Meteorológiai esélylatolgatások
A makroszinoptikai helyzet egy héten belül jelentõsen megváltozHAT, ha az utóbbi napok tendenciái beigazolódnak. Ugyanis egyrészt megszûnhetnek a sorozatos kelet-európai hidegelárasztások, másrészt ezzel egyidejûleg gyengülhet, majd leépülhet a skandináv blokkoló anticiklon. Grönland és Izland felõl masszív hidegleszakadás körvonalazódik az ír partok felé, ami végsõ soron egy több középpontú, délnyugat-északkeleti irányban húzódó ciklonrendszer kiépülését vonhatja maga után. Közép- és Kelet-Európa, valamint a Balkán-félszigetre kivetítve ez erõsödõ délnyugati áramlást jelentene, ami a Nyugat-Európa felõl lassan a kontinens belseje felé araszoló teknõ elõoldalán egyre határozottabb melegadvekciót váltana ki, így május elsõ napjaiban - az én véleményem szerint is inkább a keleti megyékben - idén elsõ ízben - megjelenhetnének az elsõ 30-asok. Bár a GFS-fáklyán - az enyhe felfelé szórás ellenére - (Budapest rácspontjára kivetítve) jelenleg nem látok túl sok esélyt 25-26 foknál többre, összességében a következõ 1-2 hét során jó eséllyel folytatódhat a sokévi átlagnál legalább 1-2 fokkal melegebb, idõnként (fõleg a felettünk átvonuló gyengülõfélben levõ hidegfrontoknak köszönhetõen) idõnként záporokkal, zivatarokkal tarkított, felváltva tavaszi, illetve kora nyári jellegû idõjárás. 
Szép elemzés, valóban logikus, hogy a hideg - meleg légcsere a legnagyobb hõkontraszt felé irányul, azonban a coriolis erõk azért bonyolítják a képet, ebbõl az következik, hogy az irány kicsit északkelet felé eltérül. a hõkontraszt az északi pólus GFS modell képein látottak szerint nálunk illetve kissé keletre tõlünk viszonylag nagy, ám Ázsia keleti részei felett még szembeötlõbb. Nekem úgy tûnik, hogy konzekvensen a nagyobb szárazföldek, azaz az Ázsiai és Észak-Amerika kontinens között van kiélezettebb helyzet, az óceánok felett pedig kevésbé, ami szintén logikus. Nálunk pedig a Fõldközi-tengerben tárolt némileg hûvösebb vizek valamelyest kompenzálnak. A hideg meleg kontraszt irányba vándorlást az is triggereli, hogy a melegedõ tájak felett csökken a légnyomás (monszun) Inkább látom azt, hogy mindamellett, hogy az amerikai kontinensen nagy a hõkontraszt és ott mostanában igen durva hidegbetörések zajlottak, ez most is fennáll, azonban az Ázsiai szárazfõld masszív bemelegedése elkezdi "elszívni" a hidegmag egy részét. Miközben a hidegmag nagyobbik része átcuccol, örvényeket kelt egyrészrõl, ami mintegy vizbecsapódó testként hat, ezért tapasztalunk retrográd áramlásokat, felénk éppen egy elõoldali helyzetbõl származó melegebb levegõt is magával ragadva, az örvénynek egy csekélyebb hányada Grönlandon keresztül északnyugat felõl Ny- Európába majd késõbb igen legyengült állapotban felénk is áramlik, utóbbit a monszon Török és Arab térségben lévõ ága, azaz az ottani alacsony nyomás triggereli ez egy hosszabb szkanderozgatós helyzetet hoz létre a Közép -Európai térségben, idõnként így északnyugat felõl kapunk egy egy loccsanást, de ez inkább sekélyciklonok képében jelenik meg és lehülést nálunk már nem okoz, maximum az átlag közelébe húzza az anomáliát. Így lényegében egy más makrohelyzet miatt végül fennmarad a tavasz elején megszokott, 2-3 naponként változó idõ, de épp a makrofelállás miatt ezúttal gyakori bár nem túl nagy mennyiségû csapadékkal jár. Amint azonban ez az átáramlás nyugalomba jut, a ránk gyakorolt hatása is gyengülni kezd, és emiatt tartósan melegebb légtömegek is elérhetnek bennünket, reális tehát a hónap fordulójától egy igazi nyári hét, az ország keleti részén akár 30 fokos kánikulai napokkal is.
Ez nekem is feltûnt, de mindig elodáztam azzal, hogy "ez is biztos csak egy elszállt futás". De most úgy tûnik, hogy az átlag is kezd meglódulni fölfelé május elején:Link Bár szerintem ez inkább csak egy átmeneti, hidegfront elõtti bemelegedés lesz. Aztán majd meglátjuk. 
De most úgy tûnik, hogy az átlag is kezd meglódulni fölfelé május elején:Link Bár szerintem ez inkább csak egy átmeneti, hidegfront elõtti bemelegedés lesz. Aztán majd meglátjuk. 
Egyre többször dobnak a modellek május elejére országszerte kora nyárias idõt hozó szituációt. Egy ideje már az ECM is ellát odáig, alig akad fentebbi alól kivételt jelentõ futása. A GFS pedig már korábban is felvázolt hasonlót ûridõben.
Van aki erre csak legyint, de én nem tudtam nem észrevenni.
Van aki erre csak legyint, de én nem tudtam nem észrevenni.
Minket érintõrõl volt szó természetesen. Ezek remekek lennének, egyrészt inkább elõoldallal járnának, másrészt MNSZ-t is létrehozhatnának. Lehûlés továbbra sem látszik nálunk.
Jóval átlag feletti az április eddig a hónap közepéig, ez a néhány hûvösebb nap sok vizet nem zavart, holnaptól újra átlag felett leszünk, jövõ héten már akár komolyabban is. Lehûlés 7-10 napon belül teljesen esélytelen szerencsére. Nagy meglepetés lenne, ha az április (is) nem zárna komoly pozitív anomáliával.
Szerintem olyan nincs,hogy a Medárdot csont szárazsággal ússzuk meg.
Minden május,június produkál mókákat ám ,többször is bõven.
Én a medárdi idõszakot május 15.-tõl-június 30.-ig detektálom.
A váltás egyértelmûen elkezdõdött április 8.-án,az este érkezõ hidegfronttal.
Azóta nincs jóval átlag fölött a hõmérséklet,és a következõ 1-2 hétben sem látszik kiugróan nagy meleg,ez részben azért is van,mert az átlaghõmérséklet most már rohamosan emelkedik,hónap végén már eléri a 20 fokot is,így míg március közepén a 20 fokos meleg az átlagnál 10 fokkal bizonyult melegebbnek,addig április közepén már csak 3-4 fokkal melegebb az átlagnál,a hónap végén pedig már teljesen átlagnak megfelelõ.
Minden május,június produkál mókákat ám ,többször is bõven.
Én a medárdi idõszakot május 15.-tõl-június 30.-ig detektálom.
A váltás egyértelmûen elkezdõdött április 8.-án,az este érkezõ hidegfronttal.
Azóta nincs jóval átlag fölött a hõmérséklet,és a következõ 1-2 hétben sem látszik kiugróan nagy meleg,ez részben azért is van,mert az átlaghõmérséklet most már rohamosan emelkedik,hónap végén már eléri a 20 fokot is,így míg március közepén a 20 fokos meleg az átlagnál 10 fokkal bizonyult melegebbnek,addig április közepén már csak 3-4 fokkal melegebb az átlagnál,a hónap végén pedig már teljesen átlagnak megfelelõ.
Olyan szabály természetesen nincs, hogy a téli enyheségnek "megjön a böjtje" tavasszal. A közkeletû vélekedés tipikus példája a természettudományosan pallérozatlan elme torzításainak.
Az fölöttébb valószínû ugyan, hogy egy hosszasabb elõoldali-zonális idõszakot hátoldali helyzet, hidegbetörés vált fel -ez a szinoptikai ciklusból következik. De korántsem biztos, hogy a mégoly erõs lehûlés véget vet a tartósan túlmeleg idõszaknak. Lehet, hogy végül a lehûlés bizonyul epizódnak. Azaz, a sokak által emlegetett "böjt" csak böjtöcske, vagy még annyi sem.
Éghajlatingadozásról beszélhetünk, mikor több hónapig, esetleg néhány évig (sõt évtizedig!) is bizonyos áramlási muszterek dominanciára tesznek szert. Elég a tavaly október óta tartó elõoldali uralomra gondolni, mely éppen most megtörni látszik (de lehet, ez csupán a látszat!) Tartós elõoldali -vagy éppen hátoldali- cirkulációs hajlam értelemszerûen a megfelelõ hõanomáliát vonja maga után: az idõjárás sokáig feltûnõen meleg, avagy hideg. A mostanihoz hasonló meleg hónapok elõfordultak 1982-ben és 1983-ban, valamint a közelmúltban 2006-ban és 2007-ben. Amennyire jogosult ennek kapcsán éghajlatingadozást említeni, éppen annyira nem jogosult éghajlatváltozást kiáltani. Ehhez még sok évtizedes tendencia sem elég, talán néhány évszázados egyirányú változás kell hozzá. Nevetséges és bosszantó, mikor a média -s vele együtt sok szamár ember- egy, két enyhe tél után éghajlatváltozást, felmelegedést kiabál. Nem állítom, hogy egyáltalán nincs éghajlatváltozás, de pl. az idei enyhe telünk igen nagy részben nem ebbõl következett.
Ha megnéznénk a havi középhõmérsékletek többéves alakulását, azt találnánk, hogy az egy sok évtizedes éghajlati átlagérték körül ingadozik. Ebben az értelemben mindenképp van kompenzáció, azonban a görbe futása nem szabályos, nem szinuszgörbérõl van szó. A kilengés és a "böjtje" nem okvetlenül követik egymást. (Egyszer meg kellene nézni a szinoptikai helyzetek és a 850 hepán mért hõmérsékletek alakulását kifejezetten enyhe, illetve kifejezetten hideg teleket követõ tavaszokon és nyarakon. Nagy munkát igényel, de lehet, bele fogok vágni. Hátha "kibukik" valami összefüggés)
A lényegi kérdés viszont továbbra is kérdés marad: egy, az ideihez hasonló tél után a szinoptikai helyzetek elõfordulási gyakoriságát csak azok matematikai-statisztikai valószínûsége határozza meg, vagy a megelõzõ idõjárás hatással van arra -méghozzá kompenzatórikus jelleggel. Azaz, hogy a pénzdobálás képével éljek: az ötször egymás utáni "fej" növeli-e az írás valószínûségét? A pénzfeldobásnál valószínûleg nem, de azért ez is bonyolultabb annál, mint hogy 50%-os valószínûséggel dobunk fejeket, és szintén 50%-os valószínûséggel írásokat. Az érme ugyanis az élére is eshet!
Ezen a ponton nem állom meg, hogy offoljak kicsit és elmeséljek egy tudományos anekdotát.
Tudniiliik matematikailag meg lehet adni annak a valószínûségét, hogy az érme az egyik vagy a másik oldalára, vagy az élére esik. Ez a korong átmérõjének és vastagságának arányától függ. A látszólag pofonegyszerû, ártatlan fizikai probléma megoldása valójában nagyon harapós, hosszadalmas integrálszámítást igényel. Mérõ László Mit gondol a golyó? c. könyvében olvastam, hogy a szerzõ, aki profi matematikus, néhány napig elbabrált az integrálokkal, míg megkapta a helyes eredményt. Azt írja, anno állítólag Neumann Jánosnak is feltették társaságban a pénzérme kérdését. Õ pár percig gondolkodott, és kivágta a jó eredményt. Persze mindenki azt hitte, hogy Neumannak sikerült valami sokkal egyszerûbb utat találnia, melynek révén kikerülhetõ a sok integrálszámítás. Azonban mikor megkérték, árulja el végre, hogy csinálta, a neves matematikus azt felelte: "hát kiintegráltam!" Hiába, a zseni az zseni!
Az idõjárásra, a kilátásokra visszatérve: nagyon szabályos szinoptikai ciklus van most lefutóban. Minden a legnagyobb rendben zajlik: a polárfrontról lefûzödött, és Közép-Európában és a Mediterráneumban elöregedett ciklonná, hidegörvénnyé váló alacsony nyomás, a tõle északra záródó magasnyomású híd, a skandináv térségben AC uralom. Ez tipikusnak mondható.
A jövõ hét elején az északi magasnyomástól délre (térségünk felett is) viszonylag kis nyomásgradiens, ritkás izobárok, bárikus mocsárra emlékeztetõ helyzet. Többen már azt pedzegették, hogy itt nyárias jellegû szinoptikai képrõl, igazi KÜN-rõl lesz szó.
De vigyázat, a helyzet csak látszólagosan hasonlít ez utóbbihoz.
A szinoptikai ciklusok vége felé, a mediciklonos szakban már "kifogyóban van a szufla", átmenetileg könnyen kialakulhat sekély ciklonos, kis nyomásgradiensû kép. Az igazi nyári bárikus mocsárnál is ez a helyzet, csak nagyságrendekkel kifejezettebben: nyár második felében a meridionális hõkontraszt minimálissá válik, ezért a szinoptikiai ciklus a meridionális fázis végén rettenetesen lelassul, veszteglésbe kezd. Ilyenkor a közép-európai sekély örvények több hétig elforoghatnak egy helyben, és jó sokáig KÜN van nálunk.
Áprilisban azonban még jóval nagyobb a hõkontraszt, így valószínûleg hamarosan új ciklus indul, a "mocsárhelyzet" idõleges lesz. "Ûrtávlatban" ezt már adja is a GFS. Rövid északi zonalitás után 250 óra tájékán leszakad a hideg, a legfrissebb futás szerint éppen ránk.
A futások többsége ellenben tõlünk nyugatra, Nyugat-Európára adta a hidegleszakadást.
A Nyugat-Európára szakadó hideg, nálunk durva elõoldali melegedésekkel egyébként nagyon jellemzõ április második felére és májusra -tavaly és tavalyelõtt is ez a helyzet hozta a korai kánikulát. Oka feltehetõen az, hogy ilyenkorra lassan felszámolódik a szibériai hidegdepó, így a sarki hideg egyre inkább nyugatra, Grönland térségébe összpontosul. Tehát, az Atlanti-óceánon lesz adott az a meridionális hõkontraszt, mely a stabil polárfronti örvényesedést, következményes hidegleszakadásokat lehetõvé teszi. A hideglevegõ Európa atlanti partvidékét árasztja el, a ciklontevékenységnek is itt lesz a "súlypontja". Az alacsony nyomás, kis geopotenciál tartósan Délnyugat-Európa fölött rendezkedik be. Nagyon jól nyomon követhetõk voltak a fenti történések tavaly április legvégén, illetve májusban. Térségünk az alacsony nyomású területtõl északkeletre elhelyezkedve folyamatosan kapta a meleg, szubtrópusi légtömegeket.
A szituáció csíráit a mostani modellfutások is már gyakran adták. Ennek ellenére nem biztos, hogy ebbe az irányba mennek majd a folyamatok, és most is "kánikulai" május elé nézünk.
Élhetünk olyan hipotézissel is, hogy a leszakadó hideg AZT A VONALAT KÖVETI, AMELY MENTÉN A LEGNAGYOBB A HÕGRADIENS. Lehet, állításom légkörfizikailag nem állja meg a helyét, mindenesetre úgy látom, elég sok minden támogatja az elképzelésemet. Tavasszal az eurázsiai kontinens még elég hideg, a nagyobb hõkontraszt a lassan a grönlandi térségbe összpontosuló sarki hideg, illetve az azori térség meleg tengervizei között alakul ki. (Télen az északkelet-európai, szibériai hideg és a "meleg" Atlanti-óceán között áll fenn egy ék-dny irányú gradiens-vonal. Ez északkeleti hidegadvekciót hoz)
Tehát, a hideg az óceánra (ill. Európa atlanti partjára) szakad, térségünkben elõoldali délies áramlás fejlõdik ki. Késõbb, tavasz legvégén, nyár elején változik a helyzet. A kontinens erõs felmelegedése miatt már nem a Grönland-azori, hanem a Grönland-délkelet-európai hõkontraszt lesz a nagyobb. A hidegebb légtömegek éppen ezért ez utóbbi pályát fogják követni. Ennek bárikus megjelenési formája a pontusi minimum kiképzõdése, melynek "szívó hatása" folytán az észak-atlanti hideg, nedves légtömegek keletebbre fordulnak (medárdi esõk, hõcsökkenés)
Idén tél végén, tavasz elején Nyugat-Eurázsia szokatlanul meleg volt. Ezért nem lehetetlen, hogy a mostanában leszakadó hideg nem nyugati, hanem keleti pályát fog követni. Azaz Közép-Európát is rendszeresen érinti.
Érdemes lesz megfigyelni a következõ hetek folyamatait.
Az fölöttébb valószínû ugyan, hogy egy hosszasabb elõoldali-zonális idõszakot hátoldali helyzet, hidegbetörés vált fel -ez a szinoptikai ciklusból következik. De korántsem biztos, hogy a mégoly erõs lehûlés véget vet a tartósan túlmeleg idõszaknak. Lehet, hogy végül a lehûlés bizonyul epizódnak. Azaz, a sokak által emlegetett "böjt" csak böjtöcske, vagy még annyi sem.
Éghajlatingadozásról beszélhetünk, mikor több hónapig, esetleg néhány évig (sõt évtizedig!) is bizonyos áramlási muszterek dominanciára tesznek szert. Elég a tavaly október óta tartó elõoldali uralomra gondolni, mely éppen most megtörni látszik (de lehet, ez csupán a látszat!) Tartós elõoldali -vagy éppen hátoldali- cirkulációs hajlam értelemszerûen a megfelelõ hõanomáliát vonja maga után: az idõjárás sokáig feltûnõen meleg, avagy hideg. A mostanihoz hasonló meleg hónapok elõfordultak 1982-ben és 1983-ban, valamint a közelmúltban 2006-ban és 2007-ben. Amennyire jogosult ennek kapcsán éghajlatingadozást említeni, éppen annyira nem jogosult éghajlatváltozást kiáltani. Ehhez még sok évtizedes tendencia sem elég, talán néhány évszázados egyirányú változás kell hozzá. Nevetséges és bosszantó, mikor a média -s vele együtt sok szamár ember- egy, két enyhe tél után éghajlatváltozást, felmelegedést kiabál. Nem állítom, hogy egyáltalán nincs éghajlatváltozás, de pl. az idei enyhe telünk igen nagy részben nem ebbõl következett.
Ha megnéznénk a havi középhõmérsékletek többéves alakulását, azt találnánk, hogy az egy sok évtizedes éghajlati átlagérték körül ingadozik. Ebben az értelemben mindenképp van kompenzáció, azonban a görbe futása nem szabályos, nem szinuszgörbérõl van szó. A kilengés és a "böjtje" nem okvetlenül követik egymást. (Egyszer meg kellene nézni a szinoptikai helyzetek és a 850 hepán mért hõmérsékletek alakulását kifejezetten enyhe, illetve kifejezetten hideg teleket követõ tavaszokon és nyarakon. Nagy munkát igényel, de lehet, bele fogok vágni. Hátha "kibukik" valami összefüggés)
A lényegi kérdés viszont továbbra is kérdés marad: egy, az ideihez hasonló tél után a szinoptikai helyzetek elõfordulási gyakoriságát csak azok matematikai-statisztikai valószínûsége határozza meg, vagy a megelõzõ idõjárás hatással van arra -méghozzá kompenzatórikus jelleggel. Azaz, hogy a pénzdobálás képével éljek: az ötször egymás utáni "fej" növeli-e az írás valószínûségét? A pénzfeldobásnál valószínûleg nem, de azért ez is bonyolultabb annál, mint hogy 50%-os valószínûséggel dobunk fejeket, és szintén 50%-os valószínûséggel írásokat. Az érme ugyanis az élére is eshet!
Ezen a ponton nem állom meg, hogy offoljak kicsit és elmeséljek egy tudományos anekdotát.
Tudniiliik matematikailag meg lehet adni annak a valószínûségét, hogy az érme az egyik vagy a másik oldalára, vagy az élére esik. Ez a korong átmérõjének és vastagságának arányától függ. A látszólag pofonegyszerû, ártatlan fizikai probléma megoldása valójában nagyon harapós, hosszadalmas integrálszámítást igényel. Mérõ László Mit gondol a golyó? c. könyvében olvastam, hogy a szerzõ, aki profi matematikus, néhány napig elbabrált az integrálokkal, míg megkapta a helyes eredményt. Azt írja, anno állítólag Neumann Jánosnak is feltették társaságban a pénzérme kérdését. Õ pár percig gondolkodott, és kivágta a jó eredményt. Persze mindenki azt hitte, hogy Neumannak sikerült valami sokkal egyszerûbb utat találnia, melynek révén kikerülhetõ a sok integrálszámítás. Azonban mikor megkérték, árulja el végre, hogy csinálta, a neves matematikus azt felelte: "hát kiintegráltam!" Hiába, a zseni az zseni!
Az idõjárásra, a kilátásokra visszatérve: nagyon szabályos szinoptikai ciklus van most lefutóban. Minden a legnagyobb rendben zajlik: a polárfrontról lefûzödött, és Közép-Európában és a Mediterráneumban elöregedett ciklonná, hidegörvénnyé váló alacsony nyomás, a tõle északra záródó magasnyomású híd, a skandináv térségben AC uralom. Ez tipikusnak mondható.
A jövõ hét elején az északi magasnyomástól délre (térségünk felett is) viszonylag kis nyomásgradiens, ritkás izobárok, bárikus mocsárra emlékeztetõ helyzet. Többen már azt pedzegették, hogy itt nyárias jellegû szinoptikai képrõl, igazi KÜN-rõl lesz szó.
De vigyázat, a helyzet csak látszólagosan hasonlít ez utóbbihoz.
A szinoptikai ciklusok vége felé, a mediciklonos szakban már "kifogyóban van a szufla", átmenetileg könnyen kialakulhat sekély ciklonos, kis nyomásgradiensû kép. Az igazi nyári bárikus mocsárnál is ez a helyzet, csak nagyságrendekkel kifejezettebben: nyár második felében a meridionális hõkontraszt minimálissá válik, ezért a szinoptikiai ciklus a meridionális fázis végén rettenetesen lelassul, veszteglésbe kezd. Ilyenkor a közép-európai sekély örvények több hétig elforoghatnak egy helyben, és jó sokáig KÜN van nálunk.
Áprilisban azonban még jóval nagyobb a hõkontraszt, így valószínûleg hamarosan új ciklus indul, a "mocsárhelyzet" idõleges lesz. "Ûrtávlatban" ezt már adja is a GFS. Rövid északi zonalitás után 250 óra tájékán leszakad a hideg, a legfrissebb futás szerint éppen ránk.
A futások többsége ellenben tõlünk nyugatra, Nyugat-Európára adta a hidegleszakadást.
A Nyugat-Európára szakadó hideg, nálunk durva elõoldali melegedésekkel egyébként nagyon jellemzõ április második felére és májusra -tavaly és tavalyelõtt is ez a helyzet hozta a korai kánikulát. Oka feltehetõen az, hogy ilyenkorra lassan felszámolódik a szibériai hidegdepó, így a sarki hideg egyre inkább nyugatra, Grönland térségébe összpontosul. Tehát, az Atlanti-óceánon lesz adott az a meridionális hõkontraszt, mely a stabil polárfronti örvényesedést, következményes hidegleszakadásokat lehetõvé teszi. A hideglevegõ Európa atlanti partvidékét árasztja el, a ciklontevékenységnek is itt lesz a "súlypontja". Az alacsony nyomás, kis geopotenciál tartósan Délnyugat-Európa fölött rendezkedik be. Nagyon jól nyomon követhetõk voltak a fenti történések tavaly április legvégén, illetve májusban. Térségünk az alacsony nyomású területtõl északkeletre elhelyezkedve folyamatosan kapta a meleg, szubtrópusi légtömegeket.
A szituáció csíráit a mostani modellfutások is már gyakran adták. Ennek ellenére nem biztos, hogy ebbe az irányba mennek majd a folyamatok, és most is "kánikulai" május elé nézünk.
Élhetünk olyan hipotézissel is, hogy a leszakadó hideg AZT A VONALAT KÖVETI, AMELY MENTÉN A LEGNAGYOBB A HÕGRADIENS. Lehet, állításom légkörfizikailag nem állja meg a helyét, mindenesetre úgy látom, elég sok minden támogatja az elképzelésemet. Tavasszal az eurázsiai kontinens még elég hideg, a nagyobb hõkontraszt a lassan a grönlandi térségbe összpontosuló sarki hideg, illetve az azori térség meleg tengervizei között alakul ki. (Télen az északkelet-európai, szibériai hideg és a "meleg" Atlanti-óceán között áll fenn egy ék-dny irányú gradiens-vonal. Ez északkeleti hidegadvekciót hoz)
Tehát, a hideg az óceánra (ill. Európa atlanti partjára) szakad, térségünkben elõoldali délies áramlás fejlõdik ki. Késõbb, tavasz legvégén, nyár elején változik a helyzet. A kontinens erõs felmelegedése miatt már nem a Grönland-azori, hanem a Grönland-délkelet-európai hõkontraszt lesz a nagyobb. A hidegebb légtömegek éppen ezért ez utóbbi pályát fogják követni. Ennek bárikus megjelenési formája a pontusi minimum kiképzõdése, melynek "szívó hatása" folytán az észak-atlanti hideg, nedves légtömegek keletebbre fordulnak (medárdi esõk, hõcsökkenés)
Idén tél végén, tavasz elején Nyugat-Eurázsia szokatlanul meleg volt. Ezért nem lehetetlen, hogy a mostanában leszakadó hideg nem nyugati, hanem keleti pályát fog követni. Azaz Közép-Európát is rendszeresen érinti.
Érdemes lesz megfigyelni a következõ hetek folyamatait.
Ami késik, nem múlik, mostmár nincs hiányérzetem. Tökéletesen bejött a latolgatásod. 
Egyetértõen bólogatok
Az is jól látszik, hogy nincs olyan törvényszerûség az idõjárásban, hogy "majd megbosszulja magát tavasszal". Elõfordulhat, hogy egyes helyzetek hoznak markáns lehûlést, és az összhangba hozható az elõzõ hónapok enyhébb idõjárásával (lehet érdemes lenne vizsgálni tavaly március végét?). Viszont az is látszik, hogy vajmi kevés információt hordoz(ott) a jövõre nézve az elmúlt hónapok erõs pozitív anomáliája. Ez a komoly lehûlés, amiben néhányan már a visszavágást keresték, kemény 4 napos, maximum -3 °C-os T850 anomália volt a sokéves átlaghoz képest. Hogy aztán hetekre visszatérjünk a sokéves átlag fölé.
Az is jól látszik, hogy nincs olyan törvényszerûség az idõjárásban, hogy "majd megbosszulja magát tavasszal". Elõfordulhat, hogy egyes helyzetek hoznak markáns lehûlést, és az összhangba hozható az elõzõ hónapok enyhébb idõjárásával (lehet érdemes lenne vizsgálni tavaly március végét?). Viszont az is látszik, hogy vajmi kevés információt hordoz(ott) a jövõre nézve az elmúlt hónapok erõs pozitív anomáliája. Ez a komoly lehûlés, amiben néhányan már a visszavágást keresték, kemény 4 napos, maximum -3 °C-os T850 anomália volt a sokéves átlaghoz képest. Hogy aztán hetekre visszatérjünk a sokéves átlag fölé.
2010 májusát valóban nehéz lenne túlszárnyalni, nem is valószínû, hogy még akár csak meg is közelítjük.
Április közepére a nem annyira mérvadónak tartott hidmet.gov 30 napos elõre adta a hûvösebb idõszakot, úgy tûnik ez most bejön neki. Mondjuk egy erõsen pozitív anomáliás tavaszelõ utrán belefér így április idusán egy kis visszaesés, ez is épphogy átlag alá viszi így még nem jelent havi szinten negatív anomáliát sem, pláne, ha a hóvége koranyáriasra sikeredik.
Ugyanakkor a GFS egyre inkább pedzegeti a blockingos epizódot, többször is jelez kontinens ÉK felõl beáramló meleget, hovatovább az OMSZ anomália is a keleti országrészt számolja melegebbnek a Húsvétot követõ héten.Valami hasonló dolog sejlik fel nekem 2010 április májusában sõt júniusban is (augusztusban már olyan szkanderozós módon), csak drasztikusabb, sokkal inkább determinisztikus mértékben, most viszont inkább egy kb 1 hónapos epizódról vagy inkább ezalatt is folyamatosan átalakuló makrohelyzetrõl van szó... Valami azt sejteti, hogy közel van egy idõszak ami arról a bizonyos aranyat érõrõl szól majd, de ez lassan érik meg. 1-2 napra beragadó sekélyciklonok, örvények, nem túl hideg levegõvel, illetve elõoldalnál már "bárikus mocsárrá töltõdve", egy lassú nyugati irányítás által apránként a polárfrontból kiszaggatva kelet felé "taszigatva, lassan olvasztgatva". Tehát mindenféle irányú szelek, áramlások alakulnak ki így, jó eséllyel a zivatarok lokális hatások segítségével nap mint nap más-más tájaknak kedveznek majd. - a modellek is ezt dobálják, már ameddig a látómezejük ér. A zivatarfanok tehát boldogok lehetnek, de túl sokra, SC dömpingre ne számítsunk, legfeljebb villámárvizekre, itt ott jégverésre, de a téma a 2010 esnél mindenképp szelídebb marad majd.
Ebbõl számomra az is sejlik, hogy a távoli, de pl. Namias ciklus, illetve egyéb makroszinoptikai léptékben annyira már nem messze esõ Fagyosszentekkor legalább egy dolog, ami kellene a májusi fagyokhoz: a túl alacsony harmatpont, nem lesz meg...
Már így április közepe sem ezt sejteti: egy egy becsusszanó -2 fokos éjszakától nem esünk hasra, ( nem hogy ártana a termésnek, még jótékonynak is bizonyul a fuzáriumok és moniliákkal szemben) amikor kb 3 évente elõfordul -8 -9 is. Magam részérõl a következõ 1 héten belül induló tartósabb melegedésnél a kukorica és tök vetését már bevállalom.
Ugyanakkor a GFS egyre inkább pedzegeti a blockingos epizódot, többször is jelez kontinens ÉK felõl beáramló meleget, hovatovább az OMSZ anomália is a keleti országrészt számolja melegebbnek a Húsvétot követõ héten.Valami hasonló dolog sejlik fel nekem 2010 április májusában sõt júniusban is (augusztusban már olyan szkanderozós módon), csak drasztikusabb, sokkal inkább determinisztikus mértékben, most viszont inkább egy kb 1 hónapos epizódról vagy inkább ezalatt is folyamatosan átalakuló makrohelyzetrõl van szó... Valami azt sejteti, hogy közel van egy idõszak ami arról a bizonyos aranyat érõrõl szól majd, de ez lassan érik meg. 1-2 napra beragadó sekélyciklonok, örvények, nem túl hideg levegõvel, illetve elõoldalnál már "bárikus mocsárrá töltõdve", egy lassú nyugati irányítás által apránként a polárfrontból kiszaggatva kelet felé "taszigatva, lassan olvasztgatva". Tehát mindenféle irányú szelek, áramlások alakulnak ki így, jó eséllyel a zivatarok lokális hatások segítségével nap mint nap más-más tájaknak kedveznek majd. - a modellek is ezt dobálják, már ameddig a látómezejük ér. A zivatarfanok tehát boldogok lehetnek, de túl sokra, SC dömpingre ne számítsunk, legfeljebb villámárvizekre, itt ott jégverésre, de a téma a 2010 esnél mindenképp szelídebb marad majd.
Ebbõl számomra az is sejlik, hogy a távoli, de pl. Namias ciklus, illetve egyéb makroszinoptikai léptékben annyira már nem messze esõ Fagyosszentekkor legalább egy dolog, ami kellene a májusi fagyokhoz: a túl alacsony harmatpont, nem lesz meg...
Már így április közepe sem ezt sejteti: egy egy becsusszanó -2 fokos éjszakától nem esünk hasra, ( nem hogy ártana a termésnek, még jótékonynak is bizonyul a fuzáriumok és moniliákkal szemben) amikor kb 3 évente elõfordul -8 -9 is. Magam részérõl a következõ 1 héten belül induló tartósabb melegedésnél a kukorica és tök vetését már bevállalom.
A tudomány mai állása szerint semmiféle kapcsolat nincs az idõjárás és a holdfázisok között.(Ettõl persze még lehet!)
Ellenben két dologra mégiscsak gondolhatunk. Elõször is, a Namias-ciklusok átlagos hossza 4-6 hét, tehát a 4 hetes holdciklushoz elég közel van. Nem lehetetlen ezért, hogy az idõjárás egy idõre beálljon a "holdtölte környékén meridionális átrendezõdés" sémába.
Persze, ez csak látszólagos összefüggés, olyan "delel a nap, jön a postás" féle.
A másik igen kézenfekvõ, csak a régi egyszeri nép nem fogalmazta meg. Tavasz közepe után szállított fagy már nemigen fordul elõ nálunk, ergo a fagyhoz derült ég szükséges -mikor is látszik a (teli)hold.
Ellenben két dologra mégiscsak gondolhatunk. Elõször is, a Namias-ciklusok átlagos hossza 4-6 hét, tehát a 4 hetes holdciklushoz elég közel van. Nem lehetetlen ezért, hogy az idõjárás egy idõre beálljon a "holdtölte környékén meridionális átrendezõdés" sémába.
Persze, ez csak látszólagos összefüggés, olyan "delel a nap, jön a postás" féle.
A másik igen kézenfekvõ, csak a régi egyszeri nép nem fogalmazta meg. Tavasz közepe után szállított fagy már nemigen fordul elõ nálunk, ergo a fagyhoz derült ég szükséges -mikor is látszik a (teli)hold.
Nálunk az öregek az mondják hogy ez a dolog nem csak a májusi fagyokra igaz ,hanem úgy általában teliholdkor ha nem is mindig hidegebbre fordul az idõ,,most ahogy elnézem a modelleket április 15-én komoly lehûlés várható pont telihold lesz akkor,és akár komolyabb fagyok is lehetnek a völgyekben akár teljes fagyást is okozhat majd szerda csütörtök reggelre,bár a harmat pontot nem néztem akkora hogy milyen várható illetve nem is találtam meg ezt a térképet!Tegnap még nyoma sem volt ilyenkor a Gfs-en ennek a lehûlésnek ami most látszik ezt a lehûlést amennyiben bekövetkezik az ECMWF sokkal jobban megfogta már napokkal elõtte!
A fagyosszentekhez köthetõ egyik népi megfigyelés szerint, ha holdtölte van Szervác Pongrác Bonifáckor akkor nagyobb eséllyel van fagy. Idén május 14-én Bonifác napján lesz telehold.
Valaki tudna esetleg ennek statisztikailag utánanézni, hogy van alapja?
Teleholdas évek május 12-14
1903, 1911, 1922,1930, 1949,1957,1968,1976,1979,1987,2006
ha jól számolom.
Valaki tudna esetleg ennek statisztikailag utánanézni, hogy van alapja?
Teleholdas évek május 12-14
1903, 1911, 1922,1930, 1949,1957,1968,1976,1979,1987,2006
ha jól számolom.
Eddig én is azt a verziót támogattam, hogy áprilisban megbosszulja magát az enyhe tél. De úgy tûnik, semmi nem utal ilyesmire. A hónap második felére vizionált elõoldali helyzetbõl akár jelentõsebb csapadékösszegek is kijöhetnek, talán a legjobbkor, de jókora sanszot látok egy kora-nyárias fordulatra is és ezzel a csapadékszegény idõszak tovább folytatódására is.
A hidegmag centruma a pólushoz képest aszimmetrikusan el van tolódva, érdekes felállás, hogy az amerikai kontinens felé erõteljesebb hidegleszakadásokat produkál.
Talán azzal hogy az az aszimmetria a hidegmag zsugorodásával lassan helyre is billen egy lassú változást indít a jelenlegi zónális képben, elõször csak az északnyugati irányítás erõteljesebb jelenlétében nyilvánul meg (a következõ 1,5-2 hétben stagnáló - kissé csökkenõ átlag hõmérséklet a hullámzó jelleg fennmaradása mellett, szelesebb idõ, általában kicsit több - azaz helyenként inkább az eddigi semminél is több csapadék). Ezt követõen a változásra a GFS ORSC nek tûnõ futásai utalnak, ez egy félblockingos helyzet, DK-K felõl beáramló meleg levegõ, amely nagy bizonytalanság mellett akár Húsvétra tartósabb -4-5 naposkoranyári jelleget hozhat, de a hónap végéig erre mindenképpen számítok. Ugyanakkor ez a félblocking epizód jellegû lesz szerintem, és (vissza)állunk egy várhatóan lassabb periódusú félzónális felálláshoz, ez hasonlítani fog némileg a blocking jellegû felütéshez, és egy változatos nagyobb T ingázással és több csapadékkal jár majd. Igazán erõs lehûlés szerintem nem lesz, az ingázás inkább beragadó elõoldali helyzetekre és lassabban mozgó frontálzónákra fog erõsebben hatni. (teknõsödés,
-ok)- ebbõl az jöhet ki, hogy április és május elsõ kétharmada is pozitív anomáliás lehet, bár +2 foknál nagyobb eltérésre nem számítok
Talán azzal hogy az az aszimmetria a hidegmag zsugorodásával lassan helyre is billen egy lassú változást indít a jelenlegi zónális képben, elõször csak az északnyugati irányítás erõteljesebb jelenlétében nyilvánul meg (a következõ 1,5-2 hétben stagnáló - kissé csökkenõ átlag hõmérséklet a hullámzó jelleg fennmaradása mellett, szelesebb idõ, általában kicsit több - azaz helyenként inkább az eddigi semminél is több csapadék). Ezt követõen a változásra a GFS ORSC nek tûnõ futásai utalnak, ez egy félblockingos helyzet, DK-K felõl beáramló meleg levegõ, amely nagy bizonytalanság mellett akár Húsvétra tartósabb -4-5 naposkoranyári jelleget hozhat, de a hónap végéig erre mindenképpen számítok. Ugyanakkor ez a félblocking epizód jellegû lesz szerintem, és (vissza)állunk egy várhatóan lassabb periódusú félzónális felálláshoz, ez hasonlítani fog némileg a blocking jellegû felütéshez, és egy változatos nagyobb T ingázással és több csapadékkal jár majd. Igazán erõs lehûlés szerintem nem lesz, az ingázás inkább beragadó elõoldali helyzetekre és lassabban mozgó frontálzónákra fog erõsebben hatni. (teknõsödés,
-ok)- ebbõl az jöhet ki, hogy április és május elsõ kétharmada is pozitív anomáliás lehet, bár +2 foknál nagyobb eltérésre nem számítok
A hódarazáporok miatt hiányérzetem van, de egyébként gratulálok ehhez a latolgatáshoz!
Különösebb indexek nézegetése nélkül, ezért jó az alábbi leírást elolvasni, annyira következtetnék, hogy a polárfront egy amõbaszerû, periodikus hullámzású alakot vesz fel.
Ez jelentõsen eltér a tavaly ilyenkor tapasztalt "WACC" felállástól és elveti nálunk a tartós hátoldali helyzet lehetõségét.
Míg tavaly a pólusok és alacsonyabb szélességek közötti hõcsere a meleg pólus felé történõ erõs beáramlásával illetve az alacsonnyomású poláris hidegmag expanziójával majd ezen "gyûrûnek" a pozitív energiamérlegen történõ felmorzsolódással történt, most egy félzónális felállás melletti hullámveréssel valósul meg, valószínû van köze a télközépi viharciklonokhoz így jelentõs mértékû makrováltásról nem beszélnék, csupán az energiamérleg pozitívba fordulásának hatásáról. Ami a hétköznapokat illeti, a csendes derült tavaszkezdetet amolyan 3-5 napos hát illetve elõoldali váltakozás váltja fel, induláskor egy klasszikus 2 lépcsõs lehûlés lökésében feloldódva, ez kezdetben átlagban a mostani AC hoz képest légynomássüllyedéssel jár, késõbb pedig ingázni fog a légnyomás a hullám periódusától függõen, egy klasszikus 80 as évekbeni "bolondos áprilisi idõt" eredményezve 23 fokos "nyári" elõoldalakkal majd zivataros HF ekkel esetleg 1-2 nap múlva szeles 10 fok körüli hõmérsékletekkel és hódarazáporokkal rukkol elõ. Ez általában kicsivel az átlagos feletti középhõmérséklettel és némileg átlag alatti csapadékkal jár, de azért nem beszélünk csapadékhiányról. Ami bizonyos, az eddigi beragadós téma, vagy tartósan esõs vagy ködös vagy épp a jelenlegi tartósan napos idõ egy ideig nem lesz.
Ez jelentõsen eltér a tavaly ilyenkor tapasztalt "WACC" felállástól és elveti nálunk a tartós hátoldali helyzet lehetõségét.
Míg tavaly a pólusok és alacsonyabb szélességek közötti hõcsere a meleg pólus felé történõ erõs beáramlásával illetve az alacsonnyomású poláris hidegmag expanziójával majd ezen "gyûrûnek" a pozitív energiamérlegen történõ felmorzsolódással történt, most egy félzónális felállás melletti hullámveréssel valósul meg, valószínû van köze a télközépi viharciklonokhoz így jelentõs mértékû makrováltásról nem beszélnék, csupán az energiamérleg pozitívba fordulásának hatásáról. Ami a hétköznapokat illeti, a csendes derült tavaszkezdetet amolyan 3-5 napos hát illetve elõoldali váltakozás váltja fel, induláskor egy klasszikus 2 lépcsõs lehûlés lökésében feloldódva, ez kezdetben átlagban a mostani AC hoz képest légynomássüllyedéssel jár, késõbb pedig ingázni fog a légnyomás a hullám periódusától függõen, egy klasszikus 80 as évekbeni "bolondos áprilisi idõt" eredményezve 23 fokos "nyári" elõoldalakkal majd zivataros HF ekkel esetleg 1-2 nap múlva szeles 10 fok körüli hõmérsékletekkel és hódarazáporokkal rukkol elõ. Ez általában kicsivel az átlagos feletti középhõmérséklettel és némileg átlag alatti csapadékkal jár, de azért nem beszélünk csapadékhiányról. Ami bizonyos, az eddigi beragadós téma, vagy tartósan esõs vagy ködös vagy épp a jelenlegi tartósan napos idõ egy ideig nem lesz.
Ez hosszú lesz bocsánat. 
Változás kezdõdik jövõhéten idõjárásunkban. Ami a laikus hétköznapi
szemlélödõ embert illeti, lényegében véve, annyira nem változik
idõjárásunk. Inkább a meteorológiai, szakmai szempontból lesz/lehet
érdekes.
Nézzük a szakami részét:
Hazánkban kezdeti nyomáselrendezõdése fokozatos átalakuláson megy
keresztül az elkövetkezendõ 4-5 napban. A jelenlegi Északkelet Európai
anticiklon magasnyomási hídja (benyúlása) fokozatosan leválik, az
( "anya" ) anticiklonról. És önálló magasnyomású, zárt, Északi - tenger
központu anticiklonként folytatja tovább pályafutását. Elsõre
meridionális áramlásba fordulási egyik kulcsszereplõjévé válhatna, de
önálló Skandináv ciklon hiányában hamar hamvában holt áramlási képpé
válik.
Itt a korábbi facebookos (
Link ) bejegyzésemben (március 5 ) taglalt "el jõ a
félzonalitás vagy meridionális korszak kora." közül a félzonális fázis
látszik majd a jövõben kialakulni. Még sem tudok erre még a
szakzsargonban se konkrét példát mutatni.
Talán az észak-atlanti térség ciklikusságának, negatív fázis vagy a
Skandináv rendszer(Scandinavia pattern, SCA) , negatív fázisa illene a
most körvonalazodó makroszinoptikai képre. Vagy mindkettõ.
Amit jelenleg látunk Március 15-tõl, hogy az Ecmwf és Gfs is külön
utakon jár.
Az Ecm kihelyezi az Atlanti - óceánra a Brit szigetektõl nyugatra az
anticiklont és a Skandináv mély ciklon közös áramlási rendszerében
hátoldali hidegöblítése mélyen benyúlik Nyugat - majd Közép-európába.
A Gfs úgynev. peremciklonként leválló, majd önálló ciklonként a Kelet
- Európai síkságra betörõ ( az Északi - tengeribõl ) Brit központu (
-vá váló ) anticiklon közös áramlási rendszerében félblociking vagy
blociking féle verziót vizionál.
A helyzet bizonytalansága nem csak abban áll, hogy a kialakuló ciklon
peremciklonként kezdi pályafutását - ami valljuk be elég nehezen
megfogható helyzet, hanem a miatt is rezeg a léc -mint már fenntebb
mondtam - hol lesz az Ac központ?
A Gfs a két párost ( Brit Ac és Skandi ciklont hidegöblitésükkel
együtt) mint akit futószalagon vissznek keletebbre helyezi és hazánk
a Brit szigetekrõl Közép - Európára huzodó anticiklon alá kerül.
Fenntartva az ilyen Északi zonalitás féle képet.
Az Ecmwf ragaszkodik a kialakult teknösödési folyamathoz, bár egy
húron pendül a Gfs hidegnyelvével ami átvonulva rajtunk a Kelet -
Európai síkságra landolna. De!! Az helyzethez szükséges
kulcsfontosságu poziciókat nem ereszti helyén tartja azt. (Ac, Skandi
ciklon) Hanem (ez már ÛRIDÕ), hogy arról álmodik, hogy ki ki ujúló
teknöként újból lenyúlva hol Nyugat- vagy Közép - Európában fenntartsa
az alapvetõen ényi, északi áramlást.
Szakirodalomból idézve:
Az észak-atlanti térség negatív fázis
"A NARC erõs negatív fázisa (az index értéke kisebb, mint -0,9
a
következõ évek januárjában fordult elõ: 1962, 1974, 1975, 1983, 1984,
1988,1990, 1993, 1994, 1995, 1999, 2004 és 2007. Az említett helyzetek
átlagos mezõinek jellemzõi:
- A tengerszinti légnyomás anomália-térképét vizsgálva
ezúttal a NAO pozitív fázisával találunk sok hasonlóságot. Sõt, ebben
az esetben, ha lehet, még kevesebb eltérés mutatkozik, mint a NARC
pozitív fázisában. Az északi területeken egy erõs negatív, délen pedig
egy gyengébb pozitív anomália-központ látható. Elõbbi zóna Grönlandtól
Skandinávián át egészen a Jeges-tengerig húzódik, az utóbbi viszont
inkább csak az óceánon, Észak-Afrikában, illetve Délnyugat-Európában
jelentõs.
- A fent leírtak arra utalnak, hogy a NARC negatív fázisaiban, csakúgy
a pozitív NAO- és AO-idõszakokban, egy erõs zonális áramlási helyzet
alakul ki. Ez történt 1993 januárjában is, ekkor az enyhe
óceáni légtömegek a nyugatias irányítással akadálytalanul haladhatnak
kelet felé, az Észak-Európában vonuló ciklonok és a dél-európai
anticiklon közös áramlási rendszerében.
- A 850 hPa-os hõmérsékleti anomália-mezõ a kontinens
nagy részén az átlagosnál melegebb idõjárásra enged következtetni, ez
a zonális irányítás miatt nem is meglepõ. Ami a NAO-hoz képest
eltérés, hogy az anomália középpontja határozottan a kontinens
belsejében található (2 °C vagy annál magasabb értékekkel), ellenben a Jeges -
tengeren ezúttal csak mintegy 1 °C-os anomália adódik.
- A csapadék mennyiségének anomáliáiban gyakorlatilag
semmiféle nagyobb különbséget nem találunk a NAO pozitív fázisában
látotthoz képest. A déli részeken szárazabb, az északi területeken
pedig csapadékosabb az idõ a megszokottnál."
Skandináv rendszer(Scandinavia pattern, SCA), negatív fázisa
"A kontinens északkeleti felén negatív, délnyugati felén pedig pozitív
anomália jelentkezik. Ezúttal is az északkeleti térségben találunk erõsebb
eltéréseket: a középponti zónában – Skandináviában, Oroszország
északnyugati részén és a Norvég-tengeren – 8-10 hPa-val alacsonyabb a
nyomás a szokásosnál. A negatív anomália területe északon kiterjed
egészen Grönlandig, délen pedig mélyen benyúlik az eurázsiai kontinens
belsejébe. Az ellentétes elõjelû zóna középpontja az
Ibériai-félszigeten és attól nyugatra található, de itt jóval kisebb, csak 4-6 hPa-s anomália adódik. Ezen kívül pozitív értékeket láthatunk még Nyugat-Európában, a
Földközi-tenger medencéjében, Kis-Ázsiában, valamint Észak-Afrikában
is. Ebben a makroszinoptikus helyzetben a skandináv térségben,
valamint Északkelet-Európában nem épül ki a téli termikus anticiklon (illetve a
kontinens belseje felõl nem húzódik el idáig), és a ciklontevékenység
a megszokottnál erõsebb lesz. Ezzel egy idõben a kontinens déli részén
az azori anticiklon hatása a szokásosnál jobban érvényesül. Mindebbõl az
következik, hogy az SCA negatív fázisa alapvetõen egy zonális
irányítást
hoz magával, vagy pedig ha a délnyugat-európai anticiklon északabbra
húzódik, akkor egy ún. fél-zonális vagy fél-blocking szituáció
következik
be. Ez történt 1973 februárjában is, ekkor a nyugati áramlás
Nyugat-, Dél- és Közép-Európában gyakorta északnyugatira fordul, míg a
kontinens belsõ részein délnyugati áramlás jellemzõ. A közép-európai
régióban, illetve a Földközi-tenger középsõ medencéjében az is
elõfordulhat, hogy az észak-európai ciklonokhoz kapcsolódóan
peremciklonok alakulnak ki.
A negatív SCA-indexû idõszakokban Európa szinte egészén a
megszokottnál melegebb idõjárás uralkodik, legalábbis az átlagos
mezõket illetõen ez mondható el. A pozitív anomália súlypontja egy
délnyugatészakkeleti
irányú tengely mentén fekszik, ez a vonal az Ibériai-félszigettõl
Közép-Európán át a Kelet-európai síkságig húzódik. Ennek mentén az
átlagoshoz képest jellemzõen 1,5-2 °C-kal magasabb a hõmérséklet.
Negatív anomália csak a mediterrán térség déli részén, illetve
északon,
Grönland, Izland és a Jeges-tenger vidékén adódik.
- A csapadék-anomália térképén jól tükrözõdik az észak-európai
megerõsödõ ciklontevékenység és a dél-európai magasnyomás
dominanciája is. Elõbbi részeken jelentõs – akár havi 60-90 mm-t elérõ
–csapadéktöbbletet, utóbbi területen pedig ennél kisebb mértékû
csapadékhiányt tapasztalunk"
Akkor most mindkettõ van és lesz? Vagy egyik másik?
Szerintem elöbb Észak Atlanti negativ fázis, utánna Skandináv negativ. Feltéve, ha a
ényi hidegöblités képes lesz-e perem ciklonféléket generálni a
mediteránn térségben a hónap vége felé közeledve.
Változás kezdõdik jövõhéten idõjárásunkban. Ami a laikus hétköznapi
szemlélödõ embert illeti, lényegében véve, annyira nem változik
idõjárásunk. Inkább a meteorológiai, szakmai szempontból lesz/lehet
érdekes.
Nézzük a szakami részét:
Hazánkban kezdeti nyomáselrendezõdése fokozatos átalakuláson megy
keresztül az elkövetkezendõ 4-5 napban. A jelenlegi Északkelet Európai
anticiklon magasnyomási hídja (benyúlása) fokozatosan leválik, az
( "anya" ) anticiklonról. És önálló magasnyomású, zárt, Északi - tenger
központu anticiklonként folytatja tovább pályafutását. Elsõre
meridionális áramlásba fordulási egyik kulcsszereplõjévé válhatna, de
önálló Skandináv ciklon hiányában hamar hamvában holt áramlási képpé
válik.
Itt a korábbi facebookos (
Link ) bejegyzésemben (március 5 ) taglalt "el jõ a
félzonalitás vagy meridionális korszak kora." közül a félzonális fázis
látszik majd a jövõben kialakulni. Még sem tudok erre még a
szakzsargonban se konkrét példát mutatni.
Talán az észak-atlanti térség ciklikusságának, negatív fázis vagy a
Skandináv rendszer(Scandinavia pattern, SCA) , negatív fázisa illene a
most körvonalazodó makroszinoptikai képre. Vagy mindkettõ.
Amit jelenleg látunk Március 15-tõl, hogy az Ecmwf és Gfs is külön
utakon jár.
Az Ecm kihelyezi az Atlanti - óceánra a Brit szigetektõl nyugatra az
anticiklont és a Skandináv mély ciklon közös áramlási rendszerében
hátoldali hidegöblítése mélyen benyúlik Nyugat - majd Közép-európába.
A Gfs úgynev. peremciklonként leválló, majd önálló ciklonként a Kelet
- Európai síkságra betörõ ( az Északi - tengeribõl ) Brit központu (
-vá váló ) anticiklon közös áramlási rendszerében félblociking vagy
blociking féle verziót vizionál.
A helyzet bizonytalansága nem csak abban áll, hogy a kialakuló ciklon
peremciklonként kezdi pályafutását - ami valljuk be elég nehezen
megfogható helyzet, hanem a miatt is rezeg a léc -mint már fenntebb
mondtam - hol lesz az Ac központ?
A Gfs a két párost ( Brit Ac és Skandi ciklont hidegöblitésükkel
együtt) mint akit futószalagon vissznek keletebbre helyezi és hazánk
a Brit szigetekrõl Közép - Európára huzodó anticiklon alá kerül.
Fenntartva az ilyen Északi zonalitás féle képet.
Az Ecmwf ragaszkodik a kialakult teknösödési folyamathoz, bár egy
húron pendül a Gfs hidegnyelvével ami átvonulva rajtunk a Kelet -
Európai síkságra landolna. De!! Az helyzethez szükséges
kulcsfontosságu poziciókat nem ereszti helyén tartja azt. (Ac, Skandi
ciklon) Hanem (ez már ÛRIDÕ), hogy arról álmodik, hogy ki ki ujúló
teknöként újból lenyúlva hol Nyugat- vagy Közép - Európában fenntartsa
az alapvetõen ényi, északi áramlást.
Szakirodalomból idézve:
Az észak-atlanti térség negatív fázis
"A NARC erõs negatív fázisa (az index értéke kisebb, mint -0,9
akövetkezõ évek januárjában fordult elõ: 1962, 1974, 1975, 1983, 1984,
1988,1990, 1993, 1994, 1995, 1999, 2004 és 2007. Az említett helyzetek
átlagos mezõinek jellemzõi:
- A tengerszinti légnyomás anomália-térképét vizsgálva
ezúttal a NAO pozitív fázisával találunk sok hasonlóságot. Sõt, ebben
az esetben, ha lehet, még kevesebb eltérés mutatkozik, mint a NARC
pozitív fázisában. Az északi területeken egy erõs negatív, délen pedig
egy gyengébb pozitív anomália-központ látható. Elõbbi zóna Grönlandtól
Skandinávián át egészen a Jeges-tengerig húzódik, az utóbbi viszont
inkább csak az óceánon, Észak-Afrikában, illetve Délnyugat-Európában
jelentõs.
- A fent leírtak arra utalnak, hogy a NARC negatív fázisaiban, csakúgy
a pozitív NAO- és AO-idõszakokban, egy erõs zonális áramlási helyzet
alakul ki. Ez történt 1993 januárjában is, ekkor az enyhe
óceáni légtömegek a nyugatias irányítással akadálytalanul haladhatnak
kelet felé, az Észak-Európában vonuló ciklonok és a dél-európai
anticiklon közös áramlási rendszerében.
- A 850 hPa-os hõmérsékleti anomália-mezõ a kontinens
nagy részén az átlagosnál melegebb idõjárásra enged következtetni, ez
a zonális irányítás miatt nem is meglepõ. Ami a NAO-hoz képest
eltérés, hogy az anomália középpontja határozottan a kontinens
belsejében található (2 °C vagy annál magasabb értékekkel), ellenben a Jeges -
tengeren ezúttal csak mintegy 1 °C-os anomália adódik.
- A csapadék mennyiségének anomáliáiban gyakorlatilag
semmiféle nagyobb különbséget nem találunk a NAO pozitív fázisában
látotthoz képest. A déli részeken szárazabb, az északi területeken
pedig csapadékosabb az idõ a megszokottnál."
Skandináv rendszer(Scandinavia pattern, SCA), negatív fázisa
"A kontinens északkeleti felén negatív, délnyugati felén pedig pozitív
anomália jelentkezik. Ezúttal is az északkeleti térségben találunk erõsebb
eltéréseket: a középponti zónában – Skandináviában, Oroszország
északnyugati részén és a Norvég-tengeren – 8-10 hPa-val alacsonyabb a
nyomás a szokásosnál. A negatív anomália területe északon kiterjed
egészen Grönlandig, délen pedig mélyen benyúlik az eurázsiai kontinens
belsejébe. Az ellentétes elõjelû zóna középpontja az
Ibériai-félszigeten és attól nyugatra található, de itt jóval kisebb, csak 4-6 hPa-s anomália adódik. Ezen kívül pozitív értékeket láthatunk még Nyugat-Európában, a
Földközi-tenger medencéjében, Kis-Ázsiában, valamint Észak-Afrikában
is. Ebben a makroszinoptikus helyzetben a skandináv térségben,
valamint Északkelet-Európában nem épül ki a téli termikus anticiklon (illetve a
kontinens belseje felõl nem húzódik el idáig), és a ciklontevékenység
a megszokottnál erõsebb lesz. Ezzel egy idõben a kontinens déli részén
az azori anticiklon hatása a szokásosnál jobban érvényesül. Mindebbõl az
következik, hogy az SCA negatív fázisa alapvetõen egy zonális
irányítást
hoz magával, vagy pedig ha a délnyugat-európai anticiklon északabbra
húzódik, akkor egy ún. fél-zonális vagy fél-blocking szituáció
következik
be. Ez történt 1973 februárjában is, ekkor a nyugati áramlás
Nyugat-, Dél- és Közép-Európában gyakorta északnyugatira fordul, míg a
kontinens belsõ részein délnyugati áramlás jellemzõ. A közép-európai
régióban, illetve a Földközi-tenger középsõ medencéjében az is
elõfordulhat, hogy az észak-európai ciklonokhoz kapcsolódóan
peremciklonok alakulnak ki.
A negatív SCA-indexû idõszakokban Európa szinte egészén a
megszokottnál melegebb idõjárás uralkodik, legalábbis az átlagos
mezõket illetõen ez mondható el. A pozitív anomália súlypontja egy
délnyugatészakkeleti
irányú tengely mentén fekszik, ez a vonal az Ibériai-félszigettõl
Közép-Európán át a Kelet-európai síkságig húzódik. Ennek mentén az
átlagoshoz képest jellemzõen 1,5-2 °C-kal magasabb a hõmérséklet.
Negatív anomália csak a mediterrán térség déli részén, illetve
északon,
Grönland, Izland és a Jeges-tenger vidékén adódik.
- A csapadék-anomália térképén jól tükrözõdik az észak-európai
megerõsödõ ciklontevékenység és a dél-európai magasnyomás
dominanciája is. Elõbbi részeken jelentõs – akár havi 60-90 mm-t elérõ
–csapadéktöbbletet, utóbbi területen pedig ennél kisebb mértékû
csapadékhiányt tapasztalunk"
Akkor most mindkettõ van és lesz?
Vagy egyik másik? Szerintem elöbb Észak Atlanti negativ fázis, utánna Skandináv negativ. Feltéve, ha a
ényi hidegöblités képes lesz-e perem ciklonféléket generálni a
mediteránn térségben a hónap vége felé közeledve.
A hidmet.gov.rs havi elõre jelenleg kb 9 ig 10-12 fok közötti idõt vár a hét közepére 1-2 fok lehûléssel a hét legvégére visszaenyhüléssel, 9 utáni idõszak érdekes, ekkor kb 16 ig hûvösebb idõszakot vízionál, majd a hónap második felére a mostanihoz képest mintegy 5 fokkal ugrik mag a Tmax, erõteljes melegedésre utaló nyom a hónap fordulóján van, de erõs fenntartással kezelendõ.
Az elõrejelzés jan-feb vonatkozásában, nagyvonalakban elég jól bejött, azaz január 20 és február 2 közöt várt lényegében télies idõt. Volt azonban komoly buktája is, pl tavaly okrtóber eleje.
A jelenlegi T850 futása szerintem jellegtelen, ebbõl ítélni most nem lehet, csak annyit, hogy nem ragad még 3 héten át a 0 fokhoz, de átlagban talán igen.
A nyomásfáklya azonban sokatmondó, hétvégén gyenge elõoldal, majd hidegfront , hátoldali AC helyzet, sokminden az AC helyétõl függ, de valószínûsítem, hogy ekkor leginkább 13.- a körül van esélye a hegyvidéki megmaradó hónak, esetleg síkvidéki hózáporoknak, bár ezt megkérdõjelezi, hogy a csapadékhajlam már cökkenni fog. Még ekkor is közelíteni fogja 10 fokot nappal, habár éjszaka akár -5 is lehet. Aztán a lassú változás jegyében elõoldalra kerülünk idealisztikus Sándor-József-Benedeket hozva.
Az elõrejelzés jan-feb vonatkozásában, nagyvonalakban elég jól bejött, azaz január 20 és február 2 közöt várt lényegében télies idõt. Volt azonban komoly buktája is, pl tavaly okrtóber eleje.
A jelenlegi T850 futása szerintem jellegtelen, ebbõl ítélni most nem lehet, csak annyit, hogy nem ragad még 3 héten át a 0 fokhoz, de átlagban talán igen.
A nyomásfáklya azonban sokatmondó, hétvégén gyenge elõoldal, majd hidegfront , hátoldali AC helyzet, sokminden az AC helyétõl függ, de valószínûsítem, hogy ekkor leginkább 13.- a körül van esélye a hegyvidéki megmaradó hónak, esetleg síkvidéki hózáporoknak, bár ezt megkérdõjelezi, hogy a csapadékhajlam már cökkenni fog. Még ekkor is közelíteni fogja 10 fokot nappal, habár éjszaka akár -5 is lehet. Aztán a lassú változás jegyében elõoldalra kerülünk idealisztikus Sándor-József-Benedeket hozva.
Én nem emiatt aggódok. Szerintem satnya és rövidéletû lesz, ha lesz egyáltalán brit AC. Elkelne már egy hûvös csapadékos nyár, de nem hiszem, hogy ilyen lesz.
Én per pillanat inkább a lassan aktuális nyári félév várhatóan hûvös és csapadékos volta miatt aggódom. 
A modelleredmények fényében egyre valószínûbb a tartós blokkoló brit Ac kialakulása, ez pedig hosszú idõre keresztbe tehet a simogató tavaszi enyheségnek. Sõt, akár még a nyárra is rányomhatja bélyegét. Nagyon valószínû, hogy most isszuk meg a levét a téli enyheségnek. 
A modelleredmények fényében egyre valószínûbb a tartós blokkoló brit Ac kialakulása, ez pedig hosszú idõre keresztbe tehet a simogató tavaszi enyheségnek. Sõt, akár még a nyárra is rányomhatja bélyegét. Nagyon valószínû, hogy most isszuk meg a levét a téli enyheségnek.
Egy 2006-os publikációban olvasom, hogy a nagy ciklonaktivitás az Északi tenger nyugati része fölött 1-2 éves átfutási idõvel gyér téli jégborítást idézhet elõ a Barents tengeren. Ez viszont alacsonyabb átlagos légnyomási mezõket indukál, tovább rontva a skandináv AC-k kialakulási esélyét. Ennek és a hátunk mögötti tél tükrében nem jók az esélyek a következõ téli szezonra sem sajnos.
A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Meteorológiai társalgó (#22248
Én nem látok észak-atlanti AC-t, csak "középnyugat"-európai központút, aminek csak az ény-i pereme lenne a Brit-szigeteknél: Link
Operatívon ez még össze is kapcsolódna a keletivel Link , de csak enyhe idõt tudna behúzni, még keletrõl is. Link
Ez ECM még ennél is "délebbre" megy az AC kérdésben: Link
Ebbe én nem tudok belelátni hidegbetörési esélyeket, õszinén szólva a legnagyobb örömömre
Szerk: most látom, hogy a hónap közepérõl írsz: ezt viszont az idõtáv miatt nem tudom (még) komolyan venni. A diagrammon látható ír nyomásfáklyás növekedést szerintem valamennyire is komolyan vehetõ módon a fentebb említett közép-európai AC okozza inkább. Ebbõl "növeszti" ki a GFS 300 (!!!) óra felett a brit AC-t. Érdekességnek (most még) persze jó.
Operatívon ez még össze is kapcsolódna a keletivel Link , de csak enyhe idõt tudna behúzni, még keletrõl is. Link
Ez ECM még ennél is "délebbre" megy az AC kérdésben: Link
Ebbe én nem tudok belelátni hidegbetörési esélyeket, õszinén szólva a legnagyobb örömömre
Szerk: most látom, hogy a hónap közepérõl írsz: ezt viszont az idõtáv miatt nem tudom (még) komolyan venni. A diagrammon látható ír nyomásfáklyás növekedést szerintem valamennyire is komolyan vehetõ módon a fentebb említett közép-európai AC okozza inkább. Ebbõl "növeszti" ki a GFS 300 (!!!) óra felett a brit AC-t. Érdekességnek (most még) persze jó.
A Met. Társalgóban már többen is leírták, hogy jövõ hét végére alapvetõen változhat meg az európai makrokép: vagyis az anticiklonok egyre nagyobb területet hódíthatnak meg.
Addig még lesz egy-két elõoldali/hátoldali váltás, kisebb-nagyobb csapadékok, felmelegedés-lehûlés.
A magasnyomás térnyerése miatt aztán nálunk folytatódna az összességében enyhe idõszak, de talán az eddigieknél több napsütéssel. Persze márciusban köd/stratus még bõven beleköphet a levesbe, de már egyre kisebb tartóssággal.
Ami miatt viszont írok, bár extrém ûridõ, de mégis figyelemreméltó lehet: hónap közepére egyre gyakrabban dobja föl a GFS brit/észak-atlanti AC lehetõségét, ami bizony magában hordozza egy komolyabb hidegelöntés esélyét.
A helyi (ez esetben ír) légnyomás fáklya bizony eléggé felfelé szór, Link egy északi 850-es diagramon pedig látható ennek hatása. Link
Hazai vidékekre érve persze már erõsen felhígulna az északi hideg, de egy jó kis hózáporos, rövid hótakarós, vagy akár száraz, hûvös, keményebben fagyos intermezzo még így is kijöhetne a dologból.
Talán megint hûvös/hideg lesz az ünnep? Vagy marad az enyheség március közepére is? 1 hét múlva már okosabbak leszünk.
Addig még lesz egy-két elõoldali/hátoldali váltás, kisebb-nagyobb csapadékok, felmelegedés-lehûlés.
A magasnyomás térnyerése miatt aztán nálunk folytatódna az összességében enyhe idõszak, de talán az eddigieknél több napsütéssel. Persze márciusban köd/stratus még bõven beleköphet a levesbe, de már egyre kisebb tartóssággal.
Ami miatt viszont írok, bár extrém ûridõ, de mégis figyelemreméltó lehet: hónap közepére egyre gyakrabban dobja föl a GFS brit/észak-atlanti AC lehetõségét, ami bizony magában hordozza egy komolyabb hidegelöntés esélyét.
A helyi (ez esetben ír) légnyomás fáklya bizony eléggé felfelé szór, Link egy északi 850-es diagramon pedig látható ennek hatása. Link
Hazai vidékekre érve persze már erõsen felhígulna az északi hideg, de egy jó kis hózáporos, rövid hótakarós, vagy akár száraz, hûvös, keményebben fagyos intermezzo még így is kijöhetne a dologból.
Talán megint hûvös/hideg lesz az ünnep? Vagy marad az enyheség március közepére is? 1 hét múlva már okosabbak leszünk.
Pedig a hónap elejére gyökereiben változhat meg az idõjárásunk, a viharciklonok sokkal inkább Európa északi részére fejtenék ki hatásukat... már van verzió, ami összeköti a két nagy magasnyomású területet, például a friss ECM is ezzel állt elõ, de a 12Z még északi ciklonnal számolt, amit bár nem látott már, de erõs fronttal végzõdött volna..Van itt még bizonytalanság, annyi már kicsit nagyobb biztonsággal kimondható, hogy a február enyhe idõvel zárul, és a március is langyos, elõoldali helyzettel indulhat.
Nekem is az járt már többször a fejemben, hogy röhögnék, ha megismétlõdne a tavaly márciusi hóvihar... 
Igaz, az idei tél szinoptikai jellege eléggé különbözött a tavalyitól, és szubjektíve is teljesen más volt.
Ez azonban nem feltétlenül szól a megismétlõdés ellen. Hiszen a tavalyelõtti április végi kánikula is szinte ugyanabban a formában tért vissza tavaly április utolsó napjaiban, holott a szinoptikai elõzmények teljesen mások voltak.
Középtávon 2 lehetõség adódik véleményem szerint: vagy teljes makrocirkulációs átrendezõdés indul kb. egy hét múlva, elõoldal-mediciklon-északnyugati áramlás menetrenddel.
Vagy pedig a jelzett mély mediciklon a következõ futásokban peremciklonná korcsosul -valami olyasmivé, ami most is átvonult felettünk. S persze marad az elõoldali alaphelyzet fejlett északkeleti anticiklonnal.
Igaz, az idei tél szinoptikai jellege eléggé különbözött a tavalyitól, és szubjektíve is teljesen más volt.
Ez azonban nem feltétlenül szól a megismétlõdés ellen. Hiszen a tavalyelõtti április végi kánikula is szinte ugyanabban a formában tért vissza tavaly április utolsó napjaiban, holott a szinoptikai elõzmények teljesen mások voltak.
Középtávon 2 lehetõség adódik véleményem szerint: vagy teljes makrocirkulációs átrendezõdés indul kb. egy hét múlva, elõoldal-mediciklon-északnyugati áramlás menetrenddel.
Vagy pedig a jelzett mély mediciklon a következõ futásokban peremciklonná korcsosul -valami olyasmivé, ami most is átvonult felettünk. S persze marad az elõoldali alaphelyzet fejlett északkeleti anticiklonnal.
Igen, a T-t igencsak magasra veszi a GFS és az ECM is, ebbõl sok hó nem néz ki...még. Mostanában mindig az jut eszembe, hogy márciusban micsoda hidegek és havak voltak , miért ne lehetne most is. Csak aztán eszembe jut, hogy itt télen sem volt 3 centinél több hó, miért lenne épp tavasszal. Most látni, hogy milyen kivételes volt ÉNy-on a tavalyi jan-márc. idõszak a maga másfél méter leesõ havával. Én most 88-ba kapaszkodom, akkor emlékeim szerint ugyanilyen tél volt, a végén mégis lett egy szép havazás, bár gyorsan olvadásnak indult.
Az is érdekes, hogy 2012-ben március elején kaptunk egy kis száraz "lábas" (azért volt még 0 fokos napi közép is,keleten persze hidegebb volt)hideget keletrõl. Február végén 15 fok körüli meleg lett a nagy zordság után,mindenki végérvényes tavaszt kiáltott, aztán -5-10 fokok röpködtek éjszakánként pár napig az országban. Mivel ború,csapadék nem volt, a napsütés a nappali órákban ellensúlyozta a hideget és hó nélkül nem volt téli érzetünk, de gyorsan fordulatot vett az idõ a 15 fokos melegek után.
Az is érdekes, hogy 2012-ben március elején kaptunk egy kis száraz "lábas" (azért volt még 0 fokos napi közép is,keleten persze hidegebb volt)hideget keletrõl. Február végén 15 fok körüli meleg lett a nagy zordság után,mindenki végérvényes tavaszt kiáltott, aztán -5-10 fokok röpködtek éjszakánként pár napig az országban. Mivel ború,csapadék nem volt, a napsütés a nappali órákban ellensúlyozta a hideget és hó nélkül nem volt téli érzetünk, de gyorsan fordulatot vett az idõ a 15 fokos melegek után.
Eszerint mégiscsak beerõltetné magát egy teknõ a kontinens centrumába, a mediciklonális szakasza nagyon szépen kimélyülne, és a mediciklont aztán az északkeleti és délnyugati AC-k annak rendje s módja szerint lefûznék. Azaz, pár nap alatt lefutna az új szinoptikai ciklus.
Elég közel van idõben az esemény, és már több futás is ilyesmiket adott.
A bibi csak az, hogy egyrészt megfigyelésem szerint a GFS szereti eltúlozni mind az alacsony, mind a magas légnyomás-értékeket. Ergo, ha létre is jön a med, lehet, nem mélyül ki ennyire.
Másrészt nem mutatkozik elegendõ hideglevegõ a hátoldalon: a 0 fokos T850 éppen hogy bejön a Dunántúlra.
Ilyen kép mellett a havazás több, mint necces. Aztán lehet, majd javítanak ezen a modellek -vagy rontanak...
Elég közel van idõben az esemény, és már több futás is ilyesmiket adott.
A bibi csak az, hogy egyrészt megfigyelésem szerint a GFS szereti eltúlozni mind az alacsony, mind a magas légnyomás-értékeket. Ergo, ha létre is jön a med, lehet, nem mélyül ki ennyire.
Másrészt nem mutatkozik elegendõ hideglevegõ a hátoldalon: a 0 fokos T850 éppen hogy bejön a Dunántúlra.
Ilyen kép mellett a havazás több, mint necces. Aztán lehet, majd javítanak ezen a modellek -vagy rontanak...
Lehet, hogy nem jól látom, de egy hét múlva a GFS szerint a ciklonok épphogy visszahúzódnának az Atlantikumban és az AC satu erõsödne.Tõlünk Ény-ra az orosz és azori összezárna a Balkán felett meg egy óriási medi lenne. Ebbõl ény-on havazás is lehetne, mint 88 február végén. Nem térne vissza a zord hideg, de mindenképpen negatív anomália alakulna ki a medi hátoldali hidege miatt.Ez egy ûridei eszmefuttatás, nem is kell komolyan venni.
Alapvetõen egyetértve az általad leírtakkal, én a szinoptikai ciklusok "szemüvegén át" is szemügyre veszem a helyzetet. Tudni kell, hogy a ciklusnak nemcsak idõbeli, de térbeli lefolyása is van. Az új ciklus mindig az Észak-Atlantikumban kezdõdik, a hozzá tartozó légnyomási és légáramlási mintázat onnan terjed fölénk -míg a régi, halódó ciklus szinoptikai nyomait tõlünk keletre, délkeletre kell keresni.
Jelenleg a régi ciklus meridionális, ill. az új ciklus elõoldali szakának határán "lecövekeltek" a folyamatok. A légnyomási, légáramlási kép ennek felel meg.
Ebbõl az következik, hogy az északkeleti blokkoló anticiklontól hidegelárasztást már nemigen várhatunk. Igaz, nagy néha retrográd is mozoghat a ciklus, mégis, az hogy a mostani elõoldali-peremciklonos felállást közvetlenül szárazföldi hideglevegõ beáramlása kövesse, igazi rendkívüliség volna.
Hidegáramlást a következõ ciklus meridionális szakától remélhetünk tehát. A jövõ hét vége felé megújuló elõoldali délies áramlás elõjele lehet annak, hogy a következõ szinoptikai ciklus végre mozgásba jön. A ciklon-elõoldalt zonalitásnak kell követnie, de ez lehet egészen rövid idõtartamú (néhány napos) is. Utána pedig hidegelárasztás északnyugatról, valamivel késõbb talán mediciklon. Mediciklon nélkül a te B. verziód állna elõ, mediciklonnal pedig az A. verzió.
De természetesen az sem elképzelhetetlen, hogy mégsem jön gyors mozgásba a soron következõ ciklus, hanem megmaradunk idõben is a régi és új határán, az elõoldali-peremciklonos szöszmötölésnél (C verzió)
A magam részérõl én ezt tartom a legvalószínûbbnek. Március elsõ dekádja nem hiszem, hogy alapvetõ makrocirkulációs átrendezõdést hozzon -de majd meglátjuk.
Jelenleg a régi ciklus meridionális, ill. az új ciklus elõoldali szakának határán "lecövekeltek" a folyamatok. A légnyomási, légáramlási kép ennek felel meg.
Ebbõl az következik, hogy az északkeleti blokkoló anticiklontól hidegelárasztást már nemigen várhatunk. Igaz, nagy néha retrográd is mozoghat a ciklus, mégis, az hogy a mostani elõoldali-peremciklonos felállást közvetlenül szárazföldi hideglevegõ beáramlása kövesse, igazi rendkívüliség volna.
Hidegáramlást a következõ ciklus meridionális szakától remélhetünk tehát. A jövõ hét vége felé megújuló elõoldali délies áramlás elõjele lehet annak, hogy a következõ szinoptikai ciklus végre mozgásba jön. A ciklon-elõoldalt zonalitásnak kell követnie, de ez lehet egészen rövid idõtartamú (néhány napos) is. Utána pedig hidegelárasztás északnyugatról, valamivel késõbb talán mediciklon. Mediciklon nélkül a te B. verziód állna elõ, mediciklonnal pedig az A. verzió.
De természetesen az sem elképzelhetetlen, hogy mégsem jön gyors mozgásba a soron következõ ciklus, hanem megmaradunk idõben is a régi és új határán, az elõoldali-peremciklonos szöszmötölésnél (C verzió)
A magam részérõl én ezt tartom a legvalószínûbbnek. Március elsõ dekádja nem hiszem, hogy alapvetõ makrocirkulációs átrendezõdést hozzon -de majd meglátjuk.
A következõ napokban hazánk úgy mond "kereszttûzben" lesz, azaz kelet felõl az erõs AC, nyugat felõl pedig a viharciklonok ostromolnak majd minket, kaotikus áramlás képet adva hazánkban. Az AC több modell szerint is bepróbálkozik majd, de viszonylag enyhe levegõ tölti ki, így ettõl télies fordulatot nem várhatunk..viszont a hónap végétõl az azori AC is egyre közelebb kerül Európához, ami a teknõt, így ciklonokat is egyre inkább a szárazföld belseje felé nyomhatja majd...ez eleinte egyértelmû elõoldalnak látszik, ismét sok csapadékkal, de hosszútávon még télies fordulatra is alkalmas lehet a helyzet.
A: Mediterrán ciklon, nem túl hideg, óceáni légtömegekkel, azaz nem megmaradó havazás, hózáporok.
B: Tõlünk északra viharciklon, nálunk markáns hidegfront, ez szintén óceáni jellegû elárasztás lenne, szeles, záporos napokkal.
"C" lehetõségként a két magasnyomás közti jellegtelen, továbbra is kaotikus áramlást jelölném, ez továbbra is enyhe idõvel járni és kevesebb csapadékkal, de erre látom egyelõre a legkisebb esélyt.
...a tartósabb téli váltás ellen szól, hogy még mindig iszonyatos mennyiségû hideg lesz Kanada felett, ezért a viharciklonok hamar összeroppanthatják az AC-t, ami a mostanihoz hasonló idõt hozza, mint azt jól tudjuk már.
Egy dolog biztos, csapadékos periódusba léptünk, hogy a légkör hajlandó-e még ezt szilárd halmazállapotban is megmutatni, az talány..
A: Mediterrán ciklon, nem túl hideg, óceáni légtömegekkel, azaz nem megmaradó havazás, hózáporok.
B: Tõlünk északra viharciklon, nálunk markáns hidegfront, ez szintén óceáni jellegû elárasztás lenne, szeles, záporos napokkal.
"C" lehetõségként a két magasnyomás közti jellegtelen, továbbra is kaotikus áramlást jelölném, ez továbbra is enyhe idõvel járni és kevesebb csapadékkal, de erre látom egyelõre a legkisebb esélyt.
...a tartósabb téli váltás ellen szól, hogy még mindig iszonyatos mennyiségû hideg lesz Kanada felett, ezért a viharciklonok hamar összeroppanthatják az AC-t, ami a mostanihoz hasonló idõt hozza, mint azt jól tudjuk már.
Egy dolog biztos, csapadékos periódusba léptünk, hogy a légkör hajlandó-e még ezt szilárd halmazállapotban is megmutatni, az talány..
Érdekes, hogy ma kora délután a kérdésen gondolkozva nekem is pont ez a szó járt a fejemben: INICIÁLÁS.
Úgy látom, hogy ennek a kisebbfajta földrésznyi, belföldi jégtakaróval fedett szigetnek (mely végsõ soron az északi sarkvidék "Antarktisza") a mindig erõsen fagyos levegõje iniciálja õsz elején a sarkvidéki, s nagy valószínûséggel még a nyugat-szibériai hidegbázisnak is a kialakulását. A Grönlandról kiinduló fagyos légtömegek deponálódnak, s hûlnek tovább a szubarktikus szárazföldek "jégszekrényeiben".
Elképzelhetõ, hogy a Hudson-öböl környéke, és Nyugat-Szibéria valamilyen módon "megosztozik" a grönlandi fagyos levegõn a téli hidegmagok kialakulásának kezdetén.
Idén a zárt jet (magas indexértékek!) miatt erõs volt a sarkvidék keleti szélrendszere, ezért a grönlandi hidegnek praktikusan az egésze nyugat felé fordult, és az amerikai poláris szigetvilágba deponálódott. Nyugat-Szibériai pedig alig kapott belõle. Ez az elképzelés mindenesetre jól magyarázza az idei tél makroszinoptikai jellegzetességét.
Úgy látom, hogy ennek a kisebbfajta földrésznyi, belföldi jégtakaróval fedett szigetnek (mely végsõ soron az északi sarkvidék "Antarktisza") a mindig erõsen fagyos levegõje iniciálja õsz elején a sarkvidéki, s nagy valószínûséggel még a nyugat-szibériai hidegbázisnak is a kialakulását. A Grönlandról kiinduló fagyos légtömegek deponálódnak, s hûlnek tovább a szubarktikus szárazföldek "jégszekrényeiben".
Elképzelhetõ, hogy a Hudson-öböl környéke, és Nyugat-Szibéria valamilyen módon "megosztozik" a grönlandi fagyos levegõn a téli hidegmagok kialakulásának kezdetén.
Idén a zárt jet (magas indexértékek!) miatt erõs volt a sarkvidék keleti szélrendszere, ezért a grönlandi hidegnek praktikusan az egésze nyugat felé fordult, és az amerikai poláris szigetvilágba deponálódott. Nyugat-Szibériai pedig alig kapott belõle. Ez az elképzelés mindenesetre jól magyarázza az idei tél makroszinoptikai jellegzetességét.
Köszönöm a nagyon jó,és érthetõ elmélkedésed a témában. Ezek a tiszta ,lényegi gondolatok segítenek tán sokunknak megérteni a "miérteket".S így könnyebb megbékélni az idei szezon számunkra csúfos kudarcával is. Ami Grönland kérdését illeti, már ifjú korom óta sejtettem, hogy nagyon fontos tényezõje az Amcsi télnek. Azt figyeltem meg, hogy a földrajzi atlaszok, és maga a tantárgy is elsiklott -ezen valójában óriási terület jelentõségét illetõen. S nem csak meteorológiai síkon, hanem egyéb tekintetben is. Az emberek jó része ha tudja is hol lehet, leginkább egy egyszerû szigetre gondol. Valójában?? Földrész nagyságú terület,ahol a felhalmozódó hideg levegõ mindenkor iniciálója lehet meteorológiailag nagy léptékû idõjárási "jelenségeknek".-(is)
Úgy van, ahogy mondod: a zonális áramlás sebességének növekedése a polárfronton örvényesedéshez vezet. Az örvénykezdemények ellenben csak ott tudnak kifejlõdni, stabil ciklonná válni s ezáltal a zonális áramlást meridionálisba fordítani, ahol kellõen nagy az é-d-i hõkontraszt a polárfront két oldala között.
A polárfronti zonális áramlás sebessége közvetlenül a nyomásgradienstõl függ, de az említett hõkontraszt a nyomásgradienst is befolyásolja.
Úgy képzelem (hozzátéve, hogy nem vagyok profi szakmabeli), hogy mivel a jet egységes áramlási rendszer, annak sebességét az EGÉSZ HEMISZFÉRA átlagos nyomásgradiense -és meridionális hõkontrasztja - határozza meg. A stabil ciklonosodást, meridionálisba váltást és hidegleszakadást ellenben a lokálisan nagyra nõtt hõkontraszt váltja ki, ez a fentihez képest HELYI jelenség.
Elképzelhetõ ezért, hogy hemiszférikusan zárt, azaz nem meanderezõ, gyors jet mellett is egy-két helyen (ahol nagy a hõkontraszt) kegyetlen mélyre szakad a hideg, lokálisan tartós meridionalitás lép fel. Épp, mint az idén Észak-Amerika esetében.
Úgy látszik, egészen más hemiszférikus felállás alapján jön létre a nyugat-eurázsiai, ill. az észak-amerikai zord tél. Nálunk "nyitott", mélyre meanderezõ jet, negatív indexértékek mellett hideg a tél, mert az ilyenkor gyenge nyugati drift miatt csökkentek az atlanti hatások, a szárazföldiek ellenben erõsek.
Észak-Amerikának viszont jó a pozitív indexértékek melletti zárt jet, mert az nem engedi mindenfelé "elkóbászolni" a grönlandi hidegtömeget, hanem a jet-tel párhuzamos, de ellenkezõ irányú sarki keleti áramlás szépen betolja a Hudson-öböl medencéjébe. A befagyó tengerfelszín fölött a megülepedõ hideglevegõ tovább hûl, és létrehozza azt a bõdült hidegmagot Grönlandtól nyugatra, mely Kanadának és az USA keleti felének ezen a télen biztosította az ismétlõdõ hidegleszakadásokat, fagyhullámokat.
A polárfronti zonális áramlás sebessége közvetlenül a nyomásgradienstõl függ, de az említett hõkontraszt a nyomásgradienst is befolyásolja.
Úgy képzelem (hozzátéve, hogy nem vagyok profi szakmabeli), hogy mivel a jet egységes áramlási rendszer, annak sebességét az EGÉSZ HEMISZFÉRA átlagos nyomásgradiense -és meridionális hõkontrasztja - határozza meg. A stabil ciklonosodást, meridionálisba váltást és hidegleszakadást ellenben a lokálisan nagyra nõtt hõkontraszt váltja ki, ez a fentihez képest HELYI jelenség.
Elképzelhetõ ezért, hogy hemiszférikusan zárt, azaz nem meanderezõ, gyors jet mellett is egy-két helyen (ahol nagy a hõkontraszt) kegyetlen mélyre szakad a hideg, lokálisan tartós meridionalitás lép fel. Épp, mint az idén Észak-Amerika esetében.
Úgy látszik, egészen más hemiszférikus felállás alapján jön létre a nyugat-eurázsiai, ill. az észak-amerikai zord tél. Nálunk "nyitott", mélyre meanderezõ jet, negatív indexértékek mellett hideg a tél, mert az ilyenkor gyenge nyugati drift miatt csökkentek az atlanti hatások, a szárazföldiek ellenben erõsek.
Észak-Amerikának viszont jó a pozitív indexértékek melletti zárt jet, mert az nem engedi mindenfelé "elkóbászolni" a grönlandi hidegtömeget, hanem a jet-tel párhuzamos, de ellenkezõ irányú sarki keleti áramlás szépen betolja a Hudson-öböl medencéjébe. A befagyó tengerfelszín fölött a megülepedõ hideglevegõ tovább hûl, és létrehozza azt a bõdült hidegmagot Grönlandtól nyugatra, mely Kanadának és az USA keleti felének ezen a télen biztosította az ismétlõdõ hidegleszakadásokat, fagyhullámokat.
Nem tudom, hogy mondjam még neked. Az idõjárás sem a logikát sem a modellek nem ismeri. 80 milliószor leírtam és újra leírom, hogy simán nem kell bekövetkeznie se télnek a tavaszban, se fagyos májusnak vagy április hónak. Simán kitavaszodtunk és ennyi a történet. Még jöhet hó és bármi de nincs kötelezettsége, nincs logikus menete a dolognak. Folytatódhat a nyugati irányítás még akár fél évig is vagy még tovább.
Továbbra is minden afféle hajlik, hogy jó két hétig nyugati-délnyugati dominancia lesz. Egyelõre változás nincs benne.
Továbbra is minden afféle hajlik, hogy jó két hétig nyugati-délnyugati dominancia lesz. Egyelõre változás nincs benne.
Nem futunk köröket azért vagyunk, hogy megbeszéljük. Természetesen a szibériai maximum úgy április közepéig él és erõs, mivel a napforduló március 21 körül van. De hazánkat nézve a földrajzi elhelyezkedés miatt ez egy hónappal hamarabb következik be. Mármint nem a napforduló hanem a besugárzás mértékére gondoltam:-) Tény lehet kemény tél még bõ 1,5 hónapig is akár, de ehhez már több minden kell, mint a hónap elején vagy januárban. Csak ennyit írtam semmi mást.
Igen érdekes amit írsz. Ezek szerint az erõs zonalitás az örvényesség növelését idézi elõ a polár fronton,ezt értem. DE akkor szinte kiszámíthatatlan , hogy mikor történik a kataklizma szerû váltás. A modellek milyen tényezõk alapján "sejtik" meg ennek lehetõségét hosszabb távon, adott térségre??
Ha megnézed az utóbbi idõszak hõeloszlását az északi sarkvidéken és környékén, az elõzõek tükrében nem fogsz csodálkozni az amerikai és a távol-keleti meridionalitáson, hidegleszakadásokon.
Sokat mondó tény, hogy a meridionális hõkontraszt növekedése a nyomásgradiens növelésén keresztül megnöveli a zonális jet sebességét, azaz, a zonalitásnak "segít be".
Másik oldalról viszont a polárfronti örvényesedést segíti, ezzel végsõ fokon a cirkuláció meridionálisra váltását. Ez az ellentmondás teszi olyan érdekessé a polárfronti történéseket.
Hogy a növekvõ hõkontraszt kiváltotta örvényesedési hajlam mikor gyõzi le a szintén a növekvõ hõkontraszt által felkorbácsolt zonális áramlást, s hogy milyen hirtelen, és kataklizma-szerû az átbillenés, szintén érdekes kérdés.
Úgy hiszem, a felgyorsult zonális légáramlásból adódó hatalmas mozgási energia hirtelen alakul rotációssá, ezzel lehet összefüggésben a teknõk rapid fejlõdése, az általában igen gyors ciklogenezis a mérsékelt szélességeken.
Sokat mondó tény, hogy a meridionális hõkontraszt növekedése a nyomásgradiens növelésén keresztül megnöveli a zonális jet sebességét, azaz, a zonalitásnak "segít be".
Másik oldalról viszont a polárfronti örvényesedést segíti, ezzel végsõ fokon a cirkuláció meridionálisra váltását. Ez az ellentmondás teszi olyan érdekessé a polárfronti történéseket.
Hogy a növekvõ hõkontraszt kiváltotta örvényesedési hajlam mikor gyõzi le a szintén a növekvõ hõkontraszt által felkorbácsolt zonális áramlást, s hogy milyen hirtelen, és kataklizma-szerû az átbillenés, szintén érdekes kérdés.
Úgy hiszem, a felgyorsult zonális légáramlásból adódó hatalmas mozgási energia hirtelen alakul rotációssá, ezzel lehet összefüggésben a teknõk rapid fejlõdése, az általában igen gyors ciklogenezis a mérsékelt szélességeken.
Elméletileg a meridionális hõkontraszttól. A jet ott hullámzik be és vet hurkot, ott lesz blocking és hidegleszakadás, ahol ez megfelelõen nagy.
Egy nemcsak terminológiai ellentmondásra szeretnék rávilágítani. A zonalitás uralama ugyanis térben értelmezhetõ csak, térben korlátozott fogalom. Lehetnek olyan telek, amikor az egész félgömbön zonalitás uralkodik, de ez szerintem nagyon ritka. Talán a 90-es évek elsõ felében voltak ilyen telek. A többi esetben - amely véleményem szerint azonban az esetek túlnyomó része - a zonalitás a félgömbnek csak egy részére korlátozódik. Érdekes lenne körüljárni, hogy hemiszférikus nézõpontból tekintve milyen lehetséges konfigurációk állhatnak elõ zonalitás-meridionalitás tekintetében.
Ez annak kapcsán jutott eszembe, hogy idén már másodjára számol be a sajtó a Japánban tapasztalt szokatlanul hideg és havas télrõl is. Amerika már a könyökünkön jön ki. Tehát Észak-Amerikában és a Távol-Keleten meridionális az áramlási kép, miközben nálunk zonális. De vajon mitõl függ ennek a konfigurációnak a létrejötte, fennállása?
Ez annak kapcsán jutott eszembe, hogy idén már másodjára számol be a sajtó a Japánban tapasztalt szokatlanul hideg és havas télrõl is. Amerika már a könyökünkön jön ki. Tehát Észak-Amerikában és a Távol-Keleten meridionális az áramlási kép, miközben nálunk zonális. De vajon mitõl függ ennek a konfigurációnak a létrejötte, fennállása?
Annyit azért leszögeznék: Egyetértek veled.Thermometer nem akarom ugyanezt leírni amit te leírtál. Egy véleményen vagyunk. Lehetöség ényi áramlása, fél zonalitásra és kontinentális hidegbeszivárgásra adottak a feltételek Márciusban. Természetesen ez a hónap nah meg Április is ilyen.Nem hiába hívja a köznép bolondos Áprilisnak.
Lász elsõ bevezetõ mondatával viszont nem tudok egyetérteni. Tudom, hogy elsõre kötekedésként hangzik még is nem az. Mikortól vált az idõjárás képzeletbeli mérlegnyelve negativból pozitivba? Hol az az idõpont, ahol a modelleken észrevehetõ,számottevõ változás van a térképeken. Tudom hogy hosszabbodnak a nappalok,több órán keresztül éri a talajt, melegszünk meg ilyenek...stb. Felesleges köröket ne fussunk. Nekem a számottevõ változáson van a hangsúly. Pl. tudom, hogy most is rágja a Nap sugara a Szibériai magasnyomáu Ac hidegét vagy az É-Amerikaiét. Hol az a idõpont ahol nagy eséllyel a hideg 'fogyására' lehet számítani. Mert a jelenlegi helyzet csak addig nem fog megváltozni míg a Szibéria magasnyomás visszább nem húzodik vagy az atlanti ciklongyár mozgatórugója(É-Am.hidegmag) összébb nem roskad. Lehet én vagyok tájékozatlan mi több jó részt mobilról netezek, ami lassan másfél év óta beszükiti mozgásteremet.De személyes,én problémám. Lényeg: Hol az az idõpont ahol számottevõ változások kezdödnek el az északi félgömbön? Mert azt hogy tavasszal meg 03,04 hóba nem elég. Mikor? Mert ha tudnánk az az idõszakot pl. egy hetet. hogy mitudomén március utolsó hetében vagy elsõ hetében indul a jelentõs változás tudnánk a jelenlegi ciklus végét. Illetve az új ciklus kezdetét. Hol az a 'pont' a mérlegben? (pár napos,1hetes id.=pont)
Lász elsõ bevezetõ mondatával viszont nem tudok egyetérteni. Tudom, hogy elsõre kötekedésként hangzik még is nem az. Mikortól vált az idõjárás képzeletbeli mérlegnyelve negativból pozitivba? Hol az az idõpont, ahol a modelleken észrevehetõ,számottevõ változás van a térképeken. Tudom hogy hosszabbodnak a nappalok,több órán keresztül éri a talajt, melegszünk meg ilyenek...stb. Felesleges köröket ne fussunk. Nekem a számottevõ változáson van a hangsúly. Pl. tudom, hogy most is rágja a Nap sugara a Szibériai magasnyomáu Ac hidegét vagy az É-Amerikaiét. Hol az a idõpont ahol nagy eséllyel a hideg 'fogyására' lehet számítani. Mert a jelenlegi helyzet csak addig nem fog megváltozni míg a Szibéria magasnyomás visszább nem húzodik vagy az atlanti ciklongyár mozgatórugója(É-Am.hidegmag) összébb nem roskad. Lehet én vagyok tájékozatlan mi több jó részt mobilról netezek, ami lassan másfél év óta beszükiti mozgásteremet.De személyes,én problémám. Lényeg: Hol az az idõpont ahol számottevõ változások kezdödnek el az északi félgömbön? Mert azt hogy tavasszal meg 03,04 hóba nem elég. Mikor? Mert ha tudnánk az az idõszakot pl. egy hetet. hogy mitudomén március utolsó hetében vagy elsõ hetében indul a jelentõs változás tudnánk a jelenlegi ciklus végét.
Illetve az új ciklus kezdetét. Hol az a 'pont' a mérlegben? (pár napos,1hetes id.=pont)
Nincs két egyforma szezon, de az bizonyos, hogy idén sem lesz monoton a tavaszi hõmérséklet-emelkedés a tél végétõl a nyár elejéig. Ilyen praktikusan nem fordul elõ, hanem a felmelegedések után kiadós visszaesések vannak -a tavasz különösen hajlamos erre.
Jelenleg a modellek térképein még nem körvonalazódik, de én szinte teljesen biztos vagyok abban, hogy a következõ 3-4 hét tartogat legalább egy erõs lehûlést, télies epizódot.
Hogy ezt a visszaforduló lábas hideg hozza-e, vagy a kontinens centrumába helyezõdõ fejlett teknõ hátoldala, az kérdés. Még az sem kizárt, hogy elõször kései kontinentális hidegelárasztással, majd északnyugati áramlásban érkezõ sarki-tengeri hideg légtömegekkel lesz dolgunk, mint pl. 1995 tavaszán.
Természetesen a robbanásszerû márciusi felmelegedést, már-már kora nyárias hõmérsékletek kialakulását sem zárhatjuk ki teljesen. Volt példa rá, hogy enyhe telet követõen kifejezetten meleg késõ tavasz jött: ilyen volt az 1983-as év. De úgy gondolom, akkor vagyunk realisták, ha nem ezzel, hanem a hideg komolyabb visszatéréseivel számolunk most.
Ami a nyarat illeti, arra még túlontúl korai tippelgetni. Mindenesetre, az elmúlt évtizedek tapasztalataiból okulva inkább tudok elképzelni egy hõhullámos, pozitiv anomáliás nyarat, mint egy kifejezetten hûvöset.
Nem tudhatjuk, hogy a télen uralomra jutott zonális áramlási jelleg kitart-e nyáron is.
Nem nagyon hiszem -ráadásul a téli és a nyári légnyomási és áramlási musztereket nemigen lehet összehasonlítani egymással, lévén a nyári hemiszférikus cirkuláció teljesen más jellegû, mint a téli.
Igaz viszont az is, hogy kifejezetten hûvös nyár már rég nem fordult elõ. Így a "paraszti" logika szerint már esedékes 1-2 ilyen nyár.
Jelenleg a modellek térképein még nem körvonalazódik, de én szinte teljesen biztos vagyok abban, hogy a következõ 3-4 hét tartogat legalább egy erõs lehûlést, télies epizódot.
Hogy ezt a visszaforduló lábas hideg hozza-e, vagy a kontinens centrumába helyezõdõ fejlett teknõ hátoldala, az kérdés. Még az sem kizárt, hogy elõször kései kontinentális hidegelárasztással, majd északnyugati áramlásban érkezõ sarki-tengeri hideg légtömegekkel lesz dolgunk, mint pl. 1995 tavaszán.
Természetesen a robbanásszerû márciusi felmelegedést, már-már kora nyárias hõmérsékletek kialakulását sem zárhatjuk ki teljesen. Volt példa rá, hogy enyhe telet követõen kifejezetten meleg késõ tavasz jött: ilyen volt az 1983-as év. De úgy gondolom, akkor vagyunk realisták, ha nem ezzel, hanem a hideg komolyabb visszatéréseivel számolunk most.
Ami a nyarat illeti, arra még túlontúl korai tippelgetni. Mindenesetre, az elmúlt évtizedek tapasztalataiból okulva inkább tudok elképzelni egy hõhullámos, pozitiv anomáliás nyarat, mint egy kifejezetten hûvöset.
Nem tudhatjuk, hogy a télen uralomra jutott zonális áramlási jelleg kitart-e nyáron is.
Nem nagyon hiszem -ráadásul a téli és a nyári légnyomási és áramlási musztereket nemigen lehet összehasonlítani egymással, lévén a nyári hemiszférikus cirkuláció teljesen más jellegû, mint a téli.
Igaz viszont az is, hogy kifejezetten hûvös nyár már rég nem fordult elõ. Így a "paraszti" logika szerint már esedékes 1-2 ilyen nyár.
Korábban én is hasonló véleményre akartam ki lyukadni mint pl. naptevékenység és evvel párhuzamosan a keleti sarki szelekkel. Jövõre nézve bizony félve gondolok egy 1997/98 as tél utáni márciusra akkor a száraz hideg betörés tarolt mindent kajszi nem volt 1db sem. Te hogyan gondolod ennek a lehetõségét? Kicsit offos a nyára gondolni de ennek fejében nem kecsegtet jóval már most félek a hosszantartó forróság rém képétõl... 
Jövõre nézve bizony félve gondolok egy 1997/98 as tél utáni márciusra akkor a száraz hideg betörés tarolt mindent kajszi nem volt 1db sem. Te hogyan gondolod ennek a lehetõségét? Kicsit offos a nyára gondolni de ennek fejében nem kecsegtet jóval már most félek a hosszantartó forróság rém képétõl...
A tél szerelmeseinek szemszögébõl elég ócska ez a szezon, de nem úgy a meteorológia számára.
Súlyos tanulságokkal szolgál, ami a prognosztikát illeti -ennyi vigaszunk mindenképpen lehet.
A tanulságokat pedig meg kell szívlelni, a jövõben nagy hasznunkra lehetnek.
Nézzük, milyen konklúziót tudunk levonni az idei tél vége felé járva!
Elöljáróban férfiasan be kell vallani: mi mindnyájan, akik átlagos, vagy az alatti hõmérsékletû télre tippeltünk az õsszel (ez a várakozás volt többségben!), nagyot tévedtünk.
Mire alapoztuk várakozásainkat?
Legelsõ sorban a gyors, és nagymértékû szibériai hófelhalmozódásra, mely már szeptembertõl megfigyelhetõ volt.(Az már elég köztudott, hogy az arktikus jégborítottság közvetlenül nem gyakorol hatást a mi telünk milyenségére) Egyébként a szibériai hómennyiség a DAI egyik, kisebb súllyal számolt eleme. A másik, lényegesebb elem az észak-atlanti, és kontinens centrumában mért légnyomás viszonya szeptember hónap folyamán. Ha ez akként alakul, hogy az elõbbi magas, az utóbbi ellenben alacsony, az a negatív decemberi hõanomália felé lendíti a mérleg nyelvét, és viszont. Tehát, ha szeptemberben nyugati, északnyugati blokk jellemzi a makroszinoptikai képet, úgy többé-kevésbé hideg decembert várhatunk.
Fentiekbõl felállíthatjuk a DAI "hipotetikus mûködési mechanizmusát". Feltehetõleg arról van itt szó, hogy egyrészt a kiadós szibériai hófedettség a talajhõ elszigetelése által az ottani hideg légtömeg gyors, masszív növekedését vonja maga után. Másrészt, a szinoptikai (Namias) ciklusnak megfelelõen a szeptemberi blocking legtöbbször november végén, december elején tér vissza -azaz, az ebbõl adódó huzamos északkeleti áramlások ekkor fölénk hozzák az Észak-Szibériában felgyülemlett hideglevegõt.
Fentiekbõl rögtön adódik az a következtetés, hogy a masszív szibériai hófelhalmozódás és a koraõszi blocking csak nagyjából szabályos szinoptikai ciklusok esetén jelent hideg decembert nálunk. Ha a ciklusok lefolyásában zavar támad: például, alapvetõen zonális cirkulációs korszakban a ciklus meridionális fázisa csökevényesen jelentkezik, úgy komoly szibériai hófedettség, szeptemberi északnyugati blokkal párosulva sem ér semmit: decemberünk (és a tél egésze is) pozitiv hõanomáliát hozhat. Lász is azt találta a múlt teleit vizsgálva, hogy zonális túlsúlyú klímakorszakban a DAI összefüggése "nem mûködik".
Az idei õsz és tél lefolyása messzemenõen igazolta a fenti elõfeltevéseket.
Figyeljük meg a következõ diagramokat:
Link
Link
Látható, hogy október második felétõl december végéig a NAO, de fõleg az AO, tartósan pozitiv fázisban volt. Tehát, nehezen, vagy egyáltalán nem jöhetett létre huzamos blockinghelyzet, mely a szibériai hideg légtömegeket fölénk hozhatta volna.
A szinoptikai ciklus rendhagyó viselkedését minden bizonnyal egy váratlanul kialakult zonális túlsúlyú "kis klímakorszak" közbejötte magyarázza az egyébként meridionális túlsúlyú utóbbi évtizedeken belül. Ilyen elõfordult már 2006/2007-ben is, szintén szokatlan téli enyheséget okozva. Akkor a zonális túlsúly interimnek bizonyult: nemsokára visszatért a meridionális uralom. Feltehetõ, hogy ezúttal is átmeneti lesz a zonalitás dominanciája, de persze biztosak ebben nem lehetünk. A nehézség az, hogy a meridionális és zonális klímakorszakok egymásba való átváltását, a korszakhatár elérkezését nemigen láthatjuk elõre. Bizonyos hosszabb távú szinoptikai tendenciák gyanúsak lehetnek ugyan, de gyanúnk nem biztos, hogy utólag igazolódik.
A DAI értékelésénél a zonális és meridionális korszakok váltakozását, mint bizonytalansági tényezõt, számon kell tartanunk. Sajnos, ez a bizonytalanság kiküszöbölhetetlen.
Azonban ez semmiképp sem jelenti, hogy a DAI elve megbukott, az elképzelés légbõl kapott, vagy áltudományos volna.
Az indexekre visszatérve megállapítható, hogy tartósan pozitiv indexértékeket látva mindenképp fel kell merüljön bennünk az átlagosnál enyhébb tél lehetõsége. A tartós pozitivitás idén már október közepétõl adva volt, és utólag már látható, hogy ez intõ jel volt.
Indokolt a kérdés, hogy a huzamosan magas AO érték mellett hogyan alakulhatott ki ennyire zord tél Észak-Amerikában. Elképzelésem szerint a pozitiv fázisban záródó jet megerõsítette a sarkvidék keleti szélrendszerét, mely a korán kifejlõdött grönlandi hidegtömeget "belökte" az észak-amerikai arktikus szigetvilágba, illetõleg a Hudson-öböl medencéjébe. A hideg légtömegek itt megülepedtek, és a befagyó öböl jégfelszíne fölött mértéktelenül tovább hûltek. Így jött létre az a rendkívüli méretû és tartósságú hidegmag, mely a továbbiakban biztosította észak-Amerikában a meridionalitást és az ismétlõdõ hidegleszakadásokat, míg hemiszférikusan inkább zonális áramlások uralkodtak.
Túlságosan is köztudott és közhelyszerû, hogy a durva észak-amerikai hidegleszakadások az izlandi ciklontevékenység megerõsödését, Európára nézve elõoldali-zonális helyzetek tartós fennállását jelenti. Az idei tél is azt bizonyította, hogy a közhiedelem, persze bizonyos fenntartásokkal, bizony helytálló! Nagyon szépen követhetõ volt a "libikóka játék" az amerikai és a nyugat-eurázsiai hideghullámok között. Mikor az óceán túlpartján hûlt, Európában enyhült az idõ, és vica versa. Kijelenthetõ, hogy bár vannak telek, mikor Észak-Amerikában és Európában egyaránt nagy fagyhullámok vannak, mégis a gyakori és masszív észak-amerikai hidegelárasztások legtöbbször elõjelei és kísérõ jelenségei az enyhe európai télnek.
Számításba vehettünk volna további 2 dolgot a téli tippelésünknél. Az egyik nagyon fatengelyes, "paraszti" meggondolás, mégsem ártott volna ezzel élni, ahogy a történtek mutatják. Arról van szó, hogy majdnem minden évtizedben van 1, de inkább 2 nagyon enyhe tél.
A hetvenesekben ott volt 1971/72 és 1974/75. A nyolcvanasokban 1982/83 és 1987/88. A kilencvenesekben 1994/95 és 1997/98. A kétezresekben 2000/2001, 2006/2007, sõt 2007/2008.
Várható volt tehát, hogy a 2010-es évek elsõ kifejezetten enyhe tele is befut, különös tekintettel arra, hogy már 6 éve nem volt igazán enyhe tél.
A másik a napfoltmaximum. Statisztikailag kimutatható, hogy a nagyon hideg telek nagyrészt a minimumok körül csoportosulnak, a nagyon enyhék pedig a maximumok körül. Van ugyan számos markáns kivétel, de nagyjából mégis ez a helyzet. Lehetséges fizikai magyarázata, hogy napfoltminimumban a térítõi anticiklonok visszahúzódnak az egyenlítõ irányába, a coriolis-gyorsulás ezért "üresen" mûködik, így a jet lelassul, és nagy hurkokat vet: blockingossá válik a cirkuláció. Maximumban ennek ellenkezõje következik be.
Tanulság, hogy napfoltmaximumban hideg telet jósolni igencsak kockázatos dolog.
Szólni kell az állatok õszi viselkedésérõl is, mely az utóbbi években mint prediktor annyira jól vizsgázott, hogy egyesek kezdték csalhatatlannak vélni.
Nos, az idén az állatok (vagy az õket megfigyelõ vadászok, erdészek) csúnyán leszerepeltek.
Az állati viselkedés kifejezetten hideg telet helyezett kilátásba, aztán az lett, ami.
Tanulságként leszûrhetjük, hogy az állatok viselkedése csupán igen nagy fenntartásokkal fogadható el prediktorként, s jobb, ha megmaradunk a légkörfizikai megfontolásoknál a téli esélyek mérleglésénél.
Végezetül nem tudom magam megtartóztatni némi esélylatolgatástól, különös tekintettel a fentebb leírtakra. A téli napfordulótól idáig az adta a telünk mottóját, hogy Észak-Amerikára idõrõl-idõre rászakadt a hideg, s mi rendre a hidegleszakadásokhoz tartozó észak-atlanti ciklonok áramlási rendszerébe kerültünk. Viszont január közepére a szibériai légnyomás-maximum, és hidegbázis is igen megerõsödött. Ennek az lett az eredménye, hogy egyrészt térségünkben nem tudott tartós nyugati, vagy északnyugati áramlás létrejönni, a gyakori enyheség a ciklonelõoldali délies légáramlásoknak köszönhetõ. Másrészt az északkeleti hideg, ha ritkán is, de uralma alá tudta vonni idõjárásunkat. Tehát, nem tipikus zonális enyheségrõl van szó ezen a télen. Ezért van, hogy a tartós és nagy pozitiv anomália mellett kifogtunk egy rendkívül hideg epizódot január végén, mely kis híján az évtized nagy havazását hozta nálunk is (és ténylegesen az észak-Balkánon)
A továbbiakban -amennyiben fennmarad a vázolt makrocirkulációs séma- az a változás várható, hogy a tavasz közeledtével a szibériai maximum lassan veszít erejébõl, visszahúzódik keletre. Ennek az lesz az eredménye, hogy az elõoldali dominanciát északnyugati irányítás váltja fel.
Ez hozhat már-már nyárias prefrontális felmelegedéseket kisebb hõvisszaesésekkel a hidegfrontok mögött, de járhat mérsékelt prefrontális melegek mellett kiadós, cudar lehûlésekkel, ha a hidegfrontok mögött nagyobb tömegû poláris levegõ áramlik be. Hogy melyik verzió érvényesül majd márciusban, most még nem tudható. A közeljövõt illetõen viszont nem zárható ki az sem, hogy az elõoldalt retrográd módon szárazföldi hideglevegõ beáramlása követi a még mindig nagyon erõs szibériai AC peremén. Ez, fõképp az atlanti ciklontevékenység idõleges gyengülésekor, bármikor bekövetkezhet március közepéig.
Súlyos tanulságokkal szolgál, ami a prognosztikát illeti -ennyi vigaszunk mindenképpen lehet.
A tanulságokat pedig meg kell szívlelni, a jövõben nagy hasznunkra lehetnek.
Nézzük, milyen konklúziót tudunk levonni az idei tél vége felé járva!
Elöljáróban férfiasan be kell vallani: mi mindnyájan, akik átlagos, vagy az alatti hõmérsékletû télre tippeltünk az õsszel (ez a várakozás volt többségben!), nagyot tévedtünk.
Mire alapoztuk várakozásainkat?
Legelsõ sorban a gyors, és nagymértékû szibériai hófelhalmozódásra, mely már szeptembertõl megfigyelhetõ volt.(Az már elég köztudott, hogy az arktikus jégborítottság közvetlenül nem gyakorol hatást a mi telünk milyenségére) Egyébként a szibériai hómennyiség a DAI egyik, kisebb súllyal számolt eleme. A másik, lényegesebb elem az észak-atlanti, és kontinens centrumában mért légnyomás viszonya szeptember hónap folyamán. Ha ez akként alakul, hogy az elõbbi magas, az utóbbi ellenben alacsony, az a negatív decemberi hõanomália felé lendíti a mérleg nyelvét, és viszont. Tehát, ha szeptemberben nyugati, északnyugati blokk jellemzi a makroszinoptikai képet, úgy többé-kevésbé hideg decembert várhatunk.
Fentiekbõl felállíthatjuk a DAI "hipotetikus mûködési mechanizmusát". Feltehetõleg arról van itt szó, hogy egyrészt a kiadós szibériai hófedettség a talajhõ elszigetelése által az ottani hideg légtömeg gyors, masszív növekedését vonja maga után. Másrészt, a szinoptikai (Namias) ciklusnak megfelelõen a szeptemberi blocking legtöbbször november végén, december elején tér vissza -azaz, az ebbõl adódó huzamos északkeleti áramlások ekkor fölénk hozzák az Észak-Szibériában felgyülemlett hideglevegõt.
Fentiekbõl rögtön adódik az a következtetés, hogy a masszív szibériai hófelhalmozódás és a koraõszi blocking csak nagyjából szabályos szinoptikai ciklusok esetén jelent hideg decembert nálunk. Ha a ciklusok lefolyásában zavar támad: például, alapvetõen zonális cirkulációs korszakban a ciklus meridionális fázisa csökevényesen jelentkezik, úgy komoly szibériai hófedettség, szeptemberi északnyugati blokkal párosulva sem ér semmit: decemberünk (és a tél egésze is) pozitiv hõanomáliát hozhat. Lász is azt találta a múlt teleit vizsgálva, hogy zonális túlsúlyú klímakorszakban a DAI összefüggése "nem mûködik".
Az idei õsz és tél lefolyása messzemenõen igazolta a fenti elõfeltevéseket.
Figyeljük meg a következõ diagramokat:
Link
Link
Látható, hogy október második felétõl december végéig a NAO, de fõleg az AO, tartósan pozitiv fázisban volt. Tehát, nehezen, vagy egyáltalán nem jöhetett létre huzamos blockinghelyzet, mely a szibériai hideg légtömegeket fölénk hozhatta volna.
A szinoptikai ciklus rendhagyó viselkedését minden bizonnyal egy váratlanul kialakult zonális túlsúlyú "kis klímakorszak" közbejötte magyarázza az egyébként meridionális túlsúlyú utóbbi évtizedeken belül. Ilyen elõfordult már 2006/2007-ben is, szintén szokatlan téli enyheséget okozva. Akkor a zonális túlsúly interimnek bizonyult: nemsokára visszatért a meridionális uralom. Feltehetõ, hogy ezúttal is átmeneti lesz a zonalitás dominanciája, de persze biztosak ebben nem lehetünk. A nehézség az, hogy a meridionális és zonális klímakorszakok egymásba való átváltását, a korszakhatár elérkezését nemigen láthatjuk elõre. Bizonyos hosszabb távú szinoptikai tendenciák gyanúsak lehetnek ugyan, de gyanúnk nem biztos, hogy utólag igazolódik.
A DAI értékelésénél a zonális és meridionális korszakok váltakozását, mint bizonytalansági tényezõt, számon kell tartanunk. Sajnos, ez a bizonytalanság kiküszöbölhetetlen.
Azonban ez semmiképp sem jelenti, hogy a DAI elve megbukott, az elképzelés légbõl kapott, vagy áltudományos volna.
Az indexekre visszatérve megállapítható, hogy tartósan pozitiv indexértékeket látva mindenképp fel kell merüljön bennünk az átlagosnál enyhébb tél lehetõsége. A tartós pozitivitás idén már október közepétõl adva volt, és utólag már látható, hogy ez intõ jel volt.
Indokolt a kérdés, hogy a huzamosan magas AO érték mellett hogyan alakulhatott ki ennyire zord tél Észak-Amerikában. Elképzelésem szerint a pozitiv fázisban záródó jet megerõsítette a sarkvidék keleti szélrendszerét, mely a korán kifejlõdött grönlandi hidegtömeget "belökte" az észak-amerikai arktikus szigetvilágba, illetõleg a Hudson-öböl medencéjébe. A hideg légtömegek itt megülepedtek, és a befagyó öböl jégfelszíne fölött mértéktelenül tovább hûltek. Így jött létre az a rendkívüli méretû és tartósságú hidegmag, mely a továbbiakban biztosította észak-Amerikában a meridionalitást és az ismétlõdõ hidegleszakadásokat, míg hemiszférikusan inkább zonális áramlások uralkodtak.
Túlságosan is köztudott és közhelyszerû, hogy a durva észak-amerikai hidegleszakadások az izlandi ciklontevékenység megerõsödését, Európára nézve elõoldali-zonális helyzetek tartós fennállását jelenti. Az idei tél is azt bizonyította, hogy a közhiedelem, persze bizonyos fenntartásokkal, bizony helytálló! Nagyon szépen követhetõ volt a "libikóka játék" az amerikai és a nyugat-eurázsiai hideghullámok között. Mikor az óceán túlpartján hûlt, Európában enyhült az idõ, és vica versa. Kijelenthetõ, hogy bár vannak telek, mikor Észak-Amerikában és Európában egyaránt nagy fagyhullámok vannak, mégis a gyakori és masszív észak-amerikai hidegelárasztások legtöbbször elõjelei és kísérõ jelenségei az enyhe európai télnek.
Számításba vehettünk volna további 2 dolgot a téli tippelésünknél. Az egyik nagyon fatengelyes, "paraszti" meggondolás, mégsem ártott volna ezzel élni, ahogy a történtek mutatják. Arról van szó, hogy majdnem minden évtizedben van 1, de inkább 2 nagyon enyhe tél.
A hetvenesekben ott volt 1971/72 és 1974/75. A nyolcvanasokban 1982/83 és 1987/88. A kilencvenesekben 1994/95 és 1997/98. A kétezresekben 2000/2001, 2006/2007, sõt 2007/2008.
Várható volt tehát, hogy a 2010-es évek elsõ kifejezetten enyhe tele is befut, különös tekintettel arra, hogy már 6 éve nem volt igazán enyhe tél.
A másik a napfoltmaximum. Statisztikailag kimutatható, hogy a nagyon hideg telek nagyrészt a minimumok körül csoportosulnak, a nagyon enyhék pedig a maximumok körül. Van ugyan számos markáns kivétel, de nagyjából mégis ez a helyzet. Lehetséges fizikai magyarázata, hogy napfoltminimumban a térítõi anticiklonok visszahúzódnak az egyenlítõ irányába, a coriolis-gyorsulás ezért "üresen" mûködik, így a jet lelassul, és nagy hurkokat vet: blockingossá válik a cirkuláció. Maximumban ennek ellenkezõje következik be.
Tanulság, hogy napfoltmaximumban hideg telet jósolni igencsak kockázatos dolog.
Szólni kell az állatok õszi viselkedésérõl is, mely az utóbbi években mint prediktor annyira jól vizsgázott, hogy egyesek kezdték csalhatatlannak vélni.
Nos, az idén az állatok (vagy az õket megfigyelõ vadászok, erdészek) csúnyán leszerepeltek.
Az állati viselkedés kifejezetten hideg telet helyezett kilátásba, aztán az lett, ami.
Tanulságként leszûrhetjük, hogy az állatok viselkedése csupán igen nagy fenntartásokkal fogadható el prediktorként, s jobb, ha megmaradunk a légkörfizikai megfontolásoknál a téli esélyek mérleglésénél.
Végezetül nem tudom magam megtartóztatni némi esélylatolgatástól, különös tekintettel a fentebb leírtakra. A téli napfordulótól idáig az adta a telünk mottóját, hogy Észak-Amerikára idõrõl-idõre rászakadt a hideg, s mi rendre a hidegleszakadásokhoz tartozó észak-atlanti ciklonok áramlási rendszerébe kerültünk. Viszont január közepére a szibériai légnyomás-maximum, és hidegbázis is igen megerõsödött. Ennek az lett az eredménye, hogy egyrészt térségünkben nem tudott tartós nyugati, vagy északnyugati áramlás létrejönni, a gyakori enyheség a ciklonelõoldali délies légáramlásoknak köszönhetõ. Másrészt az északkeleti hideg, ha ritkán is, de uralma alá tudta vonni idõjárásunkat. Tehát, nem tipikus zonális enyheségrõl van szó ezen a télen. Ezért van, hogy a tartós és nagy pozitiv anomália mellett kifogtunk egy rendkívül hideg epizódot január végén, mely kis híján az évtized nagy havazását hozta nálunk is (és ténylegesen az észak-Balkánon)
A továbbiakban -amennyiben fennmarad a vázolt makrocirkulációs séma- az a változás várható, hogy a tavasz közeledtével a szibériai maximum lassan veszít erejébõl, visszahúzódik keletre. Ennek az lesz az eredménye, hogy az elõoldali dominanciát északnyugati irányítás váltja fel.
Ez hozhat már-már nyárias prefrontális felmelegedéseket kisebb hõvisszaesésekkel a hidegfrontok mögött, de járhat mérsékelt prefrontális melegek mellett kiadós, cudar lehûlésekkel, ha a hidegfrontok mögött nagyobb tömegû poláris levegõ áramlik be. Hogy melyik verzió érvényesül majd márciusban, most még nem tudható. A közeljövõt illetõen viszont nem zárható ki az sem, hogy az elõoldalt retrográd módon szárazföldi hideglevegõ beáramlása követi a még mindig nagyon erõs szibériai AC peremén. Ez, fõképp az atlanti ciklontevékenység idõleges gyengülésekor, bármikor bekövetkezhet március közepéig.
Havazás előrejelzés
Utolsó észlelés
Térképek
Radar
Aktuális hõmérséklet
Aktuális szél
Utolsó kép
Újabb mediterrán ciklon érkezik
Időjárás-változás | 2025-11-23 10:49
Szabályzat