissza az elsõ negyedévben a hazai gázolajforgalom az adóhatóság jövedéki statisztikája szerint. Mindez a gazdasági folyamatok barométereként is belföldi értékelt szállítási teljesítmények további csökkenését jelzi.
Link
Szerintem a válság miatt nem csak a termelés (és a pazarlás) mutat 2007 óta csökkenõ tendenciát, hanem az energiafogyasztás is. Nem kvótákkal lehet csökkenteni a CO2 kibocsátást, hanem az magától is csökken, ahogy a munkanélküliség és a szegénység nõ. És ez nem csak nálunk igaz, világválság van, a Föld népessége ugyan a kipusztuló magyarsággal szemben nõ, de ez csak a szegénység és nem a gazdagság növekedését hozza. Ugyan a gazdagok még rengeteg energiát zabálnak fel (magánrepülõk, benzinfaló szörnyetegek, fûtött saját úszómedencék), de reménykedem, hogy eltûnnek, mint a dicsõséges Impérium Románum is eltûnt, ha sokáig is bírta.
Persze arról, hogy miként halmozódik az emberek által pöfékelt gáz a légkörben nem tudom, azt sem hogy hogyan, hány helyen és mennyi ideje méregetik. Nem is akarok vitázni kémiai dolgokról kémikusokkal, de érdekelne, hogy a CO2 egyenletesen oszlik el a levegõben, vagy sûrûbb is ritkább részek is vannak. Csak a talajközelben mérik vagy 10 km magasan is? Ugyanannyi lakatlan és sûrûn lakott vidékeken esetleg tengerek felett és magashegységekben ? Arra is kiváncsi lennék, hogy az üvegházhatás hány százalékáért felel, hisz rengeteg más üvegházhatást kiváltó és nagy tömegû anyag is van tudtommal (pl. a pára) ?
Sajnos a laikusoknak ilyesmiket nem mondanak, csak hogy felforr pár évtized múlva a Föld (már a 70-es években is volt ilyen vélekedés, van egy könyvem abból a korból: Probáld Ferenc: Változik-e éghajlatunk ?). A sivatagosodás és mediterrán klíma verzióról annyit, hogy az utóbbi évtizedben itt Pápán csak 2 év (2011 és 2012) volt jóval szárazabb az átlagnál, de pl. 2005,2007,2010 vagy eddig 2013 brutálisan csapadékos volt).
Link
Szerintem a válság miatt nem csak a termelés (és a pazarlás) mutat 2007 óta csökkenõ tendenciát, hanem az energiafogyasztás is. Nem kvótákkal lehet csökkenteni a CO2 kibocsátást, hanem az magától is csökken, ahogy a munkanélküliség és a szegénység nõ. És ez nem csak nálunk igaz, világválság van, a Föld népessége ugyan a kipusztuló magyarsággal szemben nõ, de ez csak a szegénység és nem a gazdagság növekedését hozza. Ugyan a gazdagok még rengeteg energiát zabálnak fel (magánrepülõk, benzinfaló szörnyetegek, fûtött saját úszómedencék), de reménykedem, hogy eltûnnek, mint a dicsõséges Impérium Románum is eltûnt, ha sokáig is bírta.
Persze arról, hogy miként halmozódik az emberek által pöfékelt gáz a légkörben nem tudom, azt sem hogy hogyan, hány helyen és mennyi ideje méregetik. Nem is akarok vitázni kémiai dolgokról kémikusokkal, de érdekelne, hogy a CO2 egyenletesen oszlik el a levegõben, vagy sûrûbb is ritkább részek is vannak. Csak a talajközelben mérik vagy 10 km magasan is? Ugyanannyi lakatlan és sûrûn lakott vidékeken esetleg tengerek felett és magashegységekben ? Arra is kiváncsi lennék, hogy az üvegházhatás hány százalékáért felel, hisz rengeteg más üvegházhatást kiváltó és nagy tömegû anyag is van tudtommal (pl. a pára) ?
Sajnos a laikusoknak ilyesmiket nem mondanak, csak hogy felforr pár évtized múlva a Föld (már a 70-es években is volt ilyen vélekedés, van egy könyvem abból a korból: Probáld Ferenc: Változik-e éghajlatunk ?). A sivatagosodás és mediterrán klíma verzióról annyit, hogy az utóbbi évtizedben itt Pápán csak 2 év (2011 és 2012) volt jóval szárazabb az átlagnál, de pl. 2005,2007,2010 vagy eddig 2013 brutálisan csapadékos volt).
Oh pardon! Ez pontosan így van. A megfogalmazásom így lett volna helyes: a legnagyobb mennyiségben jelen levõ ember által (is) emittált üvegház gáz.
Itt egy "valódi" hokiütõ: Link . Biztosan összekeveredtek a diagramok valamelyik ipcc-nagygyûlésen 
A klímamodellek nyilván közel állnak a valósághoz, mint az egyenes arány, de kérdés, hogy mennyivel?
A 10-15 évvel ezelõtti klímamodellek kényszerfeltételeinek forgatókönyve (vagyis, hogy hogyan alakul az antropogén kibocsátás) azóta valahol a középsõ, vagy talán enyhén a pesszimista forgatókönyvek felé van. Ennek ellenére a klíma alakulása inkább az optimista forgatókönyvekhez tartozó elõrejelzésekhez áll közelebb. Ez az, amirõl egyrészt sosem hallunk, másrészt az okát sem keresi "senki". Persze akik keresik, vagy legalább beszélnek errõl, azok valami miatt nincsenek benne azokban a "hiteles" klímakutató csoportokban, mint pl. az IPCC, ezért az õ eredményeik kevés visszhangot kapnak a hétköznapi sajtóban.
Az origo-s cikk emellett még szerintem szenzációhajhász is.
A 10-15 évvel ezelõtti klímamodellek kényszerfeltételeinek forgatókönyve (vagyis, hogy hogyan alakul az antropogén kibocsátás) azóta valahol a középsõ, vagy talán enyhén a pesszimista forgatókönyvek felé van. Ennek ellenére a klíma alakulása inkább az optimista forgatókönyvekhez tartozó elõrejelzésekhez áll közelebb. Ez az, amirõl egyrészt sosem hallunk, másrészt az okát sem keresi "senki". Persze akik keresik, vagy legalább beszélnek errõl, azok valami miatt nincsenek benne azokban a "hiteles" klímakutató csoportokban, mint pl. az IPCC, ezért az õ eredményeik kevés visszhangot kapnak a hétköznapi sajtóban.
Az origo-s cikk emellett még szerintem szenzációhajhász is.
"a legnagyobb mennyiségben jelen levõ üvegház gáz, a széndioxid" Azaz a vízgõz!
Minden teljesen világos: a napállandó abszolút állandó, tehát a Föld hõenergia mérlegét teljes egészében a kisugárzás, azaz, a legnagyobb mennyiségben jelen levõ üvegház gáz, a széndioxid légköri koncentrációja szabja meg. Ez ilyen egyszerû.
Éppen az ilyen "pofonegyszerû" elméleteknél kell gyanút fognunk. Például, a cikkíró úri lezserséggel megfeledkezett az albedóról, a földgolyó fényvisszaverõ képességérõl. A felületegységre érkezõ sugárzó energia mennyiségét (napállandó) feltételezhetjük konstansnak (tulajdonképp ez se biztos, a földtörténeti korokban jelentõsen ingadozott ez is), de a sugárzás egy részét a földfelszín visszaveri, az nem fordítódik a felszín melegítésére. Korántsem mindegy, mekkora ez a visszavert hányad. Ha sok a hó és a jég, nõ a fényvisszaverõ képesség, az albedó. Valószínû, hogy a megemelkedett albedó pozitiv visszacsatolás révén igen nagy szerepet játszott az eljegesedési periódusok létrejöttében.
A cikk is említi, hogy 4 millió évvel ezelõtt még nem volt állandó jég az északi sarkvidéken. A földgolyó albedója ezért nyilván kisebb volt a mostaninál, ergo az akkori 400 ppm széndioxid koncentráció hatásaiban teljesen más jelentett, mint a mostani 400 ppm. A nagyobb albedó miatt ma az energiabevételi oldalon hiány van a 4 millió évvel ezelõttihez képest.
A cikk kissé tendenciózusnak és szenzációhajhásznak tûnik. Rémképet vázol fel. Amit mutat, az worst case még saját koncepciójának tükrében is. Nem hiszem, hogy bárki közülünk megérné, hogy a Kárpát-medencében a mostaninál 8-9 fokkal magasabb középhõmérsékletû augusztusok legyenek, olyan forróság, mint manapság Kairóban vagy Tripoliban a legmelegebb idõszakokban. A tendenciák egyelõre -szerencsére- nem ezt mutatják.
Hogy mennyire lesz majd melegünk idén nyáron, még nem tudható. Egy-egy idõjárási szélsõség, de még a szélsõségek halmozódása néhány évtizeden át, sem jelenti azt egyrészt, hogy az a széndioxid koncentráció megnövekedésének direkt következménye. Másrészt, hogy klímánk hosszú távon, s pláne visszafordíthatatlanul megváltozott.
Éppen az ilyen "pofonegyszerû" elméleteknél kell gyanút fognunk. Például, a cikkíró úri lezserséggel megfeledkezett az albedóról, a földgolyó fényvisszaverõ képességérõl. A felületegységre érkezõ sugárzó energia mennyiségét (napállandó) feltételezhetjük konstansnak (tulajdonképp ez se biztos, a földtörténeti korokban jelentõsen ingadozott ez is), de a sugárzás egy részét a földfelszín visszaveri, az nem fordítódik a felszín melegítésére. Korántsem mindegy, mekkora ez a visszavert hányad. Ha sok a hó és a jég, nõ a fényvisszaverõ képesség, az albedó. Valószínû, hogy a megemelkedett albedó pozitiv visszacsatolás révén igen nagy szerepet játszott az eljegesedési periódusok létrejöttében.
A cikk is említi, hogy 4 millió évvel ezelõtt még nem volt állandó jég az északi sarkvidéken. A földgolyó albedója ezért nyilván kisebb volt a mostaninál, ergo az akkori 400 ppm széndioxid koncentráció hatásaiban teljesen más jelentett, mint a mostani 400 ppm. A nagyobb albedó miatt ma az energiabevételi oldalon hiány van a 4 millió évvel ezelõttihez képest.
A cikk kissé tendenciózusnak és szenzációhajhásznak tûnik. Rémképet vázol fel. Amit mutat, az worst case még saját koncepciójának tükrében is. Nem hiszem, hogy bárki közülünk megérné, hogy a Kárpát-medencében a mostaninál 8-9 fokkal magasabb középhõmérsékletû augusztusok legyenek, olyan forróság, mint manapság Kairóban vagy Tripoliban a legmelegebb idõszakokban. A tendenciák egyelõre -szerencsére- nem ezt mutatják.
Hogy mennyire lesz majd melegünk idén nyáron, még nem tudható. Egy-egy idõjárási szélsõség, de még a szélsõségek halmozódása néhány évtizeden át, sem jelenti azt egyrészt, hogy az a széndioxid koncentráció megnövekedésének direkt következménye. Másrészt, hogy klímánk hosszú távon, s pláne visszafordíthatatlanul megváltozott.
Elgondolkodtató a cikk, ha lehet választani Miami és Kairó között én inkább az elõzõt választanám. Kellemes lenne az idõ, egészé évben ellenénk egy pólóval és egy rövidnadrággal.
Viccet félretéve, lehet már idén nyáron is melegünk lesz, fõleg az Alföld déli részén élõknek. Sajnos a CO2 kibocsátásra nem sok ráhatásunk van. Tehetetlenségénél fogva a folyamat önjáróvá vált. Reméljük éghajlatunk nem porcelánbolt, ahol a CO2 elefánt pusztítani fog. De ezt majd csak a jövõ dönti el.
Viccet félretéve, lehet már idén nyáron is melegünk lesz, fõleg az Alföld déli részén élõknek. Sajnos a CO2 kibocsátásra nem sok ráhatásunk van. Tehetetlenségénél fogva a folyamat önjáróvá vált. Reméljük éghajlatunk nem porcelánbolt, ahol a CO2 elefánt pusztítani fog. De ezt majd csak a jövõ dönti el.
Két dolog lehetséges.
1. Ezek az ebadta klímakutatók még az egyenes arányosságot sem tanulták meg rendesen. Végezzék el újra az iskolát ötödik osztálytól kezdve, és utána okoskodjanak!
2. A természetben vannak kissé összetettebb folyamatok is, amik nem egyenes arányossággal írhatóak le. Itt is sokat volt már szó különbözõ visszacsatolásokról (pl. melegedés --> jégolvadás, még több elnyelt energia). A sokféle tényezõ összjátékát figyelembe vevõ modellek pedig pár lépéssel közelebb állnak a valósághoz, mint a formális logika alapján felírt egyenes arányosság.
Mindenki kiválaszthatja a neki tetszõ magyarázatot.
--- --- ---
"Arról meg nem írnak, hogy a melegedés szabadít fel sok CO2-t az óceánból, vagyis a CO2 növekedés csak következmény és nem a kiváltó ok."
Ha a többlet CO2 korábban is ott volt az óceánban, csak a melegedés szabadította fel onnan, akkor hová lesz közben az ipari kibocsátás? Vagy csak a gonosz ilyen-olyan lobbik akarják elhitetni velünk, hogy a kéményekbõl CO2 jön ki, aminek a mennyisége, sõt még az izotópösszetétele is (teljesen véletlenül...) elég jól megfelel a légkörbe kerülõ többletnek?
1. Ezek az ebadta klímakutatók még az egyenes arányosságot sem tanulták meg rendesen. Végezzék el újra az iskolát ötödik osztálytól kezdve, és utána okoskodjanak!
2. A természetben vannak kissé összetettebb folyamatok is, amik nem egyenes arányossággal írhatóak le. Itt is sokat volt már szó különbözõ visszacsatolásokról (pl. melegedés --> jégolvadás, még több elnyelt energia). A sokféle tényezõ összjátékát figyelembe vevõ modellek pedig pár lépéssel közelebb állnak a valósághoz, mint a formális logika alapján felírt egyenes arányosság.
Mindenki kiválaszthatja a neki tetszõ magyarázatot.
--- --- ---
"Arról meg nem írnak, hogy a melegedés szabadít fel sok CO2-t az óceánból, vagyis a CO2 növekedés csak következmény és nem a kiváltó ok."
Ha a többlet CO2 korábban is ott volt az óceánban, csak a melegedés szabadította fel onnan, akkor hová lesz közben az ipari kibocsátás? Vagy csak a gonosz ilyen-olyan lobbik akarják elhitetni velünk, hogy a kéményekbõl CO2 jön ki, aminek a mennyisége, sõt még az izotópösszetétele is (teljesen véletlenül...) elég jól megfelel a légkörbe kerülõ többletnek?
Az utóbbi idõszakban az elektromos áram fogyasztásnál megjelent egy u.n. nyári csúcs a légkondik elterjedése miatt. Az elektromos áram terén nem lennék biztos abban, hogy az esetleges melegedéssel majd kevesebb fogy, sõt. A fõ áramfogyasztó persze az ipar, és ezt nem a melegedés, hanem a gazdasági folyamatok befolyásolják.
Érdekes logika: 1780-2005 közt 280-ról 380-ra nõtt a ppm és kimutattak vagy 1-2 fokos melegedést. 380-ról 450-re emelkedés meg 6-8 fok ! 
Arról meg nem írnak, hogy a melegedés szabadít fel sok CO2-t az óceánból, vagyis a CO2 növekedés csak következmény és nem a kiváltó ok. Tény, hogy melegebb van, de ennek a haszna nem elhanyagolandó. Pl. sokkal kevesebb energia kell fûtésre a háztartásokban (szerintem a közlekedés és ipar energiaigénye is kevesebb, ha melegebb van (a jármûveket meg üzemcsarnokokat sem kell annyira fûteni). Amennyi területen fellép az aszály, kb. ugyanakkora területen a boreális övben meg nõ a mg. termelékenysége, északra terjed a mg-i termelés határa félgömbünkön. Ugyanakkor nem kell emberek százmillióinak termálfürdõkbe meg déltengerekre utazni egy kis napozásért, melegvizes dagonyáért, csak kimennek a legközelebbi természetes tópartra akár Skandináviában is !
Arról meg nem írnak, hogy a melegedés szabadít fel sok CO2-t az óceánból, vagyis a CO2 növekedés csak következmény és nem a kiváltó ok. Tény, hogy melegebb van, de ennek a haszna nem elhanyagolandó. Pl. sokkal kevesebb energia kell fûtésre a háztartásokban (szerintem a közlekedés és ipar energiaigénye is kevesebb, ha melegebb van (a jármûveket meg üzemcsarnokokat sem kell annyira fûteni). Amennyi területen fellép az aszály, kb. ugyanakkora területen a boreális övben meg nõ a mg. termelékenysége, északra terjed a mg-i termelés határa félgömbünkön. Ugyanakkor nem kell emberek százmillióinak termálfürdõkbe meg déltengerekre utazni egy kis napozásért, melegvizes dagonyáért, csak kimennek a legközelebbi természetes tópartra akár Skandináviában is !
Ja de utána a bárányfelhõk lelegelik. 
Szeretem ezeket a cikkeket, elrettentõ példának érdemes elolvasni...
Szeretem ezeket a cikkeket, elrettentõ példának érdemes elolvasni... 
A jó öreg Abdusszamatov, avagy a ló túloldala. Igazából elintézhetném annyival is, hogy "igen, ez baromság", mert tényleg az, volt már szó róla itt a fórumon. Ha a név alapján visszakeresel, találsz róla egy-két véleményt, megtalálod a kutatásairól szóló netes cikkeket (ill. az azt tartalmazó hsz-eket) is. Ott tudsz a kutatás részleteinek is utánanézni.
A dolog lényege tömören:
Abdusszaatov (aki egyébként egyedül csinálja az említett kutatást, tehát a többes szám nem helytálló a cikkben) ugyanazt csinálja, mint a "klímakutatók": túl kevés adatból túl sok mindenre próbál következtetni, magyarul mondva az elmélete megalapozatlan. Csak õ az általánosan sulykolt felmelegedés ellen oldala lenne, tehát jégkorszakot jövendöl. Ha igaza lett volna, már tavaly beköszöntött volna a glaciális, idén jövõ évtõl ígéri, jövõre majd 2015-tõl fogja.
Most van kedvem írni , úgyhogy erre a cikkre pazarolnék egy-két szót, csak úgy "ismeret-terjesztésképpen".
Szóval mi is a probléma a cikkel?
"Abdussamatov már tíz éve figyeli a Nap aktivitását": tkp. ez a mondat maga a probléma.
Ez a tíz év majdnem egy napciklus. Ahhoz, hogy eldöntsük, hogy egy napciklus rendellenes-e, ahhoz sok napciklust kell megfigyelnünk. Jelenleg a 24. ciklusban vagyunk, aminek a napfoltszámának ismerjük a menetét. Ebbõl a mai napig nem tudtuk eldönteni, hogy rendkívüli-e, van azonban más technika, amivel már 3-4 ciklust végignéztünk, s ezek eredményeivel együtt valóban úgy tûnik, valami nincs rendben. Emellett Abdusszamatov egyetlen ciklusból próbálja megmondani a tutit.
Ez az alap probléma pedig az egész kutatási "eredményeinek", következtetéseinek megbízhatóságát, megalapozottságát borítja.
Van még azért pár dolog, ami ezen kívül is megkérdõjelezhetõ:
"a Földnek 1990 óta negatív az energiaegyenlege"
Szerintem az energiaegyenleg annyira zérus körül ingadozik, hogy azt nem nagyon lehet kimérni. Ha negatív is, az ellentmondana az akkor még ('99-ig biztosan) viszonylag szingnifikánsan kimutatható általános melegedésnek, amely könnyen lehet (de ma már nem biztos), hogy még most is tart. Ha emellett is negatív az energiamérleg, az a szélrendszerek, légtömeg-transzport intenzitásának gyengülését vonja maga után. Kérdés, hogy a gyakoribbá vált meridionális irányítás "ekvivalens-e" a kevesebb szélenergiával. Ez azért sem biztos, mert a gyakori nagy örvényességet mutató mozgásrendszereknek a forgási energiája is nagy. Szóval ezt nehéz átgondolni.
"...amelyet a tartalékaiból igyekszik kinyerni" Milyen tartalékaiból, és hogyan fogyhat az el jövõre? Ezt szükség lenne kifejteni, mert ekkora klímaváltozás ilyen rövid idõ alatt a pliocén óta biztosan nem történt, még a Dryas-események is legalább évtizedes idõskálájúak voltak. Egy ilyen példa nélküli esemény lejátszódását mindig meg kell magyarázni részletesen, erre a kutatás nem ad választ.
Az sem igaz mellesleg, hogy az Antarktiszon csökken a jégtakaró, legfeljebb stagnál, vagy inkább egy kicsit növekszik az utóbbi években.
A Baszkin-féle elméletek sem nyerték el egyébként a széleskörû elfogadottságot, de tény, õk legalább óvatosan kezelik a helyzetet, nem próbálnak meg mindent kihozni a semmibõl. Ha a pleisztocént tekintjük, akkor a Baszkinék által hangoztatott elmélet csak azért a legvalószínûbb folytatás, mert eddig is az történt (amit a cikk is ír a végén). De egyáltalán nem biztos, hogy "pont ez" a melegedési idõszak "pont a következõ" glaciális elõtti "pont utolsó" melegedés lenne.
(Pont. )
A dolog lényege tömören:
Abdusszaatov (aki egyébként egyedül csinálja az említett kutatást, tehát a többes szám nem helytálló a cikkben) ugyanazt csinálja, mint a "klímakutatók": túl kevés adatból túl sok mindenre próbál következtetni, magyarul mondva az elmélete megalapozatlan. Csak õ az általánosan sulykolt felmelegedés ellen oldala lenne, tehát jégkorszakot jövendöl. Ha igaza lett volna, már tavaly beköszöntött volna a glaciális, idén jövõ évtõl ígéri, jövõre majd 2015-tõl fogja.
Most van kedvem írni
, úgyhogy erre a cikkre pazarolnék egy-két szót, csak úgy "ismeret-terjesztésképpen".Szóval mi is a probléma a cikkel?
"Abdussamatov már tíz éve figyeli a Nap aktivitását": tkp. ez a mondat maga a probléma.
Ez a tíz év majdnem egy napciklus. Ahhoz, hogy eldöntsük, hogy egy napciklus rendellenes-e, ahhoz sok napciklust kell megfigyelnünk. Jelenleg a 24. ciklusban vagyunk, aminek a napfoltszámának ismerjük a menetét. Ebbõl a mai napig nem tudtuk eldönteni, hogy rendkívüli-e, van azonban más technika, amivel már 3-4 ciklust végignéztünk, s ezek eredményeivel együtt valóban úgy tûnik, valami nincs rendben. Emellett Abdusszamatov egyetlen ciklusból próbálja megmondani a tutit.
Ez az alap probléma pedig az egész kutatási "eredményeinek", következtetéseinek megbízhatóságát, megalapozottságát borítja.
Van még azért pár dolog, ami ezen kívül is megkérdõjelezhetõ:
"a Földnek 1990 óta negatív az energiaegyenlege"
Szerintem az energiaegyenleg annyira zérus körül ingadozik, hogy azt nem nagyon lehet kimérni. Ha negatív is, az ellentmondana az akkor még ('99-ig biztosan) viszonylag szingnifikánsan kimutatható általános melegedésnek, amely könnyen lehet (de ma már nem biztos), hogy még most is tart. Ha emellett is negatív az energiamérleg, az a szélrendszerek, légtömeg-transzport intenzitásának gyengülését vonja maga után. Kérdés, hogy a gyakoribbá vált meridionális irányítás "ekvivalens-e" a kevesebb szélenergiával. Ez azért sem biztos, mert a gyakori nagy örvényességet mutató mozgásrendszereknek a forgási energiája is nagy. Szóval ezt nehéz átgondolni.
"...amelyet a tartalékaiból igyekszik kinyerni" Milyen tartalékaiból, és hogyan fogyhat az el jövõre? Ezt szükség lenne kifejteni, mert ekkora klímaváltozás ilyen rövid idõ alatt a pliocén óta biztosan nem történt, még a Dryas-események is legalább évtizedes idõskálájúak voltak. Egy ilyen példa nélküli esemény lejátszódását mindig meg kell magyarázni részletesen, erre a kutatás nem ad választ.
Az sem igaz mellesleg, hogy az Antarktiszon csökken a jégtakaró, legfeljebb stagnál, vagy inkább egy kicsit növekszik az utóbbi években.
A Baszkin-féle elméletek sem nyerték el egyébként a széleskörû elfogadottságot, de tény, õk legalább óvatosan kezelik a helyzetet, nem próbálnak meg mindent kihozni a semmibõl. Ha a pleisztocént tekintjük, akkor a Baszkinék által hangoztatott elmélet csak azért a legvalószínûbb folytatás, mert eddig is az történt (amit a cikk is ír a végén). De egyáltalán nem biztos, hogy "pont ez" a melegedési idõszak "pont a következõ" glaciális elõtti "pont utolsó" melegedés lenne.
(Pont.
) 
Van!
Annyi, mint ahogy a magyar kutatók a 2000-es évek elején lévõ 1-2 száraz évbõl azt a következtetést vonták le, hogy ezentúl sivatag lesz Magyarország, a 2006/2007-es tél után rendkívül enyhe teleket prognosztizáltak, amikor is olyan enyhe telek lehetnek, hogy a búza(!) nem kapja meg a kellõ téli hidegigényét(!), aztán a globális felmelegedés miatt a mediterrán klíma északabbra húzódik, át kell gondolni Magyarország növénytermesztését a melegedés miatt, sõt.
Az egyik meteorológus vagy klímakutató azt is mondta, hogy a vegetációs idõszak két hónappal fog kitolódni, mert tovább fog tartani a nyár és korábban jön a tavasz!!!!!
Stb, stb, stb.
A kutatók úgy nézem sémákban gondolkodnak, ha egyáltalán gondolkodnak...
Bár.....én is írtam hasonlót ez év februárjában Link
Hm-hm!
És hellyel-közzel be is jött, nehezen akar véget érni a tél!
Annyi, mint ahogy a magyar kutatók a 2000-es évek elején lévõ 1-2 száraz évbõl azt a következtetést vonták le, hogy ezentúl sivatag lesz Magyarország, a 2006/2007-es tél után rendkívül enyhe teleket prognosztizáltak, amikor is olyan enyhe telek lehetnek, hogy a búza(!) nem kapja meg a kellõ téli hidegigényét(!), aztán a globális felmelegedés miatt a mediterrán klíma északabbra húzódik, át kell gondolni Magyarország növénytermesztését a melegedés miatt, sõt.
Az egyik meteorológus vagy klímakutató azt is mondta, hogy a vegetációs idõszak két hónappal fog kitolódni, mert tovább fog tartani a nyár és korábban jön a tavasz!!!!!
Stb, stb, stb.
A kutatók úgy nézem sémákban gondolkodnak, ha egyáltalán gondolkodnak...
Bár.....én is írtam hasonlót ez év februárjában Link
Hm-hm!
És hellyel-közzel be is jött, nehezen akar véget érni a tél!
Nemtudom volt-e Link Megmondom õszintén nem értek a klímaváltozáshoz, ezért várnám a hozzáértõk véleményét. Szerintetek ez oltári nagy baromság, vagy van valamilyen alapja?
Norvégia, amirõl Usrin már beszélt!
"Norvégia:
Kald mars
Den første vårmåneden ble langt ifra vårlig. Månedstemperaturen for hele landet var tre grader under normalen.
Kaldest var det i høyereliggende strøk i Sør-Norge og på Finnmarksvidda med 4–5 grader under normalen.
Fjoråret er den varmeste marsmåneden som er registrert med 4,5 grader over normalen, mens 1962 ble kaldest med 4,8 grader under normalen.
Se påsken i bilder fra hele landet
Rekordtørt i sør, klissvått i nord
Mange søringer har ikke hatt bruk for paraplyen i mars i det hele tatt! Her har det kun kommet mellom 0-25 prosent av normal nedbørsum.
Tørrest har det vært på Østlandet og Vestlandet med under 20 prosent av normal nedbørsum.
– Flere stasjoner som har målt nedbør i mer enn 100 år har satt nye rekorder for laveste månedsnedbør. Det er Ørje i Østfold som har den lengste observasjonsrekka som går tilbake til 1896. Her har det aldri vært så tørt i mars, bekrefter klimaforsker Jostein Mamen.
Hideg március
A tavasz elsõ hónapja messze nem volt tavaszias. A havi átlaghõmérséklet az egész országban három fokkal a normális alatt volt.
A leghidegebb Norvégia déli részén a nagyobb magasságokban és a Finnmark-fennsíkon volt, 4-5 fokkal a normális alatt maradva.
Tavaly volt Norvégiában a legmelegebb március, amit valaha mértek, ami 4,5 fokkal volt magasabb a megszokottnál, míg 1962-ben mérték a leghidegebbet, 4,8 fokkal alacsonyabbat a normálisnál.
A déliek legtöbbjének egyáltalán nem kellett használnia az esernyõt márciusban! Ott a szokásos csapadéknak mindössze 0-25 százaléka hullott.
Legszárazabbak a keleti és nyugati országrészek, ahol a csapadékmennyiség mindenütt 20% alatt maradt.
- Több állomáson a mért csapadék szerint 100 éves negatív csapadékrekordot döntött a március a valaha mért legalacsonyabb havi csapadékkal. A leghosszabb adatsor Ørje a Østfold-on 1896-ig nyúlik vissza. Ez is megerõsíti, hogy soha nem volt olyan száraz március, mint az idei, erõsíti meg Jostein Mamen, klímakutató."
"Norvégia:
Kald mars
Den første vårmåneden ble langt ifra vårlig. Månedstemperaturen for hele landet var tre grader under normalen.
Kaldest var det i høyereliggende strøk i Sør-Norge og på Finnmarksvidda med 4–5 grader under normalen.
Fjoråret er den varmeste marsmåneden som er registrert med 4,5 grader over normalen, mens 1962 ble kaldest med 4,8 grader under normalen.
Se påsken i bilder fra hele landet
Rekordtørt i sør, klissvått i nord
Mange søringer har ikke hatt bruk for paraplyen i mars i det hele tatt! Her har det kun kommet mellom 0-25 prosent av normal nedbørsum.
Tørrest har det vært på Østlandet og Vestlandet med under 20 prosent av normal nedbørsum.
– Flere stasjoner som har målt nedbør i mer enn 100 år har satt nye rekorder for laveste månedsnedbør. Det er Ørje i Østfold som har den lengste observasjonsrekka som går tilbake til 1896. Her har det aldri vært så tørt i mars, bekrefter klimaforsker Jostein Mamen.
Hideg március
A tavasz elsõ hónapja messze nem volt tavaszias. A havi átlaghõmérséklet az egész országban három fokkal a normális alatt volt.
A leghidegebb Norvégia déli részén a nagyobb magasságokban és a Finnmark-fennsíkon volt, 4-5 fokkal a normális alatt maradva.
Tavaly volt Norvégiában a legmelegebb március, amit valaha mértek, ami 4,5 fokkal volt magasabb a megszokottnál, míg 1962-ben mérték a leghidegebbet, 4,8 fokkal alacsonyabbat a normálisnál.
A déliek legtöbbjének egyáltalán nem kellett használnia az esernyõt márciusban! Ott a szokásos csapadéknak mindössze 0-25 százaléka hullott.
Legszárazabbak a keleti és nyugati országrészek, ahol a csapadékmennyiség mindenütt 20% alatt maradt.
- Több állomáson a mért csapadék szerint 100 éves negatív csapadékrekordot döntött a március a valaha mért legalacsonyabb havi csapadékkal. A leghosszabb adatsor Ørje a Østfold-on 1896-ig nyúlik vissza. Ez is megerõsíti, hogy soha nem volt olyan száraz március, mint az idei, erõsíti meg Jostein Mamen, klímakutató."
Azt hiszem, nem volt folyamatos a változás, de errõl most nem tudok úgy részleteket. Ugye azt is úgy sejtjük, hogy nagyjából '99 óta az addig tartó melegedõ tendencia megtorpant, ennek ellenére "egyeseknek" sikerült kihoznia, hogy ha csak ezredekkel is, de gyakorlatilag folyamatos a melegedés azóta is. És ennek a mondatnak a "folyamatos a melegedés" részét igyekeznek kihangsúlyozni.
Nos: a megtorpanás hatása olyan, hogy ha '99-ig 150 év alatt a lineáris trend +0,85°C/150év-et ad, akkor azt mostanra talán leviszi +0,8°C/150évre.
Amit Cauchy ír késõbb, azzal is egyetértek. Nálunk a fizikában ez úgy mûködik, hogy valamilyen elméleti úton megpróbálok egy függvényalakot levezetni, és azt méréssel igazolni. (Az ilyen levezetésben elõfordulhat, hogy sorfejtéssel közelítek, akkor meg lehet próbálni megbecsülni az ez által okozott hibát is, amire még mindig van matematikai módszer.) Ha visszakaptam a méréssel a függvényalakot, akkor a mérési eredményekbõl a benne lévõ állandókat is meg tudom határozni, s ha ezeknek már van irodalmi értékük, akkor azzal összevetve vissza tudom ellenõrizni még a mérés helyességét is. (Ha nagy az eltérés az irodalmi és a mért értékek között, akkor a mérés elve helyes, de valamit technikailag elrontottam.)
A levegõben ez nincs meg, kaotikus rendszer nem így viselkedik, ezért ilyen elméleti függvényalakot nem tudunk feltételezni. Az én véleményem azonban annyiban különbözik (talán?), hogy ebben az esetben is érdemes ezzel-azzal próbálkozni. Kíváncsi lennék például, hogy ha egy A+Bt+C*sin(Dt+E) alakot illesztenénk, akkor mekkora lenne a B-nek a hibája? Valamint, hogy kapnánk-e értelmezhetõ értékeket C-re és D-re (könnyen elképzelhetõ, hogy az AMO miatt megjelenne valami).
Nos: a megtorpanás hatása olyan, hogy ha '99-ig 150 év alatt a lineáris trend +0,85°C/150év-et ad, akkor azt mostanra talán leviszi +0,8°C/150évre.
Amit Cauchy ír késõbb, azzal is egyetértek. Nálunk a fizikában ez úgy mûködik, hogy valamilyen elméleti úton megpróbálok egy függvényalakot levezetni, és azt méréssel igazolni. (Az ilyen levezetésben elõfordulhat, hogy sorfejtéssel közelítek, akkor meg lehet próbálni megbecsülni az ez által okozott hibát is, amire még mindig van matematikai módszer.) Ha visszakaptam a méréssel a függvényalakot, akkor a mérési eredményekbõl a benne lévõ állandókat is meg tudom határozni, s ha ezeknek már van irodalmi értékük, akkor azzal összevetve vissza tudom ellenõrizni még a mérés helyességét is. (Ha nagy az eltérés az irodalmi és a mért értékek között, akkor a mérés elve helyes, de valamit technikailag elrontottam.)
A levegõben ez nincs meg, kaotikus rendszer nem így viselkedik, ezért ilyen elméleti függvényalakot nem tudunk feltételezni. Az én véleményem azonban annyiban különbözik (talán?), hogy ebben az esetben is érdemes ezzel-azzal próbálkozni. Kíváncsi lennék például, hogy ha egy A+Bt+C*sin(Dt+E) alakot illesztenénk, akkor mekkora lenne a B-nek a hibája? Valamint, hogy kapnánk-e értelmezhetõ értékeket C-re és D-re (könnyen elképzelhetõ, hogy az AMO miatt megjelenne valami).
Annyi bizonyos, hogy a jégsapka olvadása átrendezi a légtömegek átlagos eloszlását, a depressziók és magas nyomású központok helyét. Az már kevésbé bizonyos, hogy ez milyen mechanizmusokon keresztül történik.
Szerintem semmilyen hosszúságú adatsor nem elég, mivel az éghajlat (a hõmérséklet) hosszútávon nem egy állandó átlag körül ingadozik, hanem "folyamatosan változó átlag"-ot követ. Ráadásul a változások is véletlenszerûen és ugrásokkal következnek be.
Az a baj az emberek nagy részével, hogy arányosságból is csak általában egyet ismernek, az egyenes arányosságot, és eloszlást is csak egyet, a Gauss-eloszlást (amirõl nem si tudnak, de használják, hogy az átlagos a legvalószínûbb) és ezzel próbálnak mindenre magyarázatot találni.
Bármely más összefüggés érthetetlen számukra...
Az a baj az emberek nagy részével, hogy arányosságból is csak általában egyet ismernek, az egyenes arányosságot, és eloszlást is csak egyet, a Gauss-eloszlást (amirõl nem si tudnak, de használják, hogy az átlagos a legvalószínûbb) és ezzel próbálnak mindenre magyarázatot találni.
Bármely más összefüggés érthetetlen számukra...
Cauchy, Salo!
Köszönöm a választ!
Ez a 0,8 fokos 150 év alatti melegedés ez folyamatosnak látszik, vagy mondjuk úgy, hogy 1948-ig melegedett, 1990-ig hûlt, majd azóta ismét melegedett?
Van információnk arról, hogy amikor azt hiszem az 1920-1950 közötti idõszakban melegebb nyarak voltak, a sarki jégsapkák hogyan viselkedtek?
1960-1990 között egyértelmûen hidegebb nyarak voltak, úgyhogy akkor gondolom nem csökkent a területük.
Feltûnõen sokszor láttunk az elmúlt 10-15 évben meleg anticiklonok a Brit-szigetek felett, Skandinávia felett, ezek szokták blokkolni a nyugati áramlást, napokig, hetekig tanyáznak egy helyben, ezek okozzák azt, hogy a korábban jellemzõbb nyugat-keleti áramlás észak-délire változott.
Ezek miatt a meleg anticiklonok miatt olvadhat a jégsapka?
Vagy ezek már amiatt lehetnek ott, mert olvad a jégsapka?
Köszönöm a választ!
Ez a 0,8 fokos 150 év alatti melegedés ez folyamatosnak látszik, vagy mondjuk úgy, hogy 1948-ig melegedett, 1990-ig hûlt, majd azóta ismét melegedett?
Van információnk arról, hogy amikor azt hiszem az 1920-1950 közötti idõszakban melegebb nyarak voltak, a sarki jégsapkák hogyan viselkedtek?
1960-1990 között egyértelmûen hidegebb nyarak voltak, úgyhogy akkor gondolom nem csökkent a területük.
Feltûnõen sokszor láttunk az elmúlt 10-15 évben meleg anticiklonok a Brit-szigetek felett, Skandinávia felett, ezek szokták blokkolni a nyugati áramlást, napokig, hetekig tanyáznak egy helyben, ezek okozzák azt, hogy a korábban jellemzõbb nyugat-keleti áramlás észak-délire változott.
Ezek miatt a meleg anticiklonok miatt olvadhat a jégsapka?
Vagy ezek már amiatt lehetnek ott, mert olvad a jégsapka?
Ahogy Cauchy mondja, konkrétan szerintem lineáris függvényt illesztenek legkisebb négyzetek módszerével.
Az egyes évek hibája viszonylag jó közelítéssel 1/2gyök(2)-szöröse az éves globális absz. min. és max. különbségének, egy 100 éves adatsor esetén a meredekség hibája így ennek a tizedrésze. Ez azt jelenti, hogy ha a 0,8 fok 150 év alatt éppen összemérhetõ a saját hibájával, akkor a Földgolyón mérhetõ legalacsonyabb és legmagasabb hõmérséklet közötti különbség várható értéke az kb. 28°C. Ezt Zabar képes lezavarni egyetlen derült tavaszi napon .
Persze ennek a különbségnek is van szórása, és ez nem normál eloszlású, hanem talán khi-négyzet, ami azt tudja, hogy a várható értékhez képest igen magas értékek viszonylag gyakran elõfordulnak, és ráadásul a centrális határeloszlás sem igaz rájuk, tehát a maximum-érték eloszlásának várható értéke növekszik. (Magyarul, akármilyen hõingás-rekord állt föl egyszer, az elõbb-utóbb megdõl.)
Szóval azt akartam ebbõl kihozni, hogy ezt a 0,8°C-ot nehéz elfogadni szignifikánsnak, de azt sem állíthatjuk, hogy nem szignifikáns. Csak azt állíthatjuk, hogy a rendelkezésünkre álló adatsorok túl rövidek.
Azt is ki lehetne számolni egyébként, hogy mennyire hosszúnak kell lennie az adatsornak, hogy egy adott meredekségû trend, adott hiba mellett, adott biztonsággal (szignifikanciával) helytálló hipotézis legyen.
Az egyes évek hibája viszonylag jó közelítéssel 1/2gyök(2)-szöröse az éves globális absz. min. és max. különbségének, egy 100 éves adatsor esetén a meredekség hibája így ennek a tizedrésze. Ez azt jelenti, hogy ha a 0,8 fok 150 év alatt éppen összemérhetõ a saját hibájával, akkor a Földgolyón mérhetõ legalacsonyabb és legmagasabb hõmérséklet közötti különbség várható értéke az kb. 28°C. Ezt Zabar képes lezavarni egyetlen derült tavaszi napon
.Persze ennek a különbségnek is van szórása, és ez nem normál eloszlású, hanem talán khi-négyzet, ami azt tudja, hogy a várható értékhez képest igen magas értékek viszonylag gyakran elõfordulnak, és ráadásul a centrális határeloszlás sem igaz rájuk, tehát a maximum-érték eloszlásának várható értéke növekszik. (Magyarul, akármilyen hõingás-rekord állt föl egyszer, az elõbb-utóbb megdõl.)
Szóval azt akartam ebbõl kihozni, hogy ezt a 0,8°C-ot nehéz elfogadni szignifikánsnak, de azt sem állíthatjuk, hogy nem szignifikáns. Csak azt állíthatjuk, hogy a rendelkezésünkre álló adatsorok túl rövidek.
Azt is ki lehetne számolni egyébként, hogy mennyire hosszúnak kell lennie az adatsornak, hogy egy adott meredekségû trend, adott hiba mellett, adott biztonsággal (szignifikanciával) helytálló hipotézis legyen.
Nem, az adatsorra illesztenek egy görbét, meghatározzák a függvényt és helyettesítési értéket számolnak.
Amúgy megnézve az adatsorok térbeli eloszlásának asszimetriáját, az mérõmûszerek pontosságát, az adatok hitelességét, én ezt az egészet tájékoztató jellegûnek tekintem...
Amúgy megnézve az adatsorok térbeli eloszlásának asszimetriáját, az mérõmûszerek pontosságát, az adatok hitelességét, én ezt az egészet tájékoztató jellegûnek tekintem...
"az elmúlt 150 évben a Földön +0,8-del nõtt a hõmérséklet."
Node ezt hogy mérik meg?
150 évvel ezelõtt 1863-ban 0,8 fokkal alacsonyabb volt az évi közép, mint a 2012-es vagy hogyan?
Vesznek 150 évvel ezelõtt egy 10 éves idõszakot, meg most egy 10 éveset, és összehasonlítják?
Node ezt hogy mérik meg?
150 évvel ezelõtt 1863-ban 0,8 fokkal alacsonyabb volt az évi közép, mint a 2012-es vagy hogyan?
Vesznek 150 évvel ezelõtt egy 10 éves idõszakot, meg most egy 10 éveset, és összehasonlítják?
"az elmúlt 150 évben a Földön +0,8-del nõtt a hõmérséklet."
Hallani ugyan más számokat is, de nagyjából ennyi lehet. Ezt a mérésekbõl létrehozható statisztikából számolták ki, eme statisztikának a (feltételezett eloszlás szerinti) várható értéke. A kérdésem az, hogy ennek az értéknek mekkora a hibája, valamint az említett statisztikának mekkora (a felt. elo. sz.) szórása? Tudtommal ez a mai módszerek mellett olyan 2-3°C között van. Ha ebbõl kiszámoljuk, akkor a melegedés, mint hipotézis, csak olyan 60-70%-os biztonsággal állítható, ami így nem túl erõs állítás.
Szóval énszerintem már itt bukhat a téma: meg kéne mérni pontosan a globális hõmérséklet-változást. Ehhez ma korszerûsíteni kéne ezerrel, és akkor száz év múlva lenne egy mától kezdõdõ olyan adatsorunk, amibõl talán pontosabban leszûrhetünk valamit, mint most.
Szeke: Nem rossz meglátás amúgy , de hadd tegyem hozzá, ilyen emlékeim szerint volt az utóbbi években (mondom ezt a #8331-re is!), bár nem ilyen erõs, és tartós. Tehát "véletlenül" is ki tud alakulni, és nem hiszem, hogy egyik évrõl a másikra belelépnénk egy újabb kis-jégkorszakba. Viszont ha a Nap továbbra is gyengélkedni fog, vagy még gyengébb lesz, akkor pár éven belül jócskán lerövidülhetnek a tolmácsi röplabda-szezonok (a 05.01-ei bajnokságot ilyenkor már szervezni szoktuk).
Hallani ugyan más számokat is, de nagyjából ennyi lehet. Ezt a mérésekbõl létrehozható statisztikából számolták ki, eme statisztikának a (feltételezett eloszlás szerinti) várható értéke. A kérdésem az, hogy ennek az értéknek mekkora a hibája, valamint az említett statisztikának mekkora (a felt. elo. sz.) szórása? Tudtommal ez a mai módszerek mellett olyan 2-3°C között van. Ha ebbõl kiszámoljuk, akkor a melegedés, mint hipotézis, csak olyan 60-70%-os biztonsággal állítható, ami így nem túl erõs állítás.
Szóval énszerintem már itt bukhat a téma: meg kéne mérni pontosan a globális hõmérséklet-változást. Ehhez ma korszerûsíteni kéne ezerrel, és akkor száz év múlva lenne egy mától kezdõdõ olyan adatsorunk, amibõl talán pontosabban leszûrhetünk valamit, mint most.
Szeke: Nem rossz meglátás amúgy
, de hadd tegyem hozzá, ilyen emlékeim szerint volt az utóbbi években (mondom ezt a #8331-re is!), bár nem ilyen erõs, és tartós. Tehát "véletlenül" is ki tud alakulni, és nem hiszem, hogy egyik évrõl a másikra belelépnénk egy újabb kis-jégkorszakba. Viszont ha a Nap továbbra is gyengélkedni fog, vagy még gyengébb lesz, akkor pár éven belül jócskán lerövidülhetnek a tolmácsi röplabda-szezonok (a 05.01-ei bajnokságot ilyenkor már szervezni szoktuk). 
Ezt a képet te fényképezted? :O gratulálok hozzá. Jó kép lett. Nehogy átvegye a NASA! 
Mondjuk lehet, hogy a Nap másik fele meg tele van napfolttal csak rejtegeti! XD
Mondjuk lehet, hogy a Nap másik fele meg tele van napfolttal csak rejtegeti!
XD 
Egy rövid, bizonytalankodó Index-cikk: Link (semmi médiabulvár)
Gondoltam, megnézem a Napot, hogy vannak a napfoltok, elvégre maximum környékén vagyunk, jópár kellene rajta legyen. Van rajta 1!!! (Mai Wolf-szám: 24; igen gyenge) Errõl a nagyon aktív Napról készítettem is képet: Link
Hogy milyen változások lehetnek, arról nem sokat, szinte semmit se tudni igazán, mindenesetre hosszú ideje nem volt ilyen a Nap. Egy Maunder-minimum kellene és akkar talán kiderülni, tudja-e jelentõsebben befolyásolni a Föld éghajlatát a Nap rövid idõ alatt. Szerintem igen, de ez csak vélemény, alátámasztani nem tudom.
Hogy milyen változások lehetnek, arról nem sokat, szinte semmit se tudni igazán, mindenesetre hosszú ideje nem volt ilyen a Nap. Egy Maunder-minimum kellene és akkar talán kiderülni, tudja-e jelentõsebben befolyásolni a Föld éghajlatát a Nap rövid idõ alatt. Szerintem igen, de ez csak vélemény, alátámasztani nem tudom.
Igen, tudom, mégis várok a napfolttevékenység és napciklus dolgával, érdeklõdve, de várok.
A Golf-áramlat a tél elején és közepén nagyon erõs volt, a tengerek vize pedig az átlagosnál melegebb volt Európa nyugati partvidékén, tehát bátor lenne azt állítani, hogy 3 éve gyengélkedik. Most néhány hete vettem észre rajta ezt a változást, az elfordulást és gyengülést, eddig (ahogy a telünkön látszott) nem volt ilyen folyamat megfigyelhetõ. Ez a masszív télutó sem az elillanó tél példaképe.
A Golf-áramlat a tél elején és közepén nagyon erõs volt, a tengerek vize pedig az átlagosnál melegebb volt Európa nyugati partvidékén, tehát bátor lenne azt állítani, hogy 3 éve gyengélkedik. Most néhány hete vettem észre rajta ezt a változást, az elfordulást és gyengülést, eddig (ahogy a telünkön látszott) nem volt ilyen folyamat megfigyelhetõ. Ez a masszív télutó sem az elillanó tél példaképe.
Lassan három éve fennáll a Golf-áramban a Hatteras-fok környékén az átlagosnál több és erõs meleg-gyûrûleszakadás, ez jelentõsen csökkenti a meleg-áram vízhozamát.
A naptevékenység ügyében már múlt éve íródó eszmecserénkre emlékeztetlek: Link (ráadásul a március is beleillik a trendbe).
Ráadásul a 23. ciklus utáni hosszú csend, majd a gyenge jelenlegi napciklus egy komolyabb változás elõszobája lehet, már többször linkeltem: Link
A naptevékenység ügyében már múlt éve íródó eszmecserénkre emlékeztetlek: Link (ráadásul a március is beleillik a trendbe).
Ráadásul a 23. ciklus utáni hosszú csend, majd a gyenge jelenlegi napciklus egy komolyabb változás elõszobája lehet, már többször linkeltem: Link
A nagy változásban tényleg közrejátszhat, hogy a Golf-áramlatban van egy kis geller: Link Link hidegebbek az óceánok környékünkön, másfele megy a melegebb víz és a Barents-tengeren még tetõzik a jégkiterjedtség, pedig globálisan már pár hete csökken. Eredménye lehet a negatív NAO és AO, fõleg utóbbi Link valamint a kemény amerikai-európai hidegek, retrogád mozgású atlanti ciklonok, blokk AC-k.
Kell még pár év, a napfolttevékenység vizsgálatához is, kíváncsi leszek, mi várható a közeljövõben.
Kell még pár év, a napfolttevékenység vizsgálatához is, kíváncsi leszek, mi várható a közeljövõben.
Félreértettél. Én nem a következõ jégkorszak kezdetét harangoztam be. Pusztán a nyomási mintázat hasonlóságát emeltem ki.
Volt cikk róla, hogy ez a hideg a globális felmelegedés újabb bizonyítéka, nem? Szóval jön az a globális felmelegedés, nem kell aggódni
Ez a március tényleg rendkívüli, de tavaly meg bõven meleg volt, a telünk langyos volt, extrém hótakaró ugyan többször is kialakult (Ny-on), de átlag alatti se nagyon volt. Azért egy jégkorszak, vagy lehûlõ tendenciát másképp képzelnék el.
Persze a sarki jég drasztikus csökkenését tényleg érdemes vizsgálni, hiszen (függetlenül az okától) biztos nagy hatással van az áramlási rendszerekre (61-90 zonális irányítású évei nagy sarki jéggel járnak együtt?). Ennek hatása persze nem merül ki a "hidegebb tél", "melegebb nyár", "több vihar", "sok hó", "nagy fûtésszámla" kapcsolatokban, hiszen hatásuk millió változással járhat, ráadásul a szubjektív faktortól is meg kell szabadulni (egy enyhe tél is jelenthet hatalmas változást egy másik enyhe télhez képest, pláne egy apró magyarországnyi területre nézve). Ezen felül éves, több éves "ellenpéldák" rondíthatják az adatainkat, melyek ugyanakkor teljesen beleférnek az elméletbe - csak az ellenvélemény kíméletlenül kihasználja (mint most a hideg márciust pl. a globális felmelegedés ellen). Ehhez tehát évtizedes adatsorok kellenek, sok olyan kutató, aki az életét szenteli ennek, és sok nyitott ember, aki bölcs és kritikus marad, nem pedig észreveszi, hogy ha a márciusi csapadék kétszeresét átszámítja Kelvin-fokba, akkor 90%-os valószínûséggel megkapja a decemberi T átlag harmadát stb. aminek túl sok haszna ebben a formában nem lesz...
Ha például igaz a 30 éves periódus elmélete, és becsúszik egy 10 éves periódus, bõven jó lehet még az elmélet (kiindulva abból, hogy igaz, de ezt nem állítom!). Cauchy írta, hogy a véletlen mûködésû rendszerekben az ember mindig is szimmetriát, periódust, ismétlõdést keres, ennek a csábító kényszerét nagyon nehéz legyõzni. Régen mondtam már ezt a példát: dobjatok fel egy érmét 30-szor, és keressetek benne ismétlõdõ mintázatot. Találni fogtok, és némi belemagyarázással (1-2 hibás szakaszt kimagyarázva) gyakorolni lehet, milyen egyszerû ezeket elõállítani - a folyamat is jobban megérthetõ. Az éghajlat erre még jobb terepet kínál, hiszen tele van adattal, ezek nem pontosak és a sok káoszban könnyû hamis tudósok hangzatos mintáit elhinni.
No de kicsit messzire kanyarodtam
A Balaton vízszintjére még egy jó példa: Link milyen szépen helyreállt a csapadékos 2-3 hónaptól! Erre is van jó matematikai gyakorlat: dobáljatok 6 oldalú kockával, és ez legyen a csapadékmennyiség évente. Fogtok olyan szakaszokat találni, ahol kiszáradna a Balaton, de végül helyreáll a rend. Ez nem a természetes visszakorrekció eredménye az oly figyelmes természettõl, hiszen igazából totál nem érdekli a kockát sem, hogy az elmúlt hat dobás összege csak 9... A magyarázat az "átlag" szóban és a nagy számok törvényében keresendõ (tételek, matematikai bizonyítások, valószínûségi szabályok tartoznak ide).
Ez a március tényleg rendkívüli, de tavaly meg bõven meleg volt, a telünk langyos volt, extrém hótakaró ugyan többször is kialakult (Ny-on), de átlag alatti se nagyon volt. Azért egy jégkorszak, vagy lehûlõ tendenciát másképp képzelnék el.
Persze a sarki jég drasztikus csökkenését tényleg érdemes vizsgálni, hiszen (függetlenül az okától) biztos nagy hatással van az áramlási rendszerekre (61-90 zonális irányítású évei nagy sarki jéggel járnak együtt?). Ennek hatása persze nem merül ki a "hidegebb tél", "melegebb nyár", "több vihar", "sok hó", "nagy fûtésszámla" kapcsolatokban, hiszen hatásuk millió változással járhat, ráadásul a szubjektív faktortól is meg kell szabadulni (egy enyhe tél is jelenthet hatalmas változást egy másik enyhe télhez képest, pláne egy apró magyarországnyi területre nézve). Ezen felül éves, több éves "ellenpéldák" rondíthatják az adatainkat, melyek ugyanakkor teljesen beleférnek az elméletbe - csak az ellenvélemény kíméletlenül kihasználja (mint most a hideg márciust pl. a globális felmelegedés ellen). Ehhez tehát évtizedes adatsorok kellenek, sok olyan kutató, aki az életét szenteli ennek, és sok nyitott ember, aki bölcs és kritikus marad, nem pedig észreveszi, hogy ha a márciusi csapadék kétszeresét átszámítja Kelvin-fokba, akkor 90%-os valószínûséggel megkapja a decemberi T átlag harmadát stb. aminek túl sok haszna ebben a formában nem lesz...
Ha például igaz a 30 éves periódus elmélete, és becsúszik egy 10 éves periódus, bõven jó lehet még az elmélet (kiindulva abból, hogy igaz, de ezt nem állítom!). Cauchy írta, hogy a véletlen mûködésû rendszerekben az ember mindig is szimmetriát, periódust, ismétlõdést keres, ennek a csábító kényszerét nagyon nehéz legyõzni. Régen mondtam már ezt a példát: dobjatok fel egy érmét 30-szor, és keressetek benne ismétlõdõ mintázatot. Találni fogtok, és némi belemagyarázással (1-2 hibás szakaszt kimagyarázva) gyakorolni lehet, milyen egyszerû ezeket elõállítani - a folyamat is jobban megérthetõ. Az éghajlat erre még jobb terepet kínál, hiszen tele van adattal, ezek nem pontosak és a sok káoszban könnyû hamis tudósok hangzatos mintáit elhinni.
No de kicsit messzire kanyarodtam
A Balaton vízszintjére még egy jó példa: Link milyen szépen helyreállt a csapadékos 2-3 hónaptól! Erre is van jó matematikai gyakorlat: dobáljatok 6 oldalú kockával, és ez legyen a csapadékmennyiség évente. Fogtok olyan szakaszokat találni, ahol kiszáradna a Balaton, de végül helyreáll a rend. Ez nem a természetes visszakorrekció eredménye az oly figyelmes természettõl, hiszen igazából totál nem érdekli a kockát sem, hogy az elmúlt hat dobás összege csak 9... A magyarázat az "átlag" szóban és a nagy számok törvényében keresendõ (tételek, matematikai bizonyítások, valószínûségi szabályok tartoznak ide).
Azért hogy elkenõdne a szája a sok globális felmelegedés-hívõnek, ha még május végén is havazgatna Európában!
Aztán a június amolyan március elejei idõt hozna, végül júliusra már majdnem beérne a korai cseresznye.....amikor bejönne egy -5 fok és rommá fagyna minden!
Egyébként ezt olvasva gyorsan visszanéztem az 1958-as márciust, amikor az egyetlen olyan nap volt 1901 óta, amikor Nagykanizsán negatív T max volt egyetlen nap erejéig.
(Ugye most 3 napon át volt negatív T max -2-3 fokokkal.)
Akkor ugyanígy nem akartak szûnni a hidegbetörések, csak jött le a hideg egymás után, mintha sosem akarna megszûnni!
Szóval akkor is volt március 15 és március 31 között egy helyben toporgó ciklon az Atlanti-óceánon, sõt, visszafelé is mozgott ugyanúgy, mint ahogy most.
Annyi, hogy ott 24 óránként van egy térkép, de azért 1-2 napot ott is visszafelé ment.
Aztán abból sem lett jégkorszak.
Más kérdés, hogy utána jött a 60-tól 90-ig tartó kiegyenlítettebb, nyugati áramlásosabb idõszak.
Szóval lehet, hogy ez a helyzet után lassan vége ér ez az õrült idõjárás, és kissé kiegyenlítettebb lesz?
Az vicces lenne, most mindenki majd várja a jégkorszakot, aztán 1-2 év múlva zonális enyhébb telek lennének!
Mint ahogy azt hitték a tudósok, hogy a 2003-as aszályos év után bele kell vezetni a Rábát a Balatonba, aztán koppantak 2005-ben, amikor meg majdnem kiöntött a Balaton.
2006/2007 tele után azt hitték, mostantól aztán olyan enyhe telek lesznek, hogy még a búza sem kapja meg a téli hidegigényét, aztán meg lehet nézni milyen telek vannak.
Várták a globális felmelegedést, erre olyan szélsõségek vannak, hogy a melegedés mellett eltörpülnek.
Most majd várják a jégkorszakot, szóval pont fordítva lesz!
Aztán a június amolyan március elejei idõt hozna, végül júliusra már majdnem beérne a korai cseresznye.....amikor bejönne egy -5 fok és rommá fagyna minden!
Egyébként ezt olvasva gyorsan visszanéztem az 1958-as márciust, amikor az egyetlen olyan nap volt 1901 óta, amikor Nagykanizsán negatív T max volt egyetlen nap erejéig.
(Ugye most 3 napon át volt negatív T max -2-3 fokokkal.)
Akkor ugyanígy nem akartak szûnni a hidegbetörések, csak jött le a hideg egymás után, mintha sosem akarna megszûnni!
Szóval akkor is volt március 15 és március 31 között egy helyben toporgó ciklon az Atlanti-óceánon, sõt, visszafelé is mozgott ugyanúgy, mint ahogy most.
Annyi, hogy ott 24 óránként van egy térkép, de azért 1-2 napot ott is visszafelé ment.
Aztán abból sem lett jégkorszak.
Más kérdés, hogy utána jött a 60-tól 90-ig tartó kiegyenlítettebb, nyugati áramlásosabb idõszak.
Szóval lehet, hogy ez a helyzet után lassan vége ér ez az õrült idõjárás, és kissé kiegyenlítettebb lesz?
Az vicces lenne, most mindenki majd várja a jégkorszakot, aztán 1-2 év múlva zonális enyhébb telek lennének!
Mint ahogy azt hitték a tudósok, hogy a 2003-as aszályos év után bele kell vezetni a Rábát a Balatonba, aztán koppantak 2005-ben, amikor meg majdnem kiöntött a Balaton.
2006/2007 tele után azt hitték, mostantól aztán olyan enyhe telek lesznek, hogy még a búza sem kapja meg a téli hidegigényét, aztán meg lehet nézni milyen telek vannak.
Várták a globális felmelegedést, erre olyan szélsõségek vannak, hogy a melegedés mellett eltörpülnek.
Most majd várják a jégkorszakot, szóval pont fordítva lesz!
Egy érdekes jelenségre hívnám fel a figyelmet: Az Atlanti óceáni ciklon semmit sem halad kelet felé, sõt, holnap retrográd mozgással nyugat felé elindul vissza! Szombatig nyugatnak tart, majd ismét vesztegelni kezd. Hétfõ: Izlandi minimum sehol, magasnyomás Izland és Skandinávia között. Észak-Skandináv ciklonrendszer. Aki olvasta Bjerknes rekonstrukcióit, az tudja, hogy egy a Kis-Jégkorszak nyomási musztere.
A -25 és +40 már éppen kilengés, hiszen a 70-es évekig a múlt században alapvetõen -35 és +35 között szóródtak. A melegedés itthon és globálisan nem kétséges, az elmúlt 150 évben a Földön +0,8-del nõtt a hõmérséklet.
Az már egy másik kérdés, hogy ez mennyire természetes folyamat, mennyire az emberi beavatkozás következménye? Valóban beszélhetünk hokiütõ effektusról? Fog-e gyorsulni a felmelegedés? Egyelõre stagnáló (VáraljaMet, 7856-os bejegyzés grafikája), de 2020 és 30 körül ismét melegedõ szakaszba lép? Ismét 0,4 körüli értékkel fog melegedni 2-3 évtized alatt? A jelenlegi ismeretek alapján azonban komolytalannak tûnik, hogy a század végéig 3 vagy esetleg még több fokkal emelkedjen a hõmérséklet.
Az már egy másik kérdés, hogy ez mennyire természetes folyamat, mennyire az emberi beavatkozás következménye? Valóban beszélhetünk hokiütõ effektusról? Fog-e gyorsulni a felmelegedés? Egyelõre stagnáló (VáraljaMet, 7856-os bejegyzés grafikája), de 2020 és 30 körül ismét melegedõ szakaszba lép? Ismét 0,4 körüli értékkel fog melegedni 2-3 évtized alatt? A jelenlegi ismeretek alapján azonban komolytalannak tûnik, hogy a század végéig 3 vagy esetleg még több fokkal emelkedjen a hõmérséklet.
Már sokszor leírtam, hogy a Földön irdatlan vízmennyiség van (alighanem ilyen, ehhez hasonló égitestrõl nem tudunk) és a légköri folyamatok kulcsa az óceán és a légkör vízpárája. Szerintem a CO2 tartalom jelentõsége túlzott, bár 1-2 %-ban felelõs lehet bizonyos folyamatokért (akár felmelegedésért). Jelenleg kb. az a politikai nagyhelyzet, hogy az agyakba bemosták, hogy 98 %-ban a CO2 növekedése felel mindenért (hidegért,melegért), pedig szerintem csak a hideg vagy meleg miatt csökken vagy növekszik, hisz az óceán és bioszféra tartalmazza a mobil szén legnagyobb részét és abból jut ki (ill. oda be) a légköri CO2. Al Gore hívei szerint a nyúl viszi a puskát, vagyis a légköri CO2 irányítja az óceánt és nem fordítva, pedig a tömege úgy aránylik hozzá, mint mákszem a Himalájához.
A Föld története a légkör kilengéseivel van tele, de a kilengések azért egy egyensúly körül szóródnak hosszû távon. Más bolygók esetében, ahol van légkör, tudtommal nem állt vissza az inga, hanem vagy felforrósodtak, vagy jégbe fagytak végérvényesen. Nálunk is ez lett volna, ha a szárazföldek döntõ uralomra jutnak. Bekavarnak a légkörbe, ha nagyon egy helyben csoportosulnak, de most aránylag szétszóródtak. A legnagyobb Eurázsia bizony szélsõséges (Szibéria,Turáni -alföld,Tibet) is, a tengerek nagy távolsága miatt (nem is nagyon laknak a belsejében). A nagy kataklizmák (óriásvulkán kitörések, eljegesedések, égitest becsapódások, özönvíz) után a légkör szerencsénkre mindig visszanyerte középállását, ami körül szóródik ugyan most is rendesen, de a medián maradt. Nem jó, ha nagy az amplitúdó, de még rosszabb, ha elhagyja a közepet, vagyis nem -25 és +40 között lenne az országos T szórás, mint tavaly, hanem mondjuk -15 és +50, vagy -35 és +30 közt.
A Föld története a légkör kilengéseivel van tele, de a kilengések azért egy egyensúly körül szóródnak hosszû távon. Más bolygók esetében, ahol van légkör, tudtommal nem állt vissza az inga, hanem vagy felforrósodtak, vagy jégbe fagytak végérvényesen. Nálunk is ez lett volna, ha a szárazföldek döntõ uralomra jutnak. Bekavarnak a légkörbe, ha nagyon egy helyben csoportosulnak, de most aránylag szétszóródtak. A legnagyobb Eurázsia bizony szélsõséges (Szibéria,Turáni -alföld,Tibet) is, a tengerek nagy távolsága miatt (nem is nagyon laknak a belsejében). A nagy kataklizmák (óriásvulkán kitörések, eljegesedések, égitest becsapódások, özönvíz) után a légkör szerencsénkre mindig visszanyerte középállását, ami körül szóródik ugyan most is rendesen, de a medián maradt. Nem jó, ha nagy az amplitúdó, de még rosszabb, ha elhagyja a közepet, vagyis nem -25 és +40 között lenne az országos T szórás, mint tavaly, hanem mondjuk -15 és +50, vagy -35 és +30 közt.
Mi lehet az oka annak, hogy a hajózás történelmében több évszázada voltak olyan utazások északon, amik azóta is megismételhetetlenek? Az általad leírtaknak az ellenkezõjét is felteheted. Egy dologra szeretném felhívni a figyelmed: A sarkkörön túli területeken a téli alacsony jégborítottság jelentõsen megnöveli a világûrbe kisugárzott energia mértékét. A besugárzás energiája (már ahol felkel a nap) a beesési szög és az idõtartam miatt rendkívül alacsony. A kisugárzás folyamatos. Ha a területet folytonos, (max. néhány m!!!) vastagságú jég fedi, a kisugárzott energia töredékére csökken. A jég a keveredõ vízhez képest nagyon rossz hõvezetõ. Ne tévesszen meg az, hogy a jégfelületen több tíz fokkal alacsonyabb hõmérséklet alakul ki a kisugárzás miatt: a világûrig tartó légoszlop tömege kb. 10 m vízoszlop tömegének felel meg, a fajhõje a levegõnek (akár azonos nyomáson, akár azonos térfogaton) 30 éves emlékeim szerint sokkal kisebb, mint a vízé, valamint néhány 1000 m nagyságrendû vízoszlop van az északi pólus környezetében (sõt a Föld felszínének kétharmadán), aminek energia tartalma a légköréhez képest iszonyatos. Ha a klímaváltozást a Föld energia háztartásának különbözõ behatásokra történõ megváltozásaként fogod fel, amiben a hidroszféra és a krioszféra tárolt energia mennyiségének változása és az atmoszféra energia mennyiség változásának a kapcsolata a kérdés, lehet, hogy ilyen kérdéseket nem teszel fel. Emberi léptékben felfoghatatlan energia mennyiségekrõl van szó, a szállítási folyamatokat alig ismerjük. Nézz a déli pólus felé: Az ottani jelentõs jégborítás növekedést is a globális felmelegedés, a zemberi cokettõ kibocsátás okozza?
Havazás előrejelzés
Utolsó észlelés
Térképek
Radar
Aktuális hõmérséklet
Aktuális szél
Utolsó kép
Időjárás-változás | 2025-09-21 09:40
Szabályzat